Kedves Hoxázók, nagyon szomorú vagyok (beszélgetős fórum)
Én ilyenkor lefekszem, mert kezdődik egy kedvenc-mindíg más- és álmosítom magam.És nyújtóztatom a gerincemet . A reklámok alatt kapcsolgatok,vagy kiszaladok a konyhába,tizenegyre általában elalszom. De csak az első filmnél bújok ki, a második már tényleg altató.
Eddig a Váratlan utazás volt az első, most vége, Naphegy klinika, második a Gyilkos sorok.Holnap meg
Friderikusz. Na, reklám. Régen jobbakat adtak, de minden csatorna "lemegy "egy idő után nézhetetlen szintre.
Bízunk benne.
Nem akarom fárasztani a társaságot, kb. 20-30 perc és mára megyek, keresek velami nézhetőt a nagyszerű kínálatokban.
személyesen is találkoztunk egy csapatos találkozón. alig tudtam letenni a rajzait, ő meg szerényen mosolygott szinte zavarban volt. előttem van az arca teljesen. még most is összeszorul a torkom ha egy egy alkotását meglátom :S
na igen, amikor a pénz több nekik mint maga az hogy gyógyítsanak...
Igen, furcs a ez a dolog . Ha nem is személyesen,de ismerted .
Én sem voltam napi kapcolatban a sráccal, de, ha találkoztunk, pár szót váltottunk, angol nyelvvizsgát akart, mielőtt kiment. Ajánlottam neki tanárt, meg is lett.
Nem tudom, hogy állnak a szülők, de még a lakáson is jezálog van, kellett a "gyógyuláshoz".
Nem tudom, hogy bírnak ilyenkor pénzt elfogadni. TUDTÁK!!!
Emlékszem rád!! Köszi, kezd könnyebb lenni, csak ne lennék ilyen érzékeny.
Kihasználom, ha kell, hidd el. Most már a temetésen agyaltam, eddig is csodáltam az anyukáját és az apát is, de ilyenen még nem voltam.
MINDEN JÓT!!!
Írtam már neked, most is megteszem, írj bármikor, ha szükségét érzed ...
Tudom, mit érzel.
Milyen rendesek vagytok!
Most keresek egy pletykás témát , csak mindjárt.
Hidd el,az vagyok, csak a könnyeim csorognak, ami a telefont illeti, enyémet , férjemét bezártam, férjem nem adja ide a kulcsot ma, megegyeztünk. Ők meg a vezetékest nem szokták felvenni, meg már tudom, hogy nem zavarnám.
Augusztusban halt meg Anyukám, még az sincs rendebn,( ennem), de 83, 27 ?!
Minek?
Mert megvisel ez a tragédia. Írd csak ki, ha jól esik. Legalább addig sem fárasztod a fiadat:)
Bár, ha elmondanád neki, hogy miért hívod annyiszor, biztos megértené.
Egyet el kell fogadni, hogy van az az állapot, amikor a halál már megváltás. És akármennyire is kemény amit most leírok, örülni kell, hogy végre bekövetkezett. Mert akkor már neki jobb, és ez a legfontosabb.
Szörnyű lehet végig nézni a saját gyerekét, ahogy szenved és a végén meghal. Sose szeretném megtapasztalni. Sajnos, nagyon sok mindenkit ismerek, akik már eltemették a gyereküket, akár kicsi volt, akár már felnőtt. Mindenképp borzalom.
Talán enyhítő amit most leírok, hogy egy picit azért próbálj boldog lenni, hogy a te gyermeked él és jól van.
Báránykának:
Most láttam az idézeteidet, szörnyen jók. mebőgetett megint, de mos jól jöttek.
Tudjátok,az a szörnyű még, hogy mindíg erőtől kicsattanó, jópofa pincér srác volt. Legutóbb hajón dolgozott, hazajött, hogy neki állandóan fáj a feje. Kivizsgálták, megműtötték, szülők mindent eladtak, azok meg eltették a pé ...t. A hasba vezettek csövet, azon táplálták és hazaküldték.
Hiába könyörögtek a szülők. De egy másik kórház befogadta....2 hét.
az egész 1 év alatt lezajlott. 000-000 aranyos vagy, erre tényleg nemlehet így hirtelen semmit mondani. én is cak írok, minek?
Erre nehéz bármit is mondani. Szörnyű. Nem ez a természet rendje, ezért kimondottan szomorú.
És ahogy te is most érzed, hogy a saját fiad hangját akarod állandóan hallani, hisz tudni akarod, hogy él és jól van, úgy felmerül bennem a kérdés, hogy amíg ez nem történt meg, miért nem rettegtél ennyire?
Pont azért, mert nem kerültél olyan "testközelbe" az elvesztéssel.
Nem véletlenül mondják, hogy szeresd úgy, mintha most lennétek utoljára együtt. Mert valóban soha nem lehet tudni...
De képesek vagyunk veszekedni, és úgy lefeküdni, hogy nyitott rendezetlen kérdések maradtak, harag, sőt utálat, bosszúvágy stb. Már aki, persze. És nem pont a családtagra gondolok, de igen, sajnos az ember már csak ilyen.
Érdekes, hogy az állatvilágban nem igazán van ilyen.
Mi viszont erre leginkább akkor jövünk rá, amikor majdnem vagy már késő.
Ma lassan őrületbe kergeted a gyerekedet, de holnap már sokkal kevesebbszer fogod felhívni, holnapután meg már csak annyiszor, ahányszor eddig is szoktad. Ugye? Milyen érdekes ez! Mert meggyőzöd saját magadat, hogy á, nem zavarom, ha valami lenne, úgyis felhívna, majd este úgyis beszélünk, ahogy szoktunk.
A szomszéd fiú, 27 éves, tegnap reggel meghalt, a kórházban. Most szóltak. Tudtuk, hogy agydaganata van, beteg, mégis szörnyű!
Olyan ideges , szomorú, mérges vagyok, a z enyémnek nem akarom megmondani, csak már lefárasztom, mert azóta csak a hangját akarom hallani.