Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Kedves Hoxázók, nagyon szomorú vagyok fórum

Kedves Hoxázók, nagyon szomorú vagyok (beszélgetős fórum)


2014. febr. 10. 21:20

Én ilyenkor lefekszem, mert kezdődik egy kedvenc-mindíg más- és álmosítom magam.És nyújtóztatom a gerincemet . A reklámok alatt kapcsolgatok,vagy kiszaladok a konyhába,tizenegyre általában elalszom. De csak az első filmnél bújok ki, a második már tényleg altató.

Eddig a Váratlan utazás volt az első, most vége, Naphegy klinika, második a Gyilkos sorok.Holnap meg

Friderikusz. Na, reklám. Régen jobbakat adtak, de minden csatorna "lemegy "egy idő után nézhetetlen szintre.

20. 25800e2d09 (válaszként erre: 19. - D2d5bb5db4)
2014. febr. 10. 19:58
én csak online nézek sorozatot. a tv már idegesít (sok a reklám :( )
2014. febr. 10. 19:55

Bízunk benne.


Nem akarom fárasztani a társaságot, kb. 20-30 perc és mára megyek, keresek velami nézhetőt a nagyszerű kínálatokban.

18. 25800e2d09 (válaszként erre: 17. - D2d5bb5db4)
2014. febr. 10. 19:50
emberség.. talán az nem tud kihalni teljesen
17. d2d5bb5db4 (válaszként erre: 15. - D2d5bb5db4)
2014. febr. 10. 19:47
Volt egy filmsorozat "Váratlan utazás". A család kislány a tüdőbeteg volt, szanatóriumba került, és ott nagyon jó barátságba került egy kisfiuval,akinek nem voltak szülei. Az volt az álma, hogy egyszer lenne egy igazi karácsonya. Nyár volt, de a kislány szülei reggelre felállítottak egy fenyőfát, ajándékok, karácsonyi zene, mindenki ünnepelt. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy te sem ismerted azt a fiút,a kislány szülei sem a lányuk pajtását-betegtársát, és mégis , így volt nyugodt a lelkük. Reméljük, a legtöbb ember ilyen és ilyen is marad.
16. 25800e2d09 (válaszként erre: 15. - D2d5bb5db4)
2014. febr. 10. 19:39

személyesen is találkoztunk egy csapatos találkozón. alig tudtam letenni a rajzait, ő meg szerényen mosolygott szinte zavarban volt. előttem van az arca teljesen. még most is összeszorul a torkom ha egy egy alkotását meglátom :S


na igen, amikor a pénz több nekik mint maga az hogy gyógyítsanak...

15. d2d5bb5db4 (válaszként erre: 14. - 25800e2d09)
2014. febr. 10. 19:32

Igen, furcs a ez a dolog . Ha nem is személyesen,de ismerted .

Én sem voltam napi kapcolatban a sráccal, de, ha találkoztunk, pár szót váltottunk, angol nyelvvizsgát akart, mielőtt kiment. Ajánlottam neki tanárt, meg is lett.

Nem tudom, hogy állnak a szülők, de még a lakáson is jezálog van, kellett a "gyógyuláshoz".

Nem tudom, hogy bírnak ilyenkor pénzt elfogadni. TUDTÁK!!!

14. 25800e2d09 (válaszként erre: 1. - D2d5bb5db4)
2014. febr. 10. 19:23
együttérzek. tavaly augusztusban egy másik közösségi oldalon volt egy hatalmas veszteségünk. ott ismertem meg a kissrácot, őstehetség volt rajzban. 15 éves volt mindössze mikor hirtelen, váratlanul és előttünk ismeretlen okból elhunyt. nagyon megviselt... :( minden nap csevegtünk aztán jött a hír.. 2 napig teljes letargiában voltam hogy hogy lehet ez?? :(
2014. febr. 10. 19:23

Emlékszem rád!! Köszi, kezd könnyebb lenni, csak ne lennék ilyen érzékeny.


Kihasználom, ha kell, hidd el. Most már a temetésen agyaltam, eddig is csodáltam az anyukáját és az apát is, de ilyenen még nem voltam.


MINDEN JÓT!!!

12. 5c98b496b3 (válaszként erre: 10. - D2d5bb5db4)
2014. febr. 10. 18:51

Írtam már neked, most is megteszem, írj bármikor, ha szükségét érzed ...


Tudom, mit érzel.

2014. febr. 10. 18:46
Megértem a szomorúságod.:(
2014. febr. 10. 18:41

Milyen rendesek vagytok!


Most keresek egy pletykás témát , csak mindjárt.

9. 8c40921157 (válaszként erre: 8. - D2d5bb5db4)
2014. febr. 10. 18:33
Őszinte részvétem. De az legalább valahol a természet rendje. Azt az ember könnyebben elfogadja, bár élhetett volna még vagy húsz évig. Miért is ne?! De a 27 az szörnyen kevés:(
8. d2d5bb5db4 (válaszként erre: 7. - 8c40921157)
2014. febr. 10. 18:30

Hidd el,az vagyok, csak a könnyeim csorognak, ami a telefont illeti, enyémet , férjemét bezártam, férjem nem adja ide a kulcsot ma, megegyeztünk. Ők meg a vezetékest nem szokták felvenni, meg már tudom, hogy nem zavarnám.

Augusztusban halt meg Anyukám, még az sincs rendebn,( ennem), de 83, 27 ?!

7. 8c40921157 (válaszként erre: 5. - D2d5bb5db4)
2014. febr. 10. 18:05

Minek?

Mert megvisel ez a tragédia. Írd csak ki, ha jól esik. Legalább addig sem fárasztod a fiadat:)

Bár, ha elmondanád neki, hogy miért hívod annyiszor, biztos megértené.

Egyet el kell fogadni, hogy van az az állapot, amikor a halál már megváltás. És akármennyire is kemény amit most leírok, örülni kell, hogy végre bekövetkezett. Mert akkor már neki jobb, és ez a legfontosabb.

Szörnyű lehet végig nézni a saját gyerekét, ahogy szenved és a végén meghal. Sose szeretném megtapasztalni. Sajnos, nagyon sok mindenkit ismerek, akik már eltemették a gyereküket, akár kicsi volt, akár már felnőtt. Mindenképp borzalom.

Talán enyhítő amit most leírok, hogy egy picit azért próbálj boldog lenni, hogy a te gyermeked él és jól van.

2014. febr. 10. 18:05

Báránykának:

Most láttam az idézeteidet, szörnyen jók. mebőgetett megint, de mos jól jöttek.

2014. febr. 10. 17:55

Tudjátok,az a szörnyű még, hogy mindíg erőtől kicsattanó, jópofa pincér srác volt. Legutóbb hajón dolgozott, hazajött, hogy neki állandóan fáj a feje. Kivizsgálták, megműtötték, szülők mindent eladtak, azok meg eltették a pé ...t. A hasba vezettek csövet, azon táplálták és hazaküldték.

Hiába könyörögtek a szülők. De egy másik kórház befogadta....2 hét.

az egész 1 év alatt lezajlott. 000-000 aranyos vagy, erre tényleg nemlehet így hirtelen semmit mondani. én is cak írok, minek?

4. 8c40921157 (válaszként erre: 1. - D2d5bb5db4)
2014. febr. 10. 17:52

Erre nehéz bármit is mondani. Szörnyű. Nem ez a természet rendje, ezért kimondottan szomorú.


És ahogy te is most érzed, hogy a saját fiad hangját akarod állandóan hallani, hisz tudni akarod, hogy él és jól van, úgy felmerül bennem a kérdés, hogy amíg ez nem történt meg, miért nem rettegtél ennyire?

Pont azért, mert nem kerültél olyan "testközelbe" az elvesztéssel.


Nem véletlenül mondják, hogy szeresd úgy, mintha most lennétek utoljára együtt. Mert valóban soha nem lehet tudni...


De képesek vagyunk veszekedni, és úgy lefeküdni, hogy nyitott rendezetlen kérdések maradtak, harag, sőt utálat, bosszúvágy stb. Már aki, persze. És nem pont a családtagra gondolok, de igen, sajnos az ember már csak ilyen.


Érdekes, hogy az állatvilágban nem igazán van ilyen.

Mi viszont erre leginkább akkor jövünk rá, amikor majdnem vagy már késő.


Ma lassan őrületbe kergeted a gyerekedet, de holnap már sokkal kevesebbszer fogod felhívni, holnapután meg már csak annyiszor, ahányszor eddig is szoktad. Ugye? Milyen érdekes ez! Mert meggyőzöd saját magadat, hogy á, nem zavarom, ha valami lenne, úgyis felhívna, majd este úgyis beszélünk, ahogy szoktunk.

3. 3f3949edc4 (válaszként erre: 1. - D2d5bb5db4)
2014. febr. 10. 17:50
:(
2014. febr. 10. 17:40
Nem tudom, mit mondhatnek.
2014. febr. 10. 17:39

A szomszéd fiú, 27 éves, tegnap reggel meghalt, a kórházban. Most szóltak. Tudtuk, hogy agydaganata van, beteg, mégis szörnyű!

Olyan ideges , szomorú, mérges vagyok, a z enyémnek nem akarom megmondani, csak már lefárasztom, mert azóta csak a hangját akarom hallani.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook