Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

A nő barátait elfelejti, szerelmeit soha. A férfi szerelmeit elfelejti, barátait soha.

/Hamvas Béla/

A szerelem fordított barátság, úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.

/Hamvas Béla/

"Egy öreg kínainak olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember csak a fejét rázta.

- Nem, nem. Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, ő inkább barát, nem adhatom el.

Egy napon a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok máris ítélkeztek:

- Látod, milyen bolond vagy!? Sejthetted, hogy el fogják lopni tőled ezt a csodás állatot. Ha eladtad volna, most legalább a pénzed meglenne.

A paraszt megint a fejét rázta.

- Ne túlozzunk! Mondjuk csak azt, hogy a ló nincs az istállóban. Ez tény. Minden más csak a ti értékelésetek. Honnan lehetne tudni, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak a töredékét ismerjük. Ki tudja, mi fog történni?

Az emberek kinevették. Jó ideje már bolondnak tartották.

Két hét múlva visszajött a fehér ló. Nem lopták el, csak kiszabadult, és tizenkét vadlóval együtt tért vissza szabad portyázásáról. A falusiak újra összegyűltek:

- Igazad volt, nem szerencsétlenség történt, hanem áldás!

- Én azért ezt nem mondanám még. Elégedjünk meg annyival, hogy a ló visszajött. Honnan tudhatnánk, hogy ez szerencse-e vagy baj? Ez csak egy mondat. És vajon meg lehet-e ismerni egy könyv tartalmát egyetlen mondat elolvasása után?

A falusiak szétszéledtek, meg voltak győződve arról, hogy az öreg összevissza beszél. Kap tizenkét gyönyörű lovat, szinte ajándékba, és nem örül neki.

A paraszt fia elkezdte betörni a vadlovakat. De az egyik ledobta a hátáról és összetaposta.

A falubeliek megint összegyűltek, hogy elmondják véleményüket:

- Szegény öreg, igazad volt! Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét. Lám, az egyetlen fiad nyomorékká lett. Ki segít majd neked idős napjaidban? Igazán sajnálatra méltó vagy.

- Ne szaladjatok ennyire előre - válaszolta nekik a paraszt. A fiam nem tudja többé használni a lábát, ez minden. Ki tudja megmondani, mit hoz ez majd nekünk? Az élet apránként mutatkozik meg, senki nem tudja megmondani egy cserép láttán, milyen is a váza maga?

Nemsokára kitört a háború, és a falu összes fiatal emberét besorozták, kivéve az öreg nyomorék fiát.

- Nahát, öreg, megint igazad volt. A fiad ugyan nem tud járni többé, de legalább melletted marad. A mi fiaink pedig mennek a halálba.

- Kérlek benneteket - válaszolta a paraszt -, ne ítélkezzetek rögtön. A fiaitokat besorozták a hadseregbe, az enyém itthon maradt. Ennyit tudunk csupán. Isten tudja csak, hogy ez jó-e vagy rossz?"

„Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat.”

(Müller Péter)

˝Ha a világra nézel, lehangolt és elkeseredett leszel. Ha magadba nézel, akkor is. De ha Istenre nézel, nyugalmat találsz.˝

/Corrie ten Boom, a náci haláltáborok egyik túlélője/

Magadtól idézhetsz? Vagy az már magamutogatás? :)

Eszembe jutott valami, egy sor lehet verset írok belőle. De az is lehet valahol olvastam. Emlékfoszlány..

Fényes jövő állt előttünk. Vakok voltunk mert szerettünk.

˝A becsület olyasmi, amit utólag már nem tudsz visszaszerezni, és ha elveszíted, az egy életre megbélyegezhet.˝

/Vivien Holloway/

"Olyan generáció vagyunk, amely soha nem tér vissza....

Egy nemzedék, amely gyalog ment és jött vissza az iskolából.

Egy olyan generáció, amely, ha a tanár krétáért a titkárságra küldte, akkor úgy dagadt, mintha az Egyesült Nemzetek küldötte lenne.

Egy olyan generáció, amely egyedül tanult,

és ha nem értett valamit, akkor az óra után "bezárták", kötelezően ott maradt, és elmagyarázták neki újra, amíg meg nem értette.

Egy nemzedék, amely a táblához állt, és büszkén írt és felelt az osztály előtt.

Egy olyan generáció, amelyik nem mobiltelefonokkal járt iskolába.

Egy olyan generáció, amelyiknek jegyeit a naplóba írták, egy olyan generáció, amely egyedül végezte el a házi feladatait, nem járt mindenféle különórára, viszont kötelezően, mégis örömmel tömegsportra, és nem hívta fel szüleit minden problémájával, mert nem is volt telefonja, a családnak se, sokszor...

Egy generáció, amely szégyellt ülni a buszon álló felnőtt mellett.

Egy olyan generáció, amely megcsókolta a kenyeret, amikor megkapta.

Olyan generáció, amely sokat, és csendesen nevetett testvéreivel lefekvés előtt, hogy a szülők ne tudják, hogy ébren vannak, és zseblámpával olvasott a takaró alatt, ha villanyoltás után se tudta letenni az izgalmas könyvet.

Olyan generáció, amely nagyon tisztelte szüleit, tanárait vagy szomszédait, s előre köszönt mindenkinek, a társainak is, az utcán játszott, és vizet ivott a kútból.

Nemzedék, amely szerette mindazt, amit csak talált vagy kapott, és elégedett volt.

Olyan generáció vagyunk, amely sajnos, nem tér vissza! " Már soha..!

Fiatalos középkorú anya vallomása huszonéves felnőtt lányának, szemtől szemben.

“Megbántam minden hibáimat. Elkeseredésemben pofon vágtalak. Amikor az ember rájön a hibájára és nem tud válaszolni, erőszakot alkalmaz.

Én pofonokkal nőttem fel. Megígértem magamnak. Soha nem verem a gyerekeimet. Nem bántom őket. De egy anya, aki pofonokon nőtt fel, egyszer ugyanezt ő is teszi. Gyermekkorodban megütöttelek egyszer is? Igen. Gyerekkorban minden sokkal könnyebb. Játékokkal nősz fel.

De amikor a gyermek felnő, minden megért és elmondja neked hibáidat...az nem tetszik. És akkor is, ha tudod, hogy tévedsz, erőszakot alkalmazol.

A pofon az anyád haragja önmaga felé. A tehetetlenségé.

˝Lehet, hogy a következő éved tele lesz varázslattal, álmokkal és jófajta őrültséggel. Remélem olvasol majd pár remek könyvet, és csókolózol valakivel, aki gyönyörűnek lát, és nem felejtesz el valami művészit alkotni – írni, rajzolni, építeni, énekelni vagy élni, ahogy csak tudsz. És azt remélem, valahol a következő évben egyszer csak meglepődsz önmagadon.˝

/Neil Gaiman/

˝A civilizáció hajnala óta az ember arra vágyik, hogy megértse a világ alapjául szolgáló rendet. Kell hogy legyen valami nagyon különleges az univerzum határainak természetében. És mi lehetne különlegesebb annál, mint hogy nincsen határ. És nem lehetnek határai az emberi törekvésnek sem. Mindannyian mások vagyunk. Akármilyen rossznak tűnik is az élet, mindig lehet tenni valamit, célba lehet érni. Amíg van élet, van remény.˝

/Stephen Hawking/

Volt egy év…

A valóság éve.

Hétköznapokkal.

Szürke reggelekkel, unalmas estékkel.

Harcokkal, győzelmekkel, vereségekkel.

Mindennapi gondokkal, örömökkel, fájdalmakkal.

Ünnepekkel.

Munkával.

Sikerekkel, kudarcokkal.

És volt egy másik év.

Az álmok éve.

Tündérrel, színes tavaszi erdővel.

Pici kőhíddal.

Angyali mosollyal.

Szívmeleggel.

Lélekkel.

Élettel.

A megfoghatatlan, megérthetetlen szeretet ajándékával.

Lesz egy év.

És van mit magunkkal vinni.

Csitáry -Hock Tamás

"Soha ne add fel az álmaid! Még akkor sem, ha senki más nem hiszi, hogy valóra válnak, csak te."

(Phillip Sweet)

"Az igazi gazdagság a szívben dől el. Mert a szív tudja, mi a gazdagság. És hogyan éred el. Rá kell hallgatni. Amikor azt súgja, hogy írj neki. Hogy tedd meg, ne várj, ne gondolkozz. Amikor azt mondja, hogy indulj, tedd meg az első lépést. Akkor ne tétovázz. Mert a szív tudja az utat. És hidd el, elvezet az igazi gazdagsághoz. Ha hagyod."

(Csitáry-Hock Tamás, Szívhangok)

Azt kívánom, hogy legyen időd. Időd megölelni azt, akire annyira vágysz. Legyen időd meghallani a csend titkait. Legyen időd észrevenni a csodát és meglátni a mosolyt. Legyen időd viszonozni a szépet, a jót és a kedvest. Legyen időd beletenni ebben az évben is a felejthetetlent. Legyen időd...! 🤍

| Theodorovits Andrea |

Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.

~ Szilveszter éjjel c. film

“Tudod mit gyűjts? Jó embereket. Magad mellé. Magad köré. Akik bíznak benned és akikben te is bízol. Akik jók veled. Akik őszinték. Akiknek fontos vagy. És akik bármi történik is az életedben, kitartanak melletted. Mert szeretnek. Mert hisznek benned. És mert tudják milyen a lelked.”

Ezt kívánom neked az Új Évre!

Játszótér. Középkorú anya és az idős anyós egy padon beszélgetnek, míg a gyerekek játszanak.

Anya:

-Már hiányzott a gyerekzsivaj.

Anyós:

-Azt mondják, hogy a gyerekek hangja a mennyország hangja. Ha egyszer meghallod, hiányozni fog.

-Sokáig hiányozni fog nekünk.

-Miért?

-Menyemnek nem lehet többé gyereke.

-Azért mert nem maradhat terhes, az nem jelenti azt, hogy nem lesz gyermeke. Az anyaság nemcsak a szülést jelenti. Akkor jelenik meg, amikor neveled őket és mindent feláldozol azért, hogy nekik jó legyen. Hogy szeretettel nézz rájuk. Nézd meg a fogadott unokámat. Szegénykém, egyedül maradt ezen a világon. Ránk bízták. Most felneveljük, hallani fogjuk a hangját....

Az anya és az apa csak szavak, két üres szó. Nem a szülés teszi az embert anyává, hanem a gondoskodás, az áldozatok, a ráfordított idő. Ha nem töltöd meg őket szeretettel és oltalommal, nem számítanak. Szeretettel néző szemek által lesz valaki anya. Nézd meg a fogadott unokámat!

-Igazad van anyuka.

˝Ne arról szóljon a karácsony, hogy a fa alatt mi van, hanem a fa körül mi van, és a fa körül kik vannak, és azok a fa körül hogy viselkednek egymással. Én azt hiszem, hogy ez sokkal többet visz magával a következő évre, mint mondjuk egy szép sál vagy egy sapka vagy egy kabát, amit ajándékként odaadunk. A jó szó, a simogatás, az ölelés sokkal értékesebb bármilyen ajándéknál.˝

/Kovács István/

"Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."

Hemingway

"Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá."

Esterházy Péter