Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"Ahhoz hogy valakinek szebbé tedd a életét nem kell gazdagnak szépnek vagy tökéletesnek lenned elég ha csak ott vagy és törödsz vele ".
(Müller Péter)
"Az életszagú tökéletlenségek adják létünk báját."
Jean-Gabriel Causse
˝Fel kell arra készülnünk, hogy át kell majd kelnünk bizonyos akadályokon, mielőtt az álmaink megvalósulnának.˝
/Jerry Savelle/
"Azok, akiknek azonos a rezgésük, csoportokba szerveződnek és együtt haladnak tovább az úton. Lesznek, akik utolérnek minket és
felzárkóznak, de lesznek, akik végleg elmaradnak. Amikor becsukódik mögöttünk egy ajtó,kinyílik előttünk egy új! Ezt ne felejtsük el. Ne rágjuk magunkat azon, hogy mi lesz majd, hanem éljünk a jelenben, tanulva a múltból! Ez a feladat!"
(Müller Péter)
"A szív ott van otthon, ahol a gondolat elidőz."
(Léria Dipán)
˝Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele.˝
/Dale Carnegie/
A skorpió és a béka
“Amikor a skorpió megkéri a békát, hogy segítsen neki átkelni a folyón. Azt mondja a béka:
-Te egy skorpió vagy, meg fogsz marni.
Skorpió:
-Miért tennék olyat? Akkor mind a ketten meghalunk.
Aztán a folyó közepén megmarja a békát. Skorpió:
-Ne haragudj béka testvérem, ilyen a természetem.”
“A jó barát, aki elfordul tőled, sokszor veszélyesebb az ősi ellenségnél.”
(James Fenimore Cooper)
Történet a ragaszkodásról...
Volt egyszer egy ember, aki nagy magányban élt egy lakatlan szigeten.
Arra lett figyelmes egy reggelen, hogy egy gyönyörű rákocska andalgott ki épp a vízből, s pihent meg a közelében, élvezve a meleg napsütést.
A rák különleges kinézete elbűvölte az embert. A magány érzése feledésbe merült.
A kis rák minden egyes nap megjelent, és az ember minden egyes alkalommal csodálattal szemlélte. Időközben megfigyelte azt, hogy a rák mindig a napnyugtát követően megy vissza a vízbe, amiből arra következtetett, hogy a nap sugara az, ami kicsalogatja a rákot nap nap után a vízből, ami azt jelenti, hogy a borús, esős napokon, nem fog megjelenni. Ez a gondolat szinte már szorongással töltötte el az embert, hisz nem akarta, hogy a krónikus magány újra körbevegye.
Egy éjszaka során azt a döntést hozta meg, hogy el akarja fogni a rákot, annak érdekében, hogy mindig mellette maradhasson, s hogy a rideg, borús napokon is csodálhassa.
A következő nap, mihelyst a kis rák a nap első melengető sugaraival kiballagott a vízből, és megpihent szokásos helyén, az ember odasietett hozzá, felkapta, majd a markába zárta. Izgatottan gondolta, milyen nagyszerű lesz, hogy most már minden percben ott lesz vele, minden percben megcsodálhatja, vigyázhat rá... És hogy a rák új helyzetét kényelmesebbé tegye, készített neki egy elkerített, fedett részt, mely biztonságul szolgálhat esős időkben és éjszakánként.
Míg viszont nem jött el az este, a kis rákot szüntelenül a kezeiben tartotta, neki szentelte minden figyelmét. Boldog volt, hogy immáron nem érzi magát már egyedül.
A nap végén, betette végül az elkerített helyére, s aztán aludni tért.
...
Másnap reggel miután felkelt, az első dolga volt, hogy ránézzen a kicsi rákra, ámde a látvány ami fogadta, megrázta. A rák eltűnt. Nyoma sem volt.
A meghökkentséget aggodalom váltotta fel, mert nem tudhatta biztosan, mi történt, nem esett-e baja. Az egész szigetet bejárta, a vizet is fürkészte, de nem akadt a kis rák nyomára... Elkeseredett, úrrá lett rajta a harag és a csalódottság.
Ingerült volt és nem hagyták a gondolatai nyugodni, hogy a rák önzőn cserben hagyta, pedig hogy szerette és csodálta azt...
A kérdés folyamatosan ott lebegett a lelki szemei előtt: "Miért hagyott cserben, miért hagyott magamra? Miért nem értékelte a törődésem?"
Feltétlenül választ szeretett volna kapni, azonban a rák napok múltán sem bukkant fel. Habár a választ nem találta meg, az idő rohanó múlásával a csalódottság is egyre csökkent és csökkent...
Egy hónap is eltelt, mikor a rák újra megjelent a szigeten, s újra szembe találta magát az emberrel...
- „Ugye tudod, hogy nagyon csodáltalak téged, és nagyon boldoggá tett a jelenléted?“ - szólalt meg az ember.
- „Tudom. Ezért pihentem meg minden nap a közeledben“, felelte a rák.
- „Akkor miért hagytál önző módon cserben?“
- „Nem hagytalak cserben. A kétségbeesett marokszorítás és az elzártság volt az, ami megijesztett. Minden, amit tettem, az életben maradásomért való menekülés volt. A szabadságot akartam visszakapni.“
- „Két ollód is van, melyekkel könnyedén sebet ejthettél volna a kezemen. Miért nem tetted hát?“
- „Nem volt benned rossz szándék. Nem neked akartam szenvedést okozni, csupán a sajátomból akartam kiszabadulni...
Soha nem hagytalak volna el Téged, ha nem zártál volna el a világtól. Minden nap melletted lettem volna, ha meghagytad volna a szabadságom.“
- „Hogyan, miért nem vettem észre, hogy ártottam neked?“
- „Mert ragaszkodtál. A magánytól való kétségbeesett félelmed volt az, ami elvakított téged, és ami a ragaszkodáshoz vezetett, s ezáltal a birtokláshoz. Jobban féltél a gondolattól, hogy újra megtalál a magány, mint amennyire örültél annak, hogy most már nem vagy egyedül...“
(Szerző: Andrea V.)
“Időnként elmegyek az orvoshoz,és megvizsgáltatom vele magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszertárba,és kiváltom az orvosságot,mert a patikus is élni akar. Aztán a gyógyszert a csatornába öntöm - mert én is élni akarok.”
(Mark Twain)
˝A külső változik, a memória romlik, de akinek a szíve aranyból van mindig ragyogni fog!˝
/Kisfaludy Erika/
˝A jó dolgok azokhoz érkeznek meg, akik hisznek.
A még jobb dolgok azokhoz, akik türelmesek.
A legjobb dolgok pedig azokhoz, akik sosem adják fel!˝
"Semmivel sem nyújthatunk nagyobb segítséget egy embertársunknak, mint ha felelősséggel ruházzuk fel, és biztosítjuk őt bizalmunkról."
(Booker T.Washington)
" Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti. "
Müller Péter
˝Amikor az egész világ harcban áll s az ember magába száll, egész kicsiny lesz és meglátja, hogy minden e világon mulandó és hogy a hitnek ereje mennyire egyedüli, amely átsegíthet egy ilyen nehéz korban.˝
/Teleki Pál/
"Szeretni annyi mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi mint szenvedni, nem szeretni annyi mint szenvedni, szenvedni annyi mint szenvedni. Boldognak lenni annyi mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól."
(Woody Allen)
A legszebb dolog lenne most azt kívánni, legyen boldog húsvéti ünnepünk, én azonban ennél többet szeretnék mindannyiunk számára. Soha többé ne legyen ilyen húsvétunk. Mert azzal, hogy az életünk többé nem lesz olyan, mint korábban volt, ideje szembenéznünk. Egy év alatt tombolt és tarolt le olyan nagyon sok mindent az élet, mindannyiunknál. És ha a feltámadást ünnepeljük ma, picit ünnepeljük a sajátunkét is. Hogy itt vagyunk, hogy képesek vagyunk ebben a helyzetben is ünnepelni, imát mondani, tervezni és nevetni vagy sírni.
Mert ha az élet másra nem is, de arra megtanított mindannyiunkat, hogy ezerszer is feltámadhatunk egyetlen élet alatt. Így azt kívánom, rázd meg magad, emeld fel azt a gyönyörű fejed, töröld le a könnyeidet és ne akard ugyanazt a várat megépíteni abból, ami ismét összedőlt! Építs erősebbet, hatalmasabbat, mert hozzon az élet bármit, képes vagy rá! Csakazértis boldog húsvéti ünnepeket kívánok! Mindannyiunknak.
Todorovits Rea
"Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. (. . . ) Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött."
(Wass Albert)
Aranyosi Ervin: Húsvéti kívánság
Meghalt a szeretet, mert megfeszítették?
Szeretetlen lelkek, rossz emberek tették!
Tudnál segíteni a feltámadásban?
Szeretetet keress önmagadban, s másban!
Mert a szeretet még itt él most is bennünk,
vezeti lelkünket, jobbá hogy kell lennünk!
Bizony mondom néked, legyen napod áldott,
szeresd szebbé, jobbá megkínzott világod!
Tiszteld ezt a Földet, őseid világát,
szeretettel öntözd fáját és virágát.
Becsüld azt a kincset, mit Isten rád hagyott,
élő természetet, rád ragyogó Napot.
Adj vizet, kenyeret minden éhezőnek,
viseld méltón gondját minden létezőnek!
Képzeld, hogy világod jobb is, szebb is lehet!
Támadjon fel újra bennünk a szeretet!
Így van pontosan!!!!!!!!!!!!!!!!!!:) :)
♥ ♥
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/lKD4XnW2tGE" title="YouTube video player" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
Négy dolog van, amit nem lehet visszavonni:
- a kimondott szó
- a kilőtt nyíl
- az eltelt élet és
- az elszalasztott lehetőség.
"Másnak lenni nem rosszat jelent. Másnak lenni többet jelent. Többet látni a világból, többet érezni belőle... és többet adni hozzá. Sosem az az értékes, amiből sok van. Hanem az, ami ritka."
(Csitáry-Hock Tamás)