Karanténi feszkó (beszélgetős fórum)

Nem vagy egyedül, barátoknál is láttam hogy mióta ez a karantén van azóta egyre távolabb kerültek egymástól miközben ugye együtt ülnek otthon. Előtte sem volt annyira rózsás a kapcsolatuk, mindkettő élte a saját életét mint vmi lakótársak.

Illetve válást is sokkal többen adtak be mint előző években ugyan ebben az időszakban.

Részben ez lehet jó is, hogy kibuknak olyan problémák amik már régen a felszín alatt vannak. Másrészt azért ha házasságok is tönkremennek... az már nagyon nem jó.

Amúgy ha robbannál, egy kiadós veszekedés nem segítene esetleg? Legrosszabb csöndben ülni otthon és duzzogni egymáson.

Igen úgy érzem, h még mélyebbre süllyedtünk. Nem biztos h én ebből már fel akarok állni.

Nagyon nehezen viselem a jelenlétét, a hozzáállását dolgokhoz, a felém irányuló nagy semmit! Jelen pillanatban az az állapot áll fenn, h egy hajszál tartja össze az idegrendszeremet. Bármikor robbanhatok! 😊

Valószínűleg alapból is voltak már problémák, és most felszínre kerültek. Illetve inkább nem, hanem mélyebbre süllyedtek, mert nem kommunikáltok. Valójában mivel Te érzed, hogy ez nem ok, erre értem, hogy előhozta a meglévő dolgokat.

Egyébként is az összezártság eredményezheti hogy nehezebb lehet egymást elviselni, de két ember között aki tiszteli a másik magánszféráját is, de együtt is szeret lenni a párjával, azaz megvan az optimális "távolság" és közelség (elvonulhatok olvasni, tévézni, de össze is bújhatunk akár), jó együtt de hagyjuk egymást a saját gondolataiban, hobbijában lenni, ha arra vágyik, adunk teret, de kíváncsiak vagyunk rá, ha beszélni akar, meghallgatjuk, szóval azért van lehetőség ezt jól is megélni.

Ahol már korábban is a hallgatásba burkolóztak a felek, ott nehezebb ebben a helyzetben előhozni a jót. Viszont elő lehet hozni a témát, hogy ki miért érzi úgy magát ahogy. És beszélgetni. Akkor is, ha esetleg a vége az, hogy rájöttök, semmi közötök egymáshoz!

Nem veszem észre a karantént, ugyanúgy dolgozom. Annyi a különbség, hogy miután hazaértem a munkából, kezdhetek tanulni a gyermekkel. ... és élvezem! :)

Nincs feszkó... mondjuk férj sincs! ;)

Nekünk abszolút jót tett az összezártság.

Szomorúan veszem tudomásul, hogy jövő héttől fokozatosan "visszatelepítik" az irodaházat. Remélem a végére maradok.

Munkahelyi szerelemről szó sincs, te jó ég.

Honnan jött ez????? 😂

A munkahelyi szerelem tavaly júliusban volt, ha jól nézem.

Azóta azt nem tudjuk, ki is a partner otthon.

Szia.

Igen, egyre türelmetlenebbek.

Szerintem viszont a megoldás éppen az ellenkezője. Nagyon sok beszélgetés, ki hogyan éli meg, mi zajlik benne, bizonyos helyzeteket (amik nem voltak, hogyan kezeli). Ha sikerül megbeszélni azt ami benned van, akkor a másik nem teszi tudatlanul is akár, mert már legalább tudja, hogy a felfokozott idegállapotodban az nem helyes, ami normál esetben természetes volt.

Néha én is kifutnék a világból, de ugyan kinek is segítenék vele? Nem megoldás elfutni a problémák elöl, mint inkább kezelni és megoldani.

Sok sikert!

Sziasztok!

Nálunk eléggé a felszínre kerülnek problémák mióta karantén áll fenn. Igazából nem tudom erre lehet e fogni.

Olyannyira, h nem tudom elviselni a másik jelenlétét. Ilyen nem volt még eddig. A kommunikáció a minimálisra csökkent. Sokszor nem tudunk normálisan kommunikálni. Én ettől nagyon bedepiztem, nincs kedvem semmihez. Vele meg pláne nem.

Szerencsére mind a ketten dolgozunk. Olyan képzeteim vannak már, h itthagyok mindent és elmegyek. Nem érdekel mi lesz.

Ez már lassan olyan dolog, h ha pislog attól is falra mászok.

Ti is türelmetlenebb vagytok?