Karácsonyi mesék, történetek (beszélgetős fórum)

MInden évben csináltunk az Öcsimmel karácsonyi műsort. Éneklés, versek, saját versek. talán két éve volt először, h én nem vettem részt benne, mondván hogy nagy vagyok..

Ez 11éve karácsonykor volt. A Nagymamánk karácsony előtt egy hónappal halt meg. Ez volt az első nélküle. Nagypapánk ott ült a karácsonyfa mellett, egyedül, megtörten. De próbált mosolyogni. Ránk gondolt, hogy nekünk ez fontos.

A műsort azzal kezdtük, hogy meggyújtottunk egy mécsest, azt ablakba tettük, hogy ezt a Nagyi is lássa. Írtunk neki verset is, igazából az egész róla szólt. Nem volt szomorú, inkább megható.

A műsorunk utolsó dala ment, amikor az apró mécses pici fénye elkezdett hullámzani. Mintha fújná valaki. Tudtuk, hogy ott volt velünk. Ezt csak mi láttuk ketten, Öcsi meg én, de tudtuk, hogy bármit csinálunk, velünk lesz.

Ha eszembe jut ma is szomorúan gondolok arra a karácsonyra.

Hosszú szőke hajam volt és a szárítása mindig macerás.Nagyon szerettem volna egy hajszárítót kapni.

De borzasztó kíváncsi gyerek is.Már karácsony előtt elkezdtem kutakodni ,hogy vajon megkapom-e.Rá is leltem a szekrényben az ágyneműk mögé eldugva.Akkor abban a pillanatban örültem neki.

De eljött a várvavárt karácsony este,mindenki teli várakozásal bontogatta a csomagját.Csak én nem mert tudtam mi van benne,így nem okozott örömet.Kíváncsiságom miatt megfosztottam magamat a karácsonyi áhitattól.

De egy életre megtanultam ,hogy minden a maga idejében szép.Soha többet nem kutattam karácsony előtt.

Legszebb élményeim közé tartozik a következő:

minden álmom az volt,hogy egyszer ejussak valahogy a Vígszínházba a Padlásra,mivel külfőldi vagyok,BP-től jó messze laktunk,ezért gondoltam,nem fog össze jönni.

aztán jött a karácsony este,vacsora után mindenki ment a szobába megnézni az ajándékait,amikor megláttam a színházjegyket,nagyon megörültem,január elején megnéztük az előadást,iszonyatosan jó volt,előtte még nézelődtünk a fővárosban,akkor mindent hü borított,győnyőrű látvány volt,örök élmény

Nekem van egy kicsit fájó emlékem amit soha nem tennék meg a gyerekemmel,anyukám jót akart de rosszul sült el.

Kb.10-12 éves lehettem: volt egy ezüst nyaklánc ami nekem nagyon tetszett de mi nagyon szegények voltunk igy csak álmodoztam róla.

Anyukám sporólgatott és meg vette,ez egy sima ezüst nyaklánc egy dobó kocka medállal amiben kék apró kövek voltak a pöttyök.

Karácsonykor mindenkinek a fa alatt volt az ajándéka szépen becsomagolva ahogyan kell.

Nálunk úgy van,hogy szépen mindenki oda teszi a fa alá az ajándékot amit a másiknak akar adni majd ünnepi gyertyás vacsi és ajándék bontás következik.

Na itt kezdődőtt az én kálváriám,mert mindenki kereste,bontotta ki a csomagját csak én nem találtam a fa alatt semmit.mert anyukám jót akart és azt hitte ha felakasztja a láncot csomagolás nélkül akkor vagy én vagy valaki a családból észre veszi de nem igy történt.Sirtam ,zokogtam mire anyukám rájött,hogy azt hiszem nem kapok ajándékot pedig ilyen sohasem volt,levette a fáról de akkor már nehéz volt meg vigasztalni engem.

Azóta a nyaklánc igaz szanaszét szakadt mert nagyon vékony lánc,de én erekjeként őrzöm.

Azóta a családban csak csomagolva,és a fa alatt van az ajándék.

Karácsonyi történetet, de olyan, amit valaki elmesél, hogy neki milyen volt a gyermekkori karácsony. . .

Ha itt bárkinek van érdekes története szívesen fogadom...

Kicsit különleges, kicsit megható...