Kapcsolattartás-dilemma (beszélgetés)

Volt hasonló, egy 20 éves fiú lett nagy barátságban a lány testvérével, és annak kislányával/3 éves volt a kicsi/.

Eleinte találkoztak, mert ténylegesen a kicsi hiányolta.

Aztán ritkábban, majd 6-7 hónap után már nem.

Néha fészbukon megnézi a kicsit.:)

Nincs sajat csaladod, h mashoz szeretnel kotodni?

Jo lenne ha az uj eleted felepitesebe kezdenel bele, amit nem praktikus a regi eleted "bontott teglaibol" kivitelezni.

Lehet most nincs mas epitoanyagod az emberi kapcsolatok felepitesehez, de elobb-utobb uj alapokkal is menni fog a dolog.

Elég összetett a helyzetem, fél éve ért véget egy kétéves kapcsolatom, végig nagy volt a szerelem, csak aztán valahogy "túlnőttünk" egymáson, kiütköztek a különbségek és elmúlt a szerelem. Mindketten huszonkét vagyunk.

A lényeg, hogy már fél éve nem is beszéltünk, és nem is az a legnagyobb problémám, hogy az exem hiányzik (meglehet, már van is új barátnője), hanem az, hogy a családja, akikkel nagyon megkedveltük egymást.

Tudni kell, hogy elváltak a szülei és az apukája az új feleségét már az elköltözésük után ismerte meg és azóta lett egy lányuk, aki most 4 éves.

Nagyon megszerettük egymást, az anyukával azóta beszéltünk párszor, volt, hogy ő írt, hogy mennyit emleget Anna (a kislány). Szeretnék fenntartani velük kapcsolatot (az is lehet, hogy lassan a volt barátommal is megpróbálnék kialakítani valami "baráti viszonyt") akár havonta találkozni, beszélni velük, tudni egymásról. A dolog csak azért bonyolult, mert mi van, ha az exem más lányt visz majd oda? A kislány egyébként is azt hiszi, hogy nem fogunk már többet találkozni.

Viszont én szeretném függetleníteni a velük való kapcsolatot attól, ami köztem és az exem között történt, és akár nem, mint "ex-barátnő" -formában szeretnék jelen lenni az életükben. Hanem, mint kedves ismerős (olyan családtag-féle), akire bármikor számíthatnak.

Mit gondoltok?

Volt esetleg hasonló tapasztalatotok vagy másoknak, akiket ismertek?