Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Kapcsolat kontra gyereknevelés fórum

Kapcsolat kontra gyereknevelés (beszélgetős fórum)


1 2
21. anya4005 (válaszként erre: 19. - Ori90)
2015. ápr. 10. 10:50

Pont ez az! Amíg a gyerekkel vagy,nem tudsz résztvenni még a párod életében sem,nemhogy egy építkezésben.

És bár nem gondolom,hogy szándékosan manipulálna a pici jelenleg,de a jót könnyű megszokni,és később is 0-24-ben fogja igényelni a közelséged. Nem azt mondom,hogy hagyd sírni,míg a párod "hátát vakargatod",de teljesen érthető a párod igénye,miszerint a párod is szeretne lenni,nemcsak a gyereked apja!

Írták elöttem,hogy elöbb-utóbb más nő karjaiban fog kikötni:

Volt ismerősöm,akinek a felesége a harmadik,későn érkezett gyereknek rendelt alá mindent! Azt hitte,jó a házassága,apuka otthon mindenben segített. Aztán,mikor 3 év után kiderült a pasi kapcsolata,anyuka is belátta,hogy elcseszte! Próbálták,de nem tudták megmenteni a házasságukat,és még a próbálkozás alatt is megvolt a pasi nője,mert akkorra erőltetett volt a feleség minden mozdulata a férj felé.

Az jó,hogy legalább látod,hogy bibi van a dologban,de mások nem oldhatják meg a kérdést,csak ti! Hiába van segítség az építkezésnél,ha esténként nem szánsz időt,energiát a kapcsolatotokra.

20. lolka (válaszként erre: 1. - Ori90)
2015. ápr. 10. 10:42

Egy paravánnal el tudnátok választani a "gyerekszobát". :) Megértem a párodat, téged is. Attól, hogy lett egy gyereke, nem akarja elveszteni a feleségét.

Nem sokat érsz majd a gyereknevelési elvekhez ragaszkodással, ha a párod más nőnél fog vigasztalódni. :( Ezek nem nagy dolgok, tudtok engedni egymás felé. A párod is kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb lesz, ha rendszeres nemi életet éltek, ha tud pihenni ő is.

19. Ori90 (válaszként erre: 18. - Anya4005)
2015. ápr. 10. 10:38
Azért az egész építkezés nem hiszem,hogy a nyakába szakadna...Családon belül el tudunk intézni mindent,mert mindenféle szakember van a családban,és én is meg tudok csinálni sokmindent.A babával kapcsolatban megfogadom a tanácsokat,köszönöm!Esetleg járt valaki ebben a cipőben?Meg tudta oldani?
18. anya4005 (válaszként erre: 17. - Ori90)
2015. ápr. 10. 10:27

Csak,tudod,ha még az építkezés minden nyűge is a párod nyakába szakad,zéró elismerésért cserébe,nem biztos,hogy azt is tudja majd tolerálni. Mert,ha te ennyire kizárólag a gyerekre koncentrálsz,akkor nem fogsz tudni érdemben segíteni neki,és mégjobban eltávolodtok.

Szerintem,mielött belevágtok bármibe is,fektessétek le az alapokat a gyereknevelésben! Amíg nem találkoznak az elképzeléseitek,addig a párod mindig csak egy mellékszereplő lesz,és hosszútávon ez nem lehet jó!

17. Ori90 (válaszként erre: 16. - Tavasz007)
2015. ápr. 10. 10:19
Nos,igen,de eleinte a szüleimmel laktunk,mikor azonban megtudtuk,hogy babát várunk,valamennyire mégis különálló életet szerettünk volna,ezért kerestünk egy átmeneti megoldást,ami egy kifizethető kis albérlet volt.Természetesen,ahogy szerintem senki,nem itt tervezzük az életünket.Korábban leírtam,segítséggel,de úgy néz ki,építkezésbe kezdünk.A páromnak van már egy kislánya egy másik házasságból,igen,és idősebb is nálam.Ott másféle problémák voltak,amik a váláshoz vezettek,de ebbe nem mennék bele.
16. tavasz007 (válaszként erre: 1. - Ori90)
2015. ápr. 10. 09:02

egy szoba- konyhás lakásban nehéz gyereket nevelni és egy házasságot is fent tartani! wow!

de minden elismerésem, h ilyen kitartó vagy!!

15. Muraja (válaszként erre: 13. - Dodi44)
2015. ápr. 10. 05:43

Mond kedves Dodi , milyen is az a nem papucs fele ferfi ?

Köszi kedves valaszod !

14. Enissa (válaszként erre: 1. - Ori90)
2015. ápr. 10. 00:50

"rendszerető,imádja a gyerekeit,"


Van már más anyától is gyereke? A többes szám miatt kérdezem, hogy igen, vagy csak elírás. Ha igen ott mi volt a probléma.


Mindkettőtöknek igaza van, de én a férjednek adok inkább igazat. Eltart Titeket, segít otthon is. Több munkahelye is van, ha jól értelmeztem. Hiányzik neki, hogy valaki hozzábújjon, vele is törődjön.

A babát, igaz nehezen, de át lehet szoktatni. Gondolj arra, van akinek a babája ennyi idős és a pocakban van már a második, azoknak is muszáj egy napirend, mit csinálnának az újszülöttel, ha a nagyobb ennyire kisajátítaná az anyát.

Arra ne vegyél mérget, hogy a párod így is kitart melletted, mert sosem lehet tudni, mikor érzi úgy, hogy egy nemző, akire érzelmileg már nincs szükségetek, mert Te úgy alakítottad ki a napi ritmusotokat, hogy abba Ő már nagyon nehezen fér bele.


Nem lehet akár egy paravánnal leválasztani a babának egy részt?...tudom albérlet, azért gondoltam valami ideiglenes megoldásra.

13. Dodi44 (válaszként erre: 11. - Roni1007)
2015. ápr. 9. 23:08

(de a ferjed, meg azt tanulja meg, hogy Rad nem szamithat.

Egyedul maradt, es lehet, hogy Te is ugy fogsz.

[vagy papucs lesz, es utanna mindent rad hagy, vagy elmegy, de lelkileg egyedul marad mindkettotok.]

A gyerek felno", mert csak egy aranylag rovid idore kaptuk, hogy a mienk lehessen...)


(egy jo hazassagban az allando megalkuvas az alapja mindket reszrol.

A ferjed velemenye fele a kettotokenek, a masik fele a Tied.

Beszeljetek meg, es egyezzetek meg, ki, melyik keresebol mennyit tud engedni, de az 50-50 azert legyen! :D [ne ugy mint a virsliben az egy lo es egy csirke husija! :D ]

a velemenyem szerint...)

12. 3a5c305959 (válaszként erre: 1. - Ori90)
2015. ápr. 9. 23:02
A napirend dologban igaza van. Legtobb gyerek jol reagal ha van egy ritmus az eleteben. En mindig azt csinaltam hogy reggel takaritottam es foztem, delutan jatek a gyerekkel, seta vagy park. Az pedig nem igaz hogy egy 10 honapos gyerek mellett nem lehet kicsit takaritani meg fozni amikor ebren van es amikor alszik meg te is tudnal pihenni, esetleg megfurodni, megcsinalni a hajad stb. Nekem az jon le o egy picit oregebb nalad (van mar gyereke), szoval picit masabb elkepzelesei vannak a gyereknevelesrol mint neked. Az egyetlen ut a kommunikacio koztetek. Probaljatok kompromisszumot kotni, lefektetni nehany szabalyt amivel mindketten elegedettek vagytok es aztan kossetek magatokat ahhoz. Pl az en lanyom miota jarni tud a mi agyunkban alszik el, aztan atpakolom az o agyaba. Nem a ferjem miatt, de szerintem is kell egy parnak ennyi maganelet. Mosmtar 3.5 eves, ugyhogy azt is tudja hogy reggel johet a mi agyunkba miutan elment az apja dolgozni, de elobb nem, mert nem ferunk el. Ja, azt kerd meg apukatol hogy soha tobbet ne mondja neked hogy te elrontottal valamit. Ez az elso gyereked, probalod a legjobbat nyujtani. Nem kene ezzel letorni teged, hogy elronottad.
2015. ápr. 9. 22:19
Én megértem a Pàrod, de egy 10 hònapos baba elég kiszolgàltatott. Neki még hiàba mondod, hogy igenis az àgyàban aludjon. Ne sírjon, vagy ha mégis, akkor nyugtassa meg magàt. Egy kisgyerekkel minden megvàltozik. Egy ekkora baba még nem hisztizik. Az én kislànyom 2.5 éves és a mai napig van olyan, hogy vele alszom. Egyszerűen kell neki a közelségem. Nagyon baràtkozò és magabiztos kislàny. Ên őt sose hagytam sírni picinek. Most se hagyom, ha nem hiszti miatt sír. Szerintem jòl csinàlod. Így alapozod meg a bizalmat. Ebből (is) fogja megtanulni, hogy ràd szàmíthat:)
2015. ápr. 9. 22:17

Valahogy meg kell találnod az egyensúlyt!

Persze,értem,hogy a gyerek mindenek elött,de nem csak ő van.

Nem lenne baj,ha gyorsan közös nevezőre jutnátok a gyereknevelés kapcsán,különben elég necces lesz a gyereknek felnőni két olyan emberrel,akik nem értenek egyet!

Mondom ezt úgy,hogy a mi ágyunkban 2 gyerek alszik éjjel,de mi megoldjuk,és igazság szerint egyikünknek sem tetszik,viszont ha bealszom,már nincs,aki vissza pakolássza őket,így maradnak reggelig. De nálunk ebből nincs feszkó,mert tényleg egyikünk sem tett a dologért,viszont nem zárhatom kulcsra a gyerekszobát éjjel.

2015. ápr. 9. 22:16
Na ilyenkor van az,hogy hallgassuk meg a másik felet is.Az a helyzet,hogy tudod te is,hogy gáz van,csak nem velünk kéne ezt megvitatni,hanem az illetékessel,aki a férjed egyenlőre.
8. Ori90 (válaszként erre: 6. - Csipkerózsika)
2015. ápr. 9. 22:15
Igazad van,ezért már lassan nekiállunk vagy épízkezni vagy lakást keresni.Anyukámék ingyen nekünk adnák a telkük felét,és le is választatnák,ami hatalmas,így lenne nagy udvar kert stb.De ez is pénz így is,ugye,így csak módjával.Már tervben van. :) És a párom másik házasságából született kislányának is szeretnénk benne szobát.
2015. ápr. 9. 22:15

Ez a kisgyerekes időszak ilyen. Baromi nehéz, bárki bármit mond. Kevesebb pénz, zéró szabadidő, több frusztráció és hullafáradtság.

Túl kell élni.

Nincs baj egyikőtök nevelési irányával sem, elvileg, az a baj, hogy nem értetek egyet. Hozzám a tied áll közelebb, én nem hagytam sírni. Na jó, néha megpróbáltam, de nem volt eredménye:D Igény szerint szoptattam, bár úgy emlékszem, nem aludt el cicin, és elég hamar át is aludta az éjszakát, kivéve a fogzási időszakot.Na az elég brutális volt. Egyébként az én lányom elég sokáig az ágyában aludt. Aztán ki tudott mászni belőle, s most átjön:D Azt mondja hogy nem akar egyedül lenni. Megértem.

Csakhogy nálunk az apja nem szól bele, hogy mit hogyan csinálok. Persze ő is neveli, szereti, segíti, terelgeti a helyes irányba, de azért a gyerekkel kapcsolatos dolgok zömmel az én aszatalom.

Kicsit több idő kettőtökre jobb lenne, Nem lehetne kicsit hosszabb időre a nagyira hagyni nem csak két órára? Mondjuk egy-egy egész délelőttre/délutánra? Ez alatt valami igazán jó programot csinálni kettesben.

2015. ápr. 9. 22:13
Az igazi probléma inkább az, hogy egyszobás a lakás. Még ha cseperedik is a gyerkőc és tegyük fel jó nevelést kap, akkor is állandóan ott van, nincs külön tere se neki, se a szülőknek. Intimitásgyilkos helyzet. Ezt nem hiszem, hogy kibírja egy kapcsolat hosszabbtávon. :(
2015. ápr. 9. 22:10

Nem kell mindjárt lehordani az apát. Azért némi igazsága neki is lehet. Oké, hogy kiszolgáltatott a gyerek és rengeteg törődést igényel, de azért nem csak ő létezik egyedül... Vannak a családnak más tagjai is, olyanok pl. akik fenntartják azt a családot anyagilag, meg egyáltalán létrehozták...

Lassan igenis eljön az idő, hogy nevelni kell a gyereket és nem ugráltathat mindenkit maga körül, határokat szabni és következetesnek lenni, megtanulni nemet mondani. Másként elszabadul a pokol a családban.

A hiszti szerintem annak a jele, hogy a gyerkőc már most tisztában van vele, hogy bármit el tud érni ezzel, mindent megkaphat, amit és amikor csak akarja...

Nem, szerintem nem a gyerek az első. Nagyon fontos, de nem az első. Párt választ az ember - ideális esetben így gondolkozunk és ideális esetben sikerül is - egy életre, vagyis a társunk lesz velünk öregkorunkban is. A gyerekek csak egy darabig, míg felnőnek, aztán élik a saját életüket. Vagyis nem gondolom, hogy mindig mindent be kell áldozni értük és mindent engedni kell.

4. Ori90 (válaszként erre: 2. - 4c3a5e5783)
2015. ápr. 9. 21:53
Nem,nem...Ne haragudjatok,ha félreérthető voltam,ezt tényleg kihagytam.Ha itthon van,mindig apa fürdeti,2 naponta dolgozik 11-ig éjjel,akkor én.De ha itthon van,le se lehet szedni róla kifáradásig.Imádják egymást,csak ő szigorúbban,következetesebben nevelné.Azért ez érthető,csak én nem bírom.
2015. ápr. 9. 21:53

Ez meg nem gyermekneveles, hanem szereto gondoskodasnak kellene lennie.

A kedves apuka reszerol hianyzik az alkalmazkodasi kepesseg; elegge poroszos :(

2015. ápr. 9. 21:52

A 10 honapos baba alkalmazkadjon apukahoz...

megis ki a gyenge es kiszolgaltatott?

O pdig erzi a feszultseget, hogy valaki nem torodik vele annyit.

2015. ápr. 9. 21:47

Sziasztok!

Kissé hosszú lesz,de szeretném kérni a véleményeteket,akár hideg,akár meleg.Fiatal vagyok,van egy gyönyörű 10 hónapos kisfiam,és egy olyan férfi mellettem,akiről sokan csak álmondak.Mindent megcsinál egyedül is,a legutóbb amikor kórházban voltam a kisfiúnkkal,ő hozott be mindent,és vitte a háztartást otthon,a vasaláson kívül.. :) rendszerető,imádja a gyerekeit,nincsenek káros szenvedélyei,de ami a legfontosabb,imád engem.Legalábbis remélem,még imád.3 éve vagyunk együtt,és lassan 2 éve albérletben.Nem vagyunk gazdagok,de mindenre jutott,mielőtt a kisfiúnk megszületett.Aztán kezdett minden elromlani.Először a nevelésbeli nézeteltérések miatt.Én nem hagytam sírni,ő kicsit hagyta volna,nem úgy lett,nem bírtam.A gyerek még nem alussza át az éjszakákat,anyamániás-dehát melyik nem-,és nincs el a kiságyában,sőt,hisztis,nagyon.Dobálja magát,ha valami nem úgy van,ahogy neki tetszik,és higgyétek el-bár biztos sokaknak nem kell bizonygatnom-,egy 10 hónapos gyerek irtó durván tud hisztizni,nem csak hangilag...Apa szerint elrontottam,mert sokszor felvettem,ha sírt értem,és nem hagytam sokáig bőgni.Na meg sokat magunk közé vittem,mikor éjszaka sírt egyedül.Apa szerint a gyereknek az ágyában a helye.Tudom,igaza van.Biztos ezer más szülő küzd ilyesmivel,valóban az én hibám lenne?Magánélet nuku...illetve csak 9-10 után,ha a baba már mélyen alszik,de addigra mi is fáradtak vagyunk...Apa-anya idegileg,lelkileg,testileg kész...Apánál meg betelt a pohár...Azt mondta,tanítsam meg a gyereknek,hogy az ágyában aludjon,ne hagyjam neki,hogy akkor cicizhessen,amikor csak akar,szoktassam le róla,hogy azon alszik el-ami tudom,tényleg nem a legjobb,de így sikerült,na,és hát olyan jó...-,ne hozzam örökké az ágyunkba,hagyjam kicsit,hogy sírjon,ne legyen mindig meg az akarata,mert nem tanul meg semmit,vigyek napirendet az életébe...Erről csak annyit,hogy a napi alvási-evési-fürdési idők megvannak,kisebb időeltérésekkel,de nagyjából azonosak(alszik 9-10 körül,aztán 12-1 körül,majd 3-4 körül úgy 3/4 órát,néha 1et is,fél7-kor fürdés,majd 8-9 körül alszik el,éjszaka átlag 2x felébred,cicizik fél pillanatot,és alszik tovább reggel 5-ig.Akkor felébredünk,mert apa dolgozni megy,és megszokta.Majd előről az egész.Azt még hozzátenném,hogy szoba-konyhás albérletben lakunk,így,ha a gyerek ébren van,azért,ha alszik,akkor meg azért nem lehet semmit csinálni,mindenre felébred...Néha filmet nézünk este,azt látni kéne...hangfalak a fülünkbe lógnak,jó halkan,nehogy a gyerek felébredjen...annyira röhejes,hogy leírni is gáz...Gyertyafényes vacsi régóta csak álom,na meg a jó kis beszélgetések...Apa nagyon hiányolja...Sokat veszekszünk ilyenek miatt,néha már minden miatt...fáradtak vagyunk...nem akarom,hogy rámenjen a kapcsolatunk,múltkor már megjegyezte,hogy nem akar eltávolodni tőlem...én se akarom,de mit tehetnék?Ne foglalkozzak annyit a gyerekkel?De neki sem róhatok fel semmit,mindig mindenben mellettem állt,kivéve ezt a nevelési formát,ezt a gyerekközpotút,a mindenki mást háttérbe helyezőset,dehát a gyerek az első,és mindenki más utána jön,nem?Én is szeretnék vele lenni többet,minőségi időt eltölteni együtt.Havonta 1-2x hagyjuk a nagyira 2 órát.Ilyenkor mozi,néha étterem,vagy talán séta.Tudom,másnak még ez sincs,örülök neki nagyon,de mintha kevés lenne.Aztán vissza a hétköznapokba..Ráadásul mióta nem dolgozok,az anyagi helyzet is siralmas...GYED mellett semmi mellékkereset nem lehet...undorító,elkeserítő...Apa két helyen is dolgozik,hullafáradt...én mindenféle kézműves dologgal próbálkozom,eladtam már a csinibb ruháimat is,amiket amúgysem hordtam volna már,meg mindent,amit feláldozhatónak tartottam...Gondolom,sokan vannak így...Nem élünk rosszul,de szeretnénk félretenni,havi legalább 10 ezret..A baba etetése-pelenka stb...ketten nagyon is jól éltünk,de így már nem,és ez is sok vitát kihoz belőlünk...Imádom őt,imádom a kisfiamat,és ő is szeret minket...Mégis mit tehetnék a kapcsolatunkért még?Nem hiszem,hogy fennáll a veszély,hogy itthagy minket,de szeretném,ha megint szerelmes lenne belém,mint az elején.Talán ez kissé megfakult benne,ami érthető.És a nevelési útvonalról mit gondoltok,amin elindultam?Ezt elnövik,nem?Vagy térjek át másra?Nem is tudom,van-e olyan,ami bevált...minden gyerek más.Vannak jó kapcsolatfrissítő ötleteitek?Ti is voltatok már így?Mit tettetek?Vagy valami biztatót tudtok mondani?Az is jól esne.De a negatívból is próbálok tanulni.Bocsi,hogy hosszú lett.


Köszönöm a válaszolóknak.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook