Kapcsolat kontra gyereknevelés (beszélgetős fórum)

Pont ez az! Amíg a gyerekkel vagy,nem tudsz résztvenni még a párod életében sem,nemhogy egy építkezésben.

És bár nem gondolom,hogy szándékosan manipulálna a pici jelenleg,de a jót könnyű megszokni,és később is 0-24-ben fogja igényelni a közelséged. Nem azt mondom,hogy hagyd sírni,míg a párod "hátát vakargatod",de teljesen érthető a párod igénye,miszerint a párod is szeretne lenni,nemcsak a gyereked apja!

Írták elöttem,hogy elöbb-utóbb más nő karjaiban fog kikötni:

Volt ismerősöm,akinek a felesége a harmadik,későn érkezett gyereknek rendelt alá mindent! Azt hitte,jó a házassága,apuka otthon mindenben segített. Aztán,mikor 3 év után kiderült a pasi kapcsolata,anyuka is belátta,hogy elcseszte! Próbálták,de nem tudták megmenteni a házasságukat,és még a próbálkozás alatt is megvolt a pasi nője,mert akkorra erőltetett volt a feleség minden mozdulata a férj felé.

Az jó,hogy legalább látod,hogy bibi van a dologban,de mások nem oldhatják meg a kérdést,csak ti! Hiába van segítség az építkezésnél,ha esténként nem szánsz időt,energiát a kapcsolatotokra.

Egy paravánnal el tudnátok választani a "gyerekszobát". :) Megértem a párodat, téged is. Attól, hogy lett egy gyereke, nem akarja elveszteni a feleségét.

Nem sokat érsz majd a gyereknevelési elvekhez ragaszkodással, ha a párod más nőnél fog vigasztalódni. :( Ezek nem nagy dolgok, tudtok engedni egymás felé. A párod is kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb lesz, ha rendszeres nemi életet éltek, ha tud pihenni ő is.

Csak,tudod,ha még az építkezés minden nyűge is a párod nyakába szakad,zéró elismerésért cserébe,nem biztos,hogy azt is tudja majd tolerálni. Mert,ha te ennyire kizárólag a gyerekre koncentrálsz,akkor nem fogsz tudni érdemben segíteni neki,és mégjobban eltávolodtok.

Szerintem,mielött belevágtok bármibe is,fektessétek le az alapokat a gyereknevelésben! Amíg nem találkoznak az elképzeléseitek,addig a párod mindig csak egy mellékszereplő lesz,és hosszútávon ez nem lehet jó!

egy szoba- konyhás lakásban nehéz gyereket nevelni és egy házasságot is fent tartani! wow!

de minden elismerésem, h ilyen kitartó vagy!!

Mond kedves Dodi , milyen is az a nem papucs fele ferfi ?

Köszi kedves valaszod !

"rendszerető,imádja a gyerekeit,"

Van már más anyától is gyereke? A többes szám miatt kérdezem, hogy igen, vagy csak elírás. Ha igen ott mi volt a probléma.

Mindkettőtöknek igaza van, de én a férjednek adok inkább igazat. Eltart Titeket, segít otthon is. Több munkahelye is van, ha jól értelmeztem. Hiányzik neki, hogy valaki hozzábújjon, vele is törődjön.

A babát, igaz nehezen, de át lehet szoktatni. Gondolj arra, van akinek a babája ennyi idős és a pocakban van már a második, azoknak is muszáj egy napirend, mit csinálnának az újszülöttel, ha a nagyobb ennyire kisajátítaná az anyát.

Arra ne vegyél mérget, hogy a párod így is kitart melletted, mert sosem lehet tudni, mikor érzi úgy, hogy egy nemző, akire érzelmileg már nincs szükségetek, mert Te úgy alakítottad ki a napi ritmusotokat, hogy abba Ő már nagyon nehezen fér bele.

Nem lehet akár egy paravánnal leválasztani a babának egy részt?...tudom albérlet, azért gondoltam valami ideiglenes megoldásra.

(de a ferjed, meg azt tanulja meg, hogy Rad nem szamithat.

Egyedul maradt, es lehet, hogy Te is ugy fogsz.

[vagy papucs lesz, es utanna mindent rad hagy, vagy elmegy, de lelkileg egyedul marad mindkettotok.]

A gyerek felno", mert csak egy aranylag rovid idore kaptuk, hogy a mienk lehessen...)

(egy jo hazassagban az allando megalkuvas az alapja mindket reszrol.

A ferjed velemenye fele a kettotokenek, a masik fele a Tied.

Beszeljetek meg, es egyezzetek meg, ki, melyik keresebol mennyit tud engedni, de az 50-50 azert legyen! :D [ne ugy mint a virsliben az egy lo es egy csirke husija! :D ]

a velemenyem szerint...)

Valahogy meg kell találnod az egyensúlyt!

Persze,értem,hogy a gyerek mindenek elött,de nem csak ő van.

Nem lenne baj,ha gyorsan közös nevezőre jutnátok a gyereknevelés kapcsán,különben elég necces lesz a gyereknek felnőni két olyan emberrel,akik nem értenek egyet!

Mondom ezt úgy,hogy a mi ágyunkban 2 gyerek alszik éjjel,de mi megoldjuk,és igazság szerint egyikünknek sem tetszik,viszont ha bealszom,már nincs,aki vissza pakolássza őket,így maradnak reggelig. De nálunk ebből nincs feszkó,mert tényleg egyikünk sem tett a dologért,viszont nem zárhatom kulcsra a gyerekszobát éjjel.

Ez a kisgyerekes időszak ilyen. Baromi nehéz, bárki bármit mond. Kevesebb pénz, zéró szabadidő, több frusztráció és hullafáradtság.

Túl kell élni.

Nincs baj egyikőtök nevelési irányával sem, elvileg, az a baj, hogy nem értetek egyet. Hozzám a tied áll közelebb, én nem hagytam sírni. Na jó, néha megpróbáltam, de nem volt eredménye:D Igény szerint szoptattam, bár úgy emlékszem, nem aludt el cicin, és elég hamar át is aludta az éjszakát, kivéve a fogzási időszakot.Na az elég brutális volt. Egyébként az én lányom elég sokáig az ágyában aludt. Aztán ki tudott mászni belőle, s most átjön:D Azt mondja hogy nem akar egyedül lenni. Megértem.

Csakhogy nálunk az apja nem szól bele, hogy mit hogyan csinálok. Persze ő is neveli, szereti, segíti, terelgeti a helyes irányba, de azért a gyerekkel kapcsolatos dolgok zömmel az én aszatalom.

Kicsit több idő kettőtökre jobb lenne, Nem lehetne kicsit hosszabb időre a nagyira hagyni nem csak két órára? Mondjuk egy-egy egész délelőttre/délutánra? Ez alatt valami igazán jó programot csinálni kettesben.

Nem kell mindjárt lehordani az apát. Azért némi igazsága neki is lehet. Oké, hogy kiszolgáltatott a gyerek és rengeteg törődést igényel, de azért nem csak ő létezik egyedül... Vannak a családnak más tagjai is, olyanok pl. akik fenntartják azt a családot anyagilag, meg egyáltalán létrehozták...

Lassan igenis eljön az idő, hogy nevelni kell a gyereket és nem ugráltathat mindenkit maga körül, határokat szabni és következetesnek lenni, megtanulni nemet mondani. Másként elszabadul a pokol a családban.

A hiszti szerintem annak a jele, hogy a gyerkőc már most tisztában van vele, hogy bármit el tud érni ezzel, mindent megkaphat, amit és amikor csak akarja...

Nem, szerintem nem a gyerek az első. Nagyon fontos, de nem az első. Párt választ az ember - ideális esetben így gondolkozunk és ideális esetben sikerül is - egy életre, vagyis a társunk lesz velünk öregkorunkban is. A gyerekek csak egy darabig, míg felnőnek, aztán élik a saját életüket. Vagyis nem gondolom, hogy mindig mindent be kell áldozni értük és mindent engedni kell.

Ez meg nem gyermekneveles, hanem szereto gondoskodasnak kellene lennie.

A kedves apuka reszerol hianyzik az alkalmazkodasi kepesseg; elegge poroszos :(

A 10 honapos baba alkalmazkadjon apukahoz...

megis ki a gyenge es kiszolgaltatott?

O pdig erzi a feszultseget, hogy valaki nem torodik vele annyit.

Sziasztok!

Kissé hosszú lesz,de szeretném kérni a véleményeteket,akár hideg,akár meleg.Fiatal vagyok,van egy gyönyörű 10 hónapos kisfiam,és egy olyan férfi mellettem,akiről sokan csak álmondak.Mindent megcsinál egyedül is,a legutóbb amikor kórházban voltam a kisfiúnkkal,ő hozott be mindent,és vitte a háztartást otthon,a vasaláson kívül.. :) rendszerető,imádja a gyerekeit,nincsenek káros szenvedélyei,de ami a legfontosabb,imád engem.Legalábbis remélem,még imád.3 éve vagyunk együtt,és lassan 2 éve albérletben.Nem vagyunk gazdagok,de mindenre jutott,mielőtt a kisfiúnk megszületett.Aztán kezdett minden elromlani.Először a nevelésbeli nézeteltérések miatt.Én nem hagytam sírni,ő kicsit hagyta volna,nem úgy lett,nem bírtam.A gyerek még nem alussza át az éjszakákat,anyamániás-dehát melyik nem-,és nincs el a kiságyában,sőt,hisztis,nagyon.Dobálja magát,ha valami nem úgy van,ahogy neki tetszik,és higgyétek el-bár biztos sokaknak nem kell bizonygatnom-,egy 10 hónapos gyerek irtó durván tud hisztizni,nem csak hangilag...Apa szerint elrontottam,mert sokszor felvettem,ha sírt értem,és nem hagytam sokáig bőgni.Na meg sokat magunk közé vittem,mikor éjszaka sírt egyedül.Apa szerint a gyereknek az ágyában a helye.Tudom,igaza van.Biztos ezer más szülő küzd ilyesmivel,valóban az én hibám lenne?Magánélet nuku...illetve csak 9-10 után,ha a baba már mélyen alszik,de addigra mi is fáradtak vagyunk...Apa-anya idegileg,lelkileg,testileg kész...Apánál meg betelt a pohár...Azt mondta,tanítsam meg a gyereknek,hogy az ágyában aludjon,ne hagyjam neki,hogy akkor cicizhessen,amikor csak akar,szoktassam le róla,hogy azon alszik el-ami tudom,tényleg nem a legjobb,de így sikerült,na,és hát olyan jó...-,ne hozzam örökké az ágyunkba,hagyjam kicsit,hogy sírjon,ne legyen mindig meg az akarata,mert nem tanul meg semmit,vigyek napirendet az életébe...Erről csak annyit,hogy a napi alvási-evési-fürdési idők megvannak,kisebb időeltérésekkel,de nagyjából azonosak(alszik 9-10 körül,aztán 12-1 körül,majd 3-4 körül úgy 3/4 órát,néha 1et is,fél7-kor fürdés,majd 8-9 körül alszik el,éjszaka átlag 2x felébred,cicizik fél pillanatot,és alszik tovább reggel 5-ig.Akkor felébredünk,mert apa dolgozni megy,és megszokta.Majd előről az egész.Azt még hozzátenném,hogy szoba-konyhás albérletben lakunk,így,ha a gyerek ébren van,azért,ha alszik,akkor meg azért nem lehet semmit csinálni,mindenre felébred...Néha filmet nézünk este,azt látni kéne...hangfalak a fülünkbe lógnak,jó halkan,nehogy a gyerek felébredjen...annyira röhejes,hogy leírni is gáz...Gyertyafényes vacsi régóta csak álom,na meg a jó kis beszélgetések...Apa nagyon hiányolja...Sokat veszekszünk ilyenek miatt,néha már minden miatt...fáradtak vagyunk...nem akarom,hogy rámenjen a kapcsolatunk,múltkor már megjegyezte,hogy nem akar eltávolodni tőlem...én se akarom,de mit tehetnék?Ne foglalkozzak annyit a gyerekkel?De neki sem róhatok fel semmit,mindig mindenben mellettem állt,kivéve ezt a nevelési formát,ezt a gyerekközpotút,a mindenki mást háttérbe helyezőset,dehát a gyerek az első,és mindenki más utána jön,nem?Én is szeretnék vele lenni többet,minőségi időt eltölteni együtt.Havonta 1-2x hagyjuk a nagyira 2 órát.Ilyenkor mozi,néha étterem,vagy talán séta.Tudom,másnak még ez sincs,örülök neki nagyon,de mintha kevés lenne.Aztán vissza a hétköznapokba..Ráadásul mióta nem dolgozok,az anyagi helyzet is siralmas...GYED mellett semmi mellékkereset nem lehet...undorító,elkeserítő...Apa két helyen is dolgozik,hullafáradt...én mindenféle kézműves dologgal próbálkozom,eladtam már a csinibb ruháimat is,amiket amúgysem hordtam volna már,meg mindent,amit feláldozhatónak tartottam...Gondolom,sokan vannak így...Nem élünk rosszul,de szeretnénk félretenni,havi legalább 10 ezret..A baba etetése-pelenka stb...ketten nagyon is jól éltünk,de így már nem,és ez is sok vitát kihoz belőlünk...Imádom őt,imádom a kisfiamat,és ő is szeret minket...Mégis mit tehetnék a kapcsolatunkért még?Nem hiszem,hogy fennáll a veszély,hogy itthagy minket,de szeretném,ha megint szerelmes lenne belém,mint az elején.Talán ez kissé megfakult benne,ami érthető.És a nevelési útvonalról mit gondoltok,amin elindultam?Ezt elnövik,nem?Vagy térjek át másra?Nem is tudom,van-e olyan,ami bevált...minden gyerek más.Vannak jó kapcsolatfrissítő ötleteitek?Ti is voltatok már így?Mit tettetek?Vagy valami biztatót tudtok mondani?Az is jól esne.De a negatívból is próbálok tanulni.Bocsi,hogy hosszú lett.

Köszönöm a válaszolóknak.