Kamaszkorban normális, hogy a gyerek azt hiszi, nem szeretik a szülei? (beszélgetős fórum)

" miért hiszi hogy én nem szeretem? "

Picit képzeld magad a fiad helyébe.

A te párod, fiad számára csak egy "idegen", aki még csak nyitni se szándékozik a gyereked felé. A gyerek azt látja, hogy anya egy ilyen emberrel él együtt, jó ideje.

Szerintem párodnak kellene felnőttként viselkednie. Ha elfogadott téged, akkor el kell fogadnia az "egész csomagot", és valamilyen módot keresni a kompromisszumra.

Nézd, szerinted pontosan tudja a fiad, hogy szereted, csak kamasz. A kamasz ugyan az majdnem mint egy dacos 2 éves.

Bár nekem még csak 2.5 éves dacosom van, de saját magamból indulok ki aki borzalmas kemény idó tini volt.

[link]

bár ha nem is minden kérdésre ad választ, de remélem kicsit jobban megérted, hogy miért gondolkozik így egy tini.

Másrészt, pontosan tudom milyen nehéz egy elhagyott gyereknek mikor valaki átvenné a helyét az adott hiányzó személynek de még sem képes. Szerintem nagyon kevás családban működik a nevelőszülő és gyermek közt a kapcsolat.

Nővérem elvált, 3 éves volt a fia, 11 éves mikor nővérem összejött/ költözött a jelenlegi párjával, most lesz 22 éves unokaöcsém. A gyerek szintén tipikus csonka gyerek annak ellenére, hogy szüleim és én is megpróbáltunk mindent pótolni számára amit egy család adni tud mivel az apja váláskor őt is elhagyta. Ő is hitegette a gyereket folyamat amiből persze soha nem lett semmi, 15 volt mikor újra felvette a kapcsolatot de megint csak 1-2 alkalommal. Rettentően fájt a gyereknek, mára úgy van vele, hogy leszarja, tudja, hogy van 3 féltestvére (2 másik nőtől) néha meglátogatja őket akiket szintén elhagyott az apjuk. 11 évesen új környezet, új család, és bár elsőre úgy tűnt sógorom betölti az apja szerepét, 2 év múlva mikor tombolt a tini kor ők is nehezen jöttek ki egymással. Szóval fel a fejjel, ne add fel, csak egy dolgot tudsz tenni mindig ott lenni neki.

Sajnos a párommal nem is akarnak fordulni, nyitni egymás felé...ezért is lenne szüksége apára, gondolom, bármilyen is az. A tény, hogy odaköltözik, elég nyilvánvaló. Ezen már nem fogunk sokat forogni. A kérdés csak az, hogy miért hiszi hogy én nem szeretem? Eddig ez sosem merült fel...

És az egyik lenti hozzászólás mentén: hogyan tudnám úgy szeretni, hogy elhiggye?

Ez azért elég meredek kérdés egy "gyakorló" anyáról, de tanácstalan vagyok...

Szerintem minden tini fejében ez megfordul. Egyrészt lázad keresi a helyét, önmagát feszegeti a határokat, és a hormonok miatt előbb cselekszenek / mondanak indulatból mint átgondolva.

Minden kamasz úgy érzi, hogy ellene van az egész világ, a szülei, és mindenhol csak bánják ect.

Másrészt nézd a fiad szemszögéből. Az apja eldobta, minden más fontosabb volt neki mint ő. Ott a jelenlegi párod aki nem az apja, és sosem lesz az,akárhogy is fog fordulni felé. Mindig is egy tüske fog maradni a fiadban, hogy a vér szerinti apja eldobta. Most lehet úgy érzi nála lenne jobb de csak az újdonság varázsa miatt.

Én járok pszichológushoz. Megpróbálom a fiamat is elvinni, már csak abban a döntésben is segítségként, hogy mi lenne neki jobb: ha maradna vagy ha menne.

Párom nem vevő az ilyesmire. Szerinte agyalás és filozofálás az egész...

vannak szülők, akik tökéletesen meg vannak győződve róla, hogy tökéletesen nevelik a tökéletes gyereküket.

néha irigylem őket...én 14 és fél éve azon rágódok, hogy jól csinálom-e.

Már hogyne ironizálnék?!}

Okot adsz rá.

De ugye elhiszed, hogy a mosogatás és a házimunka nem akadályozza azt, hogy a gyerek felnőttként sokra vigye?

Talán tolerálható, hogy ahány ház, annyi szokás...

Volt kint egy hetet tavasszal, és most a nyári szünidőben is. A lelkesedése ezáltal szökött az egekbe.

De azért valljuk be, hogy egy hét, vendéglőből buliba, állatkertből vidámparkba vándorolva egészen más képet mutat az életről, mint a dolgos-tanulós hétköznapok...

Több időt nem tudott ott lenni, mert az apja dolgozik.

Általában havonta egyszer jön haza apuka hétvégére, akkor nála vannak.

Látom, te mazsolásztál a tudás határtalan készletéből.

Amit+ahogy te csináltál, az úgy tökéletes. Oviba+isibe, ha volt kedve a gyereknek, akkor ment, ha nem, akkor meg nem. Mivel "privát" volt, és nagy volt a tolerancia.

Aztán kiderült az is, hogy te, mint egyedülálló szülő, kamoonoztàl: 2 hét meló, 1 hét pihi. Csak, hogy a családod "betevője" meglegyen (meg a magánsuli, ahol gondolom, ösztöndíjasok voltak).

Te jó ég.

Valaki tapsolja már meg, mert addig úgysem nyugszik, amíg ki nem derül, hogy ő a világon a legjobb ANYA.

Olvasd el megirtam hogy ma a gyerekeim milyen messze jutotak mosogatas nelkul is ...

De az istenert , mindennek meg van az ideje !

Hi hi ... kepzeld el nem de akor ennek meg a halvany fustje nem volt amiröl ma mantraznak . Mas volt az amiatt nem kaptak meg a oltast !

Vannak ugyebar mas okok is?

Soha nem volt negativ a pelda , az hogy en önallo lettem es tudtam hogy mitt akarok - igen az a fö hogy tudni kell mitt akar az ember ! es kis srac is tudja csak hogy suket fulekre talal !Nem ahogy itt sokan szajkozak hogy anya tudja legjobban mi a gyerek java ...

Az en eletem csak is pozitivra valtozott amikor a anyamat - orvosno volt es elismert de mind anya zerro ! anak köszönhetem hogy en mentem az utamon ma 5 nyelven beszelek es igen is szeleslato , megerto , empatikus emberek köze szamitom magam .

Ami legjobban faj az hogy anyaknak a egyeduli patentja erzes a gyerekuk iranyt ! igen renegteg apa szenved emiatt szerte a vilagban de " karma " majd bizonyosodik ge nap!