Kamasz fiam nem tud aludni (beszélgetős fórum)

Ne aggódj, mindenki követhet el hibákat, te is, de ő is. Az a lényeg, hogy tanuljon belőle, de a soraidból úgy jön le, hogy az akarat megvan hozzá. Nem kell és nem is lehet mindentől megvédened, neki is meg kell vívni a maga harcait. Nem történt tragédia, ez a lényeg, innen még bármerre fordulhat az élete, rajta múlik. A kamaszok egyébként gyakran depressziósak, ha gyerekként nem volt az, jó eséllyel kinövi ezt is pár év alatt.

Ja, ahhoz, hogy nem boldog: valószínűleg keresi a helyét, és még nem találta meg, nem a te feladatod (és nem is lennél rá képes) boldoggá tenni őt. Egyébként is a boldogsághoz (vagy inkább örömteli élethez) meg kell ismerni az élet árnyékos oldalát is. Sok ember van, akinek semmi valódi problémája nincs, mégsem boldog, állandóan elégedetlen, azt gondolja, neki alapból minden jár az élettől, amit elképzelt, és ha nem jön magától, frusztrálttá válik.

Szóval hagyd a gyerekedet megtanulni küzdeni és járni a saját útját:)

Már nem gyakorlok rá nyomást a tanulás miatt, elvégzi a maga módján, a közepes így is megvan, nem kívánok Tőle többet.

Most abban reménykedem, ez az új helyzet valóban csak elvonási tünet, és hamarosan vége lesz.

Azt tudom, hogy nagyot hibáztam, amikor benyomtam a konziba. Pedig ezer jele volt annak, hogy önszántából nem menne oda. Én voltam a vak, de Isten látja lelkem, jót akartam. Én is konziba jártam, ismertem a közeget (ami 25 éve egész más volt, mint most...), azt gondoltam, egy zárt, speciális közegben biztonságban lesz, a zenészek összetartanak, ugyanazt csinálják, egy ilyen szintű hangszeres tudás egyébként is feltételez bizonoys szintű inteligenciát, szóval azt gondoltam, itt nem lehet baj.

Isten-hívők vagyunk, ezért az elmúlt két nyáron külfödre küldtük Őt ifjúsági keresztény táborokba, ( a gyülekezetünk saját nemzetközi táborai), mert valahogy rettegtem attól, hogy ez bekövetkezik, ezért arra gondoltam, a keresztény szellemiség majd megfertőzi Őt és a helyes úton tartja.

De nem így történt!

Bár sok idősebb szülő azt mondja, egyszer megtérül majd minden befektetett energia, én most mégis úgy érzem, hiábavaló volt minden erőfeszítésem, és ez elkeserít. Tegnap nézegettem olyan fotókat, amiken együtt fuvolázunk, és csak zokogtam.

Tudom, nem rólam szól ez a történet, és 100 %-ig igyekszem nem felróni Neki, és nem éreztetni Vele, mennyire szomorú vagyok. Többször felajánlottam, hogy adjuk el a méregdrága fuvoláját és vegyünk az árából DJ felszerelést, de azt mondta, nem szükséges. Oykor fuvolázik, iskolai ünnepeken, ilyesmi. Ezt is mondtam, hogy nem kell, ha nem akarja, de azt mondta, szívesen megteszi, ha megkérik rá.

Ám a szívem mélyén azt érzem, csak értem teszi, hogy nekem örömöt szerezzen. Én ezt nem akarom! Hatalmasat hibáztam, de már nem tudom visszafordítani.

Most elkezdjük szedni a gyógyszert, remélem, nem lesz gond belőle, erről is hall az ember mndenfélét. Vásárolok egy agykontrollról szóló könyvet, és együtt elolvassuk. A sportra újra rákérdeztem, de azt mondta nem, inkább kirándul, azt nagyon szereti.

Oyan klassz srác, igyekszik, mosolyog, ha ránézek, beszélgetünk sokat, mégis azt látom, hogy nem boldog. Annyira szeretnék mindent megtenni Érte, de érzem, hogy kevés vagyok hozzá...

Jujjjjj... sajnálom :(, erőt Nektek... és a fiadnak is. ... és igen, türelem, és végtelen szeretet.

Minden szülő ilyen dolgoktól retteg, mi szerencsére megúsztuk... eddig...

Az enyém 17 éves lesz... neki se megy a matek, de tanulja, és szintén különtanárhoz jár... így átevickél belőle.. ha könnyebb anyag 5-ös, ha nehéz egyes... ennyi, de 0 stressz. Megteszi a magáét. Egyébként mindkét gyerekemmel 0 stresszel vittük végig a sulit... megbeszéltük, hogy amíg látom, hogy tanulnak, elvégzik a feladataikat, urambocsá még élvezik is, hogy tanulhatnak (mert ha nincs stressz, akkor bizony még ez is előfordul), addig nem érdekelnek a jegyek. Nem is nézek ellenőrzőt... tudták, hogy maguknak tanulnak, az ő életük minősége miatt, és hogy intelligensen és szépen csillogjon a szemük... :)

Amit ki akarok hozni belőle... könnyíteni rajt... az életén a lelkén, a nyomáson, ami van rajt... Önbizalmat önteni belé, hangsúlyozni minden, amiben szép és jó. Háát elképzelem, hogy a fiam matek tanárja ilyent mondana a gyerkőcömnek, az enyém valószínű megmosolyogná... mert nem érdekli, nem foglalkozik vele ki mit mond... hehe, azzal se nagyon, hogy én, mert a saját világát építi aktívan, és boldogan. :)

Németből is külön tanárunk van, mondjuk azért, mert az meg nagyon megy, és szereti is a fiam... mégis bevág időnként a német tanárja egy 3-ast nagy kaján mosollyal... ez se tudja letörni, mert már régen nem az iskolának tanult, sőőőt soha nem annak. :)

Edzőterem? .. azt lehet egyedül... mégis, ahogy pasisodik a teste, az önbizalma is nő. :)

Nagyon szorítok, hogy minden rendben legyen! Kitartást az egész családnak! Az a legfontosabb, hogy időben abbahagyta és nem is akarja csinálni.

Bárki kerülhet ilyen helyzetbe, szakmámból adódóan naponta találkoztam hasonlóval. Sajnos mostanában szinte természetesnek veszik sokan, hogy ilyen szereket fogyasztanak. A fű az egyik legnépszerűbb.

Sok türelmet kívánok, remélem hamarosan csak távoli rossz emlék lesz az egész!

Kedves Mindenki!

Voltunk ma orvosnál.

Ám tegnap nem írtam előzményekről, egyrészt azért, mert nem szívesen beszélek róla, másrészt azérté, mert azt hittem, túl vagyunk rajta.

Levente Fiam szeptemberben Vácon kezdte a zeneművészeti szakközépiskolát, fuvolistaként. Utólag be kell vallanom, én erőltettem, Ő annyira soha nem volt oda érte, de mive nagyon tehetséges, (én is fuvola tanár vagyok) azt gondoltam, a zenész közegben majd rákap az ízére. Sajna nem a zenélés ízére kapott rá, hanem a fű ízére. Utólag kár bárkit okolni a történtek miatt, de a kollégiumot mégsem tudom kihagyni. A legérdekesebb az volt, mikor megkérdeztem, hogyan történhet meg, hogy a gyerekem este 8 után szabadon elhagyhatja az épületet, erre azt válaszoták, hogy a porta nem hozzájuk tartozik...

Öröm az ürömben, hogy Leventétől tudtuk meg, mibe keveredett, így mire az Ofő szólt, már nem ért váratlanul. Okróber végén kirúgták a suliból, hazaköltöztettük, és ide jár középiskolába.

Az elmúlt hónapok békében teltek, minden tantárgyból javított, új haverokat szerzett, úgy tűnt, rendben van, távol tartotta magát minden olyan helyzettől, ami bajba sodorhatja. Nagyon megbánta az egészet.

Nos, ma a gyerekorvos valahogy egy pilanat alatt rátapintott a lényegre, vagyis valami komoly oka van a nem alvásnak. Megkérdezte, mi történt a közelmúltban, mire Levente egyetlen pillanat alatt kitálalt mindent. A gyerekorvos azonnal beküldött a drogambulanciára. Ott beszélgettünk egy pszichológussal és a főorvos nővel. Ők elmondták, hogy ezek bizony elvonási tünetek, mert hiába nem fogyasztott semmit közel 5 hónapja, a Herba nevű anyag, ami szintetikus drog, és cigarettába sodorva lehet elszívni, mostanra ürült ki a szervezetéből...

ez nagyon durva...

Ezért nem alszik, ezért ingerlékeny. Felírtak egy gyenge alatatót, nappalra meg kedélyállapot javítót, ami kicsit élénkíti, nem lesz fáradt napközben. Három hét múva kell visszamennünk.

Levente megköszönte, hogy elvittem Őt orvoshoz...azt hiszem, ez mindent elárul Róla.

De ma délután pl. nem találta valamilyét, és teljesen kiborult, ideges, dühös lett. Az orvos azt mondta, legyünk türelmesek vele.

2100-nek válaszova, bár már nem fuvolázik, nagyon jó DJ, néha elhívját tini bulikba, farsangi bálba, ez a hobbija, ezt imádja, továbbá hagyományőzrő, II. világháborús területen kutakodik, tagja egy hagyományőrző csapatnak. Talán egy katonai iskola jobb lett volna, mint a zenei pálya.

Mindegy, most a lényeg, hogy rendbe jöjjön, és visszakapjam az én fantasztikus Fiamat.

Anyukák!!! Ha nekem valaki azt mondja egy évvel ezelőtt, hogy velünk ez megtöténik, körberöhögöm! Szóval ne ítéljetek el se engem és a Férjem, se a gyereket, mert a világ veszélyes és gonosz, és a gyerekeknek már már szerencsére van szükségük, hogy életben maradjanak benne...

Egyebkent a szabadidejeben mi az amit szeretne megvalositani?, vagy eljutni valahova?, vagy szeretne csinalni?

..az enyem nyaron lesz 14, o is visszahuzodo, ezt emlitik a tanarai a szuloin. Ezzel igazabol nem tudok mit tenni, beszelunk vele errol..., viszont a szabad idejeben szeret kirandulni, biciklizni, es kedvel 1-2 sportot- igy en is most erre 'megyek' ra.

..es, amit masok mondanak: meg jo, hogy ilyen csendesen telnek kamaszkori napjai/napjaink.

Szerinted egyebkent az alvasgondja osszefuggesben van az iskolai 'problemakkal'?

Ez hasonló szitu,mint nálam volt...A tanár ugyanezt mondta,jártam magántanárhoz is. Meg kivizsgálásra a gyomrommal,mert kikészített...

Sajnálom szegényt,én is 16-17 éves voltam, ami alapból nem könnyű kor. Mázlim volt,mert lecserélték a tanárt és olyan jött helyette, aki próbált segíteni. Nincs kamaszom, csak kicsi fiam. Én állandóan olvastam, azzal vezettem le a napjaimat. Mást nem tudok tanácsolni, próbálja szabadidejében lekötni magát valamivel, amit szeret. Telik az idő, egyszer csak túlesik ezen a korszakon. Esetleg ha lesz barátnője, akkor már nem fog annyira a sulin görcsölni.

Elhiszem, hogy nehéz,néha kiszaladtam volna a világból is, de itt vagyok, túléltem. Beszélgessetek sokat, biztosan segít neki az is sokat, ha érzi, hogy mellette állsz.

Este beszélgettünk. Elmondta, nagyon zavarja Őt, hogy hiába igyekszik a matekkal, nem megy neki, ráadásul a tanár állandóan azzal vádolja, hogy nem is akarja tudni a matekot. Pedig jár korrepetálásra is, és tényleg igyekszik.

Nem bírja az igazságtalanságot, a megalázást, nyomást, hangos, indulatos beszédet, az utóbbi időben ezekre nagyon érzékeny, pedig régen nem volt ilyen.

Ez akkor most kamaszkori sajátosság, vagy valóban nem tudok valamiről??? Olyan jó srác, csupa szív és lélek. Mondtam Neki az agykontrollt, megbeszéltük, hogy első körben beszerzünk egy könyvet és beleássuk magunkat. Megnéztem a Judo edzések időpontját is, de azért nem rajongott.

Holnap elviszem dokihoz, de kérte, utána hadd menjen suliba, nem akar lemaradni és aztán pótoni.

Külsö szemlélőként is látja a saját állapotát és küzd ellene...nagyon aggódom.

Akinek volt kamasz fia, kérem mondja azt, hogy szerencsésen túl leszünk ezen az időszakon...

Köszönöm Mindenkinek!!! Drágák vagytok!!!

Majd beszámolok a fejleményekről.

Gyógyteát megveszem, agykontrollt felhívom, azt hiszem van a városkában küzdősport, megkérdezem azt is.

Azért írjatok, ha van mit, mert nagyon jól esik ovasni, jó érzés, hogy nincs az ember egyedül, nehéz helyzetekben ez rengeteget segít.

Köszönöm!!!

Az agykontroll pont hu oldalon, van telefonszám is, szívesen segítenek, ebben biztos vagyok! :)

Remélem, hamar rendbe jön a nagyfiú!

A dokinál, vagy a sulija védőnőjénél. Akinek mellesleg erről tudnia kellene, tanári visszajelzés alapján. Én még esetleg gyógyteát javasolnék (citromfű), vagy homeopátiás Sedatif tablettát. Az segíti az alvást,bár nem mindenkinél jön be. De ha szorong, akkor már a tudat is segíthet, hogy használ rá valamit. Gyógyszertárban meg lehet kérdezni, hogy mit javasolnak.

Nem tudom milyen alkat, az agykontroll is jó ötlet, vagy este az alvást segítő meditáció hallgatása. Valamint a sport, mozgás, ha kicsit összeszedte magát.

Nálunk a doki alapból vérképpel kezd. Az is okozhat panaszokat, ha nincs rendben. Mindenképpen nézze meg doki.

Remélem rendeződik a probléma hamarosan!

Persze hogy kérdeztem, de azt mondja, nem bántja semmi. Nincs barátja, csak egy két haver...

Többször próbált udvarolni, de sikertelenül, ezért erről is letett...

Régen, mikor még kicsi volt, mert még nem derült ki, hogy figyelemzavaros, és azt kutattuk, mirt nem tud figyelni.

Szeretett oda járni, mert a figyelem kizárólag Rá irányult.:) De nem derült ki semmi, csak hogy okos és mélyérzésű gyerek. De ezt azóta is mondják a felnőttek, akikkel beszélget. Sajnos a kortársaival nem igazán tud egészséges kapcsolatot kialakítani, nincs barátja, sosem volt. Ha pedig mégis, akkor inkább azok felé húz, akik felé nem kéne...

...a fiadat kerdezted esetleg mi lehet az oka?

Egyebkent en is orvoshoz vinnem.

Milyen a barati tarsasaga?

Ma beszétem Of-kel, Igazgatóval, csak a fáradékonyságára panaszkodtak, hogy nem figyel az órákon, folyton álmos.

Tegnap az egyik osztálytársa töri órán teljesen váratlanul nyakon öntötte a Fiamat egy üveg hideg vízzel. A Fiam dührohamot kapott, kirohant az óráról. Azt már tapasztaltam, hogy ha lelki trauma éri, akkor az alvásba menekül, talán ezért is fekszik le a padra. Közben meg bántja Őt a saját állapota, mert folyton kérdezgetik, hogy mi baja van...

Szia, nem sürgősségi megoldás, de amiket írsz az alapján én mindenképp javasolnám, hogy végezzen el agykontroll tanfolyamot! 16 évesen már elég nagy, de van gyerek tanfolyam is és ezzel a módszerrel a többi problémáján is segíthet magán!

Elsőre kedvcsinálónak a Gyerekként is egyre jobban c. könyvet szokták javasolni.

Mi novemberben végeztük el, mondhatom, nagyon-nagyon megérte!

De sajnos lehet ez is. Nagyon nehéz évei votak az általánosban is. Figyelemzavaros gyerek, ez már a hatodik iskolája. De eddig úgy tűnt, itt jól érzi magát, a jegyei is sokat javultak. Biztos, hogy orvos lesz belőle.

Megvan a bizalmi kapcsolat, most mégsem mond semmit, illetve csak azt, hogy nem bántja semmi. De én is voltam 16 éves, tudom, hogyan tudja átvágni egy gyerek a szüleit, ha azt akarja...

Aggódom...