Jól döntöttem, hogy megkértem, költözzön el? (beszélgetős fórum)

Nem szólni napokig ? Ez olyan gyerekes és bosszantó. Na, meg, hogy te kérj bocsánatot ha ő hibázik?!

Az ilyesmibe nem jó beleszólni, de szerintem itt baj van. Nem biztos, hogy rosszul tetted, hogy elküldted.

Egyetértek Lávlival #7.

Hirtelen, indulatból mondhattad, hogy költözzön - most ezért is bocsánatot kell majd kérned.

Két hete még izgatottan készültél a szülés utáni első szexre. Mi történt? Nem sikerült úgy ahogyan eltervezted?

Akkor még nagyon rád volt indulva.

A fiatal apukák gyakran úgy élik meg a baba születését, hogy az anyuka szeretete csak a babára irányul. Féltékenyek lesznek a babára. Ami figyelem korábban 100%-ban rájuk irányult most megoszlik és ők háttérben érzik magukat.

Szóval több oldalról is látni kéne ezt a szituációt és főleg mindent higgadtan megbeszélni egymással. Megosztani a gondolataitokat az érzéseiteket. Ha ezeket nem beszélitek ki, akkor tüske lesz belőle.

"Mélyponton vagyunk férjemmel.

Vagy csak én vagyok nen tudom"

A feleség most egy hormonális és érzelmi zűrzavarban van a szülés miatt. Mindig ott van a másik fél is, ne feledd, aki szintén mondhatja, hogy ő mindent megtett. Nem hibáztatható külön senki, és ezert van közös feladatuk.

"Egyszer nekem jott az 5 ev alatt...es akkor is en kertem bocsanatot,"

Ebből nem úgy tűnik.

Ha meg hirtelen jött a változás, és kevés ideje tart, akkor ki kellene deríteni az okát, és megoldani. Nem borítani.

Kimerültek vagytok mindketten.

Ő a munka miatt, de a baba érkezése se mindegy neki sem, te meg a szülés, kisbabázás, szoptatás, kialvatlanság miatt. Az első 2-3 hónap senkinek sem egy leányálom.

Kérdésre válaszolva, bár az igazi körülményeket csak te ismered: nagyon rosszul döntöttél, hogy megkérted, költözzön el.

Ha problémák adódnak, nem az a megoldás, hogy hátat fordítunk egymásnak. Működni kell a "jóban rosszban"-nak, mert úgy ér az élet valamit. Ha állandóan csak kidobálsz, céltalan bolyongó maradsz. A gyerekeddel együtt.

Türelem, megértés, kölcsönösen. Ez a közös feladatotok most.

De miert?

Mit tesz ez a baba??

Alszik egesznap,nem sírós,nem hasfajós,nem ertem.Nem fogom magam tonkre tenni,ő jobban akarta ezt a picit mint en,nem ertem.

Sziasztok.

Mélyponton vagyunk férjemmel.

Vagy csak én vagyok nen tudom.Igazából elegem lett belőle,pedig nagyon szeretem.

Megteszek neki mindent,szó szerint,mire haza er a meleg vacsi az asztalon,mindene elokeszitve minden nap,ha tudok segítek neki.De....ha valami olyat mondok vagy teszek ami neki nem tetszik akkor napokig nen szól hozzám,ha ő sért meg engem akkor is en nekem kell bocsánatot kérnem.Nagyon rossz gyerek kora volt,es o nen akar apja 2 lenni,de ugyan az.Ha nem beszélünk akkor a 2 hónapos kislányunkal sem foglalkozik.Nagyon keves idot vagyunk egyutt,mert hajnaltol reggelig,delutan 3 tol estig dolgozik,napkozbeb alszik 2 3 orat.Egyszer nekem jott az 5 ev alatt...es akkor is en kertem bocsanatot,mindig en kerek bocsanatot,tegnap delutan beszeltunk telefonon,es azt mondta le kell tennie mert hivjak,persze ez nem volt igaz.....csak lerazott,amivel nem volna gondom ha az igazat mondana.Es este mikor veszekedtunk felhoztam neki,persze megint en vagyok a szar es fogjam be mert o nem raz le.Akartam neki joet puszit adni de elfordította a fejet,es nalam elpattant valami es megmondtam ma koltozton el,lqbtorlo mar voltam es most ugyan ugy erzem magam.Szerintetek jol teszem ha kilepek ebbol az orokos lelki terrorbol?