Jogos, ha a férjem azt mondja, hogy rossz anya vagyok, mert nem tudok finomakat főzni? (beszélgetős fórum)

Nem közben szaladgáltunk, hanem előtte a kinti kísérlet közben.

Szóval ugyanúgy bent lett kész a kaja, de több rohangálással, mintha eleve maradunk a fotelben, és én a konyhában megfőzöm.

A szalonnasütés szintén olyan, hogy az ember összefagy, mire az a szalonna elég kormos lesz...:-D

Oké, a tűz melegít, de a hátamat sose.

Én nem szeretem.

Nekem kell mindent kivinni, utána cuccolhatok be.

Nem vagyok oda az ilyen romantikákért. :-D

Amikor utoljára bográcsozni akartak a fiúk (itt voltak a lányomék is), eleredt az eső. Mondtam, ennyi volt, ne kínlódjanak! Fogtam a bográcsot, a sparheltről (akkor még az volt) lekaptam két karikát, a bogrács ugyanúgy tűzön volt, mint addig, és idebent megfőtt a nagy bográcsolós kaja. Csak közben folyton szaladgálni kellett valamivel ki-be. És az persze én voltam, mert a lányom nem mindig találta meg, ami kellett, a vejem szintén nem, a férjem pedig eleve járásképtelen volt, ő a tüzet rakta a keze ügyébe készített fával, és a kajára ügyelt.

Nálunk a grillezés férfimunka. Ők pácolnak, sütnek.

Imádom az ilyen vendéglátást. Elkészítek egy salátát, fokhagymakrémet előre, aztán csak ülök nyugodtan...:)

Azt nem tudom, de a fiam az óvodától kezdve a konyhások kedvence.

Ha olyan van, amit nem szeret, akkor őneki kitalálnak valami mást.

Szerintem ezzel mindannyian így vagyunk vagy voltunk. Én mamáméknál imádtam enni. Olyan lúdas kását, amit ő készített, azóta sem ettem:(

Azért nekem az iskolai menzával sem volt bajom. Komolyan mondom, régen sokkal finomabban főztek szerintem:D

Az én fiam is soványka volt, de ez öröklött alkati dolog is. Apja sem volt az a nagydarab típus.

Játszani azért nem hagytam az étellel, persze amint láttam, hogy nem eszi folyamatosan, akkor el is vettem előle.

Neki sincs baja a főztömmel, bár amióta kollégista, azóta válogat!!! :-D Ez viszont nyersanyagok iránti ellenszenv, nem az elkészítés módjával van baja.

A lányom még ma is itthon enne, ha tehetné, bár ő már a saját családjára főz.

Vagy ízlett volna mégis :D

Pedig a lazac nagyon finom,és nagyon drága is:( Sajnálom, hogy nem sikerült.

Nyáron a grillezést nálunk is a párom végzi,én bepácolom a húsokat előtte.Ja és műanyag tányérokkal,poharokkal, evőeszközökkel terítünk mi is,ha vendégek jönnek. A fagyi hozatás jó ötlet!:)))

Mondjuk mi elég sokat grillezünk, nem is kell hozzá vendégsereg :)

Köszi, de mint írtam, nem azonnal ment, és sokat tanultam anyóstól is, receptjeit, stb. Na meg, hogy rám merték bízni, így kialakult a dolog.

Mivel akkoriban még nem volt kész a házunk és így nálunk nem fértünk el sokan, mindig ígérgettem, ígérgettem, hogy na, amikor beköltözünk, akkor az első karácsonyt én vezetem le, az egészet, nekik csak mosogatni kell segíteni:) Így is lett, a szavamon fogtak.

De ne úgy képzeld el, hogy improvizálok, az ünnepi menüket mindig már egy hónappal előtte eldöntöm és mindenkivel közlöm és lehet hozzátenni, hogy ki mit szeret. És amit lehet, azt abból már csinálok főpróbát is, hogy tudjam, mi vár rám. Én nem győzöm mondani, hogy csak így lehet, ha nem akarunk kellemetlen meglepetéseket. Vannak vérprofik, de szerintem a legtöbb jó szakács mögött ott van egy nagyon alapos tervezés, méricskélés, előkészítés. Amikor nyáron hívunk vendégeket, akkor meg legtöbbször ilyen menza-hangulatú grillezés van, ilyenkor a férjem süt, grillez, én besegítek, és nem szégyellem megkérni a vendégeket, hogy hozzanak ezt-azt, rendszerint udvariasságból megkérdezik, így nem húzódom, hanem rávágom: oké, ti hozzátok a fagyit vagy a tortát, kész. Ennyivel kevesebb dolog van:)))

Ha valaki nem szereti a romeltakarítás részét, akkor nyugodtan lehet minden papír (tányér, pohár), műanyag evőeszközök, terítő, stb.

Apropó kellemes meglepetések: egyik évben szerettem volna egy pácolt lazac-szeletekkel előrukkolni előételnek és gyanús volt, hogy 48 óra pácolás, de olyan jól nézett ki az újságban. Még szerencse, hogy megcsináltam karácsony előtt egy kis szelettel az egész procedúrát, hát qrva rossz lett, a recept ellenére valami nagyon furcsa íze volt. Még időben voltam ahhoz, hogy töröljem a menüről és helyette valami más legyen és 1 szeletet valahogy ketten "legyűrtünk", hogy ne kelljen kidobni, de ha belegondolok, hogy megcsinálom a családnak a fél kg lazacot, voltunk rá 10-en és mindenki fintorgott volna...:DDDD

Nekem az a legnagyobb bizonyitek arra, hogy szalonkepes a foztom, hogy a ferjem meg mer hivni 15-20 embert vendegsegbe:)

De ez sem azonnal lett igy, evekkel ezelott meg mert hivni 2-3 embert vendegsegbe hozzank es ugy foztem, hogy kozben segitett, plusz csaladi unnepeken anyos ram bizta eloszor az edessegeket, aztan edesseg/eloetel, aztan masodikak, stb.

Szep lassan eljutottam arra a szintre, hogy 3 evvel ezelott karacsonykor mar en bonyolitottam az egesz napos fozocsket es mindenki elvezte. Mondjuk 15 eve fozok masra is, nemcsak magamra, es en speciel eleg szeleburdi voltam regen, rajottem, hogy a konyhaban nincs kompromisszum, ha biztosra akarok menni, akkor az a fozesi ido annyi, amennyi a receptben van. A mennyiseg annyi, amit ott leirtak, nincs improvizacio. Viszont a ferjem sokat improvizal es neki sikerul is, de miert? Mert o bizhat az izlelobimboiban. Ugy altalaban a nok mindenfele hormonalis hatas alatt is rosszul erezhetik az izeket, ezert kell kovetni rendesen a recepteket es nemcsak ugy saccperkabe.

Uristen...

De most mondd, hogy nem hulye az a no, aki erre nem szol semmit! Szerintem elrontja o is, mert lehet, hogy a pasi tenyleg meg van rola gyozodve, hogy micsoda humor bugyor, kozben meg verig serti, eleg lenne egyszer leorditani es mindjart abbahagyna, nem? :)

Én, húgaim nevelődésén és saját "rossz evő"-s emlékeim alapján arra jutottam, hogy nem erőltetek gyereket evésre.

Az első pici fintornál abbahagytam az etetést. Tudod kit pökjön telibe az a kis pelenkatöltelék! :-D No meg, ha nem ízlik, én sem eszem meg az ételt, de akkor sem, ha csak úgy simán nem esik jól.

Egyik sem halt éhen...és egyiknek sincs evés-zavara.

Szia!

Igen, csináltam neki, egyszerre három-négy adagot, több félét is, aztán adagonként lefagyasztottam.

De néha vettem - főleg ha utaztunk, vagy ilyesmi.