Jobb világ kéne

Két pici gyermekemmel a harmadik emeletre költözködtünk. Kisfiam volt akkor két éves, kislányom pedig hat hónapos. Mind a kettő babám rettenetesen jó alvó volt és nem zavarta meg őket, hogy már nem kertes házban lakunk.

Engem viszont annál jobban. Felfoghatatlan számomra az a közöny, amivel a lakótelepen lakók élnek egymás mellett. Nekünk természetes, hogy este nyolc után már nem hangoskodunk, tiszteletben tartva azt, hogy más esetleg már pihenhet.

Bezzeg a fölöttünk lakó ezzel mit sem törődött. Zajongott, este 11-kor bútort húzogatott, a W.C. tetőt olyan erővel csukta le, hogy beleremegett az ablak, éjfélkor kezdett fürödni olyan hangzavarral, hogy babáim felsikítottak mély álmukból.

A cigarettázó lakók mit sem törődnek azzal, hogy kisgyerekek élnek a házban, cigiznek, bebüdösítve a tömböt és el is dobják ékes jeleit annak, hogy egy nemtörődöm önző emberek.

Más lakók meg elszórják a szemetet és mikor kilépek a lakásból, úgy érzem mintha a szemétdombon laknánk. Nem győztem takarítani, mert engem zavartak ezek a dolgok.

Őket miért nem? Miért ilyen érdektelenek az emberek? Miért lettek ennyire figyelmetlenek és önzőek?

Ha egy kicsit jobban odafigyelnénk a környezetünkre és egymásra és törődnénk azzal, hogy bizonyos tetteinkkel kit és hogyan sértünk, bántunk, alázunk le jobb lenne a világ amiben élnünk kell!