Jobb kapcsolatot szeretnék, segítsetek kérlek! (beszélgetős fórum)

Mondjuk azért ezt is gyereke válogatja. Én az apai nagyszüleimnek köszönhetek mindent. Apum kiskoromban meghalt, és igen, onnantól kezdve ott mindent szabad volt nekünk, felnőttkoromban is mindenben támogattak, minden hülye és nem hülye ötletemre is ideadták a pénzt, de mégsem ez húzott engem hozzájuk.És tudták, hogy nem a pénzükért, és a fene nagy mindent lehetért imádom és imádtam őket, hanem azért mert ha odamentem, ott nyugalomra leltem, nem pedig felháborodásra. Megértést és szeretetet kaptam tőlük. Imádták és elfogadták a hirtelenségemet, a hirtelen fellángolok majd hirtelen beleunok dolgaimat, azért szerettek amilyen voltam, vagyok, pontosan azért, amiért anyámmal eltávolodtunk.

És igen, nekik visszaadtam mindent lelkileg is, és fizikailag is, amit kaptam tőlük. Nem a pénzre gondolok, hanem azokra a dolgokra, amik könnyebbséget jelentettek nekik. Kitakaritottam náluk, gondoztuk mamát erő felett, mikor beteg lett, elintéztem a temetést, mikor meghalt, mert papámnak nem volt hozzá ereje, főztem rá amig össze nem szedte magát, és még most is elmegyek hetente többször is, hogy mamikám nincsen, ha pedig időm nem engedi, akkor felhivom esténként.

Az anyámat pedig szégyen nem szégyen, megvető dolog vagy sem, már nem hivom.Úgyis csak a panaszkodását és a szidalmazását kellene hallgatnom.Kibirom, ha nagy ritkán eljön látogatóba, és leidiótáz azért, amiért nem úgy főzök meg egy ételt ahogyan ő, és ha mindenki más megnyalja a 10 ujját, ő akkor is lefikázza.Végighallgatom, hogy én sose kérdezem meg, hogy ő hogy van, ha nem birom meg visszaszólok, hogy ő 12 éves koromban kérdezte meg utoljára ezt tőlem, holott rengeteg dolgon túl vagyok.És amióta megszületett az unokája dicsekszik mindenkinek, hogy ő mennyire szereti, de ha egy hónapig nem mentünk arra, sosem hivott fel, hogy azt megkérdezze legalább, hogy az unokájával mi van.Vagy ha a nagyapja elvitte (mert ő imádta tényleg) másfél óra után az anyám rámtelefonált, hogy mikor megyek a gyerekért, mert nem tud tőle délutáni alvást rendezni magának.Jó ezekhez hozzá lehet tenni, hogy ő már orditotta rám, hogy én tettem tönkre az életét azzal, hogy engem meg kellett, hogy szüljön, és a nagyszüleim meg jól elrontottak.

Szóval ezzel csak azt akartam, hogy nem mindenkit a pénz húz máshoz.

Bár nem 15, hanem csak 5 éves lesz a fiam, de nálunk is olyan a helyzet, hogy itthon rendszer van, rend és fegyelem. Az apjánál 4en vannak rá, az apja, a nagyszülők, meg a volt sógorom, igy valaki mindig ugrik neki, vki mindig foglalkozik vele.

Nálunk az első nap nehéz csak, mikor hazajön. Utálom, hogy már akkor rögtön meg kell szidni, mert apánál nem kell elpakolnia maga után, és ha akar utcai ruhában alszik. Utána minden a helyére áll. Már tudja, hogy ott magasabb a határ, mint itt. Viszont azt már megfogadtam, hogy ha suliba jár majd, és még akkor is viszi az apja, akkor beállok a kétheti láthatásra.

Szerintem úgy nyiss felé, hogy csak ketten menjetek el valahová, moziba, vagy csak csavarogni, vagy akár legyél partner abban is, hogy elmentek, kinéztek neki szupi rucikat, amiket apuci majd megvehet neki:))

Ha ezekhez nincs kedve, akkor meg otthon nézzetek meg kettesben egy csajos filmet, majd mesélj a fiatal vagy kamaszkorodról, de csak és kizárólag olyasmit, hogy te milyen őrültségeket követtél el, azért, hogy lássa te megosztod vele a titkaidat.

MErt a bizalom mindig odavissza érvényes. Pl én anno, mikor anyám még nem volt olyan amilyen, magamtól is elmeséltem neki a dolgaimat. Még a szexuálisakat is 20 és huszonévesen is, csak lássam nevetni, vagy azt, hogy figyel, mert felkapja a fejét.

A hugim, most tizenöt éves, rengeteg gond volt vele (cigi, alkohol, szex, lógások..stb), de véleményem szerint ez anyám sara is.Mert mikor a hugim hozzáfordult, és megkérdezte tőle, hogy mikor vesztette el a szüzességét, anyám lerázta, hogy ez az ő dolga.Pedig akár túl fiatal is volt, lehetett volna tálalni, hogy megbánta vagy akármi.

Azóta meghalt a nevelőapám, anyám felköltözött pestre, a hugim gyámja a bátyám, és totál megváltozott.Normális lett.

Szóval szerintem mindenképp légy őszinte mindenben, hogy ez odavissza működhessen te magad kezdj el mesélni a régi dolgaidról, és semmiképp ne rökönyödj meg és veszekedj, ha ő olyat mesél, amivel kiveri a biztosítékot. Mindent csak lassan normálisan..:)

Érdekes ilyeneket olvasni....

Az én szüleim most válnak, én Apummal maradtam. Nem volt valami fényes a kapcsolatunk ameddig Anyummal együtt voltak, éreztem én mindig, hogy szeret engem meg minden, de nem volt ugyan az, mint Anya, nem foglalkozott annyit velem, a nevelésemben kevésbé vett részt!

Most meg itt maradtunk együtt... és zavar, hogy ő olyan "lezser", hogy nem szól rám, hogy nem kér számon...

Anyuhoz én is csak hétvégenként járok (máskor nekem sem kivitelezhető a suli miatt..), és anyu sokkal másabb.

Leszid - ha úgy adódik, kérdez - ha kell.

Nem enged el semmit a füle mellett.

A lányod szerintem egyszer megbánja, hogy ezekben az időkben nem figyelt Rád!

Egy dolgot egészen biztosan ne tegyél: ne bizonytalanodj el önmagadban, abban, hogy jó anya vagy és abban, amit képviselsz.

Kitartást az elkövetkezendő két-három évhez, okosabbat nem tudok sajnos.

azért jó ezt igy kibeszélni,köszönöm hogy segitetek!

Majd leülök vele töbször,vagy inkább elmegyünk vele kettesben valahová.

Dehogyis tedd!kellenek a korlátok még ha utálja is!Én is utáltam őket!hajaj de mennyire!

de pont ennek köszönhetően ember lett belőlem.

most nagyon nehéz neki,hiszen küzdenie kell mindennel és mindenkivel és az apjánál nem kell.ott csak sodródik.

Én akkor is azt mondom,tölts vele több időt kettesben.beszélgess vele mindenről.a babáról, a párkapcsolatról,a gyereknevelésről.de az ő szintjén.előbb utóbb megnyílik,ha nem azt érzi,hogy elzárkózol előle és csak a zord anyát játszod!

Természetesen ne engedjél meg mindent neki ezután sem, de sokkal jobban figyelj rá, foglalkozzál vele nagyon sokat.

Szerintem ez a kor olyan, hogy most még utoljára "rendezhetitek a soraitokat" és kialakulhat egy nagyon jó szülő-gyerek kapcsolat.

A lányom apjával már százszor beszéltem nem megyek vele semmire,akkor is elhalmozza mindennel,ha roszz akkor is vásárol neki,akkor is elviszi mindenhová,nem kell segitenie semmit,azis jó ha minden nap egy órakor kel fel,semmi nem baj.

Ő általában akkor flegma mikor az apjától jön haza.

igen mindig mondjuk neki,hogy a szeretet nem pénzben mutatjuk ki.

csajos programok nem rossz.

Komolyan oda kell figyelned a lányodra, mert olyan, hogy "gyerekesen" vagdossa zsilettel a kezét nincs. Szerintem ez komolyabb lelki problémát feltételez.

Tanácsot adni tényleg nehéz.

Beszélgess vele nagyon sokat, de ne ronts ajtóstól a házba, mert ezzel elijesztenéd.

Hmmmm.Ha ő úgy érzi,hogy Te is megváltoztál,akkor talán előbb magadba kéne nézni.Ő egy kamasz gyerek,aki keresi helyét a világban.Korlátok kellenek,de jó lenne,ha a lányod apjával is beszélnél.

Egyébként 15 évesen én is flegma voltam és anyám többet volt az osztályfőnöknél,mint én.

Szóval először gondolkozz el azon,hogy te milyenné váltál,és,hogy tényleg eleget beszélgetsz e lányoddal.Csináljatok csajos programokat.Kettesben moziba,vagy csak beülni egy kávézóba.

Meg kell értenie hogy ő avval nem szereti jobban mert elhalmozza mindennel, nem ez a szeretet , csak azt mondom hogy úgy próbálj meg vele közelebbi kapcsolatot kialakítani hogy csinálj közös programokat olyan csajos programokat, néha egy mozi egy séta ...

Próbálj a bizalmába férkőzni , de csak finoman .

igen én ezt veszem és nehezen fogadta az élettársam is mert azis szigorú,az apjának nincs senkije,és ott nemis kell semmit segiteni,olyanok történnek,hogy iskola után vesz neki aranygyürüt csak úgy.

Igy mi vagyunk a rosszak,de mit tudok tenni,már kétszer elis akart költözni az apjához,de ő nem bir vele,nem tud neki parancsolni.

Az a helyzet,hogy van egy 15 kamasz lányom,akivel nem valami fényes a kapcsolatom.Az apjától elváltam 6 éves korában ami eléggé megviselte.Velem lakik,de akkor megy az apjához amikor csak akar,azért hétközben nem szeretem,mert iskola van.Apja mindent megvesz neki és mindent megenged,ha megszidja akkor is csak úgy hogy:Nikolka ne csináld!

En meg szigorúan nevelem,egy kicsit dolgozni is kell,tanulni és utána jöhet a játszás,ez volt eddig de most már kijár,ki is engedem rájöttem már ilyen korban kell egy kis szabadság és barátok,de olyanokat csinál,hogy elvagdosta ,de csak gyerekesen zsilettel a kezét egy fiú miatt én meg ilyenkor kiborulok,mert tudom,hogy csak magára akarja hivni a figyelmet,ismerem,szeret a középpontban állni,cigizik.

Van egy exsógornőm és annak két felnőtt lánya már,hát amikor elmegy az apjához hétvégére akkor oda szok menni ott alszik,az exsógornőm mindig is utált és ilyen hétvégék után mikor hazajön a lányom rá sem lehet ismerni flegma,nem beszélget itthon senkivel.Mit csináljak?