Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Jó testvér vs rossz testvér... fórum

Jó testvér vs rossz testvér... (beszélgetős fórum)

1 2 3 4
34. rinike (válaszként erre: 32. - Suesue)
2018. márc. 3. 18:06

Szerintem nagy tragédia ez! Sajnálom és részvétem!

(Mikor valami bajom van, én szoktam másoktól hallott ilyen tragédiákra gondolni, és azonnal megértem, hogy nincs is nekem bajom.)

33. zizzi 13 (válaszként erre: 32. - Suesue)
2018. márc. 3. 17:49
Borzasztó. Nagyon labilis érzelmi állapotban lehetett..
32. Suesue
2018. márc. 3. 17:41

Nekem nem volt direkt rossz a testvérem, sajnos hülye ötletei voltak folyamatosan, nem hallgatott a józan érvelésekre.

Másfél éve otthagyta a munkáját, hogy főállású vállalkozó lesz, de sajnos nem úgy jött be ahogy tervezte. A gondjairól nem beszélt, utoljára december 7-én láttam akkor annyit mondott, hogy lelikleg nagyon boldog.

Adtunk nekik egy tv-t karácsonyi ajándéknak, 15-én hívott, hogy adjak kölcsön 350-et, nem tudtam mert már kifizettem egy utazást, de megbeszéltük, hogy 25-én jönnek hozzánk.

22-én eltűnt hívtam a feleségét aki azt mondta biztos valahol jól elvan.

A három gyerekét és a feleségét hagyta hátra, úgy hogy a feleségének mint utóbb kiderült azt mondta, hogy olyan karácsonyi meglepetést okoz ami emlékezetes.

25-én ebéd idő körül hívott a sógornőm, hogy felakasztotta magát.

Amit ebből tanultam, nem szabad mindent elhinni amit mondanak, éreztem, hogy baj lehet, de ez eszembe se jutott, nagyon fontos kibeszélni a gondokat akkor is, ha nehéznek tűnik. Évekkel ezelőtt mondta hogy megteszi, de akkor sikerült lebeszélnem, most nem mondta, inkább eljátszotta, hogy minden rendben, külföldi rokonokkal konferencia beszélgetést is össze hoztam 20-án ők sem láttak rajta semmi olyasmit ami a tettére utalhatott.

21-én hívtam, nagyon boldognak tűnt várta, hogy találkozzunk, 22-én rám tette a telefont, mert neki elege van mindenből. Ezután beszéltem a nejével.

Idősebb volt, mindig ő számított rám az évek alatt megbántott sokszor, de mindig megbocsájtottam, ha őszinte lett volna, vagy elmondja mit vett a fejébe talán tudtam volna tenni valamit, de sajnos változtatni nem tudok.

31. zizzi 13 (válaszként erre: 29. - Rinike)
2018. márc. 3. 17:06
Tudod, nálunk olyan halk gondok vannak. Mindenki tudja, hogy van, de nincs cirkusz vagy ilyesmi. Így mindenki halkan tűr. Azthiszem nálam tetőzött..
30. zizzi 13 (válaszként erre: 28. - Rinike)
2018. márc. 3. 17:03
Mi névnapokon sokszor csak telefonon köszöntöttük meg egymást, abból nem csináltunk nagy bulit. 3-an vagyunk, szüleim 7 unokával büszkélkedhetnének, de nem teszik. Le se tojják őket. Szóval sokan vagyunk. De szülinapokat, főleg a kicsikét szinte mindig megünnepeltük. Vagyis mindig, de nem mindig csináltunk össznépi kaját-bulit. És ha egy szülinap alkalmával, van egy ünnepelt, akit megünneplünk és megtiszteljük egy ajándékkal, akkor menyasszonyként igenis elvárhatom az "állítólagos" /mert hangoztatják, h mennyire szeretnek/ szerető családomtól, h valami maradandó, ötletes emlékezetes ajándékkal előrukkoljanak. Szerintem minden ünnepelt örül annak, ha megünneplik egy nagy napon.
29. rinike (válaszként erre: 24. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 16:56
Azért fért bele, mert amúgy jó a kapcsolat, mindenben számíthatunk egymásra. Nálatok meg azért lehetett annyira fájó, hogy még esküvői ajándékot sem adtak, mert amúgyis gondok vannak.
28. rinike (válaszként erre: 22. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 16:54
Valóban van olyan szokás, hogy ajándékot adnak az ifjú párnak, és illetlenség nem adni. Szerintem azonban semmilyen ajándékot nem lehet elvárni, csak ha adnak, akkor örülni neki. Ha nem adnak, akkor semmi nincs, legfeljebb illetlenek voltak, de nem lehet felróni nekik. Az anyukám férje gyerekkoromban azt csinálta, hogy a legkülönbözőbb időpontokban kaptam ajándékot, és a szeretetét kifejező gesztust, vagy tárgyat, születésnapon, névnapon, vagy egyéb nevezetes napokon azonban csak elvétve, mert akkor "csak" azt a gondolatot kaptam tőle, hogy nem csak ünnepnapokon kell szeretni, vagy megajándékozni egymást. Sose tudhattam, hogy az adott születésnapomon stb. kapok-e valamit vagy sem, de soha nem neheztel(het)tem, mert értettem, hogy miért, és hogy lényegesen többet kapok, mintha csak a szülinap-névnap-karácsony alkalommal kaptam volna. Már már nem kell ilyen módon nevelni bennünket, így jobbára csak a nevezetes alkalmakkor van kifejezett ajándékozás. Már 48 éves vagyok, és néhány éve volt egy alkalom, mikor egyetlen családtag sem köszöntött meg a születésnapomon, csak ügyfelek, engem meg nem zavart, azon meg együtt derültünk, mikor egyenként rájöttek erre.
27. zizzi 13 (válaszként erre: 23. - Lizova)
2018. márc. 3. 16:52
Atyaég... Sorstárs... És csodálkoznak, hogy egy pillanatig sem tudok felnézni rájuk.
26. zizzi 13 (válaszként erre: 21. - Lizova)
2018. márc. 3. 16:50
Azthiszem értelek. Kb hasonlóan nem értjük egymást a családommal, ahogy Te sem.
25. zizzi 13 (válaszként erre: 20. - Kajati)
2018. márc. 3. 16:48
Ez nagyon szomorú! Nagyon sajnálom..
24. zizzi 13 (válaszként erre: 18. - Rinike)
2018. márc. 3. 16:47
Ez így jól alakult. Jó, h figyeltetek egymásra, ezért oldódott meg. Végül nem maradt tüske senkiben.
23. lizova (válaszként erre: 22. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 16:47
Szegény de aterzem.nekem a nagyszüleim nem jöttek el az eskuvonkre,a masik meghalt az eskuvom után 2nappal.ferjem testvére sem jött el.anyamek úgy adták naszajandekba a tortát meg kis sutogetes volt náluk a kertben hogy tőlem kért rá kölcsön azt mondta visszaadja majd, azóta sem adta
22. zizzi 13 (válaszként erre: 17. - Rinike)
2018. márc. 3. 16:20
Értelek. És szerencsés vagy, amiért ilyen segítőkész családtagjaid vannak. Az egyik legnagyobb pofon az volt, h az esküvőmre szinte senki nem hozott egy képeslapot sem. Utána a férjemmel együtt 3 napig sírtunk... A mai napig nem tudom igazán feldolgozni és ő sem. 2 éve volt. Aztán mikor mindenki képébe vágtam...nos..., Apám szerint anyagias vagyok.. anyám azt mondta- megszerveztük neked /azthittem elájulok/ mindent az utolsó fillérig mi fizettünk. Hajtogattak pár díszt meg megterítettek.. ennyi.. szóval gáz az egész.
21. lizova (válaszként erre: 19. - Lizova)
2018. márc. 3. 16:11
Persze anyám olyan"hülye" mert ki segítsen ha nem ők,ezt a tesóm meg jól ki is használja.Mèg koltőpènzt is kap anyamektol ha edesseget enne tudjon venni magának.34èves férfiról beszélünk!Ha anyam nem ugrik neki azonnal mert elvarja hogy házhoz is vigyék neki a kaját mert arra lusta hogy elsetaljon anyamekig, akkor játsza a sértődöttet és még anyám sajnálja utána.Egyszer anyukám tőlem kért kölcsön,adtam neki termeszetesen,de azért kérte,mert ő a saját pénzét odaadta a tesómnak.szova mertem tenni hogy minek ad ha neki sincs és mástól kell utána kölcsön kérnie.le lettem önzőzve és én voltam a világ legszemetebb gyereke, testvére mert meg mertem kérdezni.Azóta hallom hogy ugyan olyan hülyére veszi őket a tesóm de nem tudok mit tenni.Ha nekik jó így akkor nekem végülis mindegy
20. Kajati
2018. márc. 3. 16:05

Nekem soha nem volt problémám a húgommal,sem neki velem.Jó testvérek voltunk.Sajnos már 10 éve hogy meghalt.Több testvérem nincs.

Mit nem adnék ha lenne!

Nem kellene egymást bántani,hiszen egy vérből valók a testvérek.Jóban ,rosszban segíteni kellene egymást.

19. lizova (válaszként erre: 2. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 15:59
Van egy édes testvérem és egy fél.Ő is velünk élt,anyukánk közös.Vele nem volt soha jó viszonyom valamiért.Magam sem tudom az okát, ő fiú én lány, ő idősebb.Mindig is féltékeny volt rám,ha rosszat tett,mindig rám kente.Már nagyok vagyunk de nem beszèlünk sok sok ève pedig egy városban lakunk.Szerinte egy lánynak könnyebb az életben mert fog magának egy pénzes pasit és semmire nincs gondja.Ő valahol nagyon kisiklott.Iskolája nem sok 8 általános, én gyerek mellett elvégeztem 3 iskolát,letettem önerőböl a jogsit, és napi 9 órát dolgozom, hogy a gyerekemnek meg tudjam adni azt ami kell.Ő nem nagyon dolgozik,ha igen akkor hamar ráun a munkára.Alberletbe elköltözött de nem tudja fizetni,minden hónapban a szüleim fizetik neki az albérletet mig helyre nem jön anyagilag,Édesanyám főz rá.Èn ezekért a dolgokért haragszom rá.Mert 30x éves és nem boldogul az életben, állandóan a szüleimtől"veszi"el a pénzt.Ő meg azért utál mert mindenem megvan 26èvesen, amiről ő még csak álmodni sem tud,mert nem tesz érte
18. rinike (válaszként erre: 13. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 15:56
Karácsonykor lakásavatón voltunk az egyik mostohatestvéremnél (most először voltunk nála 30 év alatt). Az apukájuk megdicsérte , hogy milyen jó háziasszony volt, de ez rosszul esett a másik testvérnek, aki már számtalanszor bizonyította, hogy milyen jó háziasszony, de soha nem kapott érte dicséretet. Mikor észlelte valaki, hogy ez rosszul esett a másiknak, elmondta az apukájuknak, aki azt mondta a meg nem dicsért lánynak, hogy azért nem kapott ezért ő még soha dicséretet, mert az az apuka számára ismert és természetes, hogy ő nagyszerű háziasszony, a másik lánytól meg most látta először. Mindenki fel tudta dolgozni...
17. rinike (válaszként erre: 1. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 15:49

Nekem csak mostohatestvéreim vannak. A szüleink még gyermekkorunkban kétszer elvittek mindhármunkat együtt külföldi nyaralásra. Aztán a szüleink kedvéért jártunk össze karácsonyonként vagy 20 éven át az aktuális párunkat is magunkkal hozva. Azóta, hogy mindenkinek van férje és gyereke, szorosabbra fogtuk a kapcsolatot, és már többször mentünk több napos utakra karácsonykor, pünkösdkor, nyáron stb... Ha egyet nem értés van valamiben, mi elmondjuk egymásnak a véleményünket, és ha továbbra sem jön létre konszenzus, akkor is találunk olyan megoldást vagy lezárást, hogy senkinek ne legyen oka haragra, vagy ha ez nem sikerül, akkor egyszerűen csak nem haragszunk és kész. Semmiképpen nem vernénk át egymást, igaz mi olyanok vagyunk, hogy másokat sem verünk át.


A férjemnek van egy nővére, akivel nem ápolt különösebben szoros kapcsolatot vagy 20 éven át. Mikor a szüleik meghaltak, a nővére többet kapott annál, mint ami meg volt beszélve (milliós nagyságrendben). Mikor erre felhívtam a férjem figyelmét, ő azt mondta, hogy ez neki így megfelel, én pedig úgy gondoltam, hogy ez az ő öröksége, neki van joga dönteni, így én is elfogadtam. Évekkel később született egy gyermekünk, aki mindössze 7 hetes volt, mikor eltörött a karom. A férjem testvére 60 kilométerről járt hozzánk a szabadidejében, hogy segítsen bennünket mindenben. Sem köszönetet, sem hálát nem várt érte, hanem természetesnek tartotta ezt. Mikor újra tanulni kezdtem, szintén az a természetes számára, hogy oktatási hétvégéken és vizsgaidőszakban vigyáz a lányunkra. Számomra nem természetes, hanem nagyon hálás vagyok érte, hogy megteszi. Azért is hálás vagyok, hogy látszik rajta, hogy örömmel teszi, és hogy ilyen ember ő, hogy számára ez a normális. Szerencsére volt már, hogy kicsit viszonozhassuk ezt felé, és az ebben a csodálatos, hogy valójában nem kell viszonozni sem, mert az egésznek az a lényege, hogy számíthatunk egymásra, ős is számíthat ránk. Nem tudna olyat csinálni, amiért összevesznék vele.


Ja, hogy idegesítő dolgai vannak-e ezeknek az említett személyeknek? Vannak, ahogy nekem (nekünk) is. Ezek azonban csak apróságok, alapvetően rendes emberek hülyeségei, amikre hol legyintünk, hol kiadjuk magunkból, hol röhögünk rajta, mert alapjaiban rendben vannak a kapcsolataink. Ha a fórum indító által említett "néhány nagy pofon" olyan, hogy átverték, becsapták, lehúzták stb., akkor sem szakítanám meg a kapcsolatot közeli családtaggal, csak többé nem adnék lehetőséget arra, hogy az említetteket tegye velem.

16. Piroska52 (válaszként erre: 15. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 15:46
mondjuk úgy ,jobb nekem igy,
15. zizzi 13 (válaszként erre: 9. - Piroska52)
2018. márc. 3. 15:42
Ha egy kártékony testvéri kapcsolat volt, biztos így a legjobb.
2018. márc. 3. 15:39
Év elején volt a kisfiam szülinapja, és úgy volt megbeszélve, h az lesz az első összejövetel, amelyiken itt lesznek és megmutatjuk az örömünket. Nahát ott volt egy nagy pofon.. a nővérem nem tud örülni az örömömnek. Előtte 1 nappal lemondta, egy mondvacsinált okkal.
2018. márc. 3. 15:37
3-an vagyunk lányok, én vagyok a középső. Eddig azt hittem, hogy vigyázunk egymásra a bajban, és örülünk egymás örömének. Tavaly átköltöztünk egy nagyobb lakásba és úgy néz ki, h ez vmi állati irígységet váltott ki belőlük..
2018. márc. 3. 15:34
És közben meg tök igaza lett... Végig igaza volt..
11. zizzi 13 (válaszként erre: 7. - 10cc61fb5a)
2018. márc. 3. 15:33
Igazad van. Teljesen. Én szeretem őket és biztos ezért nem vettem észre, milyen húzásaik voltak velem szemben. A férjem állatira nem bírja őket és mindig is "haragudott" érte, h hagyom magam balekra venni. Én azt gondtam, ő reagálja túl a helyzetet és igazából ez egy ártatlan helyzet ami biztos ezért meg ezért alakult így. Nem is engem akart megbántani, csakúgy ez lett a szitu..
10. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 6. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 15:29

Kettő testvérem volt. (fiúk)

Egyikkel, tökéletes volt a kapcsolatom, a másikkal nem. Ez utóbbit mellőztem, nem találkoztunk évekig. A formai illedelmesség volt meg, az ünnepekre redukálódott le a kapcsolat. Ha tokon, ha nem , nem tartom kötelezőnek a kapcsolatot olyanokkal tartani, akik idegesítenek.

2018. márc. 3. 15:24

én az enyémet 20-éve nem láttam,

és addig jó nekem,

8. 16b5d6ae34 (válaszként erre: 4. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 15:24
...és egy vad idegen?
7. 10cc61fb5a (válaszként erre: 6. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 15:23

Úgy hogy nem reagálsz rá. Esetleg nem találkoztok többet.

A családodat nem mi választjuk, van, hogy nem azt dobja a gép amit szeretnénk.

De mindig a mi döntésünk, hogy részt veszünk.e benne vagy sem.

Semmi nem kötelező. Ahogy a kapcsolatok ápolása és fenntartása sem.

2018. márc. 3. 15:18
A testvéri irígységet hogy lehet kezelni? Felnőttkorban. De nem úgy nyilvánul meg hogy lehord, hanem csendben szúrkál. Alattomosan..
5. zizzi 13 (válaszként erre: 3. - 9b10f3d7ff)
2018. márc. 3. 15:17
Ja, bocsi, ezt nem írtam. Szóval mindhármunknak családunk van. De mindig megy vmi sz@rkavarás.
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook