Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Jó testvér vs rossz testvér... fórum

Jó testvér vs rossz testvér... (beszélgetős fórum)

1 2 3 4
64. zizzi 13 (válaszként erre: 62. - Rinike)
2018. márc. 4. 15:22
Abban igazad van, hogy tisztában kell lennem azzal, kivel állok szemben és asszerint viselkedni. De számomra az elképzelhetetlen, hogy továbbra is összejárunk, deee!nem mondhatom el neki, hogy mit újítottunk a lakásunkon, hogy hol nyaraltunk és hogy ha épp nagyon boldog vagyok.. persze egy volt férj felé nincs ilyen elvárás és legkevesbé a volt feleség akar bizalmi kapcsolatot. De hogy a tesóm társaságában ilyen feltételek mellett tudok elfogadható légkört teremteni...
63. rinike (válaszként erre: 61. - Zizzi 13)
2018. márc. 4. 15:00
Ha ilyen kapcsolatban lennék, mint te, nem vágnék jópofát hozzá, de meg sem szakítanám a kapcsolatot. Többé nem várnék tőlük semmit, sem önzetlen szeretet, sem törődést, sem őszinteséget. Tőlem viszont kapnának őszinteséget és szeretetet sőt segítséget is, és mindezt úgy, hogy semmit nem várnék érte. Most is van ilyen kapcsolatom (nem közeli rokon, mert azok a fiam apját kivéve szuperek), aki csak akkor jön, ha kell valami neki. Ha tudok adni, vagy tudok segíteni, akkor kap, ha nem tudok, akkor igaz választ kap. Volt már, hogy megsértődött valaki, mert nem tudtam adni, vagy tudatosan nem adtam, mert olyanra kérte, amivel nem értettem egyet. Persze a sértődöttsége nem akadályozta meg abban, hogy legközelebb újra kérjen, és engem sem abban, hogy segítsek, ha tudok. Ez nem jelenti azt, hogy elveim ellenére, vagy akaratom ellenére segítenék bárkinek (jellemzően nem pénzt kérnek, vagy ha mégis, csak pár ezer forintól van szó, hiszen többet úgysem tudnék adni.)
62. rinike (válaszként erre: 61. - Zizzi 13)
2018. márc. 4. 14:48

Nem tudom, hogy hol a határ. Csak azt akartam jelezni, hogy szerintem is létezik olyan gond, ami esetén meg kell szakítani a kapcsolatot.

A 25 éves fiam édesapja olyan ember, aki (a te általad a rokonaidra vonatkozó jellemzéséből választottam az első két tulajdonságát) magasról tett rám és sajnos a gyerekre is, hazudott akkor is, ha semmi szükség nem volt rá. (Utólag azt mondom, hogy "szerencsére" a gyerek 2 éves korában elhagyott.) Ezeken kívül - még válás után is - csak azt lehet(ett) csinálni amit ő akart, azonban ő rendszeresen rossz döntéseket hozott. Az, hogy összejöttem vele, és gyermeket is szültem tőle, kb. 15 évre változtatta meg alapvetően az életemet. Ez alatt úgy kellett vezetnem az életemet, hogy nehogy elvigye tőlem a fiam (arab az apuka). Sajnos előbb olyan életmódot folytatott, hogy börtönbe került, később valamilyen függősége lett. Soha nem szüntettem meg vele a kapcsolatot, pedig számunkra jó nem származott belőle. Már évek óta visszament, és új családot alapított, már a fiam is felnőtt, nem kell(ene) tartanom vele a kapcsolatot. A fiam is volt már, hogy megkérdezte, hogy miért fogadom el, ha megjelöl a facebookon, miért válaszolok neki, ha beszélgetni akar velem a Messengeren. Aztán úgy látom, megértette mára a fiam is, hogy miért, hiszen annak ellenére nem szakítja meg a kapcsolatot az apukájával, hogy az jellemzően azért keresi, hogy pénzt kérjen tőle. Nem ad(unk) neki pénzt, de attól még kapcsolat van. Méghozzá részemről őszinte kapcsolat. Nem hitegetem, hogy küldök pénzt, vagy hogy számíthat rám, mert tudja jól, hogy nem (vagy ha nem tudja, akkor újra megmondom neki, ha durván beszélne velem, felszólítom, hogy tartson tiszteletben, vagy fejezzük be a beszélgetést). De azt is tudja, ha érdeklődni akar a fiáról, hogy mi van vele, hogy van, stb., soha nem fogom ebben a kérdésben visszautasítani. Persze vett már hülyére is. Mindenféle módon, ahogy csak lehet, de mindegyiket csak egyszer tehette meg, mert többször nem adtam esélyt erre. Mikor utoljára adtam neki egy MTB biciklit (még amikor Magyarországon volt, és persze ígérte, hogy visszahozza), hogy azzal mehessen haza a rossz időben, a férjem kérdezte, miért adtam oda neki, hiszen úgyis tudom, hogy nem hozza vissza. Mondtam neki erre, hogy persze, hogy tudom, ennek ellenére adtam oda neki. Szerencsére a férjem elfogadja ezt.

61. zizzi 13 (válaszként erre: 60. - Rinike)
2018. márc. 4. 13:32
Szóval azt mondod, hogy a szexuális zaklatás lenne a plafon? Az a határ? Persze elfogadom a véleményedet, de a "kisebb" problémát hogyan kezelné hosszú távon? Mint pl: hogy magasról tesznek rád, hazudoznak és az örömöd irígységet vált ki belőlük. Tehát akiknek leginkább veled együtt kéne örülniük, vörös a fejük az irígységtől. A másik tesóm meg, ha megkérdezem /mert tudtam/, hogy a városban van-e, azt hazudja, hogy nincs. De azt eteti velem, hogy mennyire szeret. Nem álságos, gusztustalan az egész? Hogy vigyorogjak nekik a jövőben ilyenek után? Nem tudok..
60. rinike (válaszként erre: 50. - Zizzi 13)
2018. márc. 4. 12:27
El tudok képzelni én is olyan közeli hozzátartozói kapcsolatot, ami kifejezetten kártékony, és meg kell szakítani. Sajnos van olyan, mikor ez az egyetlen megoldás, ez azonban csak nagyon szélsőséges esetben van így, pl. ha a szülők valamelyike szexuálisan zaklatja a gyereket stb.
2018. márc. 4. 11:41
57-es hsz, bocs, azt nem írtam, h anyukám ragaszkodott a terhesség megtartásához..
58. zizzi 13 (válaszként erre: 55. - 10cc61fb5a)
2018. márc. 4. 11:12
Én is itt tartok most. Komolyan megfontolandó, hogy talán nem is kéne ez így..
2018. márc. 4. 11:10
Ha csak annyit írok, h a húgom 17 évesen teherbeesett és ragaszkodott hozzá, h megtartsa!! Terhesség alatt már odaköltözött az apuka családjához, totál kiszolgáltatva, merthogy anyu onnantól szinte letojta van vele.. megszakadt érte a szívem. Nem is csoda, h nagyon nehezen értettük/értjük meg az életet, pedig nagyon fogékonyak vagyunk új dolgokra. Mosolygós, normális nőként él húgom is én is. De nehezen értünk meg agyban. Az önbecsülésünk meg a béka feneke alatt volt mindig. Pár éve ez változott..
56. zizzi 13 (válaszként erre: 53. - 10cc61fb5a)
2018. márc. 4. 11:05
Hát igen, ez az.. csakúgy felnőttünk mellette, mellettük. Igazából nem tudok mondani olyan anyai intelmet, amit ő mondogatott volna nekünk, hogy kislányom ezt így-azt úgy kell csinálni. Ragadt ránk vmi a koszon kívül azt jónapot!
55. 10cc61fb5a (válaszként erre: 50. - Zizzi 13)
2018. márc. 4. 10:52
Párom oldaláról egy rakás sz@r a csaldnak csúfolt valami.😂De mióta megszakították a kapcsolatot, sokkal kiegyensúlyozottabb ő is.
54. 10cc61fb5a (válaszként erre: 52. - Zizzi 13)
2018. márc. 4. 10:50
Neken mazlim van, jó, vannak hülyeségeket az én családommal is, de jól kikiabaljuk magunkat és 1 óra múlva béke van.
53. 10cc61fb5a (válaszként erre: 48. - Zizzi 13)
2018. márc. 4. 10:48
Hihetetlen. És ő mint anya így irányította az életeteket tizensok évig? Ezt így hogy?
52. zizzi 13 (válaszként erre: 47. - 12d083b51b)
2018. márc. 4. 10:41
Ez a jó. Mikor nincsenek szőnyeg alá söpört dolgok. Ez nagyon fontos. Nagy kincs..
51. zizzi 13 (válaszként erre: 49. - Ab61752c45)
2018. márc. 4. 10:39
Ha ezt eldöntötte, akkor tényleg nem tudott volna rajta segíteni senki..
50. zizzi 13 (válaszként erre: 46. - 10cc61fb5a)
2018. márc. 4. 10:37
Egyetértek. Vannak olyan vérszerinti, közvetlen rokoni kapcsolatok, amik kifejezetten kártékonyak..
49. ab61752c45 (válaszként erre: 43. - Zizzi 13)
2018. márc. 4. 10:16
mint az öcsém.nem tudott volna senki segíteni rajta.meg akart halni.
48. zizzi 13 (válaszként erre: 44. - Rinike)
2018. márc. 4. 09:57
Hát én tényleg nem lennék képes együttélni a családommal. Sajnos. Anyukám 2 nap alatt kicsinálna. Pedig egy békés, előzékeny, türelmes ember vagyok. Anyukám meg egy pofavágós, rendezkedős, amitől én kikészülök. Az ígéretei 2 fillért se érnek, csak addig gondolja komolyan, amíg kimondja. Amikor tenni is kell érte és megegyezés szerint cselekedni.. ott már minden baja van. Vállat von.. hhuhh, hát ez most nem úgy alakult, ennyi és vigyorog, mintha semmi különös nem történt volna. És ez úgy gyerekkorom óta. Nem lehet neki hinni. Nem tartja magát a megbeszéltekhez. Apukámat meg nem egészen egyszerűen nem érdekli mi van velünk. Egyszer, kb 14-15 éve, összevesztünk a férjemmel. A kisfiammal odamentünk hozzá /2utcányira van tőlünk/ elég véglegesnek gondoltam a szitut. 4-5 napot bírt velünk, aztán jött az ötlete, hogy menjünk a kisfiammal anyaotthonba. Hát marha jól esett. Mivel a párom jött békülni, így végül hazamentünk. Szóval a továbbiakban tudtam magam hova tenni, hogy soha nem számíthatnék rá
47. 12d083b51b (válaszként erre: 44. - Rinike)
2018. márc. 4. 08:23

"...hogy megbeszéljük és megoldjuk a problémákat (volt is mit)."


Pontosan így neveltek bennünket is. Mint az orgonasíp, 4 testvér együtt, naponta összevesztünk, de szüleink megtanították nekünk, hogyan kell akkor, rögtön megoldani a nézeteltérést magunk között.


És ezt vittük/hoztuk magunkkal az életbe felnőttként is. Bármi is adódott, közöttünk harag, szőnyeg alá söpört sérelmek, stb. stb. soha nem volt.

És bármilyen messze is sodort minket az élet egymástól, úgy tartjuk egymással a kapcsolatot, hogy bármi történik velünk az életben, mindig számíthatunk egymásra. Mert testvérek vagyunk!!

46. 10cc61fb5a (válaszként erre: 44. - Rinike)
2018. márc. 3. 22:59

Örülök hogy nálad végül jo vége lett ennek.

De nem értek egyet. Persze nem mindenki egyforma, van olyan szülő, testvér, rokon aki valoban jo ember belül es érdemes érte küzdeni.

De sajnos az emberek nem ilyenek. Én annak vagyok a híve, hogy az emberek azt kapják vissza, amit adtak.

Szóval egy rossz anya van apa nem érdemli meg a megbocsátást. Ahogy egy rossz testvér sem érdemli meg hogy a testvére hajbókoljon.

Szerintem. Nem kell velem egyetérteni.

45. rinike
2018. márc. 3. 22:39
A férjem úgy szokta mondani, mikor éppen bántás érte valamilyen családi vonalon, aztán félretéve ezt mégis megy segíteni, hogy: "a család az egy ilyen sport!" :D
44. rinike (válaszként erre: 42. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 22:34

Úgy érted, hogy megszakítod velük a kapcsolatot? Még olvasni is szörnyű!


Képzeld el, hogy én miről maradtam volna le, ha én (mi) is ezt tettük volna, azaz megszakítottuk volna a kapcsolatot például akkor, mikor 20 év igen laza, szinte névleges kapcsolat után a férjem nővére többet kapott az örökségből, mint ami járt volna. De tudok még példákat mondani: mikor 14 éves koromban a szüleim váltak, nem akartam többé apukámmal találkozni, mert alkoholista volt, és durva és erőszakos dolgok történtek otthon velünk. Anyukám férje azt mondta: nem teheted meg, hogy nem találkozol többé vele! Ha embert ölt volna, akkor is az apád! Apukám még 9 évig ivott, mielőtt leszokott a cigiről is az italról is. 19 éve együtt élek vele, és bár nekem "nem volt" apám, a fiamnak (25 éves) apja helyett apja volt, a lányomnak (5 éves) pedig csodálatos nagypapája. Mindenben számíthatok rá, ami nem lenne, ha megszakítottam volna vele a kapcsolatot. Ugyan saját életemből mondtam példákat, de máshol is sok példát látok arra nézve, hogy mikor a házasság megromlik, a vállalkozás csődbe megy, a devizahitel miatt elveszti a lakását, a barátok is elfordulnak tőle, vagy gyógyíthatatlan betegségbe esik a felnőtt gyerek, és mégiscsak az a család (testvéreket, vagy azok valamelyikét is ideértve) nyújt egyedül segítő jobbot, aki korábban alkoholista és erőszakos volt (lásd az én esetem), vagy nem vett ajándékot az esküvőre (pl. a tiédben).

1998-ban egy egyetemi előadásomon az asztal tetején állva tartotta az órát egy tornacipős, duci professzornő. :D Azt mondta (ő is sarkított, és én még jobban sarkítok, hogy rövidítsek), hogy jön a pénzügyi válság, csak kérdés, hogy mikor, és megérdemlik azok, akik nem képesek együtt élni a saját családjukkal, hogy külön lakva dupla-tripla TV előfizetést, szemétszállítást, közösköltséget, fűtést stb. fizessenek. Én hatására ennek is, úgy döntöttem, hogy - bár anyukám ellenezte, és már előtte is egész életemben mondogatta, hogy soha nem lakna együtt a szüleivel, anyósával vagy velem -, hogy összeköltözöm a pár éve nem alkoholizáló apukámmal, és nem adok lehetőséget a rossz kapcsolatnak, hanem csakis annak, hogy megbeszéljük és megoldjuk a problémákat (volt is mit).

43. zizzi 13 (válaszként erre: 40. - Suesue)
2018. márc. 3. 19:31
Nagyon fiatalon feladta.. nagyon sajnálom. :(
42. zizzi 13 (válaszként erre: 41. - Főnix01)
2018. márc. 3. 19:30
Nekem is ezt kell tennem. Nem adok lehetőséget a továbbiakban..
2018. márc. 3. 19:13
Anyàmnak kutya testvèrek jutottak. Az egyik kisemmizte, földbe pròbàlta döngölni szavakkal. A màsik szegèny ő egyedül nem boldogul. Ez csak tömören. Szòval anyàm megszakìtotta velük a kapcsolatot ès ìgy sokkal nyugodtabb az èlete.
40. Suesue (válaszként erre: 39. - Spann)
2018. márc. 3. 19:10
46
39. spann (válaszként erre: 37. - Suesue)
2018. márc. 3. 18:58
Részvétem. Az a borzasztó, hogy egész biztos lehetett volna segíteni. Ha szól, ha valaki észreveszi, hogy bajban van. Hány éves volt?
38. Suesue
2018. márc. 3. 18:26
Pillanataim akart lenni. Elírtam elnézést.
37. Suesue (válaszként erre: 34. - Rinike)
2018. márc. 3. 18:24

Sajnos tragédia, de remélem mások tanulnak belőle valamit. Köszönjük a részvétet.

Minden baj az adott pillanatban tűnik hatalmasnak, ilyenkor az kell az embereknek, hogy a korábbi megoldások eredményeire gondoljanak.

Nekem is voltak nehéz pillanatait, de soha nem gondoltam ilyen dolgokat.

36. 31bc25d879 (válaszként erre: 32. - Suesue)
2018. márc. 3. 18:23
Részvétem:(
35. Suesue (válaszként erre: 33. - Zizzi 13)
2018. márc. 3. 18:20
Én is erre gondolok. Nagyon sajnálom, mert szerintem mindent meg lehet oldani, csak idő kérdése lett volna.
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook