Jó testvér vs rossz testvér... (beszélgetős fórum)
Nem tudom, hogy hol a határ. Csak azt akartam jelezni, hogy szerintem is létezik olyan gond, ami esetén meg kell szakítani a kapcsolatot.
A 25 éves fiam édesapja olyan ember, aki (a te általad a rokonaidra vonatkozó jellemzéséből választottam az első két tulajdonságát) magasról tett rám és sajnos a gyerekre is, hazudott akkor is, ha semmi szükség nem volt rá. (Utólag azt mondom, hogy "szerencsére" a gyerek 2 éves korában elhagyott.) Ezeken kívül - még válás után is - csak azt lehet(ett) csinálni amit ő akart, azonban ő rendszeresen rossz döntéseket hozott. Az, hogy összejöttem vele, és gyermeket is szültem tőle, kb. 15 évre változtatta meg alapvetően az életemet. Ez alatt úgy kellett vezetnem az életemet, hogy nehogy elvigye tőlem a fiam (arab az apuka). Sajnos előbb olyan életmódot folytatott, hogy börtönbe került, később valamilyen függősége lett. Soha nem szüntettem meg vele a kapcsolatot, pedig számunkra jó nem származott belőle. Már évek óta visszament, és új családot alapított, már a fiam is felnőtt, nem kell(ene) tartanom vele a kapcsolatot. A fiam is volt már, hogy megkérdezte, hogy miért fogadom el, ha megjelöl a facebookon, miért válaszolok neki, ha beszélgetni akar velem a Messengeren. Aztán úgy látom, megértette mára a fiam is, hogy miért, hiszen annak ellenére nem szakítja meg a kapcsolatot az apukájával, hogy az jellemzően azért keresi, hogy pénzt kérjen tőle. Nem ad(unk) neki pénzt, de attól még kapcsolat van. Méghozzá részemről őszinte kapcsolat. Nem hitegetem, hogy küldök pénzt, vagy hogy számíthat rám, mert tudja jól, hogy nem (vagy ha nem tudja, akkor újra megmondom neki, ha durván beszélne velem, felszólítom, hogy tartson tiszteletben, vagy fejezzük be a beszélgetést). De azt is tudja, ha érdeklődni akar a fiáról, hogy mi van vele, hogy van, stb., soha nem fogom ebben a kérdésben visszautasítani. Persze vett már hülyére is. Mindenféle módon, ahogy csak lehet, de mindegyiket csak egyszer tehette meg, mert többször nem adtam esélyt erre. Mikor utoljára adtam neki egy MTB biciklit (még amikor Magyarországon volt, és persze ígérte, hogy visszahozza), hogy azzal mehessen haza a rossz időben, a férjem kérdezte, miért adtam oda neki, hiszen úgyis tudom, hogy nem hozza vissza. Mondtam neki erre, hogy persze, hogy tudom, ennek ellenére adtam oda neki. Szerencsére a férjem elfogadja ezt.
"...hogy megbeszéljük és megoldjuk a problémákat (volt is mit)."
Pontosan így neveltek bennünket is. Mint az orgonasíp, 4 testvér együtt, naponta összevesztünk, de szüleink megtanították nekünk, hogyan kell akkor, rögtön megoldani a nézeteltérést magunk között.
És ezt vittük/hoztuk magunkkal az életbe felnőttként is. Bármi is adódott, közöttünk harag, szőnyeg alá söpört sérelmek, stb. stb. soha nem volt.
És bármilyen messze is sodort minket az élet egymástól, úgy tartjuk egymással a kapcsolatot, hogy bármi történik velünk az életben, mindig számíthatunk egymásra. Mert testvérek vagyunk!!
Örülök hogy nálad végül jo vége lett ennek.
De nem értek egyet. Persze nem mindenki egyforma, van olyan szülő, testvér, rokon aki valoban jo ember belül es érdemes érte küzdeni.
De sajnos az emberek nem ilyenek. Én annak vagyok a híve, hogy az emberek azt kapják vissza, amit adtak.
Szóval egy rossz anya van apa nem érdemli meg a megbocsátást. Ahogy egy rossz testvér sem érdemli meg hogy a testvére hajbókoljon.
Szerintem. Nem kell velem egyetérteni.
Úgy érted, hogy megszakítod velük a kapcsolatot? Még olvasni is szörnyű!
Képzeld el, hogy én miről maradtam volna le, ha én (mi) is ezt tettük volna, azaz megszakítottuk volna a kapcsolatot például akkor, mikor 20 év igen laza, szinte névleges kapcsolat után a férjem nővére többet kapott az örökségből, mint ami járt volna. De tudok még példákat mondani: mikor 14 éves koromban a szüleim váltak, nem akartam többé apukámmal találkozni, mert alkoholista volt, és durva és erőszakos dolgok történtek otthon velünk. Anyukám férje azt mondta: nem teheted meg, hogy nem találkozol többé vele! Ha embert ölt volna, akkor is az apád! Apukám még 9 évig ivott, mielőtt leszokott a cigiről is az italról is. 19 éve együtt élek vele, és bár nekem "nem volt" apám, a fiamnak (25 éves) apja helyett apja volt, a lányomnak (5 éves) pedig csodálatos nagypapája. Mindenben számíthatok rá, ami nem lenne, ha megszakítottam volna vele a kapcsolatot. Ugyan saját életemből mondtam példákat, de máshol is sok példát látok arra nézve, hogy mikor a házasság megromlik, a vállalkozás csődbe megy, a devizahitel miatt elveszti a lakását, a barátok is elfordulnak tőle, vagy gyógyíthatatlan betegségbe esik a felnőtt gyerek, és mégiscsak az a család (testvéreket, vagy azok valamelyikét is ideértve) nyújt egyedül segítő jobbot, aki korábban alkoholista és erőszakos volt (lásd az én esetem), vagy nem vett ajándékot az esküvőre (pl. a tiédben).
1998-ban egy egyetemi előadásomon az asztal tetején állva tartotta az órát egy tornacipős, duci professzornő. :D Azt mondta (ő is sarkított, és én még jobban sarkítok, hogy rövidítsek), hogy jön a pénzügyi válság, csak kérdés, hogy mikor, és megérdemlik azok, akik nem képesek együtt élni a saját családjukkal, hogy külön lakva dupla-tripla TV előfizetést, szemétszállítást, közösköltséget, fűtést stb. fizessenek. Én hatására ennek is, úgy döntöttem, hogy - bár anyukám ellenezte, és már előtte is egész életemben mondogatta, hogy soha nem lakna együtt a szüleivel, anyósával vagy velem -, hogy összeköltözöm a pár éve nem alkoholizáló apukámmal, és nem adok lehetőséget a rossz kapcsolatnak, hanem csakis annak, hogy megbeszéljük és megoldjuk a problémákat (volt is mit).
Sajnos tragédia, de remélem mások tanulnak belőle valamit. Köszönjük a részvétet.
Minden baj az adott pillanatban tűnik hatalmasnak, ilyenkor az kell az embereknek, hogy a korábbi megoldások eredményeire gondoljanak.
Nekem is voltak nehéz pillanatait, de soha nem gondoltam ilyen dolgokat.