Jó tanulóból a bukás szélén... (beszélgetős fórum)

Ha a mamája elvesztése miatt történik minden, úgy gondolom, hogy a személyiségével is lenne gond. Kiegyensúlyozott, vidám és boldog....szeret élni, csak tanulni ne kelljen.....

Még iskolába is szeret járni, magától kel, főleg amióta engedem, hogy bicóval járjon, egyedül, pedig nagyon messze van a suli, imádja, csak az az átkozott tanulás.

Igen történt tragédia, de már előtte elkezdődtek a gondok, amikor még anyukám velünk volt...nehéz túlélni a gyászt, neki is nehéz lehet, ezért is adtam neki, akkor időt. Tavaly történt.... akkor én hagytam, hogy gyászoljon....sajnos a tanárok nem adtak ....ezért tartunk most itt ahol tartunk. Ha külsőleg nem is látszik a fiamon a fájdalom, belül szenvedhet, de tudom, nem ez a főbb oka a tanulási utálatának, mert már jóval előtte lecsúsztak a jegyek....

Az osztályközösség, olyan amilyen....össze vesznek majd kibékülnek, ma utállak, holnap szeretlek a gyerekek már csak ilyenek. Nem bántják,meg hasonlók... csak merjenek vele újat húzni....

Testvér féltékenységre már én is gondoltam, de annyira imádja őket, mivel a középső húga is iskolás már, nem lehet rá féltékeny, egyazon nevelést kap mindegyik...

A legkisebb hugica pedig 11 év korkülönbséggel már, nincs féltékenység, csak szerelem. Bár sokszor mondja, de jó lenne még ilyen kicsinek lenni....és persze én mondom neki, hogy te is voltál, még sem volt jó (rengeteget sírt és nem aludt ) erre ő: De akkor még nem tudtam, hogy annál nincs is jobb mint kicsinek lenni és nem csinálni semmit....

Jól érzi magát az osztályközösségben?

Nem lehet hogy itt van a gond?

Piszkálják, bántják... vagy valami hasonló?

Ők Pesten a Vadaskertbe jártak. Ott még a szülőknek is eszközöket adtak a kezébe, hogy hogyan kezeljék, motiválják a gyereket.

Mondjuk 3. osztályban szerintem nincs annyi memorizálandó anyag, de nem tudom.

Talán egy próbát megér.

Akkor lehet, hogy elmélyíteném egy kicsit a kutyázásban és mondjuk a biológiában.

A legerősebb eszköz a motiváció.

Ha motivált lenne valamiben, amiben jó és sikereket ér el, előrelendítené a tanulásban is.

Amúgy nem lehet, hogy valamilyen tanulási zavara van? A környzetemben van egy kisfiú (14 éves) nagyjából ilyen dolgai voltak mint a te gyermekednek - megtanulta otthon, elmondta, az iskolába érve elfelejtette - és kiderült, hogy komoly problémák vannak a középtávú memóriájával.

Csak a saját példámat mondhatom: sose másnak tanultam, nem a szüleimnek, nem ajándékokért, jutalomért, hanem magamnak.

Egyszerűen megmutatták, hogy hol és mit dolgozik aki nem tanul - utcaseprő, kukás, stb..- és milyen körülmények között, akik tanulnak.

Egy 12 éves már értelmes, ezt beláthatja. Most pl itt a szünidő, ha nem akar tanulni, adj neki feladatokat: 1-2 nap napi 4 óra házimunka után is inkább fog házit írni! ;)

Szia,

Nem tudok szülő szempontjából írni, így a magaméról. Anyukám velem is nagyon sokáig leült, és átnézte a leckét. Mikor már nem tette és napközis sem voltam, én is minden mást akartam csinálni, csak tanulni nem, és ez látszott a jegyeimen is. Ezért bizony a szüleim mind a ketten leültek újra tanulni velem, és a végén megint kitűnő lettem. Gimnáziumban már más társaság volt, ott már tanultam magamtól is, de ha szükség volt rá, otthon kikérdeztek, még érettséginél is segített anyukám kikérdezni.

A korrepetálásról.. én korrepetáltam matekból, két testvért. Az egyikük barátnőm volt, és teljesen ingyen segítettem neki, szépen minden nap átsétált hozzám, és együtt írtuk meg a leckéjét. Fél év alatt 2-esről 4-esre javított, és 4-esre is érettségizett. A másik lány a testvére volt, a szülei látva a nővére sikerét, elküldték hozzám, pénzt is adtak a végén, hiába nem kértem. Ő azonban nem önszorgalomból járt, nem akarta ő jobban csinálni, hetente egyszer ahogy a szülei mondták átjött, ott ült egy órát, de nem tudtunk egyről a kettőre lépni.

Ezzel csak azt akarom mondani, ha a fiadat korrepetáltatod, és ő ezt nem önszántából teszi, akkor ez kidobott pénz. A korrepetáló tanárnak semmilyen eszköze nincs a fiad fegyelmezésére, számonkérésére, így meg szerintem semmit nem ér. Ha a korrepetáló tanár addig nem állna fel a fiad mellől, amíg ő magától meg nem tudja oldani a feladatot, annak lenne értelme... de csődbe mennétek. Magamból kiindulva az egyetlen megoldás az volt, hogy a szüleim leültek mellém, és tanultak velem, és kényszerítettek rá...

Esetleg új iskolán lehet még érdemes gondolkodni, nem lehet, hogy rossz a társaság?

MAYA nézd ha most nem segítesz újra neki,bár sajátosan de igényli,nem ösztönzöd arra szorgalmas légy és azzal tud javitani...akkor sajnos elindul a nagyobb lavina :/ nagyobb gond és az gáz lesz(főleg ha bekerül olyan társaságba akkor még nagyobb lapát)

szánj rá annyit esténként 20percet és menni fog biztasd kis fortéllyal ;)

Fiam 12 éves múlt Novemberbe és hát mit mondjak nagyon nehéz vele.Most 6. osztályba jár és nem igazán értem, hogy mit miért csinál...Nagyon jó tanuló volt, igaz sokat tanultam vele, de melyik szülő nem ül oda elsős vagy másodikos gyereke mellé. Harmadikba már próbáltam, úgy csinálni, hogy önállósodjon, kevesebbet tanultam vele, már nem ötös volt hanem csak négyes....még ez is jó, gondoltuk....negyedikbe már hármas, és mióta felsőbe jár, elindult a lavina. Ötödikbe kettes és most a hatodik félév előtt 3 tantárgyból áll bukásra. Ami pedig a legjobban fáj, hogy hazudik, titkolja és semmit nem tesz azért, hogy ő ezeket kijavítsa......persze ígérget, de sosem változik semmi. Beszéltem már vele szépen, csúnyán, kedvesen erőteljesebben, fenyegetősen....semmi változás.Jár korrepetálásra, rengeteg pénzt beleöljük és semmi....esetleg annyi, hogy nem egyeseket hoz hanem ketteseket....A tanárával is heti szinten beszélünk, próbál segíteni, bár én a mai tanítási formát nem igazán értékelem....Igenis ha a tanárnak sz@r napja van, a gyereken tölti le....Nem gondolom azt, hogy gyerekek közti konfliktus állna a dolog mögött, szoktam szimatolni....

Igen történt a családunkban feldolgozhatatlan tragédia, de már az előtt is ez volt. Mit tehetnék? Nagyon szeretnék segíteni neki, de nem tudok, mellette van még 2 testvére, akiknek ugyanúgy szükségük van rám. Van esetleg valami vitamin, terápia, hogy ki tudjam rántani az ő álmos és fáradt világából, mert fáradt és ez neki túl bonyolult, már mint a tanulás. Mit tehetnék még?