J.D.Salinger (beszélgetős fórum)
Az biztos, hogy nem ettől a könyvtől kattannak be az emberek. Mondjuk van benne valami társadalmon kívüliség, de az nem agresszió.
És véleményt tényleg csak akkor lehet valamiről mondani, ha már ismeri az ember. Így jó, hogy a többiek is elolvasták, legalább tudták, miről is van szó. Aztán hogy ezzel az új élménnyel ki mit kezd és ki hova teszi magában, ez már az egyéntől függ.
Emlékszem, mikor először vettem a kezembe Salinger Zabhegyezőjét. A könyvtárban akadtam rá, egy korábbi ajánlóról jutott eszembe. Az eleje nem fogott meg annyira, de valószínűleg a stílusa miatt, nem voltam hozzászokva ehhez a hanghoz. Sokáig nem jutottam, mikor - egymástól függetlenül - néhány emberrel az aktuális olvasmányaikról beszélgettünk. Én megkérdeztem őket, mi a véleményük erről a könyvről? Mindenki hülyén nézett, hogy "te ezt olvasod??? Úúúristen..." Nagynéném volt a legkomolyabb, ő kajakra a szemembe nézett és közben hátrébb lépett kettőt. Mikor megkérdeztem tőle, mi a baja vele, azt mondta: "Semmi extra, csak pl. Lee Harvey Oswald is ezt olvasta saját bevallása szerint, mielőtt - állítólag - megölte Kennedyt. És egy csomó pszichopatának is ez a kedvenc könyve. Te jóóól vagy???
Ezek után csakazértis végigolvastam, közben a környezetem fürkészte, mikor kattanok be. Nagyon tetszett, olyannyira, hogy nemcsak megvettem, de féltett kincse lett a könyvespolcomnak. Elolvastam azóta már vagy 6szor. Mikor másodszorra olvastam, unokatesóm (nagynéném lánya) is beleolvasott, és neki is bejött. Mikor végeztem, kölcsönadtam neki, és végigment a családon, úgyhogy végül nagynéném is elolvasta. Nem lett a kedvence, de már nem néz hülyén az emberekre, ha azt hallja, hogy épp olvassák.
És ami nagyon tetszett:
Egerben van egy gyorskajálda a belvárosban (ha vernének sem találnám meg, ha egyáltalán megvan még), annak a falára részletek vannak/voltak írva a Zabhegyezőből.
Zabhegyező....alapmű:) imádom
isten nyugosztalja...
Manhattanben született zsidó apa és ír katolikus anya gyermekeként. (Anyja betért amikor összeházasodott az apjával, J.D. csak a bar micvóján tudta meg, hogy csak félig zsidó) Az apja húsimporttal foglalkozott. Az ifjú Salinger Manhattan nyugati felének különböző állami iskoláit látogatta, majd a McBurney magániskolát választotta 9. és 10. osztályban. Ezután felvételt nyert a waynei (Pennsylvania) Valley Forge Military Academy-re. Itteni élményeiről írta Zabhegyező című regényét. A New York Universityt egy tengerjáró hajón való munka kedvéért hagyta el az első éve után. 1938-ban A szülei Bécsbe küldték, hogy az apja cégénél tanuljon és fejlessze német és francia tudását. Egy hónappal az Anschluss előtt hagyta el Ausztriát. A collegevillei (Pennsylvania) Ursinus Collegeba iratkozott be, ahol egy félévet végzett el. 1939-ben a Columbia Universityn irodalmat hallgatott Whit Burnetnél. Ő közli először lapjában Salinger egy írását. 1942-ben behívják a hadseregbe, részt vett a normandiai partraszállásban, a koncentrációs táborok felszabadításában. A hadseregnél ismerte meg Ernest Hemingwayt. Feleségül vett egy alacsony beosztású német hivatalnokot, akit magával vitt Amerikába. Kapcsolatuk néhány hónap után megromlott, Sylvia visszatért Németországba.
1948-tól a The New Yorker című újságban publikált, amely már hat évvel korábban is kért tőle írást, egy részben önéletrajzi tárgyú művét a Slight Rebellion off Madisont. Ezt a művét a háború miatt csak 1946-ban jelentették meg. A Slight Rebellion off Madisonban jelenik meg Holden Caulfield karaktere, akinek később egy egész regényt szentelt: az 1951-ben megjelent Zabhegyezőt (Catcher in the Rye). A művet több országban és egyes amerikai államokban is betiltották szabadszájúsága miatt (az átkozott szó például 255 alkalommal fordul benne elő). Ma évente 250 000 példányban kel el. 1953-ban néhány novelláját a The New Yorkerben közölték. 1961-ben adta ki a Franny and Zooeyt, 1963-ban a Magasabbra a tetőt, ácsok és Seymour: Bemutatás című kisregényeit. 1953-ban Cornish-ba (New Hampshire) költözött. Egy ideig részt vett a helyi közösség, az egyetemi diákság életében, később teljesen visszavonult. Később Marlowba költözött. 1955-ben összeházasodott Claire Douglas, egyetemistával, aki a kedvéért abbahagyta tanulmányait. Két gyermekük született, Margaret és Matthew. A Franny and Zooey című művében Franny karaktere Claire életén alapul. 1965-ben elváltak. 1965 óta nem publikált új művet. 1978-ban a Newsweek felröppentette a hírt, hogy egy nagyobb, második világháborús, romantikus regény kiadására készül, azonban a hír tévesnek bizonyult. A világtól elvonultan él. 1972-ben egy évig viszonya volt Joyce Maynard 18 éves írónővel. Az ezredfordulón lánya, Margaret Dream Catcher: A Memoire címmel adta ki visszaemlékezéseit, amelyben sok Salinger-legendát cáfolt meg. Az író harmadik felesége a nála negyven évvel fiatalabb Colleen O'Neill.
Amúgy is rossz napom van és most még azt is megtudtam, hogy ma meghalt a kedvenc íróm. Sajnos annak, akinek ezt el tudnám mondani, már nem tudom, pedig ő értené csak igazán, hogy kit vesztettünk ma el. Mert számára is, az ő éleében is komoly szerep volt Salinger írásainak. Persze az írásai itt vannak bennünk és itt is maradnak, és általa ő is.
Írjon, aki szerette őt olvasni, érdekelne kinek mit jelentett az életében.