Játssz! (beszélgetős fórum)

És ezzel el is érkeztem a topik eredeti témájához, miszerint "JÁTSSZ!".

Nekem ezt azért nem kell mondani, mert velem született dolog a játékosság.

Imádok játszani, még ha komoly a játék akkor is!

Sőt, a legnagyobb drámában pont az a kihívás hogy felülemelkedsz a komolyságon és próbálod könnyedséggel kezelni.

Én úgy hiszem, hogy ezt csak a spirituális Éned tudja megtenni, mert az ő közege a SZABADSÁG!

Ha a SZABADSÁG valamilyen formában áthatja a lelket, azaz visszaszorítja az egoizmust, akkor a lélek játékos lesz.

Játékossággal pedig a legkomolyabb dolog is átvészelhető.

Tudod én úgy vagyok vele, hogy r*hadtUl nem érdekel hogy ki mit lép ezekre a mondatokra. Hogy érti, nem érti, belém köt, nem köt belém... Olyan vagyok mint egy autista, aki magától csinálja a dolgokat, mert élvezi. Mintha egy naplót írna. Imádok véleményezni, hozzászólni a dolgokhoz, mert a horoszkópomban is benne van ez a tulajdonságom. Az, hogy mi lesz a következménye?? Pffff... Meg tudom védeni magam... :))

Írták már egy páran, hogy nézd a hülyét, magában beszél. Ha magamban beszélek és senki nem érti, akkor így alakult. Nem fogom a földhöz verdesni magam. Aki érti, az érti. Aki reagál, az reagál.

Ez így van rendjén.

Most néztem itt ezt a hozzászólásodat.

100%-ig egyet értek, de egy ilyen nem specifikus, általános női fórumon ez az elvont, hadd mondjam tudományos téma nem működhet.

Köszi az infot. Én csak a Játssz!-ba írt hozzászólásait olvastam és ezért kérdeztem rá.

Egyébként ez is egy elfogadható rálátás a világra.

Azt írta anno, hogy 2019-ben már nem akar itt lenni ezen a portálon. Nos, azt kell mondjam, hogy szinte napra pontosan bevonzotta a szándékát.

Egyetlen baja volt, hogy a körömlakklemosónál több dolog érdekelte, és ez sokak szemét bántotta.

Egy felsőbbrendű okoskodót láttak benne és imádták meg nem érteni, savazni.

Én nem tartottam rossz szándékúnak.

Csak az ismereteit osztotta meg, ami egyeseknek SOK(K) volt.

Ha jól tudom, egy régebbi regjével is így járt.

Évek múlva jött vissza.

Hohoo!

Most látom, hogy a fórum indító Versember le van tiltva.

Kit ölt meg?

A hazug embernek manapság jó bére van.

Jól látom?

Miért játsszak, ha élhetek is?

Vagy szerinted az élet az játék, színház?

... OK, provokáltalak:)

Szerintem is egy színház az élet és az erősebb kutya, az ügyesebb színész b...ik, az ügyesebb színész gazdagodik.

"Nem adom fel, még egy darabban látsz." LGT

------

Szóval, nem akartok játszani?...

OK, nem erőszak a disznótor.

-----

Szerinted van aközött különbség, hogy

én élek, és

én játszok?

-----

Mi a játék?

Egy egyszerűsített, komoly tét nélküli életszimuláció.

Amikor játszol, nézőpontot váltasz.

Amikor élsz, akkor miért nem tudsz...?

Valahogy nem akarjátok fogni ezt a fórumot.

Valahogy nem érzitek, hogy ez értetek van, a lelki nyugalom rásegítéséért.

-----

Az első éveidben játszottál.

Hogy játszottál?

Volt tétje?

Nem.

Ha leomlott a homokvár, egy nagyot nevettél.

Ma is próbáld elfogadni az IDEIGLENESSÉGET!

Semmi sem túl komoly, még a halál sem. (Senkit nem akarok ezzel megbántani)

Nevess!

Megszületünk és meghalunk. Ez a történet.

De sok kellemes adottságot adott a Teremtő ahhoz, hogy élvezzük ezt az időszakot.

Tudunk:

játszani

nevetni

finomat enni

finoman eljátszogatni a partnerünkkel (ha nincs, hát úgy...)

Stb.

:)

Ha nem játszol, akkor dolgozol.

Nagyon sokan nem szeretnek dolgozni - akkor miért nem játszanak?

Egy élet felfogásról szól ez a fórum.

Vagyis nem egy, hanem:

AZ Életfelfogásról.

Aki nem érti, nem érti.

Aki érti, az régóta játszik.

-------

Nekem a legmegdöbbentőbb, hogy miért nem kérdeznek rá az emberek, hogy "mi is ez"?

...bár az ő dolguk...

Csak az első másodperceket kellett, hogy megnézzem...

Királyi előadás, világszintű színészi munka!!!!

... és erről szól...

Erről ez jut eszembe:

[link]

Sziasztok!

Ha lehet, nem akarom ezt a fórumot meghalni hagyni.

Olvassátok el az első és a 134. hozzászólást, ha több információt szeretnétek a témáról.

Segíthet a mindennapi gondok, konfliktusok kezelésében.

Sziasztok!

Versember egy másik fórumban tett bejegyzése ösztökélt egy kis "kutakodásra", így találtam ide.

Könnyed esti olvasmányként végigolvastam ezt a fórumot. Nagyon sok kérdést, gondolatot felvetett bennem. Először is látszik az, hogy két részre oszlott az itt írogató csapat. Van véleményem, hogy miért van ez így, de ez szubjektív, így nem feltétlen mérvadó (nem is merülnék bele).

A Versember és Zolcsika által leírtak közérthető nyelven az én olvasatomban azt jelentik, hogy ha úgy érezzük, túl sok a rossz az életünkben, akkor nem csak a körülményeken, de a mi hozzáállásunkon is változtatni kell. Sőt! elsősorban a hozzáállásunkon, jobban mondva azon, hogy a tudatos énünk hogyan kezeli a felmerülő problémákat. Ezután következhet a konkrét problémamegoldás. A belső, tudatos én (pozitív irányba történő) fejlesztése (vagyis visszaengedése) azonban hosszadalmas folyamat. Senki ne várja azt, hogy kap egy gyakorlati példát, amit a saját esetére ültet, és azzal egy karikacsapásra jóra fordul majd minden. Ez azért nem ilyen egyszerű. Szemléletmód-váltásra van szükség.

Millió közhelyként csattogtatott gondolat jutott eszembe, amikor a fórumot olvastam. Elsőként például az, hogy "a jó pap is holtig tanul", és a szemléletmód-váltás egy nagyon hosszadalmas, évekig, évtizdekig, "holtiglan" tartó tanulási folyamat.

VersEmber jól leírta egyébként a bennünk élő, és folyamatos harcot vívó két "én" jellemzőit. Én ezt valahogy úgy értelmeztem, hogy megszületünk a tudatos énünkkel, és az évek során belénk nevelt társadalmi normák, elvárások alakítják ki a gondolati énünket. Nézzünk csak meg egy kisgyermeket: mennyire szabad, és mennyire tud örülni az élet apró dolgainak. Ő, ha lekéssük a buszt, és esik az eső, a bosszankodás helyett arra gondol: "milyen klassz, hogy van még időnk a pocsolyában pancsolni a következő buszig". A gondolati "test", vagy ahogy én nevezem: gondolati "én" viszont közben látja és szépen lassan átveszi a felnőttektől látott viselkedésmintákat: hogy bosszankodunk, mert elkésünk, és mert tönkremegy a frizuránk az esőben. Itt eszembe jut egy újabb közhely: "a gyermekünk a tükörképünk". Gyermekként mi ugyanilyen tükörképe voltunk a szüleinknek, a családunknak, a tágabb környezetünknek. Az egyéniségünket elsősorban a közvetlen társas kapcsolataink: anya, apa, testvér, mama, tata, tehát a család (és ezen belül is van egy úgynevezett hierarchia) másodsorban a tágabb környezetünk, végül az adott kultúrára jellemző normák alakítják. A családi légkör segít kialakítani az úgynevezett "kalapokat", és segít abban, hogy a különböző tapasztalásokat, érzéseket melyik kalapba rakjuk. Majd a mindennapos szituációkhoz melyik kalapból választunk megoldásokat. A folyton mérgelődő szülő gyermeke a "kis méregzsák" az oviban. Az agresszívebb szülő gyermeke szintén azzal fog próbálkozni, hogy erővel intézze el a dolgokat, mert ő egy "tükör". Később persze a többi külső visszacsatolás alakítja ezeket magatartásformákat, kinél így, kinél úgy…

...és lehet ezt még sokáig ragozni, de a lényeg, hogy mire felnövünk, a tudatos ént elnyomja a gondolati én, ami egyrészt nem is baj, mert szabályokra szükség van ahhoz, hogy ne legyen a világ egy hatalmas őskáosz, viszont belénk nevelődnek olyan viselkedésnormák is, amivel éppen azt az életörömöt nyomjuk el magunkban, amire szükség van a mindennapokban. Azt a pozitivitást öljük ki, ami kell a jó problémamegoldáshoz.

Újabb közhely, hallhattuk többször azt a mondatot, hogy valaki ezt vagy azt az ügyet, helyzetet "játszi könnyedséggel" oldotta meg. Amikor VersEmber azt mondja, hogy "játssz", szerintem erre gondol. Nem arra, hogy bohóckodj egy komoly szituációban, hanem arra, hogy mindig légy pozitív, emelkedj felül a nehézségeken.

Cickány64 történetéről csak annyit tudok, amit itt leírt. Nyilván nagyon kevés ismeret ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk az elmúlt éveiről, és az ezzel kapcsolatosan kialakult krízisről, amit most "érzékel". Én az itt leírt pár sor alapján a "játékot" úgy kezdeném, hogy mindenképpen megpróbálnám a helyében a tanulságokat levonni a történtekből és kiemelni az elmúlt időszak jó pillanatait, utána eldönteni, hogyan tovább.

Bárhogy is döntesz: dönts jó szívvel. Ne másért, ne a vagyonért, hanem magadért próbálj meg pozitív lenni, és új szemléletmóddal elindulni egy új úton.

Lehetne itt még végeláthatatlan módon elemezgetni a dolgokat, tanácsokat osztogatni, de mindenki a maga szerencséjének kovácsa. A saját korlátait és lehetőségeit mindenkinek magában kell, hogy felismerje. És arra a felismerésre is mindenkinek egyedül kell eljutni, hogy melyek azok a korlátozó gondolatok, amiken felül kell kerekednie a pozitív szemléletmódnak.

Írom mindezt persze úgy, hogy én is éppen ezen dolgozom. Mondják is, hogy "mindenkinek megvan a maga keresztje" - hát nekem is, de ez egy másik bonyolult történet. :)

Szép napot mindenkinek!

Figyelj Z, most picit bővebben (és egy kis 4D+gondolattal...)!

-- Elnézést, aki a "túl" tudományos fejtegetést nem szereti, az ne olvassa tovább--

Én a jó szándékom szerint itt felvetek gondolatokat.

A gondolatok, a felvetések azok ENERGIA FORMÁK.

-----

Bármely energia formára - akár rezgés, akár hullám jellegű - az a jellemző, hogy keresi az interferenciát, hogy növekedni tudjon.

Ez a lélek szintjén "megérintést", "megérzést" jelent.

Tehát: ha én energia formákat prezentálok a fórum címeimmel, akkor ezen energiaformákra adott reakciókból következtetek arra, hogy mennyire interferált az egy másik, vagy bárki más itt fórumozó gondolatvilágával.

-----

Kérdezheted: Tehát akár egy jó hangulatú baráti beszélgetés is csak energia forma csere?

Fizikai szinten igen, érzelmi szinten nem.

Miért?

Azért, mert a fizikai - rezgés, hullám - információkat az agyad érzelmi megélésekké, élményekké transzformálja.

--------

Szerintem most lehet, hogy gondolod, hogy:

Ne elemezzük már ennyire az életünket!

Igazad van. Nem is kell így élnünk! Baromság is lenne.

De ahhoz, hogy értsd az emberi viselkedést és segíts annak, aki "kisiklott" a gondolatvilágával (sokkal többen vannak, mint gondolnád), ahhoz bizony értened kell a viselkedés metafizikáját.

Amíg nem szenvedett eleget, addig nem jön rá, hogy mit kell levonni...

---

Elvileg azért születtünk meg, hogy ezt képviseljük, szóval a válaszom: "IGEN!" (új energia)

De nem mindenki tudja ezt hova tenni!

Igazából én is visszatekintettem dolgokat a kollektív múltból, és azt kell mondjam, hogy sokkal jobb így, leszámítva az emberi természetet, ami azért valljuk be, sokat mozdult, de még mindig nem ELEGET!!!

"Több dolgok vannak a földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes."

Na, ez az idézet asszem pont a napokban fogalmazódott meg bennem, anélkül hogy olvastam volna!

Hmmmm... "véletlenek"...

Más dolog, amikor ideges vagy, és más dolog, amikor türelmes, békés, nyugodt vagy.

Ilyenkor a végtelenségig tudnál várni, mert a békében időzöl. Nincs konfliktus.

Na de, mi van ha összehasonlítom az "ideges" és a "nyugodt" önmagamat?

Félelmetes a különbség.

Néha távlatokból tekintek emberekre, és nem értem hogy mit pattognak azon, amit én már rég elengedtem.

Hát igen, mindenki más feladattal küzd.

"De ezt mi irányítjuk, hogy miből, milyen konzekvenciákat vonunk le, milyen döntéseket hozunk meg."

Z!

Igen.

De ha valaki nem tanulta meg, hogy milyen pozitív, építő következtetést vonjon le bármiből, akkor hogyan tudná azt?

-------

Z!

Az "új energia" világában élünk. Te tudsz erről?

"Több dolgok vannak a földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes."

(Azért, mert a tudatosság testéről még nem hallottál, azért még az van. Sőt! (Többet határoz meg az életedben, mint a GT.))

OK, gyakorlati példák. Értettem.:)

"A GT ítélkezik

A TT tudomásul vesz"

Ítélkezés: Ez az a szituáció, amikor szinte minden idegesít. Vagy folyamatosan vannak dolgok, amik feszítenek.

Tök gyakorlati példa: Reggel megyek be a melóhelyre. Szemerkél az eső.

"A francba, nem ezt a cipőt vettem volna fel. Csak minél előbb odaérjek a megállóhoz. Naná, hogy most késik a busz. Az emberek meg gyülekeznek. Nehogy már legyen ülő hely! Az a vén nyanya itt mit akar reggel fél hétkor? Tuti, hogy nem olyan marha fontos a dolga, de azért itt van, hogy foglalja a helyet. Milyen lassan áll be a sofőr! Tök gyenge. Végig így fog vezetni? De rohadt rossz a levegő itt a buszon. Ekkora szívást! Az ablakot sem lehet kinyitni, mert esik..."

Tudomásul vétel: A szitu ugyan az, elindulok reggel és szemerkél az eső.

"Hű ez nem jött jól, de nem olvadok el a víztől és frissebb lesz a levegő. Hamar odaérek a megállóhoz, ennyi idő alatt nem ázik el a cipőm. A busz lassan áll be. Nem akarja lefröcskölni az embereket. Szeretem az ilyen figyelmes sofőröket. Előre engedem ezt a nénit. Biztos nem véletlenül megy kora reggel valahova ebben az esőben. Nem túl jó itt a levegő a buszon. De addig a 10-20 percig ki lehet bírni. Nem nyithatjuk rá az emberekre az ablakot, nyilván."

Szerinted ki érkezik idegesebben a munkahelyére? :)

--------

Finom utalásokat teszek arra, hogy amit megtanultunk arról, amik vagyunk, az nem úgy van a legtöbb tekintetben.

---------

Azért soroltam fel a GT és TT jellemzőit, hogy gondolkodjatok el azon, hogy nálatok melyik dominál, hogy értelmezitek egyáltalán

-----

Másik gyakorlati példa:

"A GT azt kérdezi: Miért?

A TT: Merre, hogyan tovább?"

Beüt az életedbe egy nem várt helyzet (mindegy, hogy mi)

Ha úgy reagálsz: "Miért pont én, miért pont velem történik?, stb...." Akkor haladsz valamerre? Nem.

Ugyan az beüt az életedbe: "Merre lépjek tovább?" Haladsz valamerre? Persze, hiszen dolgozol a válaszon.

Szívesen ellentmondanék, bár nem nekem írtad.

Ugyanis azt tapasztaltam, hogy ha valaki keresi az "útját", és én - tegyük fel - járatos vagyok az ezoterikus irodalomban, annak ajánlhatok szerzőket. Olyanokat, akik nekem segítettek, akiket én szívesen olvastam, olvasok. Nem biztos ugyan, hogy ugyanazok másnak is "bejönnek", de előfordulhat. (Én máig hálás vagyok annak, aki Szepes Máriára felhívta a figyelmemet.)