Itthon...egyedül... (beszélgetős fórum)

Most olvastam,amit irtal.

Hat ez nagyon aranyos,de komolyan,ahogy leirtad!:))Ugye-ugye,hogy milyen hulye neha az ember?!Most meg az is jo lenne,ami akkor rossznak szamitott...:)

Nalunk is vannak valtozasok,de pozitiv iranyba.En tobbet dolgozok,a parom meg korabban hazaer.Igy nekem ki van toltve a napom,jol el is faradok,meg az egyutt toltott ido is tartalmasabb.

Sajnalom,hogy nalatok ilyen iranyba valtoztak a dolgok! Ez hosszu tavu lesz,vagy csak idoszakos?Azota hogy vagytok?Meg hogy viselitek a kulon toltott idot?

Irj majd ha erre jarsz!

Fúha, jó rég írtam ezt a fórumot, azóta sokminden változott. Igen, az elsõ bejegyzésem itt hirtelen felindulásból és kis hisztibõl alakult ki, hiszen ma már nem filoznék azon, hogy késõn ér haza a párom és unom magam itthon egyedül. Az együtt töltött idõ azóta is csodás, minden a legnagyobb rendben.

DE szept. 14-én elutazott Csehországba dolgozni, decemberben jön haza, az ünnepekre. Ezt tapasztalva tényleg csak röhögni tudok magamon, amiért régen azt írtam ide, hogy még egy hosszú napot sem igazán bírok egyedül eltölteni...sajna most is nehéz, de már átértékelõdött bennem minden, az ember örüljön ha van munka és örüljön, ha a párja este hazaér, mindgey, hogy hánykor. Most mindent megadnék, hogy visszakapjam azt az idõszakot, amikor esténként betoppan. Persze ez a 3 hónap sem olyan veszélyesen sok, csak nagyon fura, szokatlan és nehéz.

Ha van még valaki, aki véleményezne vagy hasonló helyzetben van, szívesen beszélgetek itt (is).

Sziasztok!

Ez a tema nekem most nagyon betalalt.

Mi 2 eve elunk igy.A parom munkaja miatt el is koltoztunk(jo messzire),igy itt nincs egy baratnom se,se ismerosok se senki.En reszmunkaidoben dolgozok igy nagyon sokat vagyok itthon egyedul.Egyre nehezebben viselem.Mar rengeteg praktikat kiprobaltam.En viszem a haztartast,mosok,fozok,takaritok.Ezzel sok ido elmegy.Van egy kiskutyank,vele is sokat foglalkozok.Ezen kivul olvasni szoktam,netezni.Neha az otthoniakkal beszelek telefonon,skype-on,de ez sem minden napos,mikor ki hogy er ra.

Szoval en igyekeztem mar mindenfelevel lefoglalni magam,de hogy oszinte legyek az egyutt toltott idot ez nem potolja.

A parom hetkoznap 8-9 re er haza,penteken sokszor 10-re.Epp,hogy eszik,furdik kozben kicsit beszelgetunk es mar alszik is.

Az egesz eletunk az o idobeosztasa korul forog.Hetvegen sokszor atalussza a szombatot is,hisz valamikor ki kell pihennie magat,akkor is csak par orat vagyunk egyutt,de lelekben,agyilag akkor is sokszor a munkan kattog az agya.Nem tud kikapcsolni.Lassan mar ugy erzem,mintha egy "szellemmel" elnek.Arrol nem is beszelve,hogy a szexualis eletunk is kezd ramenni erre az egeszre.Mert ugye alig vagyunk egyutt,mikor hulla faradt mar minek nyaggassam,igy szokszor epp,hogy beszoritjuk a napirendbe.

En igy tobb mint 2 ev utan,azt veszem eszre,hogy ohatatlanul eltavolodunk egymastol.Alig vannak kozos elmenyek.Neha megbeszeljuk kivel mi tortent.De az itthoni dolgok is teljesen az en vallamat nyomja.Nem vesz reszt az eletunkben.

Rengeteg meglepit kiprobaltam mar.Cetli reggelre az asztalon,vacsi mire hazajon(ez minden napos),kajacsomagolas(ez is),furdoviz mire hazaert,hogy egyutt furodjunk stb.Ezzel csak az a baj,hogy hozza szokott es mar ez a termeszetes neki,en viszont nem kapok ilyen meglepiket,hisz neki nincs erre ideje.Egy ido utan ez is faraszto tud lenni.Igaz,neha szokott hozni viragot.

Pedig olyan jo lenne,ha itthon lenne 5-6-ra.Meg lenne idonk egy kis nyar esti setara,beulni valahova,vagy akarmihez ami eszunkbe jutna...de igy?!

Szoval nehez ugy ez.:(

Egy ír, egy mexikói és egy szőke hapsi egy épület 20. emeletén dolgoznak.

Eljön az ebédidő, és az ír megszólal:

- Marhasült káposztával! Ha még egyszer ezt kapom ebédra, kiugrom az épületből!

A mexikói is kibontja a kajáját és felkiált:

- Bassza meg a burritóját! Ha még egyszer ezt kapom, én is ugrom!

A szőke férfi is megnézi az ebédjét és megszólal:

- Már megint bolognai szendvics! Ha még egyszer ez lesz az ebéd, én is ugrom veletek!

Másnap, mikor az ír kinyitja az ebédes dobozát, látja, hogy megint marhasült van káposztával. Puff, kiugrik a huszadikról.

A mexikói meglátja a burritót, ő is leveti magát a mélybe dühében.

A szőke pasas észreveszi a bolognai szenyót, kiugrik a többiek után, neki is kampec.

A temetésen az ír felesége sírdogál:

- Ha tudtam volna, hogy ennyire utálja a

marhasültet káposztával, sosem raktam volna neki ebédre!

A mexikói neje is pityereg:

- Tacot vagy enchiladát is csomagolhattam volna

szegénykémnek! Nem gondoltam, hogy ennyire elege van a burritoból!

Mindenki a szőke férfi feleségéhez fordul.

Ő megszólal:

- Ne nézzetek rám! A férjem mindig maga csomagolta

az ebédjét...

Nekem is szintén az hozza meg, illetve ha fekszik vagy ül mellettem, és én hozzábújhatom, érezhetem az illatát...

Mellesleg azért is nagyon jó, mert ha tudja, hogy mi várja otthon, még inkább sietni fog haza :P :D

Az nagyon jó! :D

Eleinte én hívtam fel a párom, hogy merre, meg mi van vele stb. Aztán leszoktam róla, mert csak feltartottam :(

Egész nap otthon vagyok, se kutya, se macska, se gyerek. Alig várom, hogy emberi szót halljak.

Hazajön, belapátolja a kaját, és ül, mint egy kuka. :(

Hónapokba, és sok veszekedés után jöttem rá, hogy ezen hogy tudok változtatni.

Ha mással nem, azzal foglald el magad, hogy valami finomat főzöl neki. El sem hiszed, mennyi időt el lehet a konyhában tölteni.

És szerintem nem sok minden van, aminek jobban örülne, mintha meleg, finom vacsi várná egy fáradt nap után :D

Nálunk most kialakult egy érdekes helyzet. Őt 7-8 év után elküldték a munkahelyéről. Én meg egy hete dolgozom, mert felvettek félállásba. (egyetem mellett) Szóval neki mondhatni tengernyi szabadideje lett, én meg nagyon be lettem táblázva. Nehezen viselném, de mi találunk megoldást. Vagy bejön Ő meglátogatni a munkahelyemre, vagy én ugrom fel hozzá munka után egy kicsit. (nem élünk együtt)

Te nem tudsz bemenni hozzá meglátogatni? Mondjuk ebédidőben? Vagy nincs ebédszünete? Csak van, ha ilyen sokáig dolgozik...

Sajnos ezen én is keresztül mentem, csak azzal a különbséggel, hogy egy kisbabával voltam otthon GYES-en. Borzalmas volt. Egész nap be voltam "zárva" a lakásba, mert egy kisgyerekkel nem lehet olyan szabadon mozogni, mint egyedül. Jó pár hónap után elég sokat vitatkoztunk ezen. Ő egész nap dolgozott, nagyon fáradt volt mire hazajött, bedőlt az ágyba, én meg mivel egész nap egyedül voltam otthon, szerettem volna ha velünk, velem is többet foglalkozik. De hát szerintem mindkettőnknek igaza volt valahol.

Nagyon nehéz ez a dolog. Nem vagy hisztis, ha fordított lenne a helyzet, ő is ezt tenné mint te. Csak az a baj, hogy ebben a mai világban nem olyan egyszerű, örül az ember, hogy munkája van, tud valamennyi pénzt keresni, hogy megéljen. Viszont nagyon figyeljetek oda egymásra, mert szerintem ez az egyik olyan indok, ami előbb utóbb óriási veszekedéssé tud fajulni. Beszéljétek meg a dolgot, és mindketten próbáljátok megérteni a másikat.

Sok sikert hozzá!

Szia!

Mi a férjemmel kb. 13-14 órát vagyunk egymástól távol. De mikor hazaérünk a gyerekkel az oviból már nagyon várom, hogy apa is hazajöjjön.

A szerencse az, hogy mindig van valami ami "feledteti" a hiányát:) Edzésre járunk a fiammal, jönnek a kis barátai stb.

Esetleg ha Te is szerveznél a suli mellé magadnak munkát, vagy progikat gyorsabban telnének a napok, illetva csak az órák míg a barátod munkában van.

Lehet túl sokat voltatok együtt és hozzá kell szoknod, hogy távol vagytok egymástól. Én reggel fél 8-8-kor megyek el itthonról, párom 7-kor. Én fél 7-7 körül érek haza, míg párom ekkor még sokszor a mellékállásából nem ér haza. Mire este ő oda ér, hogy nem kell dolgoznia, én már alszok. Mi csak hétvégén tudunk igazán együtt lenni...

Eleinte nekem is nehéz volt, de hozzászoktam

Szia!

Én 3 évig távkapcsolatban éltem. Nehéz volt, de ki lehet bírni.

Most is hetente 2 napot külön töltünk.

Párom mindennap 7-kor elmegy otthonról dolgozni, és 5 után ér haza.

Én még egyetemista vagyok, ő már dolgozik.

Január 4-étõl munkába jár a párom (jelzem, mindketten egyetemisták vagyunk, én 19, õ 21) és elég hosszú munkaprogival dolgozik. Reggel 7re megy este 7ig, ami elnyúlik sokszor 8ig is...9 mire hazaér, mert a város végi benzinkútnál szakács, ami eléggé messze van. Leltárkor akár éjjel 12-ig is számolgat stb...

Én vagyok hisztis, vagy tényleg kibírhatatlan az egymás nélkül töltött idõ? Ti hogy vagytok ezzel, mivel terelitek a gondolatokat?