"Isteni téveszme(ék)" (beszélgetős fórum)
Már megbocsáss, olyan ember, aki egy olyan könyvet tudott írni, ami a mai napig is abszolút bestseller, annyi esze se lett volna, mint egy óvodás kisgyereknek?
Nem gondolod, hogy inkább neked kellene több tudományos értekezést, cikket olvasnod erről a témáról! (Mármint a világ, Föld keletkezéséről.)
A hívők már léptek rá! Számtalan tudományos cikk bizonyítja. Persze, ha valaki nem azokat olvassa, hanem elferdített hülyeségeket, az a te szavaidat használva, a tömeges elmebaj nevű betegségben fog szenvedni, és nem fog tudni egyről a kettőre jutni.
Pontosan ezért nem fogok többet írni!
Mert beírhatok ide bármilyen tudáson, biztos alapon álló tényt, akkor sem fogom tudni meggyőzni a felületesen olvasókat arról, hogy nem mindenki vakon hívő. :) Nem érdekel.
Vissza lehet olvasni ezekről a témákról fórumokat. Az egész csak szócséplés. Nekem erre sem időm, sem energiám a továbbiakban. Én nem nézem le az ateistákat, tiszteletben tartom a véleményüket. Nem nézem le a vakon hívőket, biztos nekik is megvan a maguk nézőpontja. Ugyanezt várom el mástól is!
"Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!"
Szia! Beírhatsz ide több oldalt is, egy hívőt akkor sem fogsz meggyőzni semmiről, azért hívő.Aki pedig nem csak vakon hisz valamiben, hanem használja is azt a szevét, ami a két füle közé szorult, az - nagy valószínűséggel - most sem hiszi, hogy a világot valami szakállas öreg teremtette néhány nap alatt...
A vallás több ezer éves, a modern tudomány fejlődése pedig csak az utóbbi századokban gyorsult fel.Sok időre van szükség - sztem több generációra - amíg az emberek többségénél a "hiszem" szót felváltja a "tudom".
Hahahahaha :DDDDDDD
Tudod, van ami ellen nincs orvosság. :)
Hat valoban a biblia kimerithetetlen tarhaza az isteni teveszmeknek,de alljon itt egy kis reszlet,es ha van vki aki megtudja cafolni,hat rajta!
A teremtés és a földi paradicsom
Tudják meg mindenekelőtt, mit sugallt isten lelke Mózesnek, az állítólagos szent szerzőnek, akinek a papok, a teológusok és a hivők a szentírás első kötetét tulajdonítják. Sakkor lépten-nyomon megállapíthatják, hogy isten lelke – hacsak nem rútul tudatlan – valójában hazudozó, sokkal inkább az, mint "Diana Vaughan" szabadkőműves nagymesternő kieszelője.
Isten örökké való; az idők kezdetén azonban egyedül volt a semmiben. Nem létezett semmi, csak ő, akit akkor Elohimnak hívtak. Ezzel a héber névvel jelöli a biblia első sora. Ez a név többes számban van, ami meglehetősen egyedülálló jelenség egy teljesen egyedül levő úriembernél.
Elohim tehát – aki egyúttal Jehova, Zebaoth, Adonaj, mint ezt később látni fogjuk – keservesen unatkozott (vagy unatkoztak) a káosz közepette; az erre vonatkozó "tohuvabohu" bibliai kifejezés összevisszaságot jelent.
Mivel az örökkévalóság mérhetetlenül hosszú, Elohim mester sok milliárd évszázadon át unatkozott. Végül egy ötlete támadt: lévén isten, azaz mindenható, úgy vélte, ha mindig unatkozik és semmit sem csinál, ez az ostobaság netovábbja lenne, s elhatározta, hogy teremteni fog.
Egyszerre is megteremthetett volna mindent. De nem; úgy gondolta, jobb, ha nem siet. És megalkotta az eget és a földet, vagy – helyesebben szólva – akaratának puszta kifejezésére megjelent az anyag: alaktalan, üres, zavaros anyag, még teljesen "tohuvabohu", és csupa nedvesség. "Isten Lelke lebeg vala a vizek felett"; így áll ez szó szerint, az olvasó nem köteles megérteni.
A hibák elkerülése végett elsősorban arra volt szükség, hogy világosan lásson; így joggal állapítható meg, hogy az előző évmilliárdok alatt a szegény jóisten a legteljesebb sötétségben volt.
Szerencsére soha nem ütötte semmibe az orrát, mert egyáltalán semmi sem volt.
– Legyen világosság! – parancsolta az "örökkévaló".
És lőn világosság.
Milyen volt ez a világosság? A biblia nem mondja meg; beéri azzal, hogy a következőt közli velünk: "És látá Isten, hogy jó a világosság." Tehát elégedett volt vele. Első gondja az volt, hogy "elválassza a világosságot a setétségtől"; ezt is haszontalanság volna megérteni. "És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának; és lőn este és lőn reggel." (Mózes első könyve, 1, 4–5.) Így festett a teremtés első napja.
Ezután a jóisten azzal foglalkozott, hogy megteremtse… találják ki, mit?… a mennyezetet, vagy ha jobban tetszik: a teret. Bármily keveset is gondolkozzék ezen valaki, világos, hogy a tér mindenkor létezett, még ha feltételezünk egy olyan kort is, amikor nem volt benne semmilyen csillag, sem bolygó. A "mennyezet" azonban a világosság után teremtődött, bár a "teremtődött" helytelen kifejezés itt. A biblia, amelynek első fejezete igen zavaros, arra tanít bennünket – mint az imént láttuk –, hogy a teremtés kezdetekor Elohim összevisszaságban alkotta meg a földet és az eget, alaktalan anyaggal és kusza víztömegekkel, amelyek fölött az isten lelke lebegett; s ezt a második műveletet, a térség kialakítását, a következőképpen magyarázza a szent könyv: "Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn." (1, 7.) Egyes magyarázók szerint itt a légkörről van szó. Mindenesetre, a nyolcadik versben ez olvasható: "És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap."
Bármint legyen is, ebből kiderül, hogy a szentlélek remek tréfát űzött a teremtővel, s visszaélt naivságával. Ez a mese a fenti és a lenti vizekről a primitív népek egyik vaskos tévedését tükrözi. A régiek valóban mind azt hitték, hogy az ég kemény, szilárd valami – innen ered a "firmamentum" * elnevezés – sőt, kristályból képzelték, minthogy azon áthatol a fény; és úgy vélték, óriási víztartály terül el a kemény réteg, a firmamentum fölött. Ma tudjuk, hogy az eső a nap által felszívott, felszivattyúzott nedvesség, amely párává, felhővé változott, s azután visszahull a földre; hajdan azonban azt hitték, hogy az eső a nagy felső víztartályból ered; azt képzelték, különböző ablakok nyitódnak és csukódnak a firmamentum szintjén, s ezáltal keletkezik az eső. Ez a vélemény – amelyen manapság nevetünk – igen sokáig közkeletű volt; ezt vallotta Origenész, Ágoston, Cirill, Ambrus és az egyházatyák java része. A lódító szentlélek gúnyt űzött belőlük.
Menjünk tovább. A harmadik napot a jóisten olyan munkára használta, amelynek eredménye jelentősebb, mint az előzőké. Letekintett az alanti vizekre, s azt gondolta magában, hasznos volna összegyűjteni őket, hogy száraz részek, más szóval szárazföldek keletkezzenek
Akkor az akaratának mindenben engedelmeskedő vizek külön egyesültek, s mélyedések vájódtak részükre; másrészt pedig magaslatok alakultak, s hegyekkel tűzdelték tele a szilárd anyag felszínét, míg a nedvesség lassú hullámokban hömpölygött vagy új szakadékok felé zúdult. "És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó." (1, 10.)
Említést érdemel, hogy a jóisten legtöbbnyire elégedett volt a munkájával. – A teremburáját! – mondta bizonyára magában. – Micsoda tökfilkó voltam, hogy nem teremtettem meg előbb mindezt!
Ezen a napon annyira elégedett volt szárazföldjeivel és tengereivel, hogy az éj leszállta előtt még tenni akart valamit.
"Azután mondta Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn." (1, 11.)
Nem lehet kellőképp csodálni a teremtő e gondos figyelmét. Lehetetlen elővigyázatosabban eljárni, mint ő tette. Valóban rejtély, mivé lenne a föld, ha isten olyan gyümölcsfákat ültetett volna, amelyek más gyümölcsöt teremnek, mint amilyen neműek. Mondjunk köszönetet a jóságos Elohimnak, amiért nem adott nekünk narancsot termő kajszibarackfákat, almát termő narancsfákat, ribiszkét termő almafákat, satöbbi; akkor aztán senki sem igazodnék el. Ah! mondjunk hát köszönetet istennek, amiért ilyen előrelátó jó atya!…
Miután a föld engedelmeskedett és a kajszibarackfák kihajtottak és kajszibarackot termettek, megint "látá Isten, hogy jó.
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap."
Ez aztán már fura história! Három nap már eltelt, s a mindjárt kezdetben megteremtett világosság folytán este és reggel is volt: csupán az különös, hogy ez a világosság, amely eltűnt a nap végén, hogy átadja helyét az éj homályának – ez a világosság egy fényforrás nélküli, születő világot ragyogott be; annyi napsugár sem volt, mint egy szénbánya mélyén. Ez a furcsaság megérdemli, hogy szó szerint idézzük a bibliát:
"És mondá Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre.
És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
És lőn este és lőn reggel, negyedik nap." (1, 15–19.)
Nincs itt semmilyen tévedés, ugyebár? Bizonyára a Napról és a Holdról van szó. Ennélfogva – a szentlélek szerint – a Nap teremtése négy nappal a világosság teremtése után következett! A szentlélek mindent tud, ez nyilvánvaló; másként nem volna szentlélek, hanem közönséges bolond. Valahányszor a tudomány felfedezést tesz, a szentlélek bizonyára nevetgél, s ezt mormolja magában: "Én öröktől fogva tudom ezt; ezek a szegény törpe emberek meg mit vesződnek, hogy kiderítsék!" De akkor a szentlélek miért sugallta Mózesnek ezt a hajmeresztő badarságot a világosságról meg a Napról?… Igazán, micsoda szédítés!…
Üdv:)
Hát a téveszmék télleg fárasztók, de nem kimerítők:)
Mindenkinek jó éjt kívánok!!!
Akidna, Livi, és Myly, és mindenkinek , akik csak bekukk ide.
Alázatosan elfogadjátok egymás akaratosságát:)
És máris csak 20:)
Hogy tompa vagy-e nem tudhatom, de nem kell profizmus ahhoz, hogy az újszövetségi apostoli leveleket ne keverd az ószövettségi törvényekkel.
Érted te az, nagyon is érted, szerintem.
És máris ott az alázat:)
Álá myly:)
A biblia félreértése nevű téveszme az alábbi idézetet sem képes befogadni?
Pedig oly egyszerű:)
Áááááá,a frász kitörné tőle,Ő ilyen vehemensen szeret ahogy vagyok:))
Alázatosan elfogadjuk egymás akaratosságát :)
"Jo hogy te isten utan rogton onmagadat helyezted! "
Tudod, nekünk van egy biblia nevű téveszménk, és abban vannak efféle útmutatók. Igen hatásosak, és működőképesek:
"De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte. Mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét."
Vagyis nem én helyezem magam Isten után, hanem a nejem.
Én pedig őt helyezem a második helyre Isten után. Szerintem megtisztelő helyezés mindkettőnknek:)
Az alázatoskodás az képmutatás, és megintcsak a büszkeségről szól.
Az alázat pedig a tiszteletről.
Az mindíg a visszájára fordul, ez nem igen.
Ne keverd légyszíves.