Isten (beszélgetős fórum)
A tested és a pszichéd a DNS információ által az apád genetikájának öröksége.
A lelked Istenhez tartozik.
Hát ezaz! :) És teljesen igazad van a véleményeddel - az általános felfogás szerint.
Itt az óriási félrevezetés.
Az ember sok-sok évszázada másként tekint önmagára, mint aki valójában.
Ne felejtsétek el, hogy az egyház még a 19. században is komoly politikai, oktatási tényező volt. Ez azt jelentette, hogy a nézete szerint az ember:
- eredendően bűnös
- Isten és ő alá-főlé rendelési viszonyban vannak
- a papok az "összekötők" Isten és te közötted
stb.
Ha azt mondanám, hogy te éppen annyira vagy Isten fia, mint Jézus Krisztus, akkor megdöbbennél?
Minden bizonnyal igen.
Ti hogyan gondoljátok ezt?
Ez gyönyörű!
De van hit, tapasztalat nélkül.
És van hit, tapasztalattal, ami bizonyosság!
Huszti Péterrel beszélgettek a napokban, és megkérdezték, hogy milyen vezető elv volt az 50 éves színészi pályafutásában. Ő elmesélt egy kis sztorit:
"Huszonéves voltam, mikor Gorkijnak az Éjjeli menedékhelyében játszottam. Kis tolvaj fiú volt a szerepem, aki meg akart szabadulni a bűnös életétől Isten segítségével, és ezért a menedékhelyen egy öregembertől (Pécsi Sándor játszotta) megkérdezte: "Van Isten?" Pécsi Sándor rámnézett - még ma is előttem van ez a nézés - , és egy kis szünet után lassan azt mondta:
"Ha hiszel benne, akkor van. Ha nem hiszel benne, akkor nincs. Mert az van, amiben hiszel."
Nekem az egész életemben ez volt a vezérelvem. Minden kérdésre megkaptam ebben a választ."
Ezt értse mindenki úgy, ahogy a szíve diktálja.
Vigasztalásként a mesékhez fordulnak, mert képtelenek elfogadni a fájó valóságot. Tulajdonképpen ez a vallások egyik funkciója.
A másik; megmagyarázni, amit nem értenek.
A "neked"-ről: nézd meg, mire válasz a hozzászólásom, megérted. Odaillik.
Igen én valóban sok mindent értek, de ez nem baj ugye? Az is igaz, hogy mindíg úgy érzem, hogy sohasem eleget, bőven van még mit tanulni.
Egész életemben tanulok, imádok tanulni és szívesen teszem, mert minden érdekel. Tanulni bárhol, bármikor és bármiből lehet, csak akarni kell.
Balga módon arra gondolok, hogy tanulás tudást von maga után, ami viszont sohasem lehet elég! Következésképpen szeretek hozzá szólni, ahhoz, amit értek és amibe biztos vagyok. Amiben nem, ott elfogadom a másik hozzám képest sokkal jelentősebb tudását, amit tisztelek is.
Megváltók pedig mindíg lesznek, ahogy voltak is:)
Ismerem a szülés folyamatát hidd el. Egyrészt, mert 2 x is átéltem ezt az élményt:) Továbbá láttam is. Régen nagyon vallásosak voltak a szülésznők is, és az orvosok is, nem szégyeltek a lélekről beszélni, sem Istenről.
Igaz, hogy a régi időkben egyszerűbbek voltak az emberek, kevesebb volt az olvasott tudás, de el tudták fogadni az elfogadhatatlannak tűnőt és tisztelték is.
Miért lennél hülye, hiszen láttál szüléseket, a leírtak szerint részt is vettél benne, amit írtál az reális.
Neked.
Sajnálom, de sohasem szerettem a meséket, gyermekként sem. Imádtam olvasni, de fajsúlyosabb témák érdekeltek.
Célszerű időnként azt is elfogadni, amit az átlagember nem tud megmagyarázni, miszerint a lélek létezik, az mozgatja a testet, és ha kiszáll, a test élettelenné válik.
Egyet nem értek, hogy amikor valakinek a hozzátartozója eltávozik, akkor mindíg keresik a lélekkel való kapcsolatot, amit ugye Te is tagadsz. Miért is?
Sokan szeretnék, ha a hozzátartozójuk a mennybe jutna, de oda csak a lélek száll fel, a test marad. Akkor, hogy is van ez Unom?
Megköszönöm, ha elmagyarázod, mert akkor ebben a témában biztos képbe vagy, ellentétben velem. A tanulás nem szégyen, és nem is kellemetlen, mert előbbre visz.
Ami viszont gondolkodóba ejt, az a "Neked" megszólítás! Nincs vele bajom, csak egy kicsit furcsa, és nem illik oda, de spongyát rá!:)
"Amikor egy gyerek megszületik, mindenki azt várja, hogy jelezze érkezett, sírjon, életre kelljen, ami néha eltart néhány percig igaz? Nos akkor szerinted az agy vivódik azon, hogy jelezzen e vagy sem, vagy szükséges motiváció a jelzés kivitelezésére? "
Ilyenkor mindenki azt várja, hogy lélegezzen! ;)
Mert ha nem, nagy lehet a baj!
Talán érted.
Neked.
Az agy élettelenül nem fog beszélni, sôt, ha él se mindig.
Sok minden kell hozzá, hogy működjön, a mitikus lélek nincs közte.
Kicsit kevesebb mesét kellene olvasnod. Bocs, mítoszt.
Látom, hogy nem érted, nem baj, mindenki mindent nem érthet és nem is szükséges.
A baj az hogy nem érted a test és lélek összefüggéseit, így nincs miről beszélni ebben a témában. Kérdésedre a válaszom - hogy igen én már nagyon sok mindent láttam az életben, és hasznosítom is.:) Tudom a helyén kezelni azt is, ami az adott pillanatban érthetetlennek tűnik számomra. Nekem kell utána nézni, hogy mi valós, mi nem! Könnyű mindent megkérdőjelezni, amit azonnalra nem ért az ember.
Amikor egy gyerek megszületik, mindenki azt várja, hogy jelezze érkezett, sírjon, életre kelljen, ami néha eltart néhány percig igaz? Nos akkor szerinted az agy vivódik azon, hogy jelezzen e vagy sem, vagy szükséges motiváció a jelzés kivitelezésére? Talán érted.
Rengeteg dolog van földön-égen, amit az ember nem ért, de ettől még létezik.
Konkrétan milyen hülyeségre gondolsz, mert én semmi ilyet nem írtam! Értelemszerűen a hülyeségeket nem kell tisztelni, de hogy kinek mi az, az maga dönti el.
Érdekes, hogy arra nem reagáltál ami fontos, csak az ragadott meg, amiről írtál, az viszont inkább felszínes. Istennel kapcsolatos témát gondolom nem találod hülyeségnek igaz?