Isten (beszélgetés)
Volt már a kezemben:)))
És már hallottam, sokszor. Még ha valami 'pogányságról' beszélnék, megérteném, de valahogy a keresztények zöme azonnal tiltakozni kezd, ha más felekezetről van szó (a kereszténységen belül). Mindegyik meg van győződve a maga igazáról.
Egy keresztyén nem ismerné el, hogy jogos a reformátusok létezése. És valahogy minden római katolikust kiver a veríték, ha megemlítem, hogy az unitarianizmus közel áll a szívemhez. Pedig midegyik egy nagy család tagja. Tán még jobban is örülnének, ha krisnás lennék, mintha felekezetet váltanék a kereszténységen belül...ki érti ezt.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
"Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
E amikor felnottem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színrol színre." Erre csak azt mondom hogy nem mindent ésszel lehet magyarázni. Erre van a hit! Volt már a kezedben 2 millió forint, láttad konkrétan? És létezik?
Akkor most mi van?
Hogyan értelmezzük, amit te szíveskedtél leírni?
Az Arvisura rovója
Paál Zoltán ózdi munkáscsaládban született 1913-ban. Ősei palóc emberek voltak, mint sokan arrafelé. Paál Zoltán élte az ózdi gyári munkások életét, megnősült, családot alapított, s úgy látszott, hogy a háborút is megússza. Azonban 1944 decemberében a szovjet front elérte Ózd környékét és 1945 januárjában a munkások közül sokat behívtak munkaszolgálatra, s elindították őket Szlovákián keresztül Németország felé. Behívót kapott Paál Zoltán is. Már a Vág völgyében jártak, a zsolnai országúton, mikor Sztrecsnó mellett egy útkereszteződésben pihenőt vezényeltek a menetoszlopnak. Éppen ott, ahol egy szovjet partizáncsoport tanyája volt, akik azt a feladatot kapták, hogy minél több embert próbáljanak megszöktetni az összeterelt emberek közül. Egy légiriadó zűrzavarában erre jó alkalom nyílt, így menekült meg a munkaszolgálattól Paál Zoltán is.
Ezen a bizonyos partizán tanyán ismerkedett meg egy Szalaváré Tura nevezetű manysi származású fiatalemberrel, aki mint később kiderült az utolsó manysi fősámán unokája volt. Tura az Ob vidéki Vezsakoriban, a manysik szent városában született. Nagyapja nevelte fel, s közben mindenre megtanította, amit egy fősámán fontosnak tartott. Így megismertette a Tórem-hitvilággal, megtanította a sámán szertartásokra, és sokat mesélt a rokon népekről, törzsekről. Elmondta, hogy él egy nép messze napnyugaton, akik nagyon régen elvándoroltak a közös szállásterületekről, más rokon törzsekkel együtt. Ezek közt találhatók az úzok egyik törzsének leszármazottai, a palúzok vagy felső-úzok (palócok) népe. Az ősi sámánhit szerint a világhónapok váltása idején (kétezer évenként), az egyes rokoni népek át kell hogy adják egymásnak a szellemi- és hitélet központját, illetve azt a feladatot, hogy gondoskodjanak ezen hitvilág fennmaradásáról és a múltban felhalmozott szellemi örökség megőrzéséről. Tura tehát küldetéssel érkezett Magyarországra, hiszen most volt itt az ideje annak, hogy ezt a feladatot átadja egy úznak, vagy magyarnak. Tura végtelenül boldog volt, mikor kiderült, hogy Paál Zoltán is palóc származású, s már a megismerkedésük elején mesélni kezdett a küldetése céljáról, a népük közös őstörténetéről. A két fiatalember között aztán nagyon erős barátság, majd szövetség alakult ki. Ez a találkozás határozta meg Paál Zoltán további életútját, s így vette kezdetét az a folyamat, melynek során ő maga is a közel 1000 rovósámán egyikévé, s e világhónap beszélőjévé vált.
1982. szeptember 29-én halt meg.
Bocs, az hogy ki mennyire veszi szívére a Bibliát, mennyire olvass amélyen, legyen már az ő dolga. Bedobozolni, hogy az istenhívő vagy épp a vallásos minden percét a Biblia szerint éli...ájj.
Akkora a diverzitás egyedül a kereszténységben is, hogy azt el sem tudod képzelni, és mindenki személy szerint tesz hozzá vagy vesz el a hitéből.
ha nekem nem veszi be a gyomrom, hogy Mária szűzen fogant, nem fogom azt hinni, csak mert benne van a bibliában. Ezért lehetek rossz keresztény,de lehetek akár gondolkozó is. Más kérdés, hogy legszívesebben átkeresztelkednék, hogy papíron se legyek római katolikus, mert nem értek a dogmák nagy részével egyet. De míg nem tiltja meg nekem senki és semmi, mit higyjek, addig nem zavarnak a külsőségek.
A Bibliából is csak pár részt szeretek, de azokat nagyon, de nem azért, mert szeretnem 'kell'.
Nekünk is van egy (vagy több) bibliával vetekedő művünk amiről sokan nem hallottak még.
Mi az Arvisura?
Az Arvisura egy nagy terjedelmű, összefüggő, térben és időben igen nagy távolságot átfogó, jelentős irodalmi alkotás, amely a magyarság évezredes regevilágán keresztül mutatja be a magyar nép régmúltját. Közelebbről: a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Műfaját nehezen lehetne beazonosítani, leginkább a rege világához áll közel. A monumentális, mégis egységes történeti rendszer, amely e munkát olvasva elénk tárul, a történelem előtti, számunkra már mitologikus időkből szinte napjainkig vezet. Az Arvisura története az elsüllyedt őshaza földjén, Ataiszon kezdődik, amely ősföld hasonló a Platón által leírt Atlantiszhoz, azzal mégsem ugyanaz. A rege szerint innen kerültek a hunok Mezopotámián keresztül Ordoszba, ahol időszámításunk előtt 4040-ben megalapították a 24 törzsből álló szövetségüket. A "Palócok Regevilága" a 24 Hun Törzsszövetségbe tömörült törzsek életét írja le nemzedékről nemzedékre, Kr.e. 4040-től Kr.u. Mátyás királyig, illetve Mária Teréziával bezárólag. E hatalmas ívű mestermunka évezredeket fog át, logikus rendbe sorolva azokat az eseményeket, amelyek a minket ma körülvevő világot létrehozták, bár némiképp más alapállásból, mint ahogyan azt az iskolában tanulhattuk. Másrészről az Arvisura egy beavatott ember különös hagyatéka. Az Arvisura-ban egy olyan őstörténet tárul elénk, amely évezredeket átfogó krónikát ad azokból az időkből, amelyekből nincsenek írásos emlékeink, vagy ha vannak is, egészen más alapállásból mutatkoznak meg nekünk.
A mű egy különös őstörténete a magyarságnak. Természetesen ez az őstörténet is - jellegéből fakadóan - mitológiai szinten kezdődik, ha nem is a sokat vitatott Nagy Bumm-tól, de mindenesetre a világot jelenleg irányító intelligencia születésétől. Ezután megismerkedhetünk az emberiség őstörténetével, amely az elsüllyedt földrészen kezdődik - ezt ismerjük már valahonnan, ugye? Innen követi az elmenekülők útját, azokét az emberekét, akik a világ különböző helyein partot érve birtokba vették a mai kontinenseket. Az egész monumentális történet természetesen előtérbe helyezi a magyarokat, illetve elődeiket, a magyarokkal rokon népeket, törzseket, így elsősorban a hun törzs-szövetséget, de foglalkozik minden olyan néppel, amellyel az évezredek során valamilyen kapcsolatba kerültünk. (...)
Erre azt irom, hogy az apostolok egyaltalan nem voltak ,,minosegibbek" a seggreszegre pialo Noenal, meg annyit sem tettek, hogy vegetarianusok legyenek, es en ilyen embereknek nem hiszem el, hogy ok az egesz Bibliat Isten szavait leirva irtak, es az egesz keresztenyseg abbol indul ki, hogy ,,marpadig a Biblia Isten szavait tartalmazza".
Meg valami: egy emberisegnek szolo torvenykonyv, amely raadasul szent, ne tartalmazzon hatalmas ellentmondasokat, rossz tanacsokat stb. azzal, hogy ezek ,,emberi tenyezok", es Istennek nem kellett volna hagynia, hogy ezerfele ertelmezzek, es rosszul forditsak.
Mindjart irok ide az Uj Testamentumbol szarmazo hatalmas ellentmondasokat is...ha mar ugy van, hogy a ,,jo oreg Otestamentum" sajnos neha ellentmondasos", es nehol bizony gyerekek gyilkolasara buzditja Mozeseket.
Erre amugy a dietologus- vegetarianus- profi cikkeket iro- sajnos Biblias baratom azt mondta, hogy a kicsiknek nem lett volna etel, es nem tudtak violna veluk foglalkozni. Erre mondtam neki, hogy ha a ,,gyenge szintu nepenek" tudott mannat adni, akkor adhatott volna nekik is, es kuldhetett volna rajuk vigyazo angyalokat....ha mar egy csuklomozdulataval a hatalmas galaxishalmazokban galaxisokat helyez at.
Afrikában szegény egyszerű emberek szenvednek a a nagy birodalmaink (Római,Brit,Amerikai) velük toltak ki a legjobban (nameg persze észak-amerika kiirtott indiánjaival - "de már megbánták") egyszerűen tenni kell valamit! Ha az utcán egy elesett embert látsz fogod magad megkeresed és kényszeríted, hogy ha már ellökte akkor Ő álítsa talpra az illetőt?
Ilyen szintű műszaki kulturális tudás mellett nem az emberiség szégyene ami ott folyik?
Persze a mi sajtónkból elég keveset tudhatunk meg róluk.
"A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog . Nem védekezhetünk ellene . Akármennyire észrevétlen , vagy éppen azért , be kell engednünk őt , eleinte hitetlenül , csodálkozva , végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt ." (Szepes Mária)
Tudatosan teremtette meg a lehetőséget.
Mert nem vagyunk mind rosszak, élnek köztünk 'szent' emberek is. És nekik sem a dns láncukban van beleékelődve egy kereszt, hanem ezt választották és tettek érte.
Valamelyik nagy reformer, talán Kálvin vesszőparipája volt a predestináció.
Amíg itt is több gyerek megy éhesen az iskolába, a tv-s bemondások szerint, addig itt is sok lenne a tennivaló. Ezzel nem kicsinylem le az Afrikában segítőket.
A gyengeségeinkkel és erősségeinkkel együtt vagyunk megalkotva. Ebből következnek a tetteink. Az már mindegy hogy Isten nem sakkozik velünk bábuként, az alaptermészetünkből fakad a jó és a rossz is.
A szülők nagyon tudnak csodálkozni, ha ilyen meg olyan a gyerkük. Pedig nem kell általában messzire menni ahoz, hogy kiderüljön, kinek a természetét vagy adottságait örökölte. Csak erről szeretnek megfeledkezni, mert azzal magukat minősítenék.
A kedvencem: A szeretet himnusza (1 Kor 13,1 – 14,1)
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zeng érc vagyok o vagy pengo cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gogösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltur, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszunik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
E amikor felnottem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színrol színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Jajj nehogy már én védjem meg a Bibliát, de az emberek nagy része állandóan az ószövetségi vicces kis történetekkel dobálózik.
Igen a Bibliában van szex, erőszak és minden jó, de ne hagyjuk ki már az emberi tényezőt belőle: mégis csak egy nép története valamilyen formában. Nem pedig egy nagy felkiáltójel és felszólító mód, hogy ezaz emberek, ezt kövessétek, ez a tuti.
Egy nasgyon Bibliaszakerto baratom (!) erre azt mondta (igazat megvallva zavaraban), hogy valoszinuleg nem tudta, hogy az alkohol mit csinal, es a bort, a szemet (hiaba a pici jo hatasa) bort ugy talalta fel, hogy veletlenul megrohadt neki az eltett bora (ez is eroltetett)...
Erre azt mondtam neki, hogy ugye, ha pl. egy gyerek nagyon bedrogozik, akkor ehhez joforman bun nem hozzatenni, hogy azt sem tudta, hogy mit vesz be nagy mennyisegben, ezert ha eloszor ivott alkoholt, a Biblia mindenkeppen hozza kellett volna fuzze, a mentsegere, hogy eloszor ivott alkoholos italt.
Bocs, az képmutatás, ha valaki Afrikáról papol, de ő maga egy szalmaszálat sem tesz keresztbe ABBAN az ügyben. (Én se tudom mi ez az Afrika mánia mondjuk, elég csak végimenni a metroban, már látjuk a magyar valóságot, azon kéne először segíteni.)
Aki meg önkénteskedik és szíve mélyéből adódóan jó és kedves ember, az nem csak dumál, hanem cselekszik.
"Abban az esetben Ő teremtett minket olyannak amilyenek vagyunk."
Igen, valami ilyesmit mondhatnék anyámnak is. Nem én vagyok rossz, csak te szültél annak, hogy hajlamos legyek rá. Ja és loptam, hazudtam, de amúgy nem vagyok rossz, vagy ha igen, önhibámon kívül, átörökítés által. Ugyanmár.
Maik kinos dolog a Bibliabol: miutan Noe kikotott, szolot termsztett, es berugott...olvashato, hogy annyira, hogy puceron ult a satra kozepen (a pucersag akkor nagy szegyen volt), es a fiai, hogy ne lassak, neki hattal allva oltoztettek fel.
Az, hogy a mai csunya, de kifejezo fogalmazassal elve seggreszeg volt, kitunik abbol, hogy pucer volt, es foleg abbol, hogy nem volt maganal, es oltoztetni kellett.
Meg kinosabba teszi az egeszet az, hogy miutan magahoz tert (igy irja a Biblia), szolgasagra atkozta azt az embert, aki a fiainak elmondta, hogy menjenek be hozza segiteni rajta....ezutan pedig sehol nem olvashato a Bibliaban, hogy ahogy szep lett volna, odamenty az illetohoz, es beismeroen elmondta volna neki, hogy az egeszet sulyos masnapossaga miatt tette, es visszavonja.
Írtam erre egy hosszú választ, aztán kitöröltem. Attól függ, te mit értesz rossz alatt.
Én az emberi gyengeségeket szeretem, nem tudom nálad ez rossznak minősül-e, mert én felvenném a megmentendő, nem kitörlendők listájára.
Sziasztok mit szóltok egy szép vershez?
Sándor Gyula : Hol van az út?
Hol van az út, mit oly lázasan keresek?
Miért fedik el újra, és újra sötét fellegek?
S az égbe nyúló komor, zord hegyek,
miért rejtik titkon az ösvényeket?
Miért ez a sötét, mikor fényre vágyom?
A verejték a gyűrött ágyon,
s az álmatlan éjek nyirkos csendje,
fáradt lelkem könnyét az arcomra kenve,
mint jeges fuvallat rám tapad,
görcsösen szorítva torkomat.
Miért van, hogy mennék, de mégsem haladok?
S az összefojt, ragadós, nyúlós napok,
mint sötét ingovány magukba szívnak,
és elvakítnak
a hazug szavak,
mit utánam hajítanak.
Hol van hát a béke, a szeretet,
melyekkel megtöltöttem szívemet?
Talán elszórtam valahol
az úton, s ez már a pokol?
Nem tudom, csak érzem, hogy szívem megremeg,
S a gyilkos közöny hangosan felnevet.
Jeges kezével belém karol,
"Nem látod ember? Nincs remény sehol!"
Majd fájdalmas néma csend.
De messze valahol, egy apró fény feldereng,
Sápadt arcomon egy percre elmereng,
Majd átölelve, féltőn hozzám simul,
Gyötrelem, kétség, fájdalom, egyszeribe földre hull,
És érzem, hogy szabad vagyok.
"Ne félj, én mindig veled maradok."
Igen, már tudom, s pirulva előveszem,
Féltve őrzött, ébredő hitem.