Isten (beszélgetős fórum)
Hát nem erről beszéltem én is?:))
De!:D
Tudom, hogy most mit fogsz mondani. Számodra az elfogadás és a megbékélés a helyzettel egyfajta beletörődést jelent. Egy olyan viselkedésmódot, amikor valaki nem áll ki önmagáért és nem harcolja meg az igazát. Ez az ego fegyvere, a harc.
Hogy megértsd, miről beszélek, mit jelent az elfogadás, egy kis keleti filozófia:
Az elfogadás egyszerűen azt a bizalmat jelenti, hogy "Ma elfogadom az embereket, helyzeteket, körülményeket és eseményeket ahogy vannak, ahogy történnek." Azt jelenti ez, hogy tudom: épp az történik, aminek történnie kell, mivel az egész világegyetem úgy van, ahogy lennie kell. Ez a pillanat - az, amit a jelenben épp most tapasztalok - a múltban tapasztalt valamennyi pillanat halmozódása. Ez a pillanat olyan, amilyen, mint ahogy az egész világegyetem is olyan, amilyen.
Amikor az adott pillanattal szembeszáll valaki, az egész világegyetemmel szegül szembe. Ehelyett meghozható az a döntés, hogy ma nem szegülök szembe az élet pillanataival, nem szállok harcba az egész világegyetemmel, hanem teljesen és egészében elfogadom a pillanatot. Úgy fogadom el a dolgokat, ahogy vannak, nem pedig aszerint, hogy milyennek szeretném őket éppen most. Ezt fontos megérteni. Kívánhatom, hogy a jövőben másképp legyenek a dolgok, de az adott pillanatban úgy kell elfogadnom őket, ahogy vannak.
Akkor azt mondod ,nincs szükség rosszra,nincs szükség háborúkra,nincs szükség sötétre??
Szerintem van.
Mindennek meg van a helye és szerepe.
Minden okkal történik ,csak sokszor emberi ésszel ,nem tudjuk felérni a jelentőségét,a miértjét.
Nagyjából egyről beszélünk.
De én úgy hiszem,hogy nem véletlenül van az ego.
Isten célja nem az ,hogy kis Jézusokkal telepítse be a földet,hanem az ,hogy emberként boldog életet éljünk,amikbe beletartoznak a jó és rossz pillanatok is.
Elkerülhetetlen az ego,hisz egyfajta védelmi pajzs.
Ha nem lenne ego,nem maradna meg az egyensúly.
Igen, bizony mind ilyenek vagyunk. Az egonk nem akarja átadni a helyet Istennek, ragaszkodik rongyos kis életéért, mindenképp uralni akarja életünket. Harcol értünk, erőszakosan, agresszívan. Isten csendesen, szeretettel fordul felénk és az ő halk szavát nehéz meghallani.
Néhány sort idézném Kempis Tamástól:
Légy erôs eltökélt jó szándékodban és Istenre irányuló igyekezetedben.
Nem csalatás az, hogy néha hirtelen elragadtatol, majd aztán szíved
megszokott botladozásához visszatérsz.
Mert hisz ezeket inkább akaratod ellenére tűröd, mint keresed, s amíg
tetszésed nem találod bennük, amíg ellenük állsz, érdemedre vannak
inkább, nem romlásodra.
Tudnod kell, hogy az ôsi ellenség mindenáron próbál gáncsot vetni jóra
irányuló kívánságaid elé, s azon van, hogy minden istenes gyakorlattól
elvegye a kedved, a szentek tiszteletétôl, az én szenvedésem elmélkedô
fontolgatásától, bűneid hasznos megbánásától, és a jóban való
elôrehaladásnak erôs igyekezetétôl.
Sok rossz gondolatot sugall, hogy ellenszenvet és undort keltsen
benned, és elvonjon az imádkozástól meg a szent olvasmányoktól.
:)))
Tudod én úgy gondolom,mivel emberek vagyunk ,tele "földi" kötődésekkel,ami miatt az érzelmeink ,a hangulataink,gondolataink ingadoznak és nem tudunk minden órában ,minden percében "szent lélekként" üzemelni,ezért sokszor megyünk a saját fejünk(elménk) után,hisz annyi minden befolyásol minket.
Anyák vagyunk,szeretők,háziasszonyok ,férjek,család fenntartók......
Néha nem hallgatunk rá,hiába sugall,hisz indulatok ,érzelmek vezérelnek minket,néha fájdalmas történések miatt elfordulunk tőle,mert egyszerűen okot,vétkest keresünk,akin leverhetjük a dühünket...ilyenek vagyunk ,mi emberek.
....de mindig van visszaút,ha rá akarunk lépni.
Talán azért nem érted igazán,amit mondok,mert általában ,ha valakire azt mondjuk,magabiztos,öntudatos,akkor a mellé valamiféle pökhendi,nagyképű ,fensőbbrendüségi komlexust társítunk,pedig én nem erről a fajta önbizonyosságról beszélek.
Én arról beszélek,amikor meghallod őt,önmagadban.Akkor már nincs szükség sem bibliára ,se templomokra ,sem elképzelt szakállas bácsira,sem miatyánkokra,hogy kapcsolatba lépj vele,mert egyszerűen benned van.
Istenek vagytok,mindannyian,ezt mondta Jézus és én hiszek neki:))
Abban egyetértek veled, hogy önmagunk megismerésének az útja az elcsendesült befelé fordulásban valósul meg. ha ismered önmagad, elfogadod, megbocsátod a hibáidat, akkor képes leszel másoknak is megbocsátani, képes leszel másokat elfogadni és szeretni. Nekem csak azzal van gondom, hogy önmagunkban hinni az Istenben hinni. Én sokáig hittem önmagamban, de rájöttem, hogy ha én irányítom az életemet, akkor nagyon kiszolgáltatottá és bizonytalanná válik, hisz nem vagyok tökéletes, hanem nagyon is esendő és tökéletlen vagyok. Sokszor hittem felfuvalkodottságomban, hogy egyedül mindent megoldok és nincs szükségem Istenre. Ezért sokszor elbuktam. Én nem vagyok Isten és sosem válok azzá. Biztosan van bennem valami, ami Istentől való, hisz önmaga képmására teremtett. De hogy önmagamban hinni az Istenben hinni...
Én pedig azt mondom, hogy ne magadban higgy, hanem Istenben. Épp az a lényeg, hogy add fel magad, bízd rá az egész életed, fogadd el, hogy amit tőle kapsz az érted van. Hisz feltétel nélkül szeret. És ha valaki így szeret, akkor minden amit tőle kapsz a javadra válik. Isten tökéletesebb, mint te vagy. Add át az életed irányítását a kezébe, légy oly alázatos, hogy nem magadban bízol...
1. Leparkol egy ficsúr az út közepén;
Mögötte tülköl a sok duda.
Mit számít a többi, csak ő a fontos,
Csak neki lehet igaza.
2. Itt jön egy másik, egy aranyifjú;
Kevés a lényeg, sok a duma.
Lány-szíveken gázol, hazudik mindig,
Csak neki lehet igaza.
R. Kinek van igaza?
Kinek van igaza?
Aki a másikat meghallgatja,
Annak van igaza.
3. Átrobotolta az életét,
Megúszta ép ésszel, csoda!
Lelkén feszül a XX. század;
Kinek volt igaza?
4. Feláll egy szakállas a Parlamentben,
Veri az asztalt, nagy a hangja,
Mindenkinél fontosabb a véleménye;
Csak neki lehet igaza.
R.
5. Ideges a fiú, pityereg a lány;
Vajon hol történt a hiba?
Ki neveli föl majd a gyereküket?
...és kinek van igaza?
R.
Fekszik a padon egy csavargó,
Panaszra megvan minden oka!
Mit törődik ő már a hangzavarral,
...s, hogy kinek lesz igaza!
(Prognózis)
Nem ,persze hogy nem.
Jézus azt tanította,hogy menj be a saját szobádba ,és találd meg Istent,a hitedet,hisz ha önmagadban hiszel,akkor benne hiszel:)
És akinek ez sikerül ,annak a szeretet fogalma ,érzése nem csak egy olcsó,álszent ,mézesmázos frázis,hanem eszerint fog élni és ez fogja vezérelni mindig,mindaddig ,amíg meg tudja tartani ezt a szoros kapcsolatot,ami persze nem mindig sikerül:)))
Szerinted?
Kinek van igaza?
Szerintem csak úgy tudod megtapasztalni a valódi szeretet érzését mindenkivel szemben ,ha megtalálod önmagadban,ahhoz pedig előbb el kell jutnod a lelked legmélyebb zugába ,ahol ez megtalálható.
Ez a feltétele annak ,hogy utána őszintén adni tudj ...
"Isten arra tanít, hogy harcoljunk önmagunkért elsősorban..."
Nekem pedig pont az jött le, hogy Isten arra tanít, hogy ne legyél önző, ne magaddal foglalkozz állandóan, hanem igenis vedd figyelembe a másik embert. Arra tanít, hogy légy alázatos, jóindulatú és szeretetteljes. Gondolj csak Jézusra! Szerinted ő önmagáért harcolt?
Isten szeretetre tanít,de a szeretet elenged:)))))))))))))
Na jó,igazad van rossz volt a hasonlat,igazából nem is használom soha az ellenség szót,mert nekem még soha nem volt olyanom!:))
A "megölöd" szó pedig stílszerű akart lenni azok után ,hogy harcról is beszélgettünk.
Én úgy gondolom ,hogy Isten arra tanít,hogy harcoljunk önmagunkért elsősorban és csak másodsorban másokért ,ha igény van rá.
Természetesen aki megtapasztalta isten jelenlétét önmagában ,annak könnyű szeretnie mindenkit,hisz tudja ,hogy minden emberben ,élőlényben ott lapul ugyanúgy.
Én is szeretek mindenkit,de van akiket csak jó messziről:))))))))))
Én nem vagyok ennyire megfontolt:))
De igazad van.
"Én elsősorban önmagamért vagyok felelős, a saját tetteimért. "
Erről van szó.
Mindenki úgy tesz,úgy cselekszik ,ahogy ő jónak látja.Az ellenségeidet,ha vannak ilyenek,nem kell feltétlenül a barátjaiddá tenned,néha jobb ha "megölöd" őket,a magad számára.
A szeretet nem egy bárgyú,"mindenkitől,mindent elviselek " titulus.
Értem én ,hogy te mit mondasz.
De honnan a jó fenéből gondolod,hogy a tetteidre szüksége van bárkinek,ha ő nem akarja?
Ha meg dob kővel,akkor a kenyér a visszahúzódás jelképe.