Isten (beszélgetés)
:oDDDDDDDDDDDDDDD
Én azt gondolom, hogy MINDEN megközelítés végsősoron ugyanarról szól! Így, úgy, amúgy! :o))))))))))))
És ez nem mese! :DDDD
Tényekkel van alátámasztva!
Über: "Halál reám, ha ezt hagynám!"
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
"Tapasztalataim szerint amit a legtöbb ember szerencsének hív, az valójában nem más, mint a tehetség kombinálása a kedvező alkalom felismerésének képességével."
/Timothy Zahn/
"A szerencse többnyire csak gyűjtőfogalom az ügyesség, rátermettség, ész, szorgalom és kitartás számára."
/Charles Franklin Kettering/
n*
HOPPÁ
Ez most komoly!
Edison hitt a szerencsébe...HOPPÁ
Azt most inkább hagyjuk, miért ezt választottam...
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Szakdolgozatom elején szerepelt egy idézet...sokáig gondolkoztam, de csak a pszicho tanár nevetett rajta
szóval
Thomas Edison mondta:
"Nem adom fel a reményt, mert lehet még szerencsém mielőtt meghalok"
Mindig erőt ad!!! :DDDDDDDDDDDDD
NEM! A 42 nap nem azt jelenti, hogy a lélek bármikor visszatérhet a testbe. Erre csak az a párperc alkalmas, amíg a fizikai test nem szenved visszafordíthatatlan elváltozásokat.
Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, ha ezt vontad le belőle. A lényeg az, hogy a fizikai testtel, a földi léttel stb. a kapcsolat, nem szűnik meg elvágólag a halál pillanatában.
Azt viszont meséltem, hogy a regresszióban mit éltem meg ezzel kapcsolatban .....
Szerintem ha ez a kapcsolat halálunk pillanatában rögtön megszakad, akkor nem lehetne visszahozni embereket a klinikai halálból. Erre nagyon sok beszámoló, kutatás van, az újraélesztettek beszámolói alapján ....
Az ezoterikus tanok pl. azt vallják, hogy a halál után a lélek még 42 napig (ha jól emlékszem), itt van a földi síkon, és utána kel át. És előfordulhat, hogy ha nem oldott meg még valamit, vagy a hozzátartozók nagyon ragaszkodnak hozzá, akkor tovább is itt ragadhat. Arról is beszélnek, hogy az elhunyt lelke nagyon is hordozza még az emberi vonásokat, és a különböző átkelési síkok tulajdonképpen a lelkek egyfajta fejődését szolgálják, a szerzett tapasztalatok feldolgozását, a korábbi élettől való elszakadást segítik, véglegesítik. Erre nincs konkrét bizonyítékom, tapasztalatom, kénytelen vagyok arra hagyatkozni, amit érzek, olvasok .... de ez sem tűnik valószínűtlenebbnek számomra, mint az, amit Nagual leírt. :o))
Amit már leírtam.
Szerintem a halálunk után nem köt minket semmi a testünkhöz,az elménkhez,sem pedig a környezetünkhöz,emberekhez,helyszínekhez.
Szerintem a lélek különböző síkokon kell át, míg végül odakerül, ahol nincs idő, nincs tér stb. És vannak, akik megrekednek egy-egy síkon .....
ehj, nem nézel suttogót????????? Nagyon is sok köze lehet a valósághoz. :o)))
Ugye azt írtam nem hiszek abban ,hogy a szellemek lelkek itt lennének közöttünk.Ezt arra alapozom,amit néhány spontán ,(most már tudom ,hogy ennek is van neve)asztrális utazásom során láttam és éreztem,bár ez hülye szó ,mert csak utólag tudtam,vagyis csak próbáltam behatárolni emberi szavakkal.
A lényege,hogy semmi emberi nem volt benne,semmi olyan ami a földhöz kötné a lelket,mert ott már nem lát,nem hall ,nem érzékel,nem szeret,nincs idő ,sem tér.......nem tudom elmondani,képtelen vagyok leírni.Az a tiszta lélek állapota ,amikor belefolysz egy mindenségbe ,amikor egyszerűen csak részévé válsz ,de ezt is csak utólag tudom így leírni,mert számomra ,ezek az élmények azt jelentik,hogy jártam odaát és ott semmi emberi nem volt.
Ha ez a halál utáni élet,akkor eszébe sem jut ,a szülei,a gyerekei ....semmi ami a földhöz kötné a lelket,mert eggyé válik a mindenséggel,így leszünk örökké valók,valaminek a részei ,csak más formában:))