Ismert emberek tragédiáinak feldolgozása médiában (beszélgetős fórum)

Még valami. Az emberek azért szeretnek csemegézni más baján, mert megkönnyebbülnek, hogy más is olyan szerencsétlen, mint ők maguk vagy tőlük is van nyomorultabb, vagy lám-lám híres ember mégis eléri a baj és akkor már nem is bánják annyira, hogy nem sikeresek. De a leglényegesebb szerintem, hogy bizonygathatják maguknak, más is esendő, mással is történik tragédia, mindenki egyforma valahol és titkon örülnek, hogy ez a tragédi most nem velük történt esetleg felkészülhetnek lelkiekben, mi lenne, ha az ő családjukban is ilyen történne. Meg ki olvasna el egy unalmas hírt, amiben semmi különös nem történik. Az emberek szeretnek kizökkenni a mindennapok szürkeségéből.

A média nyílván minél érdekesebbé szeretné tenni az esetet, felnagyít dolgokat, hogy megdöbbentsen, netán megbotránkoztasson embereket vagy megpróbálja arról az oldalról megközelíteni a témát, ahol folytatás várható, esetleg nyitva hagy még kérdéseket, hogy minél többet lehessen róla beszélni, találgatni. Minél titokzatosabbá tesznek egy halálesetet, anál többet lehet róla írni és annál inkább keresik az emberek a híreket az esetről. Pl: Zámbó J. halála vagy Cserháti még mindig nyitott a kérdés, hogy mi is történt valójában. Öngyilkosság vagy sem? Erről még évek múlva is elő tudnak jönni új cikkel. Vagy szegény Koló, róla is hetekig cikkeztek, találgattak, hogy miért is kellett meghalnia. Őt sem lehetett egy egyszerű gyászhírrel elintézni. Sajnos a média nem nagyon törődik a gyásszal, de ha törődne, nem kapnának az emberek érdekes sztorikat.

Az emberek szeretnek borzongani. A szennylapok ezt a valós igényt elégítik ki.

Nem egy embert, hanem többet akarok meg az egész jelenséget gorcső alá venni. Hogy viszonyulnak ahhoz a lapok, tv-ék, ha egy ismert ember beteg, vagy meghal, miként írnak róluk folyamatosan, hol a határ, amit nem szabadna átlépni, mik jogi határok, a kíváncsiság lehet-e határtalan, és a lapeladási statisztika mindent felülírhat-e, s egyáltalán miért szeret az emberek többsége mások nyomorán csemegézni, miért ugrik akkor meg a lapeladás, mi a pszichológiai háttere a dolognak stb. pl. Antal Imre, Albert Györgyi, Fehér Miklós esetében. Ez utóbbinál az egyik lap címlapon lehozta a család engedélye nélkül a pályán a fennakadt szemekkel fekvő fotóját.

De most mit szeretnél neveket? József Attila, Grace Kelly, Csaucseszku (vagy hogy írják) csak XX. századi kell?

Olyasmi mint pl, Diana hercegnő halála?

latinovits halálának most volt az évfordulója-máig kérdéses, hogy öngyilkos lett vagy sem, szerintem róla bőven találsz a neten is, balatonszemesen is anyagot-izgalmas téma.

riportokra, emlékműsorokra, mire gondolzs?

Erről írom kommunikáció szakon a diplomamunkámat. Hogyha van valakinek hozzá ötlete, tanulmány, cikk, vélemény, akármi, akkor megköszönném, ha elmondaná.

Ismert emberek tragédiáinak feldolgozása médiában