Ismerkedtetek már neten? És mi lett a vége? Milyen volt az első találkozás? (tudásbázis kérdés)

A találkozás is emlékezetes volt.

Egy hét telefonos ismeretség után elmentem hozzá, mert annyira biztos voltam benne, hogy őt keresem.

Megláttam, majdnem elszaladtam.

Hozzámért, és maradtam... Reggelig... :)

Egyszer megismerkedtem egy "öreg" pasival neten. Másfél évig tartó szerelem lett belőle azonnal.

Nálam a másfél év soknak számít... :)

Egy percig sem zavart a kora. 14 év volt köztünk.

Sosem szerettem annyira senkit, mint anno őt...

A 7 év miért lenne sok?

Köztünk is annyi van a férjemmel, a miénk is netes ismeretségnek indult, és lám, tartós lett. Nem éreztem magam fiatalnak hozzá soha, sőt!

Még jó, hogy annak idején nem akadt olyan barátja/ismerőse, aki le akarta volna rólam beszélni. :) Más kapcsolatába soha nem szabad beleszólni, meg kell tanulni bölcsen hallgatni, még akkor is, ha a lehető legjobb szándékkal is mondanád (Mert tudod, a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve.). Ugyanis amíg valakin rajt van a rózsaszín szemüveg, addig Te hiába akarod jobb belátásra bírni (még ha igazad is van), legfeljebb azt éred el vele, hogy saját magad ellen fordítod az illetőt. Mindenki a saját bőrén tapasztal és tanul. Különben is: mindig megvan az esély arra, hogy minden várakozás ellenére mégis jól süljön el a dolog. :) Ha csak csekély esély is, de meg kell adni.

Kedves hozzászólók,

sem magyarázkodni nem szeretnék,sem nem pironkododni...ez egy valós történet,nem szégellem.Nem vagyok képes elmondani mennyi szép órát töltöttünk együtt.

Lezárva még nincs...holnap lesz a " nagy" megbeszélés,ha minden igaz.

Az én érzéseim tiszták.Döntést Ő nélküle nem hozhatok és nem is fogok..túlságosan szeretem és tisztelem ahhoz,még ha okosabb is lenne lezárni.

Per pillanat elképzelni sem tudom,más nőre valaha is ránézzek...tudjuk ilyenkor fáj a legjobban,aztán az idő minden sebet begyógyít

...mert ez a dolgok rendje.

Ő az én lelki társam,Ő-t kerestem mindig..éveken át.Ez igazságtalanság.

Mégis igazat adok azoknak,akik azt javasolják ,engedjem el.

Csak nehéz,nagyon nehéz...még ha nélkülem kis szerelmem boldogabb lenne.

Üdv.

Krisztián! Elolvasva történetedet,csak helyeselni tudom döntésedet.Fiatal vagy,előtted az élet,

kitartás,meg fogod találni életed párját!! :))

Ez a történet tényleg igaz?

Ha szereted azt a lányt, akkor hagyd, hogy hadd legyen boldog egy hozzávaló fiúval.Mert ugye nem szeretnéd, hogy ő is tönkremejen. És neked sem kell.

Lehet még akármennyi kapcsolatod, csak keresni kell.

Köszönöm a választ és hogy nem lettem elsőre elítélve...

A játék nevét privibe leírhatom,nyilvánosan nem adnám ki magam...ez szerintem érthető.

Üdv.

u.i.

aranyos...igen,csakhogy tönkremegyek..

ismerkedni bármikor bárkivel lehet. itt irogatások által is képet kaphatunk a másikról, sokszor fordul elő, hogy szimpatikusak leszünk vkinek és az ránkír. és nem feltétlenül párkeresés miatt.

sokan teljesen ismeretlenül keresnek meg engem, leírják, hogy olvassák a hsz-met, és emiatt állnak velem szóba. tehát, az ismerkedés a szimpátia, vagy unszimpátia is egy ismerkedés kezdete. volt olyan emberke, aki azért írt nekem, hogy leírja, hogy alig mer velem szóbaállni, pedig nem eszek meg senki vacsira. :D

de volt olyan akivel a neten sokat csevegtünk, lett belőle barátság, jó ismeretség, és akkor személyesen is taliztunk.

de itt nem kell feltétlenül "összejövős" kapcsikra gondolni. baráti. :)

volt pozitív és negatív élményem is. az első tali alkalmával vagy megnyeri vki az ember kegyeit vagy végleg leírja magát a viselt dolgai miatt. :)

Sziasztok,

háth pasi lennék és ez egy női fórum,de....egyszer igen.Illetve aktuális a dolog még,talán...

Mi nem chaten ismerkedtünk,hanem egy online játékon és fokozatosan csiszolódtunk össze.Nem volt könnyű dolgom,sokan sertepertéltek körülötte,de rám mindig figyelt és azt vettük észre,nem játszani megyünk,hanem dumcsizni.

Háth az én magányos szívemet hamar meghódította és nehezen viseltem,ha más fiúkkal is flörtöl.Mert megtörtént...és figyelmeztetés képpen otthagytam a játékot.

Pár nap múlva már msn-en leveleztünk,aztán csetre váltottunk.Esténként hétköznap 2-3 órát,hétvégén sokszor reggeltől másnap éjjelig együtt voltunk...

Olyan volt ,mint az álom...megtaláltam lelkem jobbik felét.Élveztem minden együtt töltött percet...flörtöltünk naphosszat.Jól elvoltunk,boldog voltam...egyedül az idegesített,miért nem ad magáról fényképet,mikor én több GB-nyit töltöttem fel.De gondoltam türelmesen várok.A szerelem nála kicsit később jött..amikor korábbi párkapcsolataimról írtam neki levelet,miért is vagyok magányos.Tudnotok kell hosszú idő után Ő nyitotta fel szemem,hogy nem jó egyedül és ezért örökké hálás leszek neki.Kapcsolatunk ment előre,egyre komolyabb témák is szóba kerültek.Szerelmet vallottam neki...van egy kis csavar a történetben...kis szerelmem 14 éves,én meg öreg 37..igaz nagyon fiatalos 30-as,de akkor is...hallom a fújjoló tömegeket.

Nehezemre esett kitárulkoznom előtte,mert féltettem Ő-t,mi lesz kettőnkkel: a család,barátok,társadalmi kiközösítés stb.Magamat egy percig sem,én kész lettem volna mindent feláldozni érte..csakis Ő-t féltettem.Nem tudtam,meg tudom-e védeni,leszek-e olyan erős.

Ez az iszonyú nagy korkülönbség téma,mindig ott lógott a levegőben,de ügyesen kerültük...és ha elfelejtettük,minden olyan szép és jó volt.

Szerelmesek voltunk,anélkül h egyetlen fotót láttam volna róla és minden találkozásra irányuló kérésemet visszautasított.

Eljött az a pont,amikor nem lehetett a témát megkerülni...én elmondtam neki,mi vár ránk...szomorúan búcsúztunk aznap este.Másnap azzal fogadott,sokat gondolkozott és köztünk soha semmi nem lehet,csakis barátság.Tudtam,igaza van,hiszen én adtam a szavakat a szájába és én vagyok a felnőtt kettőnk közül.Elfogadni mégis képtelen voltam...tobább gondoltam kapcsolatunkat és láttam mennyi szenvedés vár rám.Ezért szakítottunk..majd meghasadt szívem,lelkem egy darabja is vele halt és annyira hiányzott,majd beleőrültem.

Msn kapcsolat ugyan már nem volt köztümk,de másik mail fiókom címét tudta és én is az övét.

Gyenge voltam és pár nap után levelet írtam,próbáljuk meg barátként folytatni.Kedvező válasz érkezett és levelezni kezdtünk...milyen levelek születtek akkor,Istenem.Örültünk egymásnak,mint két tini,de hisz Ő az...pár nap után ismét csetelni kezdtünk,aztán élő szóban beszélgettünk.Visszatértünk a régi történetre: a korkülönbség témát jegeltük és azt leszámítva megint dúlt a szerelem.Én találkozni szerettem volna vele,de továbbra is visszautasított.Ilyenkor mindig a megállapodásunkra hivatkozott,amit el is fogadtam,igaz mintha tőrt forgattak volna szívemben.A cset témáiban olyan volt ,mint régen: állandó szexuális jellegű utalások,ami férfi emberként tetszett,ám szenvedtem is tőle,mert tudtam,sose kapom meg tőle.Mikor ismét előhozakodtam a szerelem témával durván visszautasított...Ő-elmondása szerint- már csak néha,bizonyos esetekben érzi ugyanezt.Kicsit összevesztünk és megint megbeszéltük,próbálunk barátként gondolni egymásra.A következő hónap ezzel telt...bennemm a szerelem átalakult egyfajta mély rajongássa iránta...mintha párkapcsolatban éltam volna,online.Hazaérve munkából első dolgom volt a laptopot benyomni.Sajnos egyre gyakrabban hozakodott elő más fiúkkal...hogy nézte őt valaki és milyen kedves az osztálytársa,meg mennyire nyakába ugrana,ha észrevenné.Minden egyes ilyen megjegyzésnél gyomrom összeszorult...

Szenvedtem...nem ettem,nem aludtam és folyton azon járt az eszem,mi lesz ha feltűnik egy harmadik.Titkoltan aggódtam... a cset témában ez mit sem látszódott...a kényesebb dolgokat igyekeztünk elkerülni...ennek ellenére heti rendszerességgel előjött.Akkor kicsit összevesztünk,írtam neki egy szép szerelemes levelet és minden folytatódott tovább.

Nem túl régen nagy csodálatomra beleegyezett,hogy találkozzunk...háth nagy izgalommal vágtam bele a szervezésbe.Akkorra elfogadtam a "csak" barátságot..mindössze egyszer az életben szerettem volna mélyen a szemébe nézni,megölelni és beszélni vele fél órát.Ennyit,semmi többet...A következő hetekben aztán el-eltűnedezett,egyre kevesebbet cseteltünk,különböző családi programokra,tanulásra hivatkozva.Én próbáltam Ő-t dorgálni és rövid láncra verni és ellenkezőleg,kicsi levegőt adni számára...első esetben összevesztünk,másodikban meg nem jeletkezett.Akkor is mintha élvezte volna,ha pénteken a következő csetet hérfőre ígérheti.Aggódva néztem,ahogy elveszítem őt...egyre távolabb kerültünk egymástól.A régi énje eltűnt...nem találtunk témát.Éreztem itt baj van,de bárhogy is faggattam,nem bökte ki.Egyik hétvégén aztán ,miután azt állította csak hétfőn lesz,vasárnap reggel találkoztunk az online játékban,ahová időközben magányomat gyógyítgatva visszaregisztráltam.Álnév alatt tudakoltam meg,vajon tényleg Ő az-e..mem hittem a szememnek.Mikor felfedtem magam,megfagyott a levegő...azonnak msn-re mentünk és kérdőre vontam, hogy tehet ilyet velem.Akkor bevallotta-mert olyan szinten lettem mérges rá,kénytelen volt- van valaki ,akibe beleszeretett.Korban hozzáíllő,találkozást terveznek és Ő mennyire szerelmes belé.

Háth,megállt az ütő bennem,még ha éreztem és tudtam,ez egyszer bekövetkezik.

Szakítani nem bírtam vele...de vázoltam ez mennyire megváltoztatja megint kapcsolatunkat...még távolabb kerülünk egymástól.Ő esküdözött nem hanyagol majd és továbbra is szeret,csak nem úgy.

Sajnos nem tudok neki nemet mondani és gondoltam,majd meglátjuk mi lesz.A talélkozást lemondta,amit én rosszul és csalódottan fogadtam,ámbár megértettem.Elérkeztünk a jelenhez: most minden rossz.Napi fél órát sem beszélünk,akkor is a semmiről,részéről hidegen és mintha idegen lennék..nincs múltunk,mert nem beszélhetünk róla,nincs jelenünk,jövőnk meg talán sosem volt.Őt most csakis egy érdekli...és ez természetes is..elfogadom és megértem.Én is ezt tenném. Már nem engem vár msn-en,nem nekem mondja h szeretlek és nem rám gondol napközben. Képtelen lennék olvasni h milyen jót buliztak és csókolóztak,aztán persze idővel szexelnek.Nem,azt sosem..lehet bennem van a hiba.Vagy még mindig szerelem részemről.

Tegnap ezt elmondtam neki is és erőt vettem magamon és rákészültem a végleges szakításra.Elmondtam érveim és egyetértett sok mindenben...de nem lehet már vele beszélni sem.

Időt kért,h ma térjünk rá vissza.

Nem tudom,ma képes leszek-e még megtenni,amit tegnap elterveztem.

Bocsánat a hosszú levélért...ez az én internetes szerelmem története.

Üdv.

Nekem elég rossz tapasztalataim vannak. Nagy reményekkel hirdettem. Elsőnek egy bp-en élő néger pasi, utána pedig egy biszex v. homokos ( aki sm. szerint rendkivül intelligens volt ) írt.A fiam csajozott és én is bepróbálkoztam. Egy kicsit szépítettem én is ( egy 10-ssel fiatalitottam magam ) , de a feltett fényképemről felismert a harmadik személy és Üdvözletem ügyvédnő, - igy kezdte a levelet. A parom.hu-n kb 10 évvel ezelőtt történt, és ez volt az én internetes társkeresésem először és utoljára.

A többi üzit el sem olvastam.

Én az első szerelmem (16-évesen) neten találtam (pedig abszolút kommunikatív és társaság központja tipusú csaj vagyok), volt azért pár barátom, akikel suliban, vagy buliban ismerkedtem össze...egyik sem tartott túl sokáig:)...aztán poénból chatelni kezdtem csak úgy random, összeismerkedtem 16évesen egy fiúval, ő is pont abban a városban lakott mint én, de nem ismertük egymást, 1hét és kb.100 mail váltás után találkoztunk, egymásba szerettünk,és 5évig voltunk együtt.

Aztán, volt egy 1éves pasik nélküli korszakom...azaz komoly kapcsolat nélküli korszakom:), és egyszercsak fészbúkon írt nekem egy fiú, akivel egy városból származunk,és utoljára kb. 13évesen látott:)...elkezdtünk levelezgetni, 2hét útán találkoztunk, ennek már 2éve, azóta eljegyzett együtt élünk, megtaláltam életem szerelmét, aki nélkül úgy érzem nem lenne teljes az életem:)!

Szóval nekem a 2komoly kapcsolatom közül mind kettőt az internet csodájának köszönhetem:)...de főleg az utóbbit, az első igazi "diák-szerelem" volt.

Én azt javaslom, és tanácsolom, hogy bátran ismerkedjetek neten keresztül, persze, nagyon elővigyázatosnak kell lenni, de ahogy így olvastam a többi hozzá szólást is, NEM LEHETETLEN, hogy megtaláld az igazit:)!

Nekem is van jó sztorim. :)

2008 szeptember egyik hétfő éjjelén kiszúrtam egy társkereső oldalon, azonnal írtam neki, pénteken találkoztunk, görbe este, vasárnap hozzáköltöztem, 5 hét múlva megkérte a kezem (ez idő alatt 3 hétig nem találkoztunk, mert mindketten munka miatt utaztunk). Decemberben meg már babás voltam. 2009 májusában esküvő, 2009 szeptemberében fiúnk született, 2011 áprilisában lányunk született. Azóta is nagyon boldogok vagyunk. :)

na én tudok mesélni... :D 1. bukta..

2. másfél év után bukta... 3. bukta 4. és egyben utolsó: Főnyeremény! 9 hónap után házasság, majd még 8 hónap és megszületett a kislányunk.. 2 és fél éve vagyunk együtt, és minden tökéletes :)

az első tali is az volt... bár a távolság először nagy ellenség volt,meg is tépázta a kapcsolatot kissé, de legyőztük, és mióta összeköltöztünk minden tökéletes :)

én 1 forma1es chatszobában ismertem meg a párom 4éve:)

sokan találnak manapság pár a neten.

Sokan megmosolyogtak minket, amikor kiderült, hogy hol ismerkedtünk meg, 1998-ban még nem volt szokványos így ismerkedni.

A férjem egyik barátja még kacagott is, amikor ezt meghallotta. :)