Iskolából szökött gyermek. A történetet írom, véleményeket, tanácsokat várok. (beszélgetés)

Mi volt ez a sértő mondat?

vagy kiderült, csak nem emlékszek rá?

8 éves, ők még kicsik. Persze már nem babák, és lehet tudnak írni, de még nagyon gyerekek. Nincs félelel érzetük sok dologgal szemben, de azért már sejtenek valasmit a világról(nem szeret valaki).

Akár milyen rossz is legyen egy gyerek és ha a tanár nem tudja fegyelmezni (persze nem így), akkor hívja be a szülőket és beszéljen velük. A mi időnkben, ennél sokkal kevesebb miatt is, akár bejelentés nélkül is megjelent a tanár a lakáson és beszélt a szülőkkel és sosem arról, hogy mennyire rossz ez a gyerek, hanem arról, hogy beszélgessenek el velünk, hogy mennyi veszélynek tesszük ki magunkat.

Csak egy példa: kb. 5-ben mindenkinek volt egy füzete, aminek minden lapján különböző kérdések voltak és mindenkinek odaadtuk, hogy válaszolja meg. Kérdések pl. szűz vagy még? Csókolóztál már? Mi a kedvenc színed? Ittál már alkoholt? 32 lapos füzetek voltak és ilyen és ezekhez hasonló kérdésekkel volt tele. Az osztályfőnökünk kezébe került néhány ilyen füzet, és aznap csak úgy felkereste a szülőket, akiknek a neve szerepelt már a füzetben. Köztük az én szüleimet is. Akkor az osztályfőnök azt kérte a szüleimtől, hogy beszélgessenek el velem, hogy mennyire veszélyes ilyen információkat megosztani magamról, még akkor is, ha a "szűz vagy még" kérdésre igen a válasz. Ez egy kezdetleges biztonság és információ védelem volt:D persze minket dühített, mert mi köze van az osztályfőnöknek ehhez? De rájöttünk, hogy igaza volt, mert miután kézről-kézre jártak ezek a füzetek és mindenki tudott a másikról információt, lazán vissza is éltek vele néhányan, ha épp úgy gondolták, hogy rosszul esne a másiknak, ha ezt tudná róla más is.

Mi 11 évesek voltunk ekkor és persze más világ volt még, de akkor sem voltunk elég okosok ahhoz, hogy felmérjük bárminek a veszélyét. És persze a mi időnkben:DDD Amikor szintén voltak tanárok, akik nem olyanok voltak, mint az osztályfőnökünk, hanem inkább olyan mint a fórumindító gyerekének a tanára, akkor még divat volt a tanároknak is elmondani bizonyos dolgok következményeit, veszélyét, előnyét, hátrányát. Ha volt tanár, aki ilyen volt, mint ez a tanár, akkor azzal nem a szülőnek kellett beszélgetnie, hanem elsőkörben az osztályfőnök oldotta ezt meg, ha neki nem sikerült elérnie azt amit akart, akkor jött az igazgató és ezután a tanár távozott az iskolából. Sosem a gyereket kellett vinni máshová, hacsak nem olyan volt a gyerek és a szülő, mert ez esetben ment az intézetbe a gyerek....

Attól függetlenül, hogy a tanár is hibázott, én elvinném pszichológushoz a gyereket de az anyukát is. Mind a gyerek, mind az anyuka túlérzékenynek tűnik. Ilyen nincs, hogy ha a tanár azt mondja, hogy este megbeszélik telefonon, az anyuka csak vár mint egy mulya, a szülői értekezleten is csak áll mint a bálám szamara. Valahol nekem úgy tűnik, hogy a gyerek részéről ez az elszökés annak az eredménye, hogy otthon nem tanították meg reagálni, hanem ilyen pucsi-pucsi módon van nevelve. Nem mer kiállni magáért, túlérzékeny, ahogy az anyja nem mer kiállni a saját gyerekéért mert ő is túlérzékeny.

Kérdem én, hogyan tanulja meg egy ilyen gyerek, hogy normálisan kezelje a problémáit, ha nem lát egy mintát? Az anyuka meg hagyja, hogy a tanár "rázúdítson" egy csomó mindent? Szerintem elnézést kérhet a gyerek, amiért ezt mondta a tanárról, hogy utálja, de utána ahogy a tanár elkezd még az anyukára förmedni, ott le kell állítani. Bár ezek után nem vagyok benne biztos, hogy ráförmedt vagy csak az anyuka szintén ilyen mimózalelkű.

Ez nem vezet sehova, azonnal este, ha a pedagógus nem hívta fel, akkor felhívhatta volna ő, illetve a szülőin nem csak ott mulyáskodni, hanem szólni.

Szerintem a szülőnek az is a feladata, hogy terelgesse a gyereket, de ha nyilvánvaló egy probléma, akkor kiállni mellette. Nem pedig ilyen teszetoszán csinálni. Ha nem tudják megoldani, lehet osztályt váltani, vagy sulit, de szerintem még ezek előtt biztos lett volna megoldás.

Egyébként én nagyon megharagudnék a gyerekre, ha megszökne a suliból mert ez nagyon veszélyes. Első körben leszidnám emiatt. Ha valami baja van, mondja el iskola után, de ilyen nincs, hogy csak úgy spontán egy 8 éves gyerek kijön a suliból! A másik, nem tudom, ilyenkor hol van a portás? De eleve a gyereknek ilyesmi meg se forduljon a fejében!

Mert gyerekek... A gyereknek meg van az az életkori sajátossága, hogy nincs veszélyérzete, nincs feltétlenül tisztában a szabályokkal és nem mérlegel. Megy, csinálja mert ő úgy gondolja. Nem tudja, hogy nem jól gondolja. A 8 éves még kisiskolás. 2 éve került ki az oviból.

Ennyi.

...és egy tanárnak sem kell berosszulni azért mert őt utálják. Hát ilyen van, nem szerethetünk mindig mindenkit.

Tegyen érte, hogy ne utálja egy 8 éves gyerek. Ő a pedagógus.

Na akkor én megfordítanám.

A tanár is bocsánatot kért?

Ha nem miért nem?

Mi az, hogy azt mondja egy 8 éves megszeppent gyereknek, (főleg ha igazságtalanul baszogatja) hogy keressen másik iskolát?

Ha volt, van, lesz vele probléma a továbbiakban is keressen ő.

Hovatovább még meg is rángatnám és én kérném számon, hogy mi az, hogy az én gyerekem eltudott szökni az iskolából?!

Portás? Kapuőr? Valami csak van, nem? Már az én időmben is volt.

Az anyuka és a gyerek bocsánatot kért, beszéltek. Többet nem tennék, de árgus szemmel figyelném a gyereket és a tanárt is és ha a gyerek negatívat jelez és a tanár nem próbálja normalizálni a kapcsolatukat mindenképp jelenteném az igazgatónak.

Nekem nem egyértelmû a történet.

Anno én is szöktem meg az iskolából; igaz, nem 8 évesen.

Ne csináld! Tök jókat szoktál írni! Most meg a gyereket hibáztatod?

8 éves! Honnan tudná, hogy mi a jó megoldás? Szerencsére az anyjához ment és közben nem lett baja, mert bizony akármi is megtörténhetett volna!

Itt egyértelműen a tanár a hibás! A gyerekkel csak arról kell beszélgetni, hogy tudja mennyi veszély leselkedett rá, amikor kiment az iskolából! Semmi másról! Persze elmondhatjuk neki, hogy ilyet ne mondjon, mert ez mindenkinek rosszul esik, ahogy neki is rosszul esett, hogy a tanár nem szereti, de akkor sem ez a megoldás, hanem mondja el az anyukának és majd ő segít neki.

Én sem értem a bocsánat kérést! Miért kellett? Akármit tett is a gyerek, és szerintem nem tett olyan nagy dolgot azzal, ha azt mondta nem szereti, akkor sem ha esetleg trágár szavakkal is kiszínezte. A tanárnak van vaj a füle mögött, hiszen egy 8 éves gyerek lazán kisétált az iskolából. Hogy lehet ez? Pont ezekre utaltam én is a világgá menés hasonlattal! És ha baja lesz a gyereknek? Akkor is elvárja a tanár, hogy bocsánatot kérjen a szülő?

Az én gyerekem nem ilyen okból került egyszer az utcára, csak gondolták egy kislánnyal, hogy kint fociznak, én meg mentem érte és sehol nem volt, senki nem tudott róla, stb. Teljesen kivoltam, rohángaltam ide-oda, kérdezgettem mindenkit, akit még el lehetett érni, hogy látták e? A gondnok pl. látta, hogy egy felnőttel megy el a gyerekem! Szerencsére kb. negyed órán belül megtaláltam őket a suli mügütt focizni a kislánnyal (őt még nem keresték a szülei, mert később jöttek érte). Másnap bementem a suliba és "felelősségre" vontam őket, hogy ezt mégis, hogy gondolják? Mi lett volna, ha a gyerekeknek baja lesz? Ha nem csak focizni mennek ki a suli mögé? Na, onnantól zárva volt a suli ajtaja! És soha többé nem bízhatták a tanárok a takarítókra vagy a portásra a gyerekeket, ugyan is nálunk 4 után nem tanári felügyelet volt, hanem a gyerekeknek követniük kellett szegény takarítót, aki közben dolgozott vagy a portás mellett ültek, ha sikerült a portásnak leültetni őket.

Meg persze voltak még más esetek is, pl. a gyerekemre rácsapták az üveges bejárati ajtót, amikor mentek be reggel, erre a tanár üzent nekem, hogy ki kell fizetni a felét, mert a másik felét az a gyerek fizeti, aki csapta az ajtót. Hát, ekkor is bementem, hogy nem fogok fizetni, inkább örüljenek neki, hogy a gyerekemet nem vagdosta össze a törött üveg. Inkább gondolkodjanak el rajta, hogy az ajtó veszélyes, és azon, hogy mi lett volna, ha...

A baránőm gyerekére egy használaton kívüli focikapu dőlt rá, akkor sem az volt, hogy örülnek annak, hogy a gyerek nem halt meg, ahogy már sok gyerek meghalt ilyen balesetben, hanem anyukának üzentek, hogy fizesse ki az amúgy rozsdás használhatatlan kaput. Röhejes sok tanár gondolkodása! Neik nem számít más gyereke, nekik csak a saját kis önérzetük a fontos, ahelyett, hogy normálisan végeznék az általuk vállalt feladatot. Az ilyenek nem tanárnak valók.....

Tehát, nem kell bocsánot kérni! Ez a tanár dolga lett volna, hiszen a gyerekkel olyat tett, amiért ő azt gondolta nincs helye az iskolába. Kicsi még ahhoz, hogy mindent tudjon a kimondott dolgokról és ahhoz is, hogy tudja mivel jár az amit csinál. A tanár a felnőtt! Neki kell tudnia irányítania az eseményeket, és úgy, hogy senki ne sérüljön sem fizikailag, sem lelkileg.

1. nem ajánlott óran beszélgetni

2. a másik miért árulkodott?

Volna még pár kérdésem, de nem teszem most; nem Jókai vagyok.

Nem értem!!!!!!!!!

Miért is kellett az anyukának (vagy akár a gyereknek) Bocsánatot kérnie a tanártól????????

Nem arról van szó, hogy a tanár egy felnőtt, akit hosszú éveken át tanítottak arra, hogy miként tanítson, kezeljen kis gyerekeket? Ezt tanulta? Mert akkor jó lenne, ha gyorsan visszaadná a diplomáját és ő menne el másik - nem iskolába - hanem munkahelyre : mondjuk utcát seperni! Ott mondjon ilyeneket, a seprűnek!!!

Hogy jön egy tanár ahhoz, hogy így viselkedjen egy nyolc éves gyerekkel? Negyedikben már meg is pofozza őket? Vagy marad "csak" a lelki terror?

És hogy engedheti meg magának, hogy ordibáljon a szülővel ( mert ugye nem suttogott szégyenében, szemlesütve) amikor kénytelen volt hallani az egész osztály a mondanivalóját? És, hogy utasíthatja el, ha meg akarják vele beszélni a történteket???

Fel vagyok háborodva!

Tisztázzuk: Amíg a gyerek, iskolaidőben az épületben tartózkodik, addig az iskola, illetve a tanár felelős érte! Tehát, ha a gyerek simán ki tudott sétálni az ajtón, már az is az iskola hibája! És nagyon komoly hibája, mert ennyi erővel elütheti egy autó, elrabolhatják, vagy kábítószerdílerek karmaiba is kerülhet.

Szóval én biztosan patáliát csapnék! Minimum tárgyalnék az igazgatóval, és közölném, ha nem intézkedik, írásos panaszt fogok benyújtani az elkövető tanár ellen és már őellene is, mivel értesült az esetről és nem tett lépéseket a megoldás felé.

És az írásos panaszt elküldeném az iskolának, a polgármesteri hivatal oktatással foglalkozó osztályának - egyenlőre....

Viszont a gyereket balhéval, vagy balhé nélkül, mindenképpen kivenném az említett tanár kezei közül. Akár iskolán belül, akár másik iskolában keresve neki új osztályt, tanárokat.

Ha a gyerek fél, nagyon sürgősen intézkedni kell, nem normális állapot.

Beszélni kell a tanárral, a szülő biztos letudja szűrni, a tanár tekintetéből, gesztikulálásából milyen a tanár jelleme, idegállapota. Nyolcéves gyereket tönkre tehet egy hisztis tanár, ne mondja senki, hogy normális, ha egy felnőtt és ráadásul pedagógus sértett legyen, mert nem szereti egy diákja. Ilyen emberrel nem stimmel valami...szerintem.

x.y. a tanár?

Ha igen, úgy gondolom nem viselkedett felnőtt módjára és főleg nem pedagógus módjára. Joga van a gyereknek nem szeretni. Ha értelmes a tanár, nem csinál patáliát, hanem 4szemközt megbeszéli a gyerekkel, mi a gondja vele.

Semmiképp nem kértem volna bocsánatot, a gyerekem felnőttekre bíztam, elvárom, hogy vigyázzanak rá.

A gyerekkel természetesen otthon átbeszéltem volna, hogy nem helyes, csak úgy elsétálni az iskolából, megbeszéltem volna ennek a veszélyeit.

Biztos kapsz több választ, tapasztalat és habitus szerint, az enyém ez volt. :)

Pedagógus nem mondhat olyat, hogy keressen a gyerek másik iskolát. Tudom, hogy nehéz helyzetben vannak, de akkor sem. A gyerek meg ösztönösen cselekedett, megkereste a biztonságos pontot, az édesanyját. Én sem az osztály előtt kértem volna elnézést a tanártól és szerintem a tanárnak is elnézést kellett volna kérnie.

Mindenképpen beszélnék vele, ha nem megy négyszemközt, akkor megkérnék egy másik pedagógust, vagy esetleg az iskolaigazgatót, hogy mediátorként működjön közre.

A másik nagy kérdés meg, hogy ez mennyire fog a gyereken csattanni, félre tudja-e tenni a történteket a pedagógus, tud-e elfogulatlan maradni?

Ha ok nelkul van baja a gyermekkel es tul messzire megy (ertem itt,hogy a gyereknek lelki problemakat okoz), mindenkepp jelentenem az igazgatonak, ha o nem tesz semmit, tovabb mennek. Egy tanar ne kiabaljon gyerekekre.

Nemtudom, kiabalt-e vagy inkabb csak hatarozottabban szolt, kiabalas semmikepp nem elfogadott.

Nem, igy mar nem, nem tudtam, hogy 'musor' volt, ezt nem irtad az elejen, pedig fontos, elegge megvaltoztatja a kepet.

Mindenesetre sztem a kisfiu jo gyerek, remeljuk a tanar meg felnott modjara all a gyerekhez ezek utan, nem keseriti majd meg az eletet.