Írjunk folytatásos sztorit közösen (beszélgetős fórum)

Jaaaj de gyorsan összegabajítottad őket :-D

Fáradtan pihentek egymás mellett, hatalmas boldogság öntötte el mindkettőjüket. Egymás felé fordulva Anti Viki arcát simogatta. Viki szeme csillogott arca kipirult.

-Nem birom otthon! Szerelmes vagyok.

-Meg részeg.

-Az is. De kivenném a lakásodat, kérlek!

Tamás átadta a kulcsot. Közben írt Vikinek egy sms-t, hogy hol van Anti.

Eltelt egy óra, csengettek. Viki volt az sírva.

-Szertlek Anti! Tamás megírta, hogy hol vagy. Szeretlek!!!!!

Egymás karjaiba omlottak és szenvedélyesen szeretkezni kezdtek, Anti úgy érezte elolvad az érzéstől!Érezte, hogy szerelmes, teljesen mindegy, h nős és ki hány éves meg minden...

Belehatolt a lányba, szűk volt és nedves, úgy felizgatta, mint még senki.

Hatalmasat szeretkeztek, mind a ketten elélveztek pár perc alatt.

Tamás nagyot nézett mikor a haverja Anti becsöngetett hozzá egy bőrönddel.

-Hát te?

-Szia Megvan még az a keco amit említettél a múltkor mert kivenném.

-Naa hogyhogy ekkora a baj?

Úgy dugta meg a feleségét mint egy vadállat.

Miután végzett, az ágy szélére ült.

-Ki az a Viki?-kérdezte Mónika fáradtan.

-A szerelmem.-mondta Anti "minden mindegy" alapon

-Egy fiatal lány?

-Igen.

-Hány éves?

-19.

-Mit szeretsz rajta?

-Mindent.

-Szerelmes vagy belé?

-Szerelmes.Halálosan!

-Mit vársz tőle? Egy fruska! Tini!

-Nem tudom. Szeretem és kész! Ő is engem!

Azzal Anti öltözködni kezdett, elhatározta, hogy kibéreli kollégája, Tamás üres lakását és legalább nyugta lesz.

Hatalmas haragra herjedt, és üvölteni kezdett Mónival.

- Nem teljesíted a házastársi kötelességeidet, és még számon is kérsz csak azért, mert fél év után egyszer széttetted nekem a lábadat?! Mit gondolsz én egy fapinával akartam leélni az életemet?! Akkor most megmutatom neked, hogy mi jár az ilyen nőnek.

Üvöltötte észnélkül, majd Mónira rúgta az ajtót úgy, hogy az tokostul beszakadt.

-Te szemét!!! Ki az a Timi? Hát mégis van valakid?

Anti karját arca elé tartva védekezett, szégyen és düh érzések keringtek benne. Karján és testén ért ütések fájdalma észhez térítették, és védekezésbe kezdett. Elkapta Mónika korbácsoló karját ezzel leállítva Mónikát kissé lefogva, a fülébe sziszegve mondta neki.

-Semmmi közöd hozzá!!

Mónika zokogva gömbölyödött össze az ágyon.

Anti közösült Mónikával, minden oldalról és formában, keményen és csattogósan. Aztán a csúcs pillanatában Viki nevét hörögte bele a sűrű éjszakába.

Mónika szeme tágra nyílt, főleg, hogy egyszerre értek a csúcsra Antival, így hirtelen nem is tudta melyik érzésének tegyen eleget.

Lelköte magáról Antit, aztán a szekrényből az este további részére tartogatott latex korbácsot előhúzta. Csa éppen most nem játszadozni akart vele, ahogyan korábban tervezte azt. Szemei vérben úsztak, dühtől szikráztak!

Eközben Vikit régen nem látott ikertestvére hívta fel.

-Szia hugi, Rebeka vagyok! A városban vagyok, taliznunk kell! Olyan pasit láttam a buszon, hogy őrület! Ő is nézett engem, hallod, totál bezsongtam!- csivitelte a lány.

-Mi ez a szerelés?-kérdezte a férfi megvetően mérve végig feleségét a hosszú nap után.

Mónika ledermedt. Nem erre a reakcióra számított.

-Neked vettem.-dadogta bízva a változásban. Lassan odasétált Antihoz és hozzásimult, de közben rettegett a visszautasÍtástól. Anti mozdulatlanul tűrte Mónika csábító mozdulatatit, nem akarta megbántani. Lassan felengedett és megérintette a nőt. Minden kitörni készült belőle, így megfogta és az ágyra dobta. Durván tépni kezte róla a latexruhát!

Anti eközben már a negyedik körét járta, épp a temetőhöz ért. Volt negyedórája a következő indulásig. Órájára pillantott tíz perc múlva dél, hirtelen eszébe jutott mit is kért tőle Timi, hogy délben hívja fel, igaz még nincs egész dél, de tesz egy próbát. A Telefon kicsöngött, Anti szíve a torkában dobogott, a másodpercek óráknak tűntek már arra gondolt nem fogja felvenni, de ekkor Timi beleszólt.

-Igen tessék?

-Szia Timi! Haragszol rám??

Néma csönd két másodpercig

-Neeem csak nekem ez túl gyors! Miért nem tudsz várni kicsit, udvarolni, megnyerni a szívem úgy igazán, nem egyből ajtóstul a házba. Közben meg ott van a családod. Azt gondolod nekem csak egypár numera elég? Na nem, ebből már többet nem kérek ilyenben volt már részem.

-Igen igazad van Timi csak elvetted az eszem. Mindenhol csak téged látlak, és veled szeretnék lenni, nem a családommal, az már a múlt, hidd el kérlek! Adj még nekem esélyt hogy bizonyíthassak!

-Jó jó szólt Timi, majd találkozzuk valamikor de most megyek sok a dolgom.

-Várj csak! Kérte Anti

-Nincs véletlenül egy iker testvéred??

-De igen. Miért?

-Tényleg? Csodálkozott Anti.

-Már azt hittem meg bolondultam hogy mindenhol téged látlak. Ezek szerint őt láthattam ma?

-Nincs kizárva!

-Jól van drágám, majd jelentkezem, és ígérem mindent jóvá teszek! Puszi! Szólt Anti

-Puszi majd hívj! Majd mindketten mentek a dolgukra.

Anti már jobb kedvel vezetett tovább és alig várta a folytatást.

Eközben Mónika bevásárolt Anti kedvencét szeretné megfőzni, és gyertyafényes vacsorával várja este.

-

Norbikát megfigyelésen tartották a kórházban még 2 napig, és Mónikának ez önző módon jól is jött az esti tervei kieszeléséhez.

Ő aludt egy nagyot, és most a szülei vették át a helyét Norbika mellett, az éjszakát is ők töltötték nála.

Addig Mónika elment a környék legjobb boltjába, és tapadós, fényes latex ruhát vett magának. Kivágotatt, szexit, amilyet minden nő elképzelne magának, ehhez pedig egy hatalmas sarkú latex domina csizmát. Elhatározta, hogy most megmutatja Antinak mit is tud ő nyújtani valójában, ha igazán felkorbácsolják a szenvedélyét.

Hazament eflvette a ruhát, a csizmát, egy kis smink, majd vörös rúzzsal kifestette a száját. A megszokott időben nyílt az ajtó, s az ő szíve hevesebben kezdett verni.......

Eközben Mónika feszülten várakozott a kórházban. Kb. 1 óra várakozás után végre hozták Norbikát. A kicsi fiú még kába volt az altatástól, befektették az ágyába és ő azonnal visszaaludt. Mónika nézte őt meghatottan és eszébe jutott, hogy Norbika mennyire hasonlít Antihoz. "A hasonmása, csak talán Norbinak kedvesebbek, lágyabbak a vonásai."-gondolta magában Mónika. Azután látta maga előtt a képet, ahogy behozták a kicsit a kórházba és milyen kétségbeesetten kapaszkodott az apja nyakába, tőle várta a vígaszt. Aztán rájött, hogy valaha a férje vonásait is kedvesebbnek látta és hirtelen belecsapott a felismerés, hogy még mindig szereti Antit és talán még megbocsátani is képes lenne. Elhatározta, hogy este valami meglepetéssel várja haza Antit. Megbeszélik a dolgokat és aztán, aztán talán most menni fog a szeretkezés is.

Igen, már egész határozottan érezte, hogy ez az, amit szeretne.

Mikor Anti az egyik megállóba ért, azt hitte Vikit látja. Ugyanaz a barna hajzuhatag, ugyanolyan ruha, nem akarta elhinni. Az ismeretlen lány felszállt és kedvesen rámosolyogva jegyet kért. Anti teljesen zavarban volt, még a szemük színe is majdnem ugyanolyan volt. Hogy lehet ez?

Egész úton a visszapillantó tükröt nézte és észrevette, hogy a lány is bele-belenéz mosolyogva.

Arra gondolt, hogy rokonok talán. Ekkora véletlen nem lehet! Vagy mégis? Ki ez a lány? Vagy csak megőrült és képzelődik? Akár hányszor megszólalt a leszállásjelző hangja, rettegett, hogy a lány száll le, de nem. Ült ott nyugodtan, mint aki csak szórakozásból utazik.

Anti elhatározta, hogy ha a pályaudvarig utazik, megszólítja...

Viki becsukta szemeit, mellbimbója bekeményedett, már kezdte élvezni Anti ujjainak simogatását, mikor megint "kijózanodott, eszébe jutott hogy dolgoznia kell menni.

-Megörültél itt akarsz kielégíteni?? Csusszant ki Anti öleléséből, ruháját igazgatva, körülnézve nem e látta meg őket valaki.

-Különben is már rég a munkahelyemen kellene lennem, én nyitom az üzletet, a kolléganőm már biztos vár..

-Ne haragudj csak nem tudok neked ellenállni, megakartam magyarázni ho...

-Ez neked magyarázat? fojtotta Antiba Viki a szót. -Nyisd ki az ajtót vissza megyek gyalog.

-Majd hívj fel délben akkor beszélünk. Szólt Viki.

Anti bambán nézett maga elé, megnyomta az ajtónyitót, Viki gyorsan leviharzott, és mire Anti feleszmélt már csak a tükörből látta Viki sietős lépteit, ringó csípőjét, amivel nem tudott betelni. Nadrágjában megigazította kemény férfiasságát, és rájött indulnia kell a következő körre..

Mikor odaértek Anti hangosan elkiáltotta magát, miszerint csak az első ajtó nyílik műszaki hiba miatt. Viki kelletlenül sétált előre és amint a vezetőülés mellé ért, a férfi megfogta a karját és nem engedte az ajtóhoz. Viki tiltakozott, páran meg is nézték a műsort, de Anti elejét vette a botránynak, az utolsó leszálló után azonnal becsukta az ajtót és gázt adott. Meg sem állt egy kietlen részig, miközben a lány már ütötte és követelte, hogy álljon meg.

- Viki! Nyugodjál már le, csak beszélni akarok veled!- hárította Anti az ütéseket, egy fás részen pedig megállt és kiszállt a vezetőülésről.

Ott álltak szemben egymással, a lány elhallgatott.

Anti nézett a könnyes kék szempárba, a fiatal arcból kisimította a barna hajzuhatagot és végigmérte a szűk ruhában kirajzolódó csodás testet. Odahajolt az ismerős parfüm illatot árasztó nyakhoz és belecsókolt. Viki nem reagált csak nézett rá megbűvölten. Akkor is, mikor kezei a ruha alá csúsztak és megérintették melleit, majd félrehúzták a bugyiját.

Viki pont a végállomásig utazott a temetőig, ott volt egy virágüzlet ahol egy kolléganőjével együtt virágokat koszorúkat és egyéb apró ajándék tárgyakat árultak. Innen ismerte Tamást aki busz indulásig néha beszélgette vele...

Elértek a végállomásra, Viki leghátul szeretett volna leszállni, titkon remélte hogy Anti nézi őt és nem hagyja szó nélkül elmenni...

Nézte a tükörből és egyre jobban felizgult. Szégyellte magát, de nem tehetett róla, elképzelte amint az ülésre dönti és keményen megdugja a duzzogó lányt. Stílusa alapján igazi vadmacska lehet,amilyennel még sosem találkozott. Reszketett a keze, átment egy piroson, az utolsó pillanatban fékezett az egyik megállóban, az utasok szitkozódtak, de ő csak Vikit nézte. Dacos, zilált arca még szexisebbé tette.

Keményen állt a férfiassága, alig várta, hogy az állomásra érjenek, elhatározta, hogy nem engedi leszállni a lányt...!

Viki felszállt a buszra, és Anti szemébe nézett.

- Látom nagy baleset lehetett. Halál nyugodtan vezetgetsz, de a randit lemondod.

- Kérlek, várj! Meg akarom magyarázni. Félreérted!

- Magyarázkodj a jó édes anyucidnak... Én végeztem.

Anti már csak a tükörben látta Viki ringó csípőjét a busz végébe tartva.

Összeszorult a szíve, férfiassága ebben a helyzetben is éledezett. Olyan gyönyörű volt Viki, sosem látott szebbet. Pedig tudta nagyon fiatal a lány, nem cseszheti el az életét.

Az orvos a szülőkhöz lépett.

-A kisfiúnak agyrázkódása van, bent kell tartanunk pár napig. Összevarrjuk a fejét és felvisszük a gyerekosztályra, kérem ott várjanak, 3. emelet.-mondta és a két beteghordó eltolta az elaltatott kisfiút előttük.

-Vele maradhatunk?-kérdezte Mónika aggódva.

-Egyik szülő vele lehet.

-Te menj be dolgozni, még odaérsz.Én itt maradok és majd hívlak.-fordult Antihoz a felesége ridegen.

-Felhívom Tamást,hogy vegye át a járatot és én is itt tudok maradni.

-Én maradok!-jelentette ki Mónika szigorúan

-Az én gyerekem is, ezt ne felejtsd el!-sziszegte oda a férfi és kiviharzott. Beült az autóba és csikorgó kerekekkel kikanyarodott a parkolóból.

Odaért a munkahelyére, átöltözött és nekivágott a hosszú munkanapnak.

Faarccal vezetett, teljesen maga alatt volt. Aztán a szokásos megállóban meglátta Vikit. A lány egyenesen a szemébe nézett, tele volt gyűlölettel a tekintete. Arca sminkfoltos volt, szeme kisírt, karikás, haja rendezetlen.

Anti nem tudta mire készüljön, ha beáll a megállóba és kinyitja előtte az ajtót...

-Mégis miről beszélsz???

Csattant fel Anti hangját kissé megemelve de vigyázva nehogy túl hangosra sikeredjen.

-Ha úgy is van neked ahhoz semmi közöd, hiszen te akarsz válni, így azt csinálok amit akarok! Azt meg majd a bíróság eldönti hogy láthatom e a fiamat vagy nem!!

-Mónika meglepődve pislogott férje kirobbanásán, hogy így kiáll magáért, és tudta igaza van Antinak. Mégis belül, csodálkozva féltékenységet érzett magán.

Némán ültek egymás mellett várva kisfiukat a CT-ből.

-Az ajtó kinyílt.