Írjunk folytatásos sztorit közösen (beszélgetős fórum)

Sikerült! :-D

ÖSSZEFOGLALÓ: hogy ne kelljen végig olvasnia annak aki nem akarja így akár be is kapcsolódhat.

Anti egy buszvezető akinek felesége Mónika, és kisfiuk Norbika. Házasságuk megromlott, így néha máshol keresi az örömöket..

Anti Barátja Tamás bemutatott neki egy nagyon csinos fiatal 19 éves lányt Vikit, a vonzalom kölcsönös volt, Anti beleszeretett a lányba. Viki egy előző kapcsolatában csalódott, mivel a férfi nős volt, így tart a hasonló helyzettől.

Az otthoni viták után Anti Tamás egyik lakásába költözött, ahol végre Vikivel egymáséi lettek, hatalmasat szeretkeztek egész éjszaka.

Vikinek van egy iker testvére Rebeka akivel véletlenül találkoztak már Antival, Rebekának tetszik Anti, de még nem beszéltek nem tudnak egymásról, legalábbis Rebeka nem tudja hogy Anti épp Vikivel kavar.

Mónika kétségbeesve küzd hogy visszakapja Antit reménykedik hogy mégsem a fiatal lányt válassza a családja helyett, hanem őket.

Jól esett Antinak Mónika hirtelen jött akciója, már rég nem csinálta neki, és ez hiányzott. Mindig elutasította az utóbbi időben ilyen téren Mónika, és épp ez miatt is kereste másoknál a vigaszt.

-Húú most megleptél! Mi ütött beléd??? hiszen már rég..

-Tudom de valahogy...

Anti hirtelen megsajnálta Mónikát átölelte. Bűntudatot érzett, mert még érzett valamit iránta. Viszont megismert mást, aki jobban vonzotta, de vajon miért, és meddig tarthat. Csak kaland lesz belőle, vagy komolyabb? Elbizonytalanodott és a családjára gondolt.

Mónika dobogó szívvel húzta le férje sliccét és simogatta kemény férfiasságát. Tini korában csinált ilyet utoljára, szinte nem is tudta már hogy kell...

Rettegett, hogy elszúrja, nem lesz jó Antinak, de aztán már nem volt visszaút, szájába vette...

Anti csak sodródott, nem gondolta volna, hogy felesége letérdel elé és orálisan ki fogja elégíteni, de hagyta magát, aztán el is élvezett.

Mónika megnyugodott, hogy meg tudta csinálni, remélte, hogy a férfi nem a lányokra gondolt közben.

....és földre vette magát, térdeire erszkedett Anti előtt. Lentről mélyen a szemébe nézett, arca kissé elpirult, és azt súgta neki lentről:

Szeretlek!

S ezzel megmarkolta gatyájában halmozódó férfiasságát, amely egyből kemény lett az ingertől...

-Nos-? törte meg a csendet Mónika.

-Mi Nos?- riadt meg Anti a gondolataidból.

- Mit jelent neked a család, vagy én?-kérdezte Mónika.

Anti pedig réveteg tekintettel nézett a messzibe kerülve Móni tekintetét.

Nem tudott, vagy nem akart válaszolni azonban Móni ezt nem tudta annyiban hagyni és...

Anti mélyen el gondolkozott...

Lehet, hogy még megmenthető a kettőjük kapcsolata?

Az út hazáig már teljes csöndben folytatódott csak a fantáziájuk kattogott. Otthon Norbika boldogan szaladt a szobájába.

-Csak óvatosan kicsim szól Mónika Norbikára.

-adsz egy KV-t kérdezte Anti.

-Persze ülj le.

-Te mond csak ez most tényleg komolyan gondolod hogy elhagysz minket végleg?

-Miért te ezek után mire számítasz?

-Hát hogy meggondolod magad, és észhez térsz, és kivered ezt a csitrit a fejedből!

-Te ezt megtudnád nekem bocsájtani elnézni??? Nézett furán Anti

-Nézd eddig sem én ugráltam egyik ágyból a másikba, szerettelek és még mindig érzek irántad,és számomra első a család.

Az autóban Norbika jól eljátszott az orvostól kapott kis fecskendővel, így a szülők beszélgethettek.

-Annyira undorító vagy.-jelentette ki Mónika

-Miért is?-kérdezte Anti, de az utat nézte továbbra is.

-Véletlenül jelent meg pont most a kis barátnőd, vagy a testvére vagy mittudomén kicsoda a balesetin?

-Nem tudom, de oda bárki bejöhet, vagy nem?

-Utánad szaglászik. Meg a családod után. Szépek vagytok!

-Paranoid vagy.

Elhallgattak. Anti újra látta maga előtt Rebekát, aki nem tűnt sérültnek és tényleg nem tudta hogy került oda. De nem is érdekelte. Alig várta hogy hazaérjenek, már nagyon hiányzott neki az ital, tudta, hogy nem kéne, de így volt. Viki megőrjítette és most van belőle még egy. Elképzelte őket meztelenül vele együtt egy franciaágyon és alig bírt magával a nadrágjában. Álmában nem gondolta volna, hogy mellette felesége szintén ezt a jelenetet képzeli el és a düh ellenére ő is felizgul...

Soha nem beszéltek egymásnak a fantáziáikról.

Norbika boldog volt hogy végre haza mehet beütött fején kis ragtapasz volt látható, büszkén viselve karolta át apja nyakát.

Elindultak a kijárat felé, Anti lopva Rebekára pillantott, fejével biccentett kicsit, és rá mosolygott.

Rebeka izgatott lett, szinte beleszerelmesedett a magas barna hajú, sötét szemű,enyhén borostás

Sármos férfiba. Már alig várta hogy el újságolja testvérének a történteket, a fájós kezéről el is feledkezett.

Amikor Rebaka kijött a vizsgálatról boldogan vette tudomásul, hogy a férfi még mindig ott van azzal a hatalamas mellű nővel. Rájuk nézve leszűrte, hogy házasok, a boldogtalanabbik fajtából.

Direkt leült a közvetlen közelükben egy székre, és messziről figyelte őket.

Mónika természetesen észrevette Rebekát, és bár tudta, a nő nem a férje szeretője, valamiért mégis annak tekintette, az azonos külső miatt. Elképzelte, ahogy Anti ennek a nőnek a hajába túr, az ő lába közét veszi bőszen birtokba, és elképzelte, ahogy nedveik keverednek.

Zavartan vette tudomásul, hogy mellbimbója hetykén megkeményedik, és arca kipirul a gondolattól. Csak reményekdni tudott benne, hogy ezt más nem veszi észre.

Szörnyen dühös és féltékeny volt, de a férje képe, ahogy más nővel szeretkezik mégis hihetetlenül izgatta.

Rebeka remélte hogy mire kijön a vizsgálóból még láthatja a férfit.

Anti Mónikát csitítgatta:

-Maradj már, nem igaz neked mindig jelenetet kell rendezned! Nem nem ő Volt!

-Akkor meg minek nézted, neked már mindegy minden csajjal kikezdesz, az sem zavar hogy itt vagyok melletted?

-Először is ne csodálkozz ha így teszek mert ahogy te viselkedsz.. másodszor meg nem ő volt hanem az ikertestvére, de ő nem ismer engem, én is csak hallottam róla.

Mónika féltékenységet érzett, bosszantotta hogy milyen gyönyörű és fiatal a férje szeretője.

Amíg a zárójelentésre vártak, Mónika faggatni kezdte Antit.

-Hogy néz ki?

-Ki?

-A lány.

- Viki?-szólta el magát önkéntelenül is Anti

- Szóval Viki... Mondd el hogy néz ki!-ostorozta önmagát Mónika.

-Hosszú, barna haja van, zöld szeme, szép és nagyon csinos..

Egy berobogó nő cipőjének kopogása szakította félbe a dialógust.

Egy felháborodott fiatal lány ment a betegfelvételi pulthoz, csuklóját fogva.

-Márpedig a helyi járaton estem az előttem lévő ülésnek, mikor az a köcsög sofőr hatalmasat fékezett, mert majdnem elgázolt egy gyalogost!

Antinak leesett az álla: Viki hasonmása volt, a tegnapi lány!

-Megröntgenezzük. Foglaljon helyet, rögtön szólítják!-mondta a pultban egy nővér.

A lány pont Antiékkal szemben ült le. Összenéztek.

A lány elmosolyodott, de nem úgy mint Viki. Gonosz volt és a kezén semmi sem látszott. Viszont Mónika arcán igen. Hol egyikőjüket nézte, hol másikójukat. Rebekában felismerte Vikit.

-Ő az?-üvöltötte torkaszakadtából.

Anti nem bírt megszólalni, mert a vizsgálóból Norbikát tolták ki a zárójelentéssel, ezzel egyidőben pedig Rebekát szólitották a röntgenbe, aki hamis mosoly kíséretében libegett el előttük.

Nem gondolta, h ilyen hamar újra látja a férfit, de örült neki...

-Jaj kicsim honnan veszed ezt?

-Anya mondta tegnap, hogy el akarsz hagyni minket.

Anti összevont szemöldökkel nézett Mónikára fejét megrázva. -Miért kell ilyenekkel traktálnod a gyereket amikor beteg? Sziszegte mérgesen.

-Majd otthon megbeszéljük.

-Mikor apa, mikor mehetek már haza nem akarok itt lenni!

-Ma kicsim, mindjárt beszélünk a doktorral megkapjuk a papírokat és mehetünk.

Norbika öröm ujjongásba kezdett könnyeinek már nyoma sem volt.

- Amikor minden héten mást ültettem a szádra magamon kívül, akkor nem neveztél betegesnek, érdekes.

Norbika már sokkal jobban volt testileg, lelkileg viszont teljesen romokban hevert. Sírva borult apja nyakába:

- Apa, apa, mond, hogy nem váltok el anyával, én nem akarok nélkületek élni, veletek akarok, mindkettőtökkel, kérlek ne tegyétek ezt velem.

Őrült sírásba, zokogásba kezdett. Anti szíve belefacsarodott, Mónika a vállára tette kezét.

Anti meglepődve nagyokat pislogott.

-Micsoda, ugye ezt te sem gondoltad komolyan!?

Rázva a fejét.

-Még hogy hármasban? Micsoda beteges gondolat, normális vagy???? És Norbikára nem gondolsz mit mondanál neki?

-Én gondolok a gyerekre pont hogy te nem gondolsz rá, mert elakarsz hagyni minket!

-Nem titeket, csak téged, a gyereknek ehhez semmi köze! Őt ugyanúgy szeretni fogom! És ebben nem akadályozhatsz meg!

Odaértek a kórházhoz.

- Hogy mi tartott eddig? Azzal én már nem tarotozom magyarázattal, ugyanis elválok tőled!

- Tényleg semmit nem érzel már inrántam?

- De, a lelkem mélyén szeretlek, de a másik lányt is. Elvette az eszemet.

- Tudod, hogy én mindenr képes lennék kettőnkért Anti! Milyen ez a lány? Mutasd be nekem, ha gondolod, szívesen megismerném, és ha minden jól alakul, és neki is lenne kedve élhetnénk hárman egy házasságban. Neked két nőd lehetne egyszerre, ez előnyökkel járna mindenkinek.

Ettől kissé megnyugodott nem volt olyan reménytelen a jövő mint ahogy pár perccel ez előtt érezte.

-Na végre! Mi tartott ilyen sokáig? Morgott Mónika

beülve Anti mellé.

Beült a kocsiba, elszívott egy cigit, és beindította a motort.

Kavarogtak a gondolatok és képek a fejében.

Viki, Norbika, Mónika ...

Öröm, szégyen, vágy, utálat, bizonytalanság, félelem ...

Elindult hazafelé, hogy felvegye Mónikát.

Remegett már előre a gyomra, hogy megint műsor lesz, rikácsolás, kiabálás, vádaskodás.

Milyen jó is volt, mikor még szerették egymást, és megnyugodva pihentek el egymás karjaiban egy - egy indokolatlan és véletlen összeveszés után!

Tudta, hogy így már sosem lesz.

Szomorúan kanyarodott be az utcájukba.

Ahogy félrenézett, hirtelen megérezte nyakán Viki illatát.

... Mónika szólalt meg:

- Á, te vagy az a kis rib@nc!

Küldd haza a pasidat, mert a családja várja!

Amúgy meg: kezdhetsz aggódni, ma voltam orvosnál. Drága Antinktól kaptam egy szép kis fertőzést, jobb, ha mielőbb kezelteted magad te is!

És letette a telefont.

Viki és Anti csak nézték egymást, nem tudtak mit mondani.

A forróság eltűnt a szobából, fagyos levegő vette át a helyét.

Majd Anti lassan elkezdett öltözni ...

Viki végül nem bírta tovább és a telefon után nyúlt, hiába kérlelte szemmel Anti, hogy ne tegye..

Idő után Győzike csengő hangként is kiállhatatlanná vált és ennek megszüntetése érdekében a telefon felvevése mellett döntött.

Kéjes remegő hangon szólt bele míg nem a vonal másik végén...

... a hatalmas meredező szerszámot már az ajkaival kényeztette ...

Anti remegett, beletúrt Viki hajába, semmire sem tudott gondolni, csak a kéjt sürgette volna, gyerünk, gyerünk, tovább, bébi, ne hagyd abba! ...

A telefon pedig csak szólt, egyre csak Győzike hangja zengett a nyögésekbe.

- Anti, mehetünk Norbikáért a kórházba! Kérlek, hogy siess haza, a parkolóban várlak!

A férfi kirohant a mosdóba, fejét a hideg zuhany alá tartotta. Sírt közben, úgy érezte, elveszett.

Viki boldogan pihegett még a párnán, mikor visszament a szobába, és marasztalni kezdte:

- Nem hagyhatsz most itt, kedves! Hisz olyan boldogok voltunk! Gyere, ölelj, simogass! - és benyúlt lassan, cirógatón Anti nadrágjába ...

Kis idő múlva Viki kibontakozott Anti öleléséből. A nap már felkelt, a beszűrődő fényei megcsillantak Viki fiatal gyönyörű bőrén, alakja karcsú, feszülő mellei el gyönyörködtették Antit.

-Hová mész? Kérdezte Anti

-csak a mosdóba.

-Dolgozol ma?

-nem megkértem a kolleganőm hogy tartsa a frontot ma.

-Akkor nem rohansz, van még egy kis időnk együtt lenni, én csak délutánra megyek. szólt Anti.

Ekkor megszólalt a telefonja. Mónika hívta.

Na akkor mégegyszer:-))

Egymás karjaiban mély pihentető álomba merültek, mely nem tartott soká. Viki, Anti símogató kezeire ébredt. Már majdnem hajnalodott.

-Azt álmodtam, mondta Viki, hogy a tengerparton vagyok, a forró napfény és a kellemes hűvös víz simogatta a bőrömet.

-Én, még ennél is kellemesebbet tudok,számodra, suttogta Anti, a lány fülébe, ezt a melegen csiklandozó és vágykeltő mondatot.

Ismét átölelték egymást és Viki mint az olvadó méz, úgy vonta be a fiú testét. Bőrük izzott, mint a láva, egyre jobban kivánták az egymásban kiteljesedés boldogságát, de most már nem akarták elkapkodni a szerelmeskedést, inkább kitolni, élvezni minden pillanatát. Átadni, belemerülni, belehalni kicsit, minden mozdulatba, simogatásba, ölelésbe és feloldódni a gyönyörben. Egymás, gyönyörében.