Írjunk folytatásos sztorit közösen (beszélgetős fórum)

-Szerinted képes lennék rá? Fúj! Apropó, hallom, hogy te is kavartál vele! Hát tényleg ellenállhatatlan lehet. Uszítsd rá Rebekát, ő még a vérét is megissza!

Tamás nagyokat nevetett Viki keserű humorán.- Antitól kaptam egy fenyegető sms-t Mónika miatt, az én vérem is ki lesz szívva!

- Ha ennyire féltékeny, nem tudom hogy csalta meg velem meg a nővéremmel is!

- Nem tudott neked ellenállni. Hidd el, nincs oda érte, csak sérti a hiúságát, hogy a neje is megcsalta őt, nem csak fordítva. De gondolkozz el azon amit az előbb mondtam, próbálj meg Móni közelébe kerülni!

- Hát nem tudom...-sóhajtott Viki.

Viki teste izzadtságban úszott mikor felébredt. Micsoda beteg álom - gondolta - miközben kimászott az ágyból és bevonszolta magát a zuhany alá. Elkeseredett volt, sírt. Könnyes arcát a forró vízsugár alá tartotta. Próbálta kikapcsolni az agyát, próbált lazítani, de nem ment. Cikáztak a gondolatok a fejében...

Ő sosem tudna olyan gonosz, érzéketlen lenni mint Rebeka. Fájt neki ami Anti és a testvére között történt, de bántani így sem akarta őket. Szerette ikertestvérét és Anti iránti érzelmei sem múltak el nyomtalanul.

Végzett a fürdéssel, egy kicsit jobban érezte magát. Már nem sírt. Főzött magának egy kávét és kiült vele a teraszra. Szépen sütött a nap.

Szia Tamás! Viki vagyok! Anti lefeküdt Rebekával. Egy Rebeka által küldött videóban bizonyosodtam meg a helyzetről.

- Te jó ég, mindig is tudtam, hogy a testvéred egy boszorkány.... Antiról meg nem tudok többet mondtani, számíthattunk erre, ismered a természetét. Sajnálom, Viki!

- Nem a sajnálatod kell. Bosszút akarok állni Antin. Ezt nem úszhatja meg. Mit tanácsolsz?!

- Sok Ötletem nincsen, te lány. Esetleg add ki magad Rebekának, és úgy derítsed ki, hogy neki mit mond rólad... Vagy még jobb ötletem van! Környékezzed meg Mónikát, a feleségét. Vedd el tőle végleg. Tudni lehet róla, hogy igencsak kedveli a nő társaságot, ha érted, mire célzok... És igen szemrevaló nő, én már tapasztaltam is.

A vonal végén Viki hangos, ördögi kacaja csendült fel.

Hiányzott neki a családja aggódott a kisfiáért, de tudta hogy ma hazamehet, és most hogy már nem terhes abban bízott hogy Anti megbocsájt neki és meggondolja magát. Fájt neki hogy Anti nem hívta fel azóta sem.

Tamás álmát Viki hívása szakította szét.

-Igen tessék! Szólt bele álmosan.

Mónika csak feküdt a kórházi ágyon, eltompult érzékekkel és gondolatokkal. Már fájdalmat sem érzett a lelkében, csak ürességet.

Látogatója nem volt, tudta, hogy egyedül van a világban.

Amikor reggel bejelentette az orvos, hogy a történtek miatt elvetélt, már azt sem sajnálta.

Nézett ki az ablakon, a fény felé, és hirtelen elkezdett valami sóvárgást érezni ...

Valami szebbért, jobbért ...

A boldogságért ...

Éppen ugrani készült, mikor Rebekától a videóüzenetet kapott. Elindította, és nem hitt a szemének. Antit látta rajta, ahogy egy pucsító nőt magáévá tesz. Alig bírta nézni, könnyekkel teli szeme remegett. Mire látta magát, a nő képében, ahogyan az megforult... Akkor jött rá, hogy Rebekát látja... Rebeka és Anti lefeküdtek egymással!!!

Elhatározta, hogy mégsem dobja el életét, hanem bosszút áll.

Viki zokogva ténfergett az éjszakában, annyira egyedül érezte magát. Biztosra vette, hogy Anti békülget a feleségével és szándékában sem áll elhagyni őérte. Megint belefutott egy ilyen helyzetbe, pedig anno megfogadta, hogy soha többé.

Ostobának érezte magát, a falba verte volna a fejét!

Egy tónál találta magát, egészen a külvárosig kiment. Megállt a partján és a víztükröt bámulta, ahogy a csillagok és a telihold fénye játszott rajta. Könnyei elapadtak, arca kifejezéstelenséget öltött, mereven bámulta a vizet. Vonzotta a sötét víztömeg, mi lenne ha...?

Leültek a nappaliban a kényelmes kanapéra egymás mellé, szürcsölgetve az italt. Kínos csend volt, Anti kényelmetlenül feszengett.

-Furcsa vagy! Szólt Viki

-Olyan jó volt még reggel, tudom sok minden történt a feleséged.. dee mintha megváltoztál volna! Már nem szeretsz?

-Öö dee, biztos valamit félreértesz csak fáradt vagyok, meg hát tényleg sűrű volt ez a nap.

Átvillant az agyán a reggel Vikivel, nem sokra rá Mónika orális akciója, pár óra múlva pedig a vad Rebeka. Három nő is őt akarja, önbizalma az egekben járt. Ugyanakkor nem tudta mitévő legyen.

-Akarod hogy itt aludjak? Kérdezte Viki az elmélázó Antit.

-Nem, ne haragudj de ma nem, és egy pár napig amíg nem rendeződnek az ügyeim szeretném ha nem is találkoznánk!

Tolta el magától az egyre közelebb bújó Vikit.

-Hát jó! Pattant fel dühösen Viki az ajtó felé robogva.

-Ne fáradj kitalálok magam is!

Anti csak az ajtócsapódástól összerezzenve tért magához, hogy mi is történt. Úgy döntött elrakja magát holnapra mert úgy érezte nehéz napok várnak még rá. Főleg Tamással van egy kis elintézni valója!

Viki viszont simogatni kezdte a nadrágját, amitől Anti most megrettent. Képtelen lett volna izgalomba jönni újra, a felesége, Rebeka teljesen kimerítették.

Azért megpróbálta átadni magát a lány érintéseinek, beszívta az ismerős parfümillatot, de semmi.

Viki is észrevette, hogy Anti nem reagál, bezzeg máskor!

-Mi van veled?-kérdezte

-Fáradt vagyok, ne haragudj rám. Meg fura is itt, ebben a házban azért...- magyarázkodott Anti, miközben égett az arca a szégyentől. Ez a lány tisztán, őszintén szereti és most pont vele nem képes lenni! A hazudós feleségével tudott, a szadista Rebekával tudott, a szerelmes Vikivel nem tud. Gyűlölte magát.-Kérsz inni valamit?- fordult el hirtelen a lánytól és a konyhába indult.

-Te mit iszol?

-Vodka-martini?

-Oké, az jó lesz nekem is.- mosolygott Viki semmi rosszra nem gondolva.

A döbbenettől felment benne a pumpa! Odalépett hozzá, megsimogatva Viki vállát és halkan súgva ébresztgette.

-Viki kelj fel, kelj fel!

Álmosan pislogott hirtelen azt sem tudta hol van.

-Te meg hogy kerülsz ide!? kérdezte meglepetten Anti.

-Majd kint elmagyarázom.

-Hívtalak vagy százszor és nem tudtam mi van veled. hadarta gyorsan Antit szóhoz sem hagyva.

-Mérges voltam és felhívtam Tamást hátha tudja mi van veled.

-Na jobb ha Tamást nem is említed az a szemét! Horkant fel Anti.

És hát ő mondta hogy beszélt a feleségeddel aki a kórházban van.. gondoltam idejövök hátha segítségre van szükséged, így elkértem a címedet. De csak a szomszédasszony nyitott ajtót aki a kisfiadra vigyázott. Azt hitte te jöttél meg idegesnek tűnt én meg kiadtam magam az unoka húgodnak, és mondtam én majd vigyázok Norbikára.

Hol voltál miért nem vetted fel a telefont már azt hittem nem akarsz velem találkozni és csak arra kellettem...

-Nem nem! Hebegte Anti, nem akarta el árulni hogy csapdába csalták, remélve hogy ez nem fog kiderülni.

-Aaa kórházban voltam.

-És mikor jöhet haza a feleséged?

-Talán már holnap.

-Mégis mi történt?

-Ne is mond, Mikor közöltem vele hogy végleg elhagyom, bejelentette hogy terhes, majd kinyögte nem tőlem hanem Tamástól. Elakartam menni hogy tisztázzam Tamással, közben Móni felhívott hogy bevett egy csomó gyógyszert....

-Jaj te szegény! bújt hozzá Viki

Anti kissé feszülten de hagyta hogy átölelje Viki. Kavarogtak benne az aznapi események, már nemtudta mitévő legyen, ez már sok volt neki. Nyugalomra vágyott, kimerült volt testileg is és lelkileg is.

Rebeka kikapta Anti kezéből a telefont és incselkedve jelezte, hogy ezt most nem veszi fel. Anti kissé megdöbbent, kellett pár másodperc neki mire felfogta, hogy nem Vikivel kefélget, hanem az ikertestvérével, de pillanatnyilag ez most nem érdekelte. A falhoz nyomta Rebekát és tetetett dühvel kérdezte a lánytól, hogy mi a franc ez. Rebeka - aki eddig profin, de gépiesen tette a dolgát - most kezdett igazán beindulni. Kicsusszant Anti kezei közül majd benyúlt a táskájába és elővett egy bilincset és felvett egy nyakörvet, majd így szólt Antihoz. - Rossz voltam büntess meg!

Anti térdre nyomta Rebekát és türelmetlenül a szájába adta a farkát. Azonnal tövig nyomta a lány szájába, miközben a nyakörvvel fojtogatni kezdte. Alig telt el 2 perc és Anti Rebeka szájába élvezett. Közben Viki folyamatosan csörgette Antit. Rebeka kiment a fürdőbe, hogy igyon egy korty vizet, közben Anti megnézte a telefonját. Látta, hogy Viki üzeneteket is írt neki. Először aggódott, de az utolsó üzenetben ismét szakított vele. Közben eszébe jutott, hogy Norbikához is haza kell mennie, mert a szomszédasszony, aki elvállata, hogy vigyázz rá, max. éjfélig marad náluk. Mikor Rebeka visszajött Anti már felöltözött, sietősen elköszönt a lánytól és megígérte, hogy majd hívni fogja. Rebeka iszonyúan dühös lett, mert úgy gondolta Anti Viki hívásai miatt rázta őt le ilyen gyorsan, sőt talán épp Vikihez megy.

Anti hazafelé vezetés közben elgondolkozott. Próbált rendet tenni az agyában. Ott van Mónika, aki iránt nem teljesen érzéketlen és amit újabban Mónika a szex terén nyújtott tulajdonképpen elég is lenne neki, de mégse az igazi. Viszont Mónika testesíti meg számára az otthon fogalmát. Ott van Viki, aki gyönyörű, érzéki, imádni való. Úgy érzi most jelenleg ő az akibe szerelmes. És végül Rebeka, aki ugyanolyan szép és érzéki, mint Viki. Vele viszont őrjítő a szex, kicsit őrült, de tudja, hogy Rebeka a legtitkosabb, legmocskosabb vágyait is teljesítené. Kínlódva felnevetett, hát ez a gondolkozás kicsit sem segített rajta. Tisztán érezte, hogy egyelőre egyik nőtől sem tudna szabadulni. Hazaért és azt látja, hogy Norbika a szobájában alszik, a szomszédasszony helyett pedig Viki ül Norbika ágya mellett és fejét ráhajtva a gyerek ágyára alszik ő is.

De nem szólt semmit, átadta magát az élvezetnek hiszen amúgy is tetszett neki Anti, és még élvezetesebb volt a gyönyör így hogy tudta bosszút állhat Vikin.

Egyszerre értek a csúcsra..

Ekkor megszólalt Anti telefonja. Viki hívta.

Anti karján kidagadtak az erek, miközben vadul magára húzta. Rebeka szoros volt és forró, Anti tövig nyomta belé a férfiasságát, hangosan sóhajtozott és közben felkiáltott :- óhhhh, Viki, de jó vagy!!!

Rebekát mintha hideg vízzel öntötték volna le, holott tudta, hogy ő adta ki magát Vikinek.

Hirtelen, mielőtt a csúcsra ért volna, hallottam, hogy sms-e érkezett. Kíváncsi természet lévén, nem bírta tovább, és elolvasta:

"Szia Édes! Viki vagyok. 2 óra múlva találkozzunk, itt várlak a Merlot hotel 697-es szobájában. Csók"

Anti azon nyomban kiugrott a kádból, borotválkozott, felvette a kedvenc ruházatát, parfümöt fújt magára. Bódítóan érezte magát. Ahogy tudott, úgy ugrott a volán mögé, és egyenesen a megadott helyre száguldott, a megadott időre....

Eközben Rebeka felvette legcsábítóbb, alul kivágott, csipkés fűzőjét, harisnyatartóját. Egy kamerát helyezett el a szobában, úgy hogy azt biztosan ne vehesse Anti észre. Vörösre rúzsozta száját, és omló, hosszú haját szépen kivasalta... Ördögi mosoly ült arcára.

Délután Anti berontott a megadott szobába, és a látványtól elállt a lélgezte. Vikit látta az ágyon feküdni, fekete, csipkás fűzővel, pucsítva, az ajtó felé irányítva szebbik részét... Férfiassága egyből kemény lett. Szólni nem tudott, de úgy érezte, nem is szükséges, mert a lány sem mozdult, ő sem szólt, csak pucsított, és húsos, domborodó, nedvtől csillogó szemérmét nyújtotta felé. Egy szó nékül...

Anti úgy érezte, még életében nem izgult fel így, még soha nem kapta el őt így az állatias, ösztönös vágy. Azon nyomban letolta a nadrágját, és szó nélkül a lány mögé állt, és minden apelláta nélkül a hajába túrt, majd egy határazott mozdulattal beléhatolt......

Végül Mónit kórházba szállították megfigyelésre. Anti nem ment be, Norbikával maradt, hogy megnyugodjon a fiú.

Amint elaludt a gyermek, Anti beleült egy kád forró fürdőbe...és lehunyta szemeit. Olyan sok dolog történt az elmúlt időszakban. Szüksége volt egy kis lazulásra. De bevillant neki egy emlék kép, ahogy Viki fölé hajol, és hosszan szeretkeznek. Érezte férfiasságát, simogatni kezdte a vízben. Jólesett neki, de többre vágyott.

Rebeka elhatározta, hogy eljátsza Vikit Anti előtt.

Kettőjük közül mindig is ő volt a gonoszabb, az önzőbb, az érzéketlenebb és a bosszú is fűtötte...

Még volt egy lejátszatlan meccsük: első barátját testvére miatt vesztette el. Tinik voltak, de ő imádta a srácot, úgy érezte, ő az igazi, mikor is kiderült, hogy a srác viszont Vikibe szerelmes. Szakítottak és akkor eltört benne valami... Testvérének sem bocsátott meg, de most látott esélyt a kegyetlen bosszúra. Lám, csk eljött az ő ideje! Mindig Viki volt a kedvenc, ő volt a kivételezett, hát ennek most vége!

Közben Antiékhoz kiért a mentő és megkezdték a gyomormosást Mónikánál. Norbi egyfolytában bömbölt, Anti telefonja megállás nélkül csengett, a mentőorvos kiabált, hogy vigye ki a gyereket, a férfi úgy érezte szétrobban a feje, nem tud a helyzet magaslatán maradni, pánikroham kerülgette.

Eközben Viki éppen a testvérével találkozott. Elmesélte, hogy van egy kezdődő kapcsolata egy sofőrrel. A testvére figyelmesen hallgatta, és közben gyanússá vált neki a dolog... Lehet, hogy Viki Antija ugyan az a férfi, akit ő már kinézett magának!? És a férfi ezért bámulja őt annyira?!

Nagyon vicces kedvében volt, és imádja a szövevényes történeteket. Arra gondolt, mi lehetne a vége annak, ha előadná, hogy ő Viki, és így lefeküdne a férfival, akár többször is, és aztán felkavarná körülöttük az állóvizet.

Félti a feleségét, hogy mégiscsak fontos számára mert még szereti.

Gyengéden pofozgatta Móni arcát hogy magához térjen hogy megtudja bevette e a gyógyszert. Majd a telefonján épp a mentők számát ütötte be, fél szemmel a konyha ajtóban észrevette Norbikát aki kétségbe esetten, szája sírásra görbülve kérdezi Apa mi van anyával!?

Móóóóniii, Móóóni, merre vagy?- lihegte és kiabálta egyben Anti ahogyan a torkán csak ki fért.

- Itt vagyok, nyugodj meg, itt vagyok.-felelte halkan Móni.

- Mégis mit képzelsz, szórakozol velem?

-Nem, nem szórakozom, azért hívtalak vissza, hogy meg beszéljük az elhangzottakat.

- Aha, értem, de úgy gondolom Móni, nem veled akarok erről továbbiakban beszélgetni, hanem csak és kizárólag a Tamással, mert tőled, már eleget hallottam.

- Értsd meg Anti, hogy..-harapott az ajkába Mónika.

- Hogy? Mit értsek meg Móni?

- Hazudtam.-felelte Móni halkan és ismét ajkába harapott.

-Hazudtál? Miben hazudtál Móni? Kezdesz kíváncsivá tenni.

Móni tudta, hogy ezt a játékot nem veszítheti el, mert akkor, örökre és végérvényesen elveszíti a férjét. Szóval most nem veszíthet, most kell okosnak lenni és akkor még most meg mentheti a házasságát, még most vissza kaphatja a férjét.

-Rendben az igazat akarod? - kérdezte Móni lesütött fejjel a férjétől, mert a szemét még nem akarta látni.

- Szerinted mégis mi a lópikulára várok már órák hosszat?- felelte felháborodottan Anti.

-Legyen- hagyta rá Móni és minden bátorságát és erejét összeszedte a következő kegyes avagy kegyetlen hazugsághoz.

-Szóval hazudtam neked, de csak részben, mert a Tamással volt viszonyom azonban még ő sem tudta, hogy terhes vagyok, tehát a gyerek a tiéd. Azonban csalódtam benned, amikor kiderült más nőkkel hetyegsz és másnál polírozod a bohócot, ahelyett, hogy velem és a gyerekeddel lennél elfoglalva, meg hogy rendbe hozzuk érte, most pedig már értük a házasságunkat. Nem tudom fiatal fruskáktól mit vártál, meddig kellesz, miért kellesz? Kapuzárási pánikod van? Valamelyik nap én úgy éreztem eléggé nagy csődör vagy te még mindig, nem kell ezt sok fele bizonygatni, elég egy fele, vagy szedsz valami búgató port? Adhatnál akkor nekem is..

- Befejezted a gúnyolódást Móni? Szóval terhes vagy tőlem? Mégis mióta tudod, el lehet még vetetni? Mind ketten tudjuk ebbe a kialakult élet és családi nehézségbe nem érdemes újabb gyereket vállalnunk.

Móni most esett igazán kétségbe, mert rájött sem a gyerek sem semmi hazugság, nem tarthatja vissza a férjét attól, hogy elhagyja őket a közös kifiával. Hirtelen úgy érezte összeomlik a világ és el is sötétült minden..halkan valahol a távolból még hallotta férje hangját, de a lábai ereje el hagyták és érezte, teste gyengeségét...

- Móni, Móni, ne tedd ezt velem..bevetted akkor a gyógyszereket mégis?- kérdezte Anti mind hiába karjaiban fekvő eszméletlen feleségét. Először azt hitte, hogy színlelt ájulás ez Mónitól, hogy időt nyerjen..de rájött még sem. Érezte, ahogyan végig fut egész testén a reszketés, elveszíthetem tudata és hirtelen rájött, hogy...

Úúú ez egyre kacifántosabb :-)

Mónika úgy érezte nyert egy kis időt gyorsan hívta Tamást tudván hogy a férje egy darabig még nem ér oda hozzá, így figyelmeztetheti..

-Haló Tamás?

-Szia! Mi a helyzet? szólt bele mit sem sejtve a történtekről.

-Baj van szívem, nagy baj mindent bevallottam Antinak!

-Micsoda?? ijedt meg Tamás a vér meghűlt az ereiben.

-De miért mi szükség volt rá, Nem erről volt szó!

Én ezt nem akartam! Hebegett Tamás. Végig futott az agyán hogy neki ez csak egy kaland volt...

-Muszáj volt, el akar hagyni és azt hittem féltékennyé tudom tenni... Most oda akar menni.. de..

-Kösz szépen ezt most jól elintézted! és lecsapta a telefont.

Anti a megengedettnél gyorsabban vezetett vissza Mónikához hogy megakadályozza nehogy hülyeséget csináljon. Mérges is volt és félt is egyben. Rohanva szaladt fel a lépcsőkön, az ajtót szinte kitépve rontott a lakásba.

Mónika közben egyedül maradt a gondolataival:

-Vajon jó ötlet volt azt hazudni, hogy terhes vagyok? Hogy fogok ebből kimászni? És Tamás? Sikerült őt is belekevernem. Fortyogni fog a dühtől, és talán szóba sem áll velem többé. Így elveszíthetem mindkettőt. Ki kell találnom valamit, míg oda nem ér Anti. Itt ez a marék gyógyszer, mi lenne, ha bevenném? De előtte felhívnám Antit... Úgyis hazarohanna, féltené a gyerekét... neki úgyis az a legfontosabb...

Anti épp Tamás háza elé ért, amikor csörgött a telefonja:

- Mit akarsz, Móni, már épp eleget hallottam!

- Öngyilkosságot követek el, ha nem jössz azonnal haza, már bevettem felét a tablettáknak, csak te tudsz megakadályozni a folytatásban. A gyereked élete a tét!

Anti mérgében földhöz vágta a telefont, majd kétségbeesetten szállt vissza a kocsiba, hogy megmentse feleségétől kis magzatát. (XD)

-Igen volt, válaszolt lehajtott fejjel.

-Ez szép! A feleségem és az állítólagos barátom. Bravó! Akkor tőle vagy netán terhes nem igaz???

-Lehet. Suttogta Mónika

-Ezzel akartál megfogni, közben meg Tamással Qrogatsz? Megáll az eszem! Háborgott Anti.

-Elmegyek.

-Hová? kérdezte Mónika kétségbe esve

-Tudod te azt jó, először is lerendezek valamit Tamással. Szólt mérgesen, elindulva az ajtó felé.

-Ne kérlek, ő nem tehet semmiről!

De ezt már szinte alig hallva becsapta maga mögött az ajtót. Vezetés közben elgondolkodott, forrt benne a düh, vajon ezért mutatta be neki Vikit hogy ne is gyanakodjon rájuk....

Nem mindegy az neked Móni?- felelte hetykén és fél vállról Anti.

-Igen is nem mindegy, szeretem tudni a vetélytársam korát.-mondta Móni.

- Miféle vetélytársról beszélsz?- kérdezte meglepetten Anti.

-Hmmm..nézett szúrósan Móni Antira és így felelt...

-Nézd,Édesem! Tudom az utobi időben voltak komoly gondjaink, de ugye nem hiszed, hogy bármi cédának át engedlek és hagyom, hogy hétvégi apuka legyél? Ez pedig nem arról szól, hogy nincs női tekintélyem azzal, hogy próbálom helyrehozni a viszonyunkat. Csupán csak tudom a gyermekünknek a legjobb apja az édesapja. Sokára fogsz te még bármi tini rüfkének gyermeket áldani. Éld ki magad, legyen így, megengedem.

Anti a döbbenettől hirtelen, se köpni, sem nyelni nem tudott.

- Nah, de Móni..mégis ezt hogyan gondolod? Nyílt házasság? Vagy mégis mire játszol?

-Nem nyílt házasság Édesem, csak tudod régóta nézegetjük egymást már Tamással és úgy döntöttünk, hogy itt az ideje nekünk is engedni a vágyainknak.

-Tamással? Micsoda? Hiszen ő a legjobb haverom, mégis mióta nézegetitek ti egymást, avagy már volt más is?

Móni lesütötte a szemét és az ajkába harapott. Tudta, hogy most kell okosan viselkednie és cselekednie, hiszen szereti Antit. Viszont azt is tudta, hogy a legnagyobb szerelmet is el kell tudni engedni, hogy vissza jöjjön. Nem akart el válni és nem is haragudott a férjére, inkább magára amiért kialakult a helyzet és elhanyagolta az urát. A gondolatai csak úgy szárnyaltak egyikből a másikba, még nehezen de visszatért a valóságba, hogy Anti rázza a vállait és a választ várja.

-Móni, figyelsz rám? Felej kérlek, hozzád beszélek, ne most bambulj el, jogomban áll tudni az igazat, volt valami már köztetek?

-Jogod?- kérdezett vissza Mónika.

Kicsit mérges is volt, hiszen a jogok és kötelességek azok most nem ebbe a szó párbajba tartoztak.

Végül ránézett a férjére és így felelt...

Anti döbbenettől szóhoz sem jutott.

-Ez most komoly? hogyhogy? Hebegte.

-Igen, jól hallottad!

-Tényleg és mennyi idős, ugyanis már az idejét sem tudom mikor voltunk együtt!

Mónika már kezdte lovon érezni magát az orális jelenet után, de Anti a kezdeti gyönyörből és nosztalgizásból gyorsan felocsúdott:

-Ez semmit sem jelentett nekem, Móni! Ezzel nincs semmi sem elrendezve. Ne hidd, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Még mindig Vikit szeretem.

Móni arcára ráfagyott a mosoly. Dühtől és keserűségtől eltorzultan nézte Antit, s egy kósza gondolat átfutott az agyán, majd könnyes szemmel vágta Anti fejéhez: nem hagyhatsz el, mert terhes vagyok!