Írjunk folytatásos sztorit közösen (beszélgetős fórum)

Rebeka egyre bódultabban érezte magát a koktél és a belekevert por megtette a hatását. Két férfi elindult felé, két oldalról megfogva felemelték, még jó hogy erősen fogták, mert az elgémberedett és az alkohol hatásától összecsuklott volna, így szinte odavonszolták az ágyhoz. Nem voltak túl gyengédek szinte rálökték az ágyra, két oldalról mindkét kezét az ágy keretéhez bilincselték.

Rebeka kissé magához térve érzékelte de szólni csak nyögve tudott hogy ne tegyék ezt vele. Megrémülten pislogott, rájött ennek felesem tréfa, az izgalom hatására hirtelen eszméletét vesztette.

A mocorgással csak annyit sikerült elérnie, hogy oldalra borult, de a táskáját nem érte el. Nem tudott mit tenni, feszülten várt. Idegei minden apró neszre pattanásig feszültek. Aztán egyszer csak végre nyílt az ajtó, az öltönyös férfi lépett be rajta és vigyorogva közölte Rebekával, hogy nem sokára itt a bevetés ideje. Rebeka nyöszörögve próbálta jelezni, hogy szólni szeretne. Az öltönyös felállította a széket és kioldozta Rebeka száját.

- Ha semmiképp sem kerülhetem el a "bevetést", akkor kérnék még előtte inni, mert már lassan kiszáradok és szeretném ha eloldoznál, mert teljesen elgémberedtek a tagjaim.

Az öltönyös férfi szó nélkül kiment az ajtón, aztán visszatért egy koktéllal. Odament az íróasztalához és a fiókból kivett valami fehér port és Rebeka italába keverte. A lány rémülten figyelte.

-Nyugi, csak egy kis vágyfokozó - mondta vigyorogva az öltönyös.

Közben belépett a szobába két jól megtermett, sebhelyes arcú, tetovált gorilla, akik végig Rebeka mellett álltak, míg az öltönyös eloldozta. Rebeka szó nélkül felhajtotta a koktélt, tényleg nagyon kiszáradt már. Az íze alapján valami méreg erős rumot keverhetett bele az öltönyös, az ital maróan folyt végig a nyelőcsövén. Aztán az öltönyös ismét kiment, míg a gorillák fegyverrel a kezükben morcosan figyelték Rebekát. A lány gyorsan felmérte, hogy ez nem az a helyzet, ahol szökéssel vagy a táskája megszerzésével próbálkozhat, így csak ült egy helyben meredten bámulva előre. Pár perc múlva az öltönyös visszatért egy újabb koktéllal, Rebeka azt is megitta. Gyomrában érezte a rum maró hatását, de azt is érezte, hogy az alkohol hatására kezd elernyedni és enyhe bizsergés fut végig a testén. Kisvártatva újabb lépések zaját hallotta, hangos férfi kacagások és trágár beszéd kíséretében belépett a szobába 8 férfi. Az öltönyös az íróasztalához intette őket és suttogva beszélgettek pár mondatot. Rebeka tudta, hogy róla van szó, de ezt elárulta az is, hogy a férfiak időnként hátranéztek rá, végig járatva szemüket a hosszú combjaitól a kerek melleken át egészen húsos ajkaiig. Úgy tűnt elégedettek a látvánnyal. Rebeka megütközve tapasztalta magán, hogy még egy ilyen helyzetben is örülni tud neki, hogy hatással van a férfiakra.

Táskája a sarokban hevert a padlón, mobiltelefonja félig kilógott belőle. A készülék rezegni kezdett, ő pedig leolvasta a kijelzőről Viki nevét. Könny futotta el a szemét, most először nem gúnyt és haragot érzett húga iránt, hanem szeretet öntötte el.

Tehetetlenül ficánkolt a széken, valahogy hozzá kell jutnia a telefonhoz, mielőtt visszajönnek érte, mert akkor mindennek vége!

A raktárba érve az öltönyös férfi a falnak lökte Rebekát.

A fájdalomtól felnyögve értetlenül nézett a férfira.

-Hé ez fájt ne olyan durván!!

-Na idefigyelj picinyem, te itt nem fenyegetőzhetsz és nem mondhatod meg hogy mit tegyek. Ugyan hogy értesíted a zsarukat ha ide bezárlak? Márpedig te innen ki nem mész!!

Az arcát megfogva száját csücsörire szorítva, újra a falnak lökte.

Rebeka megijedt, hirtelen rájött hogy csapdába esett, nagyon rossz vége lehet a könnyelműségének.

-Kérlek ne!

Csak ennyit bírt kinyögni.

-Jól mondtad bizony kifogod elégíteni mindenkinek a vágyát, de pénzt azt nem kapsz! Örülj ha túléled!

A férfi gúnyosan nevetve egy székhez kötötte, száját betömte.

Rebeka körülnézett és elszörnyedve látta hogy az egyik sarokban egy ágy található, és egyéb kínzó eszközök.

Hirtelen rettegés fogta el.

A férfi távozott a villanyt leoltva rá zárta az ajtót.

Rebeka felpattant a pultra és táncolni kezdett, majd négykézláb odamászott az öltönyös férfihoz és vadul megcsókolta. Leugrott a pultról és sorra járt a férfiak között, simogatta a nyakukat, harapdálta a fülüket, beleült az ölükbe és vonaglott. Amikor már úgy érezte, hogy eléggé felforrósodott a hangulat ahhoz, hogy néhány férfi már a tettek mezejére akarjon lépni, kért még egy piát magának. Letelepedett az öltönyös férfi ölébe és felajánlotta neki, hogy a pénzért vonuljanak félre kettesbe és ő minden vágyát teljesíti. A férfi jót nevetett és azt mondta:

- Nem kedvesem. Én ma megígértem ezeknek a férfiaknak, hogy mindannyian jól fognak szórakozni, te pedig gondoskodni fogsz erről.

- Itt kb. 15 férfi van, nem gondolod, hogy én kifogom elégíteni mindenkinek minden vágyát?! Különben meg miből van neked ennyi pénzed? Gondolom ez a rendőrséget is érdekelné, ha érted mire célzok. Úgyhogy vagy elfogadod az ajánlatom, félrevonulunk, kifizetsz és többet nem látjuk egymást vagy hívom a zsarukat!

Az öltönyös férfi felállt, megfogta Rebeka karját és magával rángatta a raktárba. Rebeka meg már előre örült, biztos volt benne, hogy a bejött a fenyegetőzése. Pár óra és aztán már a repülőn ül és irány haza.

Az egyik férfi hátulról a nyakába akasztott egy rénszarvasos kötényt és bezavarták a konyhába karácsonyi süteményeket sütni. :DD

Bocsánat, valahogy nem jött meg az ihlet. Mostanában elkapott az ünnepi hév és nem áll rá másra az agyam. :S

Rebeka megijedt, de ekkor egy eléggé szimpatikus férfi, aki öltönyben volt mellé lépett és magyarul kezdett beszélni hozzá.

-Szia szépségem! Ne félj. Itt csak olyan dolgok történhetnek, amit te is élvezni fogsz. Mennyi pénzt szeretnél?- és előhúzott egy vastag köteg eurót a zsebéből. Rebeka elképedve nézte.

-Értem. Nem adod olcsón magad.-a férfi azt hitte, a lány kevesli a pénzt és hozzátett még egy köteget. -Ezt pedig idd meg szépen, ettől ellazulsz.-átnyújtott egy színes koktélt. A férfiak mind felemelték Rebekára a poharukat elismerésül, így mindenki egyszerre ivott vele.

Egy perc után Rebeka érezte, hogy bizseregni kezd a teste, nem fél már, könnyű és gondtalan. A kamerák piros lámpái kigyulladtak, a férfiak pedig elindultak felé...

A fiúk itallal kínálták, és nagyon kedvesen beszélgetni kezdtek vele. Az egyik úgy-ahogy de tudott angolul. Rebeka angol szókincse nagyon gyenge volt, de annyit sikerült kihámoznia, hogy valamiféle üzletet kínáltak neki, nagy biznisz, és karrier lehetőség, amivel azonnal élnie kellene. Nem igazán érdekelték a részletek, gondolta, sok baja nem eshet, így hagyta, hogy az autóval elinduljanak, és messzire vigyék, amerre még soha nem járt.

Hirtelen szűk sikátorba érkeztek, és akkor eszmélt rá, hogy időközben még rájuk is sötétedett. Rájött, hogy nem kellett volna idegen országban idegen férfiak autójába úgy beülnie, hogy konkrétan senki nem tudta, merre is jár pontosan. Idegesen nézelődött jobbra-balra, de sajnos tudta: Innentől kezdve már csak sodródni tud az árral, és azzal a helyzettel amibe belekeverte magát. Egy dologban reménykedhetett, és az az volt, hogy a fiúk nem verték át, és tényleg pénzért, és jó üzletet hoznak majd a konyhára.

A kocsi hirtelen megállt, az ajtót kinyitották, és egy sötét, alaksori épületbe vezették őt. Lent, minden bordó-piros, és fekete áryalattal volt díszítve, kivilágítva.

Afféle kéjlakba vezették. Volt egy kis bár, emberek ültek a szélénél sört, és koktélokat iszogatva.

Rebeka döbbenten vette tudomásul azt, hogy a férfiakon lenge köntös van, és hogy ő az egyedüli nő a teremben. A falon végig minőségi, modern kamerák voltak...

A férfi, akinek a kérésére a kocsiba ült füttyentett egy nagyot, mire az összes férfi Rebekára nézett. Az óra kattogását is hallani lehetett.

Megtermett fekete férfiak, arabok, de még kóreai származásúak is ültek a pultnál.

Rebeka elrohant, Anti pedig repülőre szállt Tamás és barátnője társaságában.

Rebeka a reptér előtt sírt a vadonatúj cipőjében és illatozva a parfümtől. Megállt egy autó, két jóképű olasszal, akik invitálni kezdték a szexis lányt. Rebeka pedig beszállt a legújabb kiadású BMW-be, minden mindegy-alapon, nem is sejtve, kik ezek az arcok...

-Te meg őrültél? ordította Rebeka

-Hogy mertél megütni? Mi bajod?

-Még kérdezed? Hogy a francba tudok hazamenni ha te lenulláztad a kártyám, amihez semmi közöd nem volt! Milyen jogon nyúltál hozzá?? Hülye pi..a!

A biztonsági őrök közéjük álltak, Tamás is lefogta Antit.

-Csillapodj haver a végén még lecsuknak!

-Jó jó de látod mit tett velem.. rántotta ki a karját Tamás kezéből.

Rebeka összeszedve magát arcát fájlalva szipogott.

-Semmi gond! magyarázkodott, és mutogatott Anti a biztonságiaknak, és elindultak a kávézó felé ahol Tamás barátnője értetlenkedve tátott szájjal végig nézte a jelenetet.

-Hol a jó francban voltál?-sziszegte a foga közül és karon ragadta a lányt.

-És te? Visszamentem a szállodába és a bőröndöm a recepción várt!-hisztizett Rebeka.

-Mintha Vikit látnám!-szakította félbe a veszekedést Tamás a mosdóból kijövet.- Nem tudom emlékszel-e, csak egyszer találkoztunk régebben, Tamás vagyok.-mutatkozott be.

-Rebeka.-bólintott a lány és gyűlölte, hogy megint Vikihez hasonlították.

-Nálad van a kártyám?-kérdezte izgatottan Anti.

-Lehet hogy igen, lehet, hogy nem.-húzta Rebeka.

-Hallod, ne szórakozz itt velem, gyerünk jegyet venni!-a férfi odasietett a pulthoz, majd elmondta a kérését. Amint átadta a kártyát, kiderült, hogy azon bizony egy fitying sincs. A hölgy közölte vele, hogy a mai napon, itt Milánóban, két divatüzletben használták a kártyát.

Antinak leesett a dolog és hátrafordult.

Rebeka ott mosolygott és csak megvonta a vállát. A férfi dühe kitört és egy hatalmas pofont kevert le a lánynak, aki sikoltott egyet és a lendülettől a földre esett. Az egész reptér odanézett. Megjelent két biztonsági őr és elindultak felé, közben valamit olaszul magyaráztak, ő pedig még egyszer megütötte a feltápászkodni készülő Rebekát.

Eközben Milánóban Rebeka a A szállodába érve tudta meg hogy Anti összepakolt, és kijelentkezett. Az ő bőröndjét pedig a recepciós átadta neki.

-Ez szép! bosszankodott Rebeka. Remélte hogy a repülőtéren eléri még, nem is tudna elszökni előle hiszen a kártyája nála van. Taxiba pattant úton volt a reptérre.

Anti feszengve ült Tamással szemben kínjában krákogott, szemével és fejével oldat biccentve mutatta hogy menjenek ki a mosdóba.

-Tamás neked nem kell kimenned véletlenül??

Kelletlenül és kissé mérgesen hiszen már nem voltak annyira jóban, bele egyezett.

-De megyek én is. Szívem mindjárt jövünk hív a természet.

Jóóó de siessetek uncsizok!

Anti szinte berángatta a mosdóba Tamást.

-Figyelj csak nagy bajban vagyok. Lehoztam magammal Rebekát de lelépett, azt hiszem a kártyámmal együtt, hacsak nem elhagytam, nem tudom csak azt hogy nincs egy kanyim se, tudnál adni hogy hazatudjak menni??

-Micsoda hiszen az egy, vagyon annyi nekem sincs hisz még csak most jöttünk. Jó a kiscsaj mii?? Szóval nincs!

Jaj ne csináld már, akkor most mi lesz?

-Hívd fel a főnökséget, vagy menj a rendőrségre..

-Kösz a semmit! :-(

A mosdó ajtaján kilépve Anti Rebekát pillantotta meg, aki épp őt kereste szemeivel.. Anti oda sietett hozzá..

A két nő szétvált és ijedten néztek a kapu felé.

Anna mosolyt erőltetve az arcára, mint aki semmit nem látott, bekiáltott:-Hello Móni, bocs a zavarásért, ráérsz egy kicsit?

-Óh..., persze... gyere csak...-hebegte és ajkairól Viki nyálát törölgette, aki felállt és elköszönt. Reszkető lábakkal indult a kapu felé, még nagyon fel volt izgulva. Nem tudta ki ez a nő.

Ahogy elsétált Anna mellett, biccentett egyet és sietősen elindult a járdán. Anna utána fordult, a barna loknikat lágyan fújta a szél a válla körül, járása olyan volt mint a modelleké és a parfümjének illata még mindig ott volt a kapuban.

Besétált, adott két puszit, majd leült barátnője mellé, oda, ahol az előbb Viki ült.

-Egyforma parfümöt használtok?-kérdezte gúnyosan, mert Mónikán is érződött a lány illata.

-Lehet, nem tudom ő milyet használ... Megkínálhatlak?-próbált terelni Mónika és már töltötte is a martinit Annának. -Mi járatban?

-A férjeinkről lenne szó. Tudod, hogy Tamás tegnap ment Antit váltani Milánóba. Gyanítom, hogy egy nővel ment, akivel itthon jött össze nemrég. Megtennéd, hogy felhívod Antit és megkérdezed Tamásról?

-Szerintem tuti nem adja ki Tamást. Tudod, a betyárbecsület. Egyébként Anti most vitte csődbe a családot, sms-t kaptam, miszerint a számlánkon néhány forint maradt.

Anna felkacagott keserűen.- Hát akkor ő is a kis cafkájával van! Jót szórakozhatnak ott négyesben!

Mónika hallgatott. Anti "kis cafkája" az előbb csókolózott itthon, ŐVELE! Nem tudta mit mondjon. Annán látszott a düh, a frusztráció, már a harmadik italt töltötte magának.

Anna ereiben szinte meghűlt a vér! Alig hitt a szemeinek, ez valami rossz álom rázta meg a fejét, szemeit tornáztatva, de a jelenet kezdett forróbb lenni. Mónika és Viki egyre jobban összesimult ölelkeztek, Mónika keze Viki rövid szoknyája alá nyúlva megsimogatta csupasz szemérem dombját, mutató ujja besiklott kemény vértől duzzadt csiklójához, mely már eléggé benedvesedett, gyengéd körkörös mozdulatokkal izgatni kezdte...

Elfeledkezve magukról a teraszon tették épp ez egymással, amit Anna szeretett volna kihagyni, de tetszett neki a dolog. Nem is gondolta volna soha hogy Mónika a barátnője is biszex. Nem akarta hogy tovább fojtatódjon ez a kis idill, pedig ettől ő is benedvesedett, az irigysége viszont erősebb volt vágyainál, így becsengetett.

A vidójáték hangja térítette magához Mónikát az sms okozta döbbenetből. A robbanást Norbika hangosan éljenezte.

-Nem tudnád halkabban?-ordított rá a nő, mire a kisgyerek elnémult.

-Baj van?-kérdezte Viki.

-Anti lenullázza a számlánkat Milánóban!- hajtotta a fejét a tenyerébe Móni.-Mi a francra költ? Rögtön megőrülök!

Viki tudta a választ. Tudta, hogy Rebeka vele ment és testvére ki nem hagyná a más pénzén vásárlást. Útálta Antit. Biztos beleszeretett abba a sátáni Rebekába! Hirtelen lehajtotta az egész pohár italt és az asszonyhoz fordult.

-Megoldjuk, ne aggódj!-mondta mélyen a szemébe nézve, bár maga sem tudta hogyan. És szép lassan egymáshoz hajoltak. Lágyan szájon csókolták egymást, hosszan, finoman.

Ekkor ért a bejárati kapuhoz Tamás felesége, Anna és tátott szájjal bámulta a jelenetet.

Tamás barátnője nyafogni kezdett:

- Azt ígérted, hogy elviszel vásárolgatni, most meg itt akarsz ücsörögni ezzel a öhm, barátocskáddal!?

Szíve szerint Tamás is kihagyta volna a kávézgatást. Na nem mintha a vásárlás ötlete nagyon feldobta volna - bár ő is látott egy boltot, ahol néhány sportrelikviát kinézett magának - viszont tudta, hogy a lány hálás lesz neki, hiszen ebben egyeztek meg.

- Gyorsan megiszunk egy koktélt és utána még lesz időnk vásárolgatni is. - csitította a lányt Tamás.

Anti közben erősen feszengett, de most nem volt más választása, mint hogy Tamásék nyakába varrja magát, pedig a lány viselkedése erősen bántotta a büszkeségét.

Helyet foglaltak a teraszon egy asztalnál aztán rendeltek.

Tamás egy long island koktélt rendelt, Anti csak egy ásványvizet kért - nem akart drága italt inni, mivel egy huncut garas sem volt nála - a lány pedig kihívóan Anti arcába bámulva egy orgazmus koktélt kért, ugyanis elhatározta, hogy ha már Tamás rákényszerítette erre az italozgatásra, akkor azzal fogja bosszantani, hogy flörtölget Antival. Anti nem igazán vette a lapot, túlságosan lefoglalta őt, hogy hogyan kérjen kölcsön Tamástól. A lány előtt szégyellte volna felhozni a témát, de arra sem volt ötlete, hogy hogyan maradjon négyszemközt Tamással.

Anti már a repülőtéren volt, mikor észre vette, hogy nincs meg a hitelkártyája.

Éktelen dühre gerjedt, majd elfogta a kétségbeesés.

Hogy jut így haza?!

Folyamatosan hívta Rebeccát, de a lány nem vette fel a telefont.

Istenem, gondolta, csak egyszer jussak haza, és máshogy fogom élni az életem!

Céltalanul bolyongott az ismeretlen utcákon, már fogalma sem volt, merre jár.

Amikor - láss csodát - Tamás jött vele szemben, karján egy őrjítő cicababával.

- Tamás! Drága barátom! Hát te hol jársz, amerre a madár se jár? - próbálta kedélyesre venni a dolgot, és azt gondolta: a Jóisten hozta erre a barátomat! Hza juthatok vele, és elkezdhetem az új életem! ... (Rebeccára már egy pillanatig sem gondolt.) ...

A lány lenézően, félrehúzott szájjal méregette, és Tamás is kényszeredetten vette tudomásul a barát felbukkanását.

- Anti! Gyere, ülj be ide a sorokra velünk egy italra, aztán mesélj, mi szél hozott erre! ...

El is indult vissza a szállodába. Közbeiktatott még egy észbontó parfümöt és nyakláncot, mindkettő Prada.

Eközben otthon Viki és Mónika meghitt pillanatát Mónika telefonja szakította félbe, sms-e jött. Kelletlenül nézte meg, még mindig a fiatal lány kezét fogva. A bank volt az. Értesítést kapott, miszerint közös számlájukon több százezer forintnyi mozgás történt Milánóban. Elképedt.

Anti még kérdezni sem érkezett, csak az ajtócsapódás visszhangzott a fülében. Nem értette Rebekát, nem mondta, hogy valami baja lenne. Hívni kezdte a mobilján, de az már ki volt kapcsolva. Hová mehet itt Milánóban? Aggódni kezdett, hogy ez a vadóc lány nehogy valami hülyeséget csináljon!

Rebeka nem felejtette el a legfontosabbat magával vinni: Anti hitelkártyáját! "Hát ennyit érek neked? Megdugsz, aztán egy szavad sincs hozzám? Akkor majd magamnak szerzek örömöket!"-gondolta és a sok márkabolt közül kiválasztott egy Guccit, aminek a kirakatában olyn tűsarkút látott, amit eddig csak az újságokban. Eldöntötte, hogy megveszi!

Állatias vadsággal közösültek, néhány percig tartott csupán.

Az aktus végén elfordultak egymástól, szótlanul nézték a plafont mindketten.

A lány irigy sóvárgással gondolt azokra a szerelmespárokra, akiket az utcán látott a szálloda felé menet. Ragyogott az arcuk a boldogságtól, gondtalanul nevettek, gyengéd apró ölelésekkel tudatták a világgal örömüket.

Hát ez jut nekem? Ez kell nekem? Egy nálam 20 évvel idősebb férfi az elcseszett életével, akit csak a f@rka irányít? Aki nem visz el sétálni, hogy együtt rúgjuk az avart az erdőben, aki nem ad virágot csak úgy, hogy örüljek, aki nem tudja, milyen könyvet olvasok, és mit gondolok az életről? .....Aki csak szállodai szobákban ölel? - millió kérdés forgott a fejében.

És percről percre undorodott egyre inkább magától is és a férfitől is.

Felkapta ruháit, mosakodás és köszönés nélkül csapta be maga után az ajtót.

Eközben Olaszországban Anti és egy gyönyörű, barna hajú, zöld szemű, fiatal lány egy szállodai szobába rontott be, egymás ruháit szaggatva, majd Anti az ágyra lökte a lányt, a nadrágszíjával összekötözte a kezeit és vadul beléhatolt.

A lány kélyesen felsóhajtott, ő pedig a fülébe nyögte: -Ahhh...Rebeka!

Mónika megtörte a kínos csendet:- Viktória... Nem kertelek, mióta vagy Antival?-szegezte neki a kérdést de közben a testét figyelte.

-A nyár elején jöttünk össze.- mondta Viki nyugalommal, természetességgel, mintha nem is a mellette ülő nő férjéről beszélne, hanem egy idegenről.

-Azt hittem veled utazott el.

-Még külföldön van?

-Igen. Különjáratozik. De azt hittem tudod.

-Csak annyit tudtam, hogy elment.

-Hiányzik?-kérdezte tétován Mónika

-Nagyon.-ismerte be Viki és most először nézett hosszabban az idősebb nő szemébe. Az ő zöld szemei könnyben úsztak, ahogy feljött szóba Anti.

Mónika csodálatosnak találta őket, nem csodálkozhatott férje szerelmén... Keze Vikiére csúszott annak ölében, a másikkal pedig letörölt a szép arcról egy legördülő könnycseppet. Érezte, hogy a lány megszorítja a kezét...

-Szia! Én is örülök neked! Gyere, ülj mellém!

Megkínálhatlak egy hűsítővel?

Viki örömmel elfogadta a meghívást. Napok óta sündörgött a ház körül. Kíváncsi volt erre az asszonyra.

- Köszönöm a meghívást, jól esik ebben a forróságban kicsit megpihenni itt az árnyékban ...

Mindketten kicsit zavarban voltak. Egymással szemközt ültek le.

Viki átvetette a combját a másik lábán, kényelmesen hátra dőlt a fonott székben.

Nem kerülte el a figyelmét, hogy Mónika dermedten figyelte, ahogy elhelyezkedik.

Némán kortyolták az italt, és fürkészték egymás arcát.

Viki újra testhelyzetet változtatott, ezúttal már szándékosan kihívóan.

Mónika remegést érzett a hasában, ahogy Viki lábai közé nézett. A rövid szoknya felcsúszott a lány ölében, és láttatni engedte, hogy a szoknya alatt nem volt semmi.

Mónika nagyot nyelt és sóhajtott. Sosem érezte még ezt, hogy ekkora izgalmat vált ki belőle egy női test látványa. Ráadásul kézzelfogható közelségben! ...

Bizsergett az ágyéka, mellbimbója megkeményedett.

Mohón kortyolt az italból, majd lassan megnyalta a száját ...

Viki kissé széjjelebb tette a lábait, és végigsimított a nyakán ... Ivott ő is egy kortyot...

Kb. egy hónap elteltével Mónika már jól érezte magát, kint pihent a verandán vidéki házuk ajtaja előtt, amikor Vikit látta meg sétálni a kertben. Ő megismerte a lányt, de a lány őt nem. Elképedt a lány csodálatos szépségén, de azt soha nem hitte volna, hogy ő ennyire gyönyörű, és tökéletes. Muszáj volt beismernie magának, hogy tetszett neki a lány, nagyon is.

Sok kérdés támadt fel benne, mert Anti már több mint egy hete üzleti út címszóval eltűnt az életükből, és eddig mérget vett volna rá, hogy a lánnyal van... De ha nem vele, akkor kivel?! Esetleg mégis igazat beszélt, és üzleti úton van. Lehet, hogy Anti kivételesen nem a tilosban jár...? Vagy egy másik nő is lenne a dologban? Azt nem hitte volna.

Viki elé lépett:

- Szia, Viki vagyok, gondolom, hogy Te Mónika leszel. Örülök, hogy megismerhetlek.

Mosolyogva kezet is nyújtott a nőnek.

Vacsa kedves!:) Ha Neked jó így :

Tamással folytatott beszélgetése után Viki lezuhanyozott, kávét főzött magának és cikázó gondolatai társaságában kiült a teraszra. Most már kimondottan érdekelni kezdte Mónika. Ki ez a nő? Hogy néz ki? Miért vette el Anti? Mit szeretett meg benne? Féltékeny volt.