Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Irigy gyerekek fórum

Irigy gyerekek (beszélgetős fórum)


2011. okt. 27. 14:19
Kisfiam is irigy volt,de ő inkább csak édességben,ha apa adott neki csokit,és kért egy harit belőle,akkor inkább betömte az egészet,szerencsére ez már elmúlt!Szerintem természetes,de az nem jó,hogy a szülők erősítik benne!!!
20. McKenzi (válaszként erre: 18. - Ab4b6bc17d)
2008. jún. 19. 13:27

Teljesen egyetértek. Akire az irigység csak néha jellemző azt még viccesen megszólja a környezete, de ha valaki nagyon ilyen, annak nem szól senki - így kétséges, hogy valaha magába néz az illető

Nekem is van ilyen ismerősöm, nem szól neki senki, én sem merek - ritkán találkozunk, nem éri meg kockáztatni egy sértődést.

2008. jún. 19. 11:35
Én úgy gondolom, hogy mindenképp rossz nevelés kérdése.
2008. máj. 3. 22:28
Sajna nem mindenki növi ki :( Ismerünk ugye irigy felnőtteket is. Persze nem teljesen ők tehetnek róla, mert ez lett beléjük nevelve, de azért olyan idősen már magukba nézhetnének az emberek :)
17. M_Marcsa (válaszként erre: 1. - 36662af67d)
2008. máj. 2. 16:16

Az ekkora gyerekek ragaszkodnak a dolgaikhoz, ez korspecifikus, szó sincs irígységről. Magyarázd el neki, hogy csak játszani akar a másik baba és visszaadja.Persze, hogy nem érti. Ilyenkor én a gyerekekre hagyom, intézzék, persze bizonyos határokon belül.

Később kinövik.


Mondjuk, az az apuka nem azt kellett volna mondja, NE ADD ODA A LABDÁT.

2008. máj. 2. 16:06

Az irigységet nem viselem, sem gyermeknél, sem felnőttnél.Tudatosan arra neveltük a gyermekeinket, hogy mindig mindent osszanak meg egymással, igy pl. ha boltba megyünk-és esetleg csak az egyik gyerekünk van velünk--mindig gondol a testvéreire-legyen ez akár a 4 éves, akár a 10 éves.

Szerintem igy helyes.

2008. máj. 2. 15:23

Mi egy kis lakótelepen lakunk, mindenki ismer minden anyukát és gyerkőcöt. A játszótéren "bedobjuk a közösbe" a homokófelszerelést, labdát, motort, és mindegyik játszik amelyikkel akar. Persze néha van civakodás, de ilyenkor próbáljuk meggyőzni őket, hogy osztozzanak meg a játékokon.

Ezért én is meglepődtem, amikor egy másik játszótéren a kisfiam teljes természetességgel odament egy másik gyerekhez, és annak az anyukája közölte, hogy a játékot "nem adjuk oda". Kisfiam majdnem sírva fakadt, ő nem ehhez szokott.

14. 36662af67d (válaszként erre: 13. - Ab4b6bc17d)
2008. máj. 1. 17:59
Akkor apósod kezet foghatna anyósommal! Egyformán ....hogy is mondjam, hogy nem legyen bántó...."buták" ahogy te mondtad. Bár szerintem ez enyhe kifejezés.
2008. ápr. 29. 14:41

Tényleg nagyon sokat jelent, hogy hogy nevelik azt a gyereket, hogy hogy bánik vele a környezete, hogy ne maradjon meg benne a természetes irigységi korszakon túl is az irigység.


Az én apósom nagyon - már elnézést, de buta ezen a téren. Ha néhanapján jönnek anyósommal látogatóba az unokájukhoz, s anyósom ad pl. egy kindertojást a lányomnak, apósom rögtön kikapja a kezéből, s elkezd vele incselkedni, hogy az az övé. Értitek! A három éves gyermekkel!

Szabály szerűen kötekszik vele és kiröhögi (!), persze felhergeli így az unokáit, aztán csodálkozik, mikor a gyermek- ha visszakapja az ajándékát (amitől rögtön megfosztották, mikor megkapta) olyan gyorsan bontja ki és eszi meg, hogy csak na! S képes még kérni is belőle. Hát jó, hogy nem lesz a válasz. Mit gondoljon az a szerencsétlen kisgyerek... komolyan mondom, sokszor már hozzávágnám apósomhoz az "ajándékát". Hogy lehet valaki ilyen bunkó? Hogy abban lelje örömét, ha az unokái sírnak?

Ráadásul pont így válnak irigyekké.

12. 36662af67d (válaszként erre: 11. - Ab4b6bc17d)
2008. ápr. 28. 20:02
Hát Gratulálok a "kedves" anyukának! :( Csak ne nagyon csodálkozzon ha később tényleg problémák lesznek a gyerekkel! Komolyan nem értem az ilyen szülői hozzáállást!
11. ab4b6bc17d (válaszként erre: 10. - 36662af67d)
2008. ápr. 19. 17:37

Hagyják. Sőt, van amikor a viselkedésükkel még erősítik is benne ezeket a rossz (legalábbis a későbbiekben gondot okozó) tulajdonságokat.


Csak hogy néhány példát említsek még: a lányom unokanővére a saját testvérét kiközösíti a játékokból. Az meg olyan egy érzékeny kisfiú, hogy mindig sírva fakad. Pedig ő a nagyobb, de ő a gyengébb is (személyiségében). Egyszer fordult elő, hogy a lányomat sikerül befolyásolnia arra, hogy ne játszon az unokatestvérével, mert mikor elmentek, "elővettem" a kicsikémet, s amennyire tudtam, elmagyaráztam neki, hogy miért nem szabad ilyet csinálni egy mese keretében. Azóta nem is hagyta magát befolyásolni ebben a dologben. De sajna másban egyelőre igen, mert ő tiszta szívéből szereti ezt az undok kislányt. Tudom szörnyű ilyet mondani egy gyerekre, de komolyan ilyen! Általában észre sem veszi a lányom, aki meg ugye úgy lohol utána, mint egy kiskutya (remélem, csak egyelőre), s ha jönnek a többi unokatestvéreik, akkor meg a lányom közösítik ki! Hálisten a kicsikém elég jól elvan magában is, de hát azért jó lenne, ha már felismerné, hogy ki az igaz barátnője és ki nem:)


Az anyja meg nevetve mondja, hogy hogy szeret parancsnokoskodni a társainak - hát ha így áll hozzá, csak megerősíti a negatív tulajdonságait.


A kisfiú meg egy érzékeny, jó gyerek, csak szegénykém el van nyomva.

10. 36662af67d (válaszként erre: 9. - Ab4b6bc17d)
2008. ápr. 18. 00:02
És a szülők? Ráhagyják vagy próbálják leszoktatni róla?
2008. ápr. 17. 23:15

Minden gyermek átesik ezen az irigység-perióduson. Sajna van akinél nagyon erősen jelentkezik, vagy kitolódik, vagy akár meg is marad továbbra is.


A lányom unokatestvére ilyen, lassan 5 éves lesz, de annyira irigy (sokszor gonosz, kiközösítő), hogy ihaj-csuhaj! Aztán csodálkozik, ha végül nem játszanak vele.

2008. ápr. 14. 22:58
Azért kíváncsi leszek, hogy az én kisfiam is ilyen lesz-e ebben a korban. :)
7. 36662af67d (válaszként erre: 4. - Dimitrova)
2008. ápr. 14. 22:50
Igen az ő kezében volt és ha ez természetes viselkedés akkor nincs is semmi baj. Csak az apuka reakcióján döbbentem meg. Ha már mindenképpen azt akarja, hogy a gyerek ne osztozzon a játékán akkor szerintem megfogalmazhatta volna másképp is a mondandóját. Kevésbé bántón. Mert a gyerek ezt fogja eltanulni és ez szerintem nagyon nem jó. Dehát mindenki úgy nevelei a gyerekét ahogy akarja. Lelke rajta. Danikám tőlem ilyet sosem fog tanulni.
6. McKenzi (válaszként erre: 5. - McKenzi)
2008. ápr. 14. 22:27
Mármint az nem érdekel, hogy épp kedvenc játékáról van-e szó. Abból nem lesz semmi baj, ha a másik is megnézi.
5. McKenzi (válaszként erre: 4. - Dimitrova)
2008. ápr. 14. 22:26
ja igen a mi esetünkben épp hintázott a kisfiú és úgy rohant a labdához mikor a kisfiam meg akarta nézni. Nem érdekel, én arra fogom tanítani a gyereket, hogy a másik megnézhesse az ő játékait is.
2008. ápr. 14. 22:21
Tapasztalatom szerint természetes ebben a korban, de majd szépen lassan kinövik. 26 hónapos kislányomnál is tapasztaltam néhány alkalommal a játszótéren, de csak néhány alkalommal... Nem szabad erőltetni a gyereket, ha valamit nem akar odaadni, mert vannak olyan kitüntetett kedvenc játékok, amelyekhez nagyon ragaszkodnak és ezt tiszteletben kell tartani. És az, hogy az apuka azt mondta, hogy inkább elmennek.. Nos lehet, hogy az ő gyereke csak játszani akart a saját játékával. Elvégre a gyerek kezében volt, ugye?
3. McKenzi (válaszként erre: 1. - 36662af67d)
2008. ápr. 14. 22:17

majdnem ezt történt velünk is kivéve, hogy ott az apa nem szólt semmit,

de amikor kicsit megsértődtem, azt mondta, hogy nyugodtan megnézheti a gyerekem a labdát, mondom, de hogy ha az ő fia nem adja? Erre ő: gyerekek..

na ez jó, nem az én dolgom, hanem az övé lett volna, hogy szóljon a fiának, hogy adja oda megnézni a labdát. Letojta. A fiam meg szomorú lett - ő amúgy is nagyon félénk, és az ilyen esetek után még inkább az

2. mongi (válaszként erre: 1. - 36662af67d)
2008. ápr. 14. 22:00

Szia Tina!

Nagyon "érdekes" amit írtál.Még sosem hallottam ilyet egy szülőtől sem,hogy:Ne add oda...!

Az én fiam lassan 2,5 éves,de ő már kevésbé félti a játékait,mint pl. 2 éves korában.Én mindig arra tanítottam,hogy oda kell adni másnak is,s mégis volt egy ilyen korszaka.

Szóval szerintem abszolút természetes,de megdöbbentő az a bizonyos apuka példája!Hogy milyen emberek vannak!

2008. ápr. 14. 02:31

Sziasztok!

Mikor a kisfiamat (másfél éves) leviszem a játszótérre mindíg azt tapasztalom, hogy a 2-3 év körüli gyerekek nagyon irigyek és féltik a játékaika. Nem szívesen osztják meg mással. Ez a kisfiúkra és a kislányokra is igaz. Kíváncsi lennék arra, hogy ez természetes-e ebben a korban vagy a szülők hatására válnak ilyenné a gyerekek? Én eddig azt hittem, hogy ez természetes viselkedés de mostmár nem tudom mit gondoljak. Múltkor történ egy olyan dolog ami nagyon megdöbbentett és elszomorított. Kisfiammal szintén a játszón voltunk. Jött egy 2 év körüli kisfiú az apjával. Volt náluk egy labda amivel Danikám nagyon szeretett volna játszani de a kisfiú nem adta neki oda. Sőt! Az apa rögtön ölbekapta a gyerekét és azt mondogatta neki, hogy "nehogy odaadd a labdát!"

Meg "menjünk inkább máshová ahol nem zavarnak!" Nemsokára el is mentek onnan. Danikám nagyon szomorú lett, hogy nem játszhatott a labdával. Majdnem sírt is. A szívem szakadt meg, mikor a kis bánatos arcát néztem! Fogtam magam és elmentem a boltba. Vettem rögtön két labdát is! Danika nagyon örült neki! :)

Szóval akkor az irigység természetes ebben a korban vagy sem? Kíváncsi lennék a véleményetekre.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook