Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Interneten kezdődött fórum

Interneten kezdődött (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Interneten kezdődött

1 2
54. alann
2011. febr. 5. 15:36

Örülök, hogy NEKTEK sikerült.

Azt hittem nekem is.

De sajnos neeeeeeeeeeeeeeem. Még nem vagyok túl rajta, de talán egyszer én is megírom a mi történetünket.

2010. nov. 17. 17:15

Hogy bővítsem a statisztikát:)

Én is a neten találta a jelenlegi páromra:)

Már 27 hónapja élünk együtt.)

2010. nov. 17. 17:12
Én is a neten találtam a páromra, már több, mint egy éve együtt vagyunk és még mindig dúl a láv. :) Szerintem pusztán szerencse kérdése, hogy bejön-e a netes ismerkedés, úgyis az első személyes találkozásnál dől el minden.
2010. febr. 25. 19:20
Jaaa és remélem ez a bimbódzó kapcsolat nem úgy ér véget mint az előző!
2010. febr. 25. 19:16

Sziasztok!

Nekem jutott a rossz oldalból is egy kicsi.Társkeresőn talált meg az illető,elkezdte küldözgetni a leveleket majd chatelni kezdtünk az egyszerűség kedvéért és hihetetlenül jókat beszélgettünk,megnyugtatóan hatott rám a "jelenléte"!A srác az imádott Írországom fővárosából próbált rávenni arra hogy kifizeti a repjegyemet csak menjek ki hozzá minél hamarabb.Hezitáltam,közben nyaralni is voltam,de változatlanul jöttek-mentek a "szerelmetes" smsek de mire hazaértem már olyan mail fogadott hogy mégsem akar tőlem semmit.Kész voltam teljesen,felháborodtam szerettem és gyűlöltem egyszerre,de kis idő multán csillapodott

a dühöm és abban maradtunk tartjuk a kapcsolatot.

Tavaly szeptemberben vendégük voltam Dublinban,fura volt mert nem úgy fogadott mint ahogy elvártam volna!Rideg,távolságtartó volt,de már túl voltam rajta és marhára élveztem hogy idegesíthettem:D

A mostani hódolómra is neten találtam,de nem társkeresőn!Én kezdeményeztem a baráti chatelést vmikor tavaly szeptember végén.Mit ad Isten Ő is dublini :))Azóta chatelünk napi szinten,jól megértjük egymást,szeretem hogy feltud vidítan!CSAK az a helyzet félek egy hasonlóba belemenni az említett csalódásom után.Tegnap pl bavallotta szerelmes belém:)én még nem hiszem hogy ezt érzem,de nagyon afelé tartok.Júniusban megyek ki hozzá és kiderül hogyan tovább:)

49. csorocsaj (válaszként erre: 46. - Eeab532645)
2010. febr. 2. 18:21
én nem tudom nekem csak a rosz jutot a társkeresésröl nem is beszélek 5 éve chetelek de párom az nem akad
48. margareta51 (válaszként erre: 47. - A14deb9047)
2010. febr. 2. 18:10
Gratulalok!
2010. jan. 3. 21:34
Én is ebbe a cipőbe jártam! Még gépem sem volt, egy közintézmény nyitott részébe jártam hetente 1x2x netezni, hogy a fiammal tudjam a kapcsolatot tartani. Aztán kaptam egy tanácsot, nézzek fel a h-----a, "mert ott jól lehet szórakozni"..., amihez nekem akkor kedvem nem volt... regisztráltam, de se kedvem, se időm nem volt a szórakozáshoz. Közben nálam is be lett kötve a net és jött az oldaltól egy email, hogy ingyenes hétvége lesz, használjam ki. Kiválasztottam valakit, 3 nap múlva már válaszolt is. Ennek 16 hónapja!! Voltunk egymásnál "háztűznézőbe", együtt különleges koncerteken, meglátogatott stb. Szóval dúl a szerelem... 55-59 évesek vagyunk a pontosság kedvéért... és nagyon boldogok!! Telefon, net, skype, autó, vonat van., szóval a kapcsolattartás minden formájával igyekszünk élni, ha mindketten éppen nem dolgozunk. Nem lakunk közel egymáshoz - 2 óra kocsival -. De ez így nagyon izgalmas!! És várom a folytatást!! :-))
46. eeab532645 (válaszként erre: 30. - Globus)
2009. dec. 25. 10:57

globus!

Az élet kiszámíthatatlan,kitudja megmondani mikor mit csinálunk jól?Az élet véletlenek sorozata.

Van akinek csak a jó ,van akinek csak a rossz jut.

Persze valamilyen szinten nekünk is van némi beleszólásunk.

2009. dec. 24. 02:17

sziasztok!!!

akkor ugy néz ki mégis müködik ez a társkeresés,ha nem is rögtön de ha kitartóak vagyunk.

én több oldalon fenn voltam és kerestem ,de sosem találtam.

én szerettem randizni,szerettem az ismeretlen érzést.

de egy napon este megtetszett egy férfi egy oldalon és irtam neki.

kb. 1 heti beszélgetés után ,ö adfta meg a számát hogy ha gondolom hivjam fel.

elösször fura volt ,hogy hát miért én,de pont ez tette érdekessé és mássá.

a kezem remeget mikor tárcsáztam a számot,ajd mikor beleszólt ,elolvadtam a hangjától.

férfias,mély.

megbeszéltünk egy talit,amin mindketten jól éreztük magunkat,majd ujabb és újabb találkozás,3. talinál már bemutatott a családjának és azóta is együtt vagyunk.

Ö egy nagyon különleges férfi aki mindenben másabb mint a többi férfi.

Vannak dolgok amiket nem szeretek benne ,de pont ezért azt hiszem szerettem bele nagyon.

Ugy érzem nekem ö a végzetem és a sorsom.

Vannak fenn és lenn idöszakok a kapcsolatunkban,rengeteg mindenen átmentünk.

elfogadta a betegségem ,hogy talán nem szülhetek neki babát,jön velem lombikozni,kitartott mellettema sok mütétem alatt,szóval hálás lehetek az életnek hogy van ö nekem.

Most fogjuk eljegyezni egymást,bár már hivatalosan élettársak vagyunk,de holnaptól már a menyasszonya remélem.

és nagyon bizom benne hogy megajándékozhatom egy saját kisbabával.

2009. dec. 22. 11:00

Sziasztok az internet társkeresés igen koczkázatos a pakliban benne van vagy sikerül, vagy nem. A hozzászólok zöme igen bátor és merész volt és az olvasottakból kiderül egyeseknek szerencséjük volt.

Én mint laikus mondom sokszor félelmetes vajon ki az illető, akivel megismerkednek, de úgy látszik egyeseknek jól sikerült. További sok szerencsét és boldogságot kivánok.

43. kukker
2009. dec. 22. 04:55
Mindig legyen úgy,mint most érzed!Én vén csataló vagyok,de ezt kívánom Neked!!
2009. dec. 22. 00:36
Én már 11 éve annak, hogy megismertem a páromat. Több ezer kilométerre éltünk egymástól. Nem párkeresés volt a célunk. Csak egy közös cafe-ba jártunk beszélgetni, majd privi levelezni (olyan hihetetlen számú /1400, nem egyoldalas!/, őszinte levélváltás volt, hogy jobban megismertük egymást, mint 10 év együttélés alatt). Most karácsonykor lesz a nagyobbik fiunk 9 éves, a lányunk a nyárvégén volt 6 éves. Fél évig nem is láttuk egymást, csak fényképen. Az akkori technika nem sok digitalizált eszközt engedett meg nekünk. Pár hónap után felhívtam telefonon, majd rendszeressé vált ez a fajta kommunikáció is. Az első találkozás egy hétig tartott. Ezt követően megint fél év szünet. A nagy távolság, mindkettönk helyhezkötöttsége, munkahelyi elkötelezettség nehezítette a gyakoribb találkozást. A második után haza se ment. (csak a holmijáért, ami jó nagy rakomány volt) Azóta élünk együtt. Szült nekem 2 gyereket, fészket teremtettünk, és hálás vagyok a sorsnak, hogy találkozhattunk. A kinti diplomáját itthon is elismerték. Szerencsére sikerült olyan munkát találnia, ahol kamatoztathatja a kint szerzett tudását. Szóval, fel a fejjel a csüggedőknek.. Nem hiszem, hogy a társkereső oldalakon kell keresni a megfelelő partnert. Egy fórum, chat-room szerintem sokkal alkalmasabb hely arra. Jha és nem kell vadászni.. attól elmenekülnek a pasik.. Vagy esetleg egy egyéjszakás összejön. Van akinek ez a végcél..
2009. dec. 19. 23:25
Bár én sosem ismerkedtem interneten, mert fiatalon megtaláltam élőben a szerelmemet, de azt hiszem, hogy ebben van a jövő. Hogy miért? Amit sokan hátránynak emlegetnek, mint pl. a nagy távolság, az szerintem sok esetben előny! Hogy megismerkedhetünk olyan emberekkel is, akik nem a közvetlen környezetünkben élnek. Szerintem nagyon kevés a lehetőség az ismerkedésre manapság és kár, hogy sokan nem használják ki a net adta lehetőségket! Anyum is nagyon rendes emberre talált interneten, aminek igazán örülök és a barátnőmnek sem ártana próbálkoznia, mert évek óta sehol semmi...
2009. dec. 19. 14:02
Remélem, hogy örökké tart és nagyon boldogok lesztek.
39. 0c930ce391 (válaszként erre: 17. - 4ca460d3e8)
2009. dec. 19. 13:57
Nem írom le még egyszer ugyanezt, de dettó... :-)
2009. dec. 18. 22:20

Örülök, hogy Nektek és ahogy látom, Rajtatok kívül még sokaknak sikerült.

Nekem nem jött össze... Számomra a "net-szerelemből" csupán csak pár hét jutott...

Így elhatároztam, hogy soha többé. Mármint nem használom azt a módot az ismerkedésre...

Köszönöm, ebből ennyi is elég volt...

37. jucus2
2009. dec. 18. 17:20

én is gratulálok... :) nagy szerencsétek volt... :)

de ha nem haragszol nekem van egy rossz...nagyon rossz...élményem

és most nem magamról beszélek...

Van..volt egy szobatársnőm....a nevét nem mondom... eléggé maga alatt volt...szerelemre vágyott

de... csak várta a herceret a fehér lovon...(igen...eléggé romantikus alkat)

elhatározta, hogy a netre bízza magát....feljelentkezett egy párkereső oldalra...

hátha valakinek szemet szúr...mármint ő

és igaza is lett..

egy fiú irt neki...miskolci tanár az egyetemen...

ő vissza...és így ment körbe-körbe...

de aztán a fiú elment hozzá....

elkezdtek játni...a fiú (állítólag) teljesen beleszeretett...

minden ok..elkezdtek járni....

nem is tudom meddig tartott...

pár hónap...?

és jöttek a gondok....

a csaj eléggé...olyan...akit nem lehet olyan könnyen...kibírni

legalább is én így vagyok vele...

a fiúnak nem volt mindig ideje rá...dolgozott...keményen..konferenciákra járt..stb

akkor kezdődtek a gondok...

a csaj csak sírt, meg sírt, meg sírt...

minden nap...

az agyunkra ment...

4en próbáltunk volna tanulni...de nem hagyott...csak nyávogott...

hogy mit csináljon most?....akkor a fiú nem is szereti?

mondtuk neki hogy ha szereti is...nem érdemel meg...

akkor szakítson vele...

de nem...merthogy ő az élete szerelme...!!!

hát akkor szenvedj...mondtam neki...ha nem hallgatsz a szép szóra...hát teljesen tönkretesz...

paphoz járt...hogy tanácsot kérjen...azt mondta neki, küzdeni kell....

és ő küzdött...

kirándulni is elment vele...ahol szinte a sárba kellett csúszni...nagyon meleg volt...és csak hátrul ballagot...egyedül

a fiú meg elől...semmi csók vagy ilyesmi...még készfogás se...

megint a sírás...ez nem tetszett a családjának se...

utána jött a szünidő

és egy másik szobatársam mondta, hogy..már szakítottak....

a gambám leesett....de szerintem a fiú szakított vele...

ezéven nem járok suliba...beteg vagyok...kihagyon egy évet....


csak sok boldogságot kívánok neki...

ember legyek a talpán...aki őt egy életen át el fogja viselni...

2009. dec. 18. 13:30
Gratulálok nektek! Sok boldogágot!
35. dori85
2009. dec. 18. 10:27
Gratulálok a történetedhez! Mi is az interneten ismerkedtünk meg 2 éve,de azóta összehazásodtunk és várjuk szerelmünk gyümölcsét!
34. kevian
2009. dec. 18. 08:06
Mi chaten ismerkedtünk meg. Tegnap volt 4 éve, hogy először írtunk ott egymásnak. :) Mára a férjem. S ott szuszog a szomszéd szobában a közös szerelmünk, 10 hónapos. :))))
33. tinell (válaszként erre: 31. - 95e8d12894)
2009. dec. 17. 21:49
Ne aggódj! Jönni fog! Akkor, amikor nem is számítasz rá! :)
32. tinell
2009. dec. 17. 21:43

Gratulálok!


Én is neten ismertem meg a férjem! :) Én Angliában voltam, Ő itthon! Aztán én is haza jöttem! Londonban kérte meg a kezem 3 hónap ismeretség után. És csak sima levelezésként indult!

Szeptemberben volt a 3. házassági évfordulónk! :)))


További boldog éveket kívánok!!!

2009. dec. 17. 20:17
Gratulálok én is!! Bárcsak nekem is összejöne már a párkapcsolat Bencével, aki Pesten lakik, jó messze tőlem, vagy akárkivel, aki nem bunkó, hanem hűséges is és törődő is tud lenni velem!! :(
30. globus (válaszként erre: 26. - Eeab532645)
2009. dec. 17. 18:33

Én visszaléptem, de már nem bánom :)

De örülök neki, ha valakinek sikerül, ha kell, kerítést vállalok, erre volt már példa :D

29. erababa1111 (válaszként erre: 22. - 127f14054c)
2009. dec. 17. 16:06
Sziasztok! Velem is hasonló történt, mint kkinga78-cal, szintén 7 éve...és mi is hárman vagyunk már... és nagyon szuper dolog a net, ha jól használjuk :)
2009. dec. 17. 11:24

Én is neten ismertem meg Őt. Érdekes dolog, hogy nem egy társkereső oldalon. Sőt, nem is kívántam társat keresni. Akkor voltam túl egy olyan kapcsolaton, ami után azt mondtam "nekem nem kell pasi soha többé" (gondolom ismeritek az érzést :S)


A közös hobbi hozott minket össze. Hetekig kizárólag "szakmai" dolgokról beszélgettünk. Majd egyszer csak vettem a bátorságot és Róla érdeklődtem. Kíváncsi voltam ki ez a vonzó srác, akinek a profilképét órákon át tudtam átszellemült arccal bámulni.


És akkor mesélt. Én is meséltem. Msn címet cseréltünk. Amikor remegő gyomorral, kocsonyás végtagokkal ültem a gép előtt, széles vigyorral az arcomon, akkor már tudtam hogy "Én hülye, belezúgtam egy vadidegenbe, aki több mint 400km-re lakik tőlem".


Átkoztam a percet hogy megismertem, mert tudtam, mennyire fogok szenvedni. Esélyem sincs egy ilyen jóképű srácnál és messze is van. Szívás.


Ám egyszer csak közölte hogy eljön értem, és elmegyünk nyaralni. Sosem voltam még olyan izgatott. Sírtam az örömtől. Életem legszebb hetét éltem át vele.


Hamarosan újra eljött, és elvitt bemutatni a szüleinek és megmutatni a várost, ahol él. Azóta, lassan másfél éve nem mentem haza (nah jó, csak ünnepekkor 2-3 napra). Vele élek.


Nem tudtam sokat róla, és hát neten bárki bármit mondhat, de annyira vonzódtam hozzá... úgy éreztem, ha kiderül bankrabló, vagy gyerekgyilkos, az sem változtathat az érzéseimen. Ha két hét múlva elhagy, azért a két hétért is megérte. De szerencsére nem így lett! Csodapasi! Imádom!


vannak hibái, de még azokat is imádom! :D


Sokszor szembe jut mi lett volna velem, ha épp akkor nem vagyok elég bátor és megtorpanok?? ÁÁ, kirázott a hideg. :S

2009. dec. 17. 11:10
Nagyon örülök Nektek!!! Pussy
2009. dec. 16. 20:29

Gratulálok!

Ezt én is írhattam volna ,annyira ismerős.

Csak a miénk még friss ,négy hónapos,de a szószórós értelmében ugyan az!És! Ez olyan szerelem milyet még nem éltem át soha!

A csüggedőknek!

Ne adjátok fel soha!!!!!!!!!!!

2009. dec. 16. 19:48
Az én szerelmem is itt kezdödött és nagyon boldogok vagyunk.Olyan nagyon "KÉSÖI"SZERELEM!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook