Innen el, de hova? (beszélgetős fórum)
az arrogáns lehet, valóban egy kicsit erös kifejezés volt. De ha visszagondolunk, hogy a Szózatban hogyan is van ("Àldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell"), és ezt a mondatot vesszük alapul, így valóban arrogánsnak tünik (Isten ments, nem Vörömarty-t blamálom, hanem az összefüggésre utalok!)
Én azt gondolom, nem azért megy el valaki, mert nem akar tenni az országért. Helyesbítek: nem csak azért. Hanem mert tényleg nem lát más utat. Vagy mert ugyanúgy, mint jómagam: külföldre megy férjhez. Ettöl még magyar maradtam, de be kell illeszkednem a befogadó országomba is. A családom nagyon mondogatja, hogy vegyem fel a német állampolgárságot. Fel fogom. Mihelyt a magyarok engedik...mert egyelöre sajna a hazám állít választás elé, hogy ha másik állampolgárságot akarok, ne akarjak tovább magyar lenni. Tudok én várni :-)))
Az arrogans talan valoban nem a legjobb kifejezes, en inkabb ertelmetlen patriotizmusnak neveznem...
Nem vilagos viszont, miert lenne kotelessegunk barmit tenni az "orszagert"? Ki az az "orszag" egyaltalan?? A hivatalok? Merthogy azokra nagy ivben tojok, az utobbi evekben (es meg mindig) csak az eletemet keseritik, eletem legboldogabb pillanata lesz, amikor vegervenyesen megszabadulok a borzalmas magyar burokraciatol. A szeretteim? Azok vagy velem vannak kulfoldon, vagy tudnak magukra vigyazni, attol, hogy en ott vagyok, senkinek nem lesz jobb, sot.
Igy van amugy, ahogy mondod, mindenki oda megy, ahova akar. Aki meg maradni akar, maradjon, ha neki igy jo. Csak akkor ne sirjon, a nyavalygast en sem szeretem. Mindenki a maga szerencsejenek a pogacsa, ugyebar.
Ez igaz, de tiltakozok, hogy arrogáns patriotizmusom lenne.
Mindenki menjen ahova akar, talán jobb is, ha elmennek. Aki nem akar tenni semmit az országért az jobb, ha elmegy.
Ez az én álláspontom és senkire se akarom ráerőltetni.
Ezzel nem értek egyet! Miért kellene odaszögelni valakit abba az országba, ahol született? Az csak egy darab föld...és attól nem lesz kevesebb az ember, ha elmegy más országba...az arrogáns patriótizmus nem hiszem, hogy jó tanácsadó. Máshonnan is mennek az emberek, ez az élet rendje. Épp úgy, mint kicsiben: az embernek van egy háza. Szép ugyan, de kicsi, mert jönnek a gyerekek. Egyértelmü, hogy nagyobb lakást keres, ami kényelmesebb. Miért is ne?
Szerintem az ember nem attól marad magyar, mert a magyar államhatáron belül él. Aki kimegy külföldre és elfelejti a nyelvet...na az szégyelje magát, én azt gondolom.
Ha már munkakeresésröl van szó: külföldön is marha nagy szerencse kell ahhoz, hogy az ember munkát kapjon. Itt is elég arcátlanok a munkáltatók...szóval most is, mint mindig, hangsúlyozom: nem minden arany...saját példa: kijöttem Németországba, itt kezdtem németül tanulni (hosszú történet, ne ragozzuk). Egy év után, miután a nyelvkurzust és az állampolgári ismeretes kurzust végigcsináltam, egy B1 szintü (alap fok felsö szintje-közép fok alsó szintje) nyelvtudással elmentem takarítani. 350-400 eurót kaptam. Hát ez az éhenhaláshoz sok, de azért ha albit, meg rezsit kéne fizetni, bajban lettünk volna :-/ Ezer meg egy állásinterjúra mentem, mindenhol el voltak ájulva, hogy ennyi idö alatt ilyen szinten beszélek németül, akkor ez dícséretes, és mindenképp jelentkeznek és a többi...egy évig takarítottam. Holnap van elvileg az utolsó napom. Fönököm egyik hétfön még nem gyözött dicsérni, és hogy nagyon elégedett velem, pénteken megkaptam a felmondásomat postán (egy karácsonyi vacsimeghívóval). 2 hét felmondási idöt adott. Aztán az utolsó elötti napon szólt, hogy 30-ig meghosszabbította a felmondásomat. Aztán most pénteken szólt, hogy lehet, ki se rúg, még nem tudja...szóval nem csak a magyarok a g*cik. Ö egy igazi német "úriember". Ja, a túlóráimat nem akarta kifizetni, mondván, neki se fizetik ki :-DDDDD Szóval nem kell annyira isteníteni, hogy bezzeg a nyugat...itt is jócskán meg kell alkalmanként kurvulni a betevöért, hozzáteszem, ha nem volna szükségünk erre az állásra, már rég nem dolgoznék. De addig, amíg más nincs, muszáj eltürnöm ezeket. Az álláshirdetéseket 50 km-es körzetben keresem, sok helyre behívnak, de sok helyröl még azt sem mondják, megkaptuk a jelentkezésed...ez van...
Másik oldal: valóban jobb az életszínvonal. Azért ahol ketten dolgoznak, elég jól meg tudnak élni, és ha tönkremegy a hütö, nem okoz nekik gondot venni egy újat. Vagy mondjuk a két autó fenntartása. Nem egy olcsó mulatság, de megoldják. Hitel itt nem nagyon van. Van, de nem soknak. Szóval más, na...én nem szeretem a németeket, nem is költöztem volna ide, de a férjem itt él. Viszont így 2 és fél után már nem mennék haza...kezdek belerázódni
Azért azt is figyelembe kell venni, hogy, ha innen elmegyek, akkor máshol kemény összegeket kell fizetnem albérletért, utazásért satöbbi. Én abban a helyzetben vagyok, hogy családi házban, saját tulajdonban élek, nagy kín lenne máshol albérletet fizetni pláne mondjuk egy 70-es nettó keresetből...
Idehaza az albérlet árát félre tudnám tenni, tudnék egyről a kettőre lépni.
De ettől függetlenül kénytelen vagyok más városokban is állást keresni.
Mondjuk ezzel meg az a tapasztalatom, hogy inkább helyit vesznek fel. Még akkor is, ha fél órás buszozás távolságban van nekem a másik város, akkor is inkább helyit vesznek fel. Nagyon sokszor belefutottam már ilyenbe.
Egyrészt nyilván nem vonatkozik mindenkire és minden helyzetre, amit írtam.
Másrészt megkérdezném, hogy te pl hány településen kerestél eddig munkát itthon. Mert sokan azt mondják, nem találnak munkát, de igazából arra gondolnak, hogy a lakóhelyükön nem találnak munkát. Ha már mobilitásról beszélünk. Plusz amikor felajánlanak nekik munkát, közlik az interjún, hogy ők ugyan nem óhajtanak dolgozni. Utána meg sírnak. Még egyszer mondom, természetesen nem mindenki, de nagyon sokan. És nem mondom, hogy egyszerű munkát találni, de a fő probléma legtöbbször a hozzáállással van.
Én sem óhajtok éhenhalni, de ha ebben a városban nem találnék munkát, mennék tovább - országon belül. Nem rögtön sikoltoznék, hogy velem hogy kibabráltak.
már bocs. De engem még küzdeni sem hagynak mert esélyt sem kapok...
És most a munkába állásról beszélek.
És nem tudom mi abban a lesajnálás, ha az ember kimegy külföldre alantas munkát végezni azért, mert odakint azért is normális fizetést adnak, amiből meg is lehet élni és nem csak éhenhalni, mint idehaza diplomával a kezedben.
Annyira vicces, mikor egyszer az a divat, hogy szidjuk azokat akik külföldre mennek dolgozni, merthogy kiviszik az országból a tudást, meg "én fizettem a diplomáját akkor dolgozzon idehaza".
Máskor meg "menj külföldre ha idehaza nem tudsz mit kezdeni magaddal, ne legyél lusta, legyél mobilis!". Mert a magyar nem mobilis.
Mi a frászból legyek mobilis, amikor lassan helyi bérletre nem futja???
Nem siránkozok, csak példát írtam, szerencsére (mint lejjebb említettem) a párom kint dolgozik, DE mi lenne, ha ő is minimálbérből tengődne itthon?
Igazad van nem tetszik váltani kell és fogok is :)))
Gyereket bölcsibe???? Tesóm lányát fél év könyörgés után vették fel:(
Nem hibáztatok én más embereket, hisz tegyék ott fent a dolgukat csak rólam ne akarják lehúzni az utolsó bőrt is:)
pontosan :))
en bevezetnek meg egy csomo reformot az adozok javara es ingyenelok karara, de hat nem vagyok politikus :)))
elozo 2 hozzaszolasotokkal nagyon is egyetertek. Annyi hozzafuznivalom van a dologhoz, hogy csak az eredmenyt nezitek, es nem a problema gyokeret.
A nep olyan lesz, amilyenre az allam hosszu evtizedek soran neveli. Ha az van a koztudatban, hogy adozni nekem (is) jo, nemadozni meg rossz (mert mar oreganyam szomszedjanak is az orrara koppintottak anno 50 eve), akkor adozni fog. Minden neveles kerdese. Az a baj, hogy ehez nem 1-2 ev, hanem 1-2 generacio szukseges, es azt en mar nem erem meg :) ugyhogy inkabb leptem valahova, ahol ez a folyamat mar bevegeztetett ;)
Es igen, valoban idegen vagyok itt, amit erosen erzek a munkaltatok hozzaallasaban. Cserebe van gy pasim, egy anyosom, egy csomo baratom, es meg sorolhatnam, akik nemcsak hogy befogadtak, hanem meg tiszteik es szeretik is a massagomat. De ehhez mar kell egy bizonyos intelligenciaszint ugye :D
A topikinditonak: figyeltem a kivandorlasi tendenciat az elmult 10 evben, rengeteg baratom-haverom ment kulfoldre. Egyikuk sem akar visszamenni Mo.-ra....
Meg maga a társadalom. Persze, van "jó" példa elég, ha arra gondolunk, hogy a politikusok is bármit megtehetnek. De a társadalom is tehetne valamit. Szóval kettőn áll a vásár.
Az tényleg gond, hogy nem annak az orrára koppintanak, akiére kellene. De a társadalom meg azért hibás, mert menő, aki lop-csal-hazudik, pedig normális társadalomnak az ilyet ki kellene taszítania magából.