Indigó felnőttek! Kérlek írj, ha tudod magadról, hogy az vagy, de akkor is, ha még csak gyanakszol! (beszélgetős fórum)

"(beleértve az emelt szintű IQ-tesztet) mindenkit elsöpört."

ez további pont az Asperger mellett :)). Ami egyébként egyáltalán nem betegség.

És alkalmas vagy pilótának?

Köszönöm a tájékoztatást, tökéletesen képben vagyok az orvosi diagnosztikával :)

Ahogy leírtam, teljes körű pszichológiai vizsgálaton estem át nemrégiben, klinikai körülmények között, és nem azért, mert egy esetleges betegséget kerestek (vagy akartak kizárni), hanem azt vizsgálták, hogy alkalmas vagyok-e pilótának. Az összes eredményem (beleértve az emelt szintű IQ-tesztet) mindenkit elsöpört.

Na ez az az infó, amit nem akartam nyilvánosságra hozni, de muszáj voltam, mielőtt betegnek néztek...

Ha valóban az vagy, akkor nem élhetsz úgy, mint bárki más :) Hiszen az ilyen embereknek már születésüktől fogva más az életük, soha nem érzik magukat "itthon", mindig úgy érzik, hogy valamit még nem tudnak, valamit ki kell deríteniük (van, aki rájön, van, aki nem).

Bocsánat, nem akartam okoskodni, de éppen ezért indítottam a fórumot, mert teljesen más emberek, és szeretnék velük tapasztalatot cserélni.

na ezzel tökéletesen így vagyok én is... a hiperaktivitást leszámítva bár lehet hogy volt csak nem figyeltem rá, nem tudott soha lekötni huzamosabb ideig semmi és állandóan csinálnom kellett valamit ez az volna? :)

mindig úgy éreztem hogy nem vagyok idevaló, más vagyok, csak sosem tudtam miért..

Az emberek nem értenek meg, én viszont mindenkit, akivel valaha beszéltem. Hasznosnak találják a tanácsaimat, de fordítva sajnos nem ezt érzem. Mintha csak kifelé működnék... értitek?

Most jön az, hogy nem :) Persze, hogy nem értitek, senki nem érti :S

Ilyen dolgaim vannak, és nem hagynak nyugtot :S

Tényleg rendben vagyok pszichikailag, 2 éve egy jelentkezés miatt átestem egy egész napos pszichológiai vizsgálatsorozaton, átlagon felül rendben találtak mindent (tehát az elmém okés) :)

Én egyszer (néhány éve) arra riadtam éjszaka, hogy zokogok, mint egy kisgyerek. Azt hittem, csak álmodom, de sajnos azután is láttam a képeket, amikor már felültem az ágyban. Éhező, szenvedő gyerekeket láttam, és olyan volt, mintha én is egy lennék közülük. A szívem szakadt meg :( Órákig voltam zaklatott, nem tudtam abbahagyni a sírást...

pedig nem foglalkoztam előtte a témával. Azt hiszem, 17-18 éves voltam akkor.