sokszor mondtam a férjemnek hogy ha meghalok akkor adja oda a szerveimet másoknak igy bennük tovább élhetek majd,de igen szerintem is megérdemelnének egy pár sort azok a szülök akik e nemes tettet meghozták és odaadták gyermekeik szerveit,micsoda önfegyelem és bátorság,elszántság kell ehhez,le a kalappal elöttük
sok cikk jelenik meg-érthető módon-a szervátültetett gyermekekről. főleg arról a 3ról akik szinte egyszerre kaptak szerveket,Lara szivecskét. fáj h ilyenkor nem említik meg azt a gyermeket,aki odaadta testét,szerveit. az anyát és az apát,akik a világ legszörnyűbb időszakában meghoztak egy ilyen döntést.azt a nemességet,szeretetet,amit ezzel a tettükkel a világ tudtára adtak.
én ismerek egy ilyen családot. egy anyát,egy apát,akiknek kitépték a szívét,amikor eltemették másfél éves kisfiukat.akiknek az sem jelenthetett könnyebséget-sőt!-hogy tudták: a tragédia bármikor bekövetkezhet. és ők mégis,ebben a helyzetben is adtak. segítettek. Larának és a többieknek.
gondoljunk rájuk is,és küldjünk nekik sok erőt és szeretet..