Imruska születése (beszélgetős fórum)

Nagyon sok nehézségen keresztül mentél. Hála szerencsés vége van a történetednek. Sok szeretettel gratulálok! Jó erőt egészséget kívánok neked, és a babának, és persze a férjednek is.

A párommal már több mint egy éve éltünk együtt.és egy helyen is dolgoztunk.Egy decemberi reggelen arra ébredtem hogy nagyon vérzek de mivel már ebben a hónapban már kétszer is megvolt ezért nagyon furcsálottam. Ezért betelefonáltam hogy csak később megyek be dolgozni .A párommal el is mentünk a nőgyógyászhoz aki már haza sem engedett mivel kiderült hogy 3 hónapos terhes voltam és a baba veszélyben volt mivel nagyon véreztem . Megijedtünk és meg lepődtünk egyben de nem volt idő a sok bíbelődésre vittek a kórházba azonnal.Szerencsénk volt vagy talán a picur nagyon erős volt és élni akart, így minden rendbe lett a vérzést eltudták állítani.A baj elhárult egy időre ,örültünk és mikor haza engedtek,Akkor tudtuk igazán felmérni a dolgokat hogy mi szülők leszünk.De én nagyon boldog voltam és a párom erősködött hogy házasodjunk össze Így is lett .De az örömöm nem tartott soká esküvő után egy héttel rosszul lettem és megint a kórházba kötöttem ki.Veszélyeztetett terhesként nagy óvatosságra és ágynyugalomra ítéltek .De azt mondtam a pici egészségéért mindent megteszek.Pár hét elteltével mentem ellenőrzésre és a doktor úr csóválta a fejét hogy nem szabadna így fulladnom a picur még nem olyan nagy hogy nyomjon bármit is. Ezért kivizsgálásra küldött minek meg is lett az eredménye a tüdő szanatóriumba kötöttem ki.Sajnos ott nem vették komolyan a tüneteimet ezért egyik este elájultam .Másnap tüdőtükrözésre vittek ,de a nővérke csak azt mondta nem lesz semmi baj hisz én csak hipohonder vagyok ,sajnos nem akartak komolyan venni terhes hisztinek vélték a tüneteket.Mikor megtükröztek akkor derült ki hogy baj van ,gyorsan vért vettek miután a szobámba vissza vittek de a vérvétel nem nagyon sikerült mert a vérem pillanatok alatt bealudt és nagyon sűrű volt.Jött egy doktor nő és mondta hogy kapjam össze magam mert jön értem a mentő és visznek a Kútvölgyi kórház intenzív osztályára .Kérdeztem hogy ha én egy hipohonder vagyok akkor mit keresek az intenzíven , ő szó nélkül otthagyott.Jött is mentő egy doktornővel együtt aki nagyon kedves volt és elmondta hogy ne aggódjak jó kezekben leszek ,hívtam a párom hogy mi a helyzet ő is nagyon megijedt.Az intenzív osztály őrzőjébe kerültem , nagyon féltem hogy mi lesz az én picurkámmal nehogy valami baja legyen .Ott nagyon kedvesek voltak ,s rögtön megkezdték az ellátásomat . Stabilizálták az állapotomat ,mint kiderült tüdőembóliám volt ,és a picurra is nagyon vigyáztak rengeteg vizsgálatot csináltak. A pici tüdejét is elkezdték erősíteni ,ha netán az állapotom roszabodna akkor minden gond nélkül ki tudják őt császárral venni.Nehzen teltek a napok végül három és fél hetet töltöttünk az intenzív osztályon most is csak köszönettel tartozom az ott dolgozó nővéreknek és orvosoknak,mind vigyáztak ránk.De mivel haza nem engedtek így maradtunk a kórházba csak 3 emelettel följebb költöztünk, az én kislányommal mivel azt mondták hogy kislány lesz el is neveztük őt Boglárkának.Ott is nagy figyelemmel és szerettetel vigyáztak ránk .,Míg az egyik ultrahangon megkérdezte az orvosom hogy megmondja e hogy mi lesz .Mondtam hogy már mondta hogy kislány Bogica , meglepődött mivel most teknőc alakzat látszott és azt mondta nézzem meg hogy ő kisfiú lesz . Így búcsúztam el Boglárkától,és örvendtünk Imruskának.Két hét múlva egy meleg hajnalon elfolyt a magzatvíz szóltam a nővérkének ő szólt a doktorbácsimnak aki épp ügyelt és volt két szülése épp.Gyorsan megvizsgált és mondta hogy 7 kor szól a fő orvosnak meg össze szedi a császáromhoz a timet ne aggódjak .szóltam a páromnak hogy jöjjön be .A másik doktor aki ügyeletes volt megnézett és mondta délre meg lesz a baba mondtam hogy még hamarabb mivel császáros vagyok ,ő nekem esett hogy nem én döntök ráhagytam.Nyolc órakor már toltak a műtőbe nagyon féltem epiduráltak volna csak annyira remegtem hogy a az altató orvos nem tudta belémszúrni a tűt így altattak.Mikor megint felébredtem megint gépek kütyük vettek körül és a lélegeztető is rám volt kapcsolva ,mondta a nővér hogy nyugi mindjárt kiveszik,Rémülten néztem újra körül mikor magamhoz tértem de akkor már cső nélkül .a párom az ajtóban állt és beszélt hozzám ,az első kérdésem az volt hogy a mi kis picurkánk hogy van és mikor láthatom.Mondta hogy jól van ő már látta és nagyon aranyos nemsokára nekem is ide hozzák megmutatni.Életem egyik legnehezebb percei voltak azok míg a kezembe tarthattam az én kincsemet.Imre Gábor 2440gm 50cm nagy sötét haj kis pánkocska volt .minden fájdalmat és küzdelmet megért hogy egészségesen láthattam és tarthattam őt a karomban.