Azt mondják most az okosok, hogy először el kell kezdeni életmódot válltani az étkezés terén és azután szabad csak elkezdeni sportolni "kivéve ha azelőtt is sportoltál". Meg hát nem mindenkinek ugyan arra van szüksége, valakinek több zsirra van szüksége a munkájából adódan.
Szerintem a fogyókura az személyre szabott dolog, valami hozzáértővel kell beszélni, aki kitalálja hogyan is kellene.
Pont erre gondoltam én is a gyümikben rengeteg cukor van:(....legjobb módszer én ezt csinálom pár szem almát fahéjjal szegfüszeggel(örölt) édesitővel megfözök kb 3 liter vizzel összeturmix...lehüt..és ezt iszom....igy naponta 2-3 liter lecsúszik és nincs hozzáadot cukor ...és a folyadék is megvan és gyümi is....
Azért a gyümölcsös dolog nem igazán állj meg a helyét. Sajnos a legtöbb gyümölcsöt is csak módjával lehet fogyasztani, mert magas a cukortartalmuk. A zöldségekre inkább igaz lenne az állítás. Sok sikert és kitartást!
Rólam nem kellene, csak kb 5-6 kiló, hogy lemenjen, de komolyan mondom, ez a legnehezebb. Egyébként már nem hiszek egyetlen csodamódszerben sem, igazából a dédnagymamám életelve a csodaszer: a MÉRTÉK mindenből, mindenre, ami az életedben előfordul, és ez nem csak az ennivalóra vonatkozik. Valóban lassabban megy, de nincs szenvedés és nincs visszahízás.
Bizonyos részek ismerősek. Pl. tinilánykoromban folyamatosan azzal cikiztek, hogy mennyire gebe vagyok 176 cm-hez 52 kg, de semmi bajom nem volt magammal. Ettem mindent. Elmentem edzőtermebe, hogy magamra szedjek némi izmot, ami sikerült is 58 kg lettem (ez volt a "versenysúlyom) de még így is sokan néztek anorexiásnak.
Most pedig küzdök, hogy lemenjen:o)
Ill. az zavar, hogy nem ehetek akármikor, akármit. Most olvasom a norbi könyvét (kb.a felénél tartok) úgyhogy nagyon remélem, azzal sikerül normalizálódnom!
Neked is sok sikert! Bár én ezeknek a diétás ilyen-olyan turmixknak nagyon nem vagyok híve, sztem vmi kevésbé önkínzó módszert válassz:o)
Manapság fogyózik az ország apraja-nagyja és gyúr az áramvonalas alakra. No ebből az őrületből én se maradok ki. Ennek csak az a különlegessége, hogy életem nagyobb részében nem fogyóztam, hanem hízóztam. Mindent megtettem, hogy fel tudjak szedni legalább egy-egy kilót. Ettem, amit szemem-szám meglátott, édességet, zsíros falatokat. Ma már fájó szívvel gondolok a jobbnál jobb finomságokra, miket csak lelkiismeret furdalással merek már bekapni.