Így fogyok én. Őszinte szívvel ezt nem ajánlom senkinek... (beszélgetős fórum)

Vidéki vagyok tény jü ha van ker és csak kiszalad az ember egy kis zöldéségért de ez nem séta galopp. Én értem a cikk írójának azt a kijelentését is, hogy nincs csoki túrórudi stb.

Azért mindig azt mondani a gyereknek, hogy most nincs pénzünk vagy inkább az, hogy nem vesszük meg az a legrosszabb. Mert ugyan otthon nem látja de közösségben igen.

Mégis megvan a cikk! :)

Kiváncsiságból kiszámoltam, mi havi 38.500-ból élünk egy gyerekkel. Hát ez sem épp sétagalopp.

Mi is falun élünk fél éve, hatalmas telekem van, már megvettem a vetőmagokat, krumplit, fűszereket, készítjük a helyet a disznónak, tyúkoknak, és ahogy a cikk írója kifejtette, én magam is már előre tervezem, miket fogok eltenni a spejzba, és a fagyasztóba. Mindent fel kell és ki kell használni, amit az ember két kezével meg tud termelni, ilyen világot élünk, ez van.

De ha jobban belegondolok, szívesebben fogom a saját háztájit adni a Fiamnak, mert ebben legalább tudom, mi van, és hol termett.

A szomszédokkal múltkor épp azt beszéltük, hogy egyre több falusi háznál lesz saját gazdaság, mert a "paraszt újra rá fog kényszerülni, hogy túrja a földet"...

... csak az a kényszer ne lenne, hogy ennyi van, ennyiből kell megélni! Ha nagyobb váratlan kiadás van, (kocsijavítás, kerítés vagy tetőjavítás) ne boruljon a családi kassza.

... ha azért élnénk így, mert érezzük és tudjuk, hogy így helyes, nem azért, mert így muszáj....

Szerintem egyáltalán nem olyan siralmas a cikk, sőt, inkább pozitív és okos!

Nem az a szegény, aki gondolkodik és ügyesen kijön a keretéből, hanem az a szegény, aki siránkozik, de ég az egész házan a villany, a locsolást csak slagról tudja elképzelni a kertben, aki segélyért menet rágyújt párszor, mert a bagóra azért van pénz mégis... Sorolhatnám, de már látom a felém repülő köveket. :D

Nekünk pl. soha nem változott a havi kiadásunk a bevétel függvényében. Akármennyit kerestünk, a kidásunk nem nő. Hiába több a bevételünk, mi is fával fűtünk. Mondjuk főzni gázzal, mert nem kimondott kályhánk van, hanem cserépkályha, ami egyben a kazán is, ezen nem lehet főzni. :) Szóval ennyire nem spórolunk, mint a cikk szereplője, de egyáltalán nem szórjuk a pénzt.

A gyerekeink kapnak édességet, de többnyire én sütök valamit. Most pl. valami gyors keksz receptet keresni ültem ide, csak rátaláltam erre a cikkre és elkalandoztam.

A falusi kertet pedig kár leszólni, lesajnálni. :) Nem szánnivaló, hanem irigylésre méltó. Én pl. imádom a paprikát, paradicsmot, de nem a boltit, nem a fóliásat, hanem a házit, ami a napon érik. A gyümölcsökkel ugyan ez.

Nekünk is van nagy kertünk, de még egyelőre én nem műveltem. Az idén lesz a főpróba és kíváncsian várom az eredményt. :)

Szerintem spórolni nem csak annak lenne érdemes kicsit, akinek szűk a kerete, hanem mindenkinek. Könnyebb lenne értékelni a dolgokat minden téren. Nem csak anyagi, hanem emberi értékekre is kihat. Nagyon is! ;)

Ja, és a gyerekeim sokkal jobban örülnek egy finom almának, anya sütötte sütinek, mint a boltinak. Pl. a most lesz a kisfiam születésnapja és eszemben sincs rendelni tortát, mert a családban senki nem rajong a cukrászdai sütikért, a házi viszont pikk-pakk elfogy. :)

Néha a kevesebb a több, ugyebár. :)

Azért sajnálom, mert veszteségként éli meg ezt a helyzetet. Valójában úgy él, ahogy mindenkinek kellene, ill. akinek lehetősége van termelni.

A háztartása és az életvitele okos, logikus.

A gyerekei mindent megkapnak, amire tényleg szükségük van (még többet, mint az átlaggyerek), természetes úton előállított táplálékot, együttlétet, szeretetet, és megtanulnak gazdálkodni a lehetőségeikkel (és a földdel).

Vicces, mint fogyókúra, de mennyire igaz! Van testmozgás, de nincs üres kalória fogyasztás, ezért nem hízik el, tehát nem kell fogyókúrázni.

Ha fenntarthatóságról beszélünk ez az! Nem a felesleges ketyerék, amik mesterségesen gerjesztett igényeket elégítenek ki, és rövid idő alatt kimennek divatból, szeméthegyeket meg mások zsebét gazdagítva, sem az exotikus nyaralások klimatizált luxus-szállodákban.

Voltaképpen mi is így élünk, csak kevés lehetőségünk van a termelésre (remélem már nem sokáig) de nem kényszerből, hanem mert ebbe nőttem bele, és nekem így természetes. A diploma nem hátrány :)

Gratulálok a cikkhez!

igen tudom miről van szó mégha közvetett módon. szüleim, nagyszüleim kisvárosban élnek nagy kerttel és mindent teremelnek ha lehet: van sokféle gyümölcsfa, zöldségek, fűszer és sokáig csirke, nyúl is. hát az biztos h nem kényelem és pihenés. mi gyerekek a nyáridőben sokat be voltunk fogva mert kellett a segítség szőrőt szüretelni, ribizlit szedni, meggyet-csresznyét szedni, krumplit kapálni locsoni stb stb. és a felét eladásra termelték. a munka rengeteg és fárasztó. főleg kora hajnalban, késő este. és persze tudás és pénz is kell hozzá... de megéri. én gyerekként mindig is örültem h bármikor kimehettem a kertbe pár szem meggyért vagy málnért a tortára vagy eszegetni egy kis epret, csresznyét, szedni fel friss répát vagy épp paradicsmot, káposztát, karfiolt stb.

le a kalappal és minden tisztelet a kertet művelőké.

Mi kertes házban lakunk, vannak gyümölcsfáink, próbálkozunk veteményessel is. Mindent befőzök és elteszek amit csak lehet. Az égnek áll a hajam amikor azt mondják, hogy JÓ NEKED! Igen nagyszerű napi 10-12 órát dolgozom, vezetem a háztartást és maradék időmben "élvezem a kertet". Ált. este 7-8 óra között kapálunk, locsolunk. Hétvégén ált. dolgozunk, majd 4-5 körül ha hazaérünk füvet vágunk, kapálunk és locsolunk. Két éve a gyümölcsökön kívül szinte semmi sem maradt télire, először a sok eső, másodszor pedig a 40 fokos hűség pusztított. Tavaly a hintaágyban 2x kb. 15 percet ültünk:-)

Éljen a vidéki élet!!!

Bár azzal nem vitatkozom, hogy a zöldségek és gyümölcsök ízét össze sem lehet hasonlítani a boltiakéval.

Nagyon jó ez az írás!

Tulajdonképp ez a normális élet.Ellustultak az emberek.Így van idejük minden csip-csup bajjal az orvoshoz járni.

170 cm /64 kg ez egy állandó állapot.

Csak a magam készítette kajákat esszük!

Semmi túró rudi meg efféle ártalmas kórság!

Csak így tovább!