Igazam van, hogy 9 hónapos kisfiam semmi pénzért nem hagynám senkire 8 napra? Vagy túlaggódom? (beszélgetős fórum)

Én a 10 hónapos kislányomat egy baleset miatt hagytam kilenc napra az apjára.Bokatörésem volt és a műtét után tartottak bent.Majd megőrültem,pedig az apjával volt.Mindenki túlélte!

De önszántamból sose tenném!

Szerintem ezt Neked kell eldönteni.

Azért az olyan hozzászólások kicsit érdekesek, hogy nem másnak szülted a gyereked, hanem magadnak, meg lepasszolod stb.

Azért attól, hogy egy valaki anya, attól még nőnek is kell maradnia, nem kell alárendelnie magát a gyereknek. Fiatal vagy, gondolom a férjed is, persze, hogy lenne igénye Neki a kettesben töltött időre.

Ettől függetlenül a 8 nap tényleg soknak tűnik.

De azért nem a világ vége, még ha sokan azt is hiszik és így felfújják. Ha Angliában élsz biztos ismersz olyan nőket akik a családjuk jobb jövőjének érdekében Ázsiából, Afrikából eljöttek Európába dolgozni hátra hagyva az egész pici gyerekeiket...

Még egyszer elnézést, ha nem az én hozzászólásaimmal kapcsolatban írtad, csak ahogy olvastam a hozzászólásodat nekem úgy tűnt.

Kellemes napot! :-)

De ha mégis, akkor "kijavítanálak", hogy nem 2,5 éves, hanem 6éves elmúlt és nem én akartam, hogy ennyire szeressen, hogy velem ossza meg a "titkait", és nem is akarok anyja lenni,mivel van neki, de számíthat rám, megbízhat bennem...

Nemrég olvastam, hogy egy gyereknek főleg kis korától(már csecsemőkorrol is beszélhetünk) kezdve kell valaki aki felé erős kötődés alakulhat ki, aki a legtöbbet van vele, akitől a legtöbb szeretetet kapja,és ez nem feltétlenül a biológia anya lesz,mert gondoljunk csak bele, hogy ha egy nő megszül egy babát, és az a baba nem az édesanyjával van a legtöbbet, vagy más aki néha-néha vigyázz rá, nagyobb szeretettel, több törődéssel közeledik felé, mint a saját anyja, akkor lehet, a másik emberhez fog valamilyen szinten húzni.

Szia!

Ezt a hozzászólásodat az én hozzászólásommal kapcsolatban írtad? Vagy nem? Ha nem akkor bocsánat én értettem félre.

Szia!

Én mondtam már sokszor a páromnak, hogy érvényesítse jogait, de mivel elég labilis az anyuka, nem tudjuk mi történne. Igazából arra vár, hogy a gyerkőc betöltsön egy bizonyos életkort, és ő maga akarjon velünk lakni... Egyébként úgy veszem észre a párom jobban viseli ezt mint én. De persze biztos rossz neki, de hát általában ilyenek a férfiak, inkább elrejtik érzelmeiket....mondjuk jobb mintha egész nap ezen agyalna, siránkozni. Még annak is örülhetünk úgymond valamilyen szinten, hogy egyáltalán adja a gyereket,mert én úgy gondolom, és van egy érzésem, hogy lehet egyszer gondol egyet s többet nem adja. Így is a 2és fél év alatt 2-3 szor költözködtek legalábbis ennyiről tudunk. (amugy egy ideje tudjuk hol lakik,mert nekem elmondta a gyerek, pedig az anyja megtiltotta neki.) sajnos igazad van, nem tudok vele mit csinálni, én biztos nem. S nem is értem, hogy azért mert ha egy nő megszül egy gyereket, akkor már szinte azzal kész is? Mármint egy gyereket etetni, ruháztatni,nevelni, oktatni kell(ezt ő meg is teszi) és az illetékesek is ezeket nézik. De az senkit nem érdekel, azt senki nem gondolja, hogy a szeretethiány, egy bizonyos hozzáállás kihat a gyermekek lelkére, és előfordulhat hogy belőlük is olyan felnőtt lesz, aki szintén hasonlóan neveli majd gyermekét és így tovább...?

Szia!

Hát ez nem semmi..én úgy tudom de javitson ki valaki ha tévedek,attól mert nem voltak házasok ugyan olyan joga van a párodnak a gyerekéhez mint ha azok lettek volna..ő az apja és innentől fogva tök mindegy hogy csak együtt éltek..rendszeres láthatáshoz joga van és szerintem olyat meg pláne nem csinálhat az anya hogy nem mondja meg hol lakik a gyerekkel...külföldre se viheti a párod engedélye nélkül..mondjuk ha biroságon szeretné érvényesiteni párod a jogait akkor nem tudom hogy most fizet e gyerek tartást de azt is számon kérik majd rajta..Szóval ennek azért érdemes lenne szerintem utána nézni hogy legalább rendszeresen láthassátok őt..az a baj hogy hiába egy ilyen semmire kellő nő az anyja te nemtudsz vele mit csinálni mert az anyaság szent és elvenni biztos nem fogják tőle a gyereket mert ártani nem árt neki olyan súlyosan..az más dolog hogy lelkileg mennyit árt ezzel szegénynek..jaj ez tényleg borzasztó,hogy ilyen nők szülnek gyereket..párod hogy viseli ezt?

Szerintem az adott helyzetben a legjobban döntött. Kecske is, meg káposzta is..

Ha valaki meg ilyenről fórumot indít, akkor számítson rá, hogy az emberek le fogják írni a véleményüket. Azért fórumoznak.

Szia!

Tudod az a legfurcsább, hogy ő úgy állítja be, mintha ő lenne a világ legjobb anyja. Mostanában kétszer fordult elő, hogy felhívta a párom, és fél óráig gyakorlatilag a semmiről beszélt, vagyis jobban mondva magáról, hogy ő mennyit dolgozik, meg mondta a páromnak, hogy mondja már meg nekem, hogy ő mennyivel értékesebb ember,mint én, hogy a párom örülne neki ha olyan barátnője lenne, mint ő,mert mellette milyen sokat ér egy ember. Kérdezem én. Ha olyan értékes volt, annyira jó volt vele, miért csak pár hónapot laktak együtt...?(egyébként a párommal való kapcsolatom nagyon jó, szeretjük egymást, és mint írtam a gyerkőc is nagyon szeret engem és nekem is fontos ő.)emellett hozzáteszem 2-szer volt férjnél és a gyerek nem vmilyen férjétől van azóta volt egy másik élettársa, de most egy ideje megint más van és ki tudja közbe még mennyien voltak. Persze nekem nincs közöm ehhez, de azt látom, hogy fontosabb neki, hogy csávózzon... pedig azt mondja hogy annyit dolgozik, hogy alig tud a gyerekkel lenni...de akkor hogy jut ideje ismerkedni? Egyébként a gyereknek 2-3 bébiszittere van és gyakran a bébiszitter megy érte oviba, vagy az mosdatja meg, az fekteti le, sőt a gyerkőc már azt is elmondta nekem, hogy volt már rá példa hogy a bébiszitternél aludt... (és az egyiket nem is szereti a gyerek, kérdeztem mondta-e az anyjának mire ő hogy nem...)nem tudom, lehet hogy ez normális dolog?! Én lehetek a maradi? egyébként nem lehet vele beszélni, mert dührohamot kapna és nem engedné egy jó hosszú ideig a gyereket.egyébként nem adná ide lakni a gyereket bár nem is értem miért nem? (mivel ők nem voltak házasok csak külön mentek, és nem volt semmi bíróság, és a párom akkor látja a gyermekét mikor megengedi a gyerek anyja. mikor milyen kedve van. van hogy hetekig nem jöhet hozzánk,van hogy jön egymás után két hétvégét(hozzáteszem az sem volt hajlandó elmondani hol laknak a gyerekkel(nagyvárosiak, mi falun élünk, ö hozza a gyereket de vagy a párom megy érte ide a faluba az exbarátnő szüleihez) a gyerek sokszor mondta már nekem hogy ő úgy jönne gyakrabban de az anyja nem engedi. persze a páromnak azt mondta hogyha a gyerek akar jönni akkor ő elengedi. szóval ellentétes dolgokat mondanak persze mi nem mondtuk ám neki miket mond a gyerek. szóval én úgy látom nincs meg közöttük az az erős anya-gyerek kapcsolat, és én úgy vélem egy gyereknek az anyjában kellene megbízni leginkább, vele kéne megosztani a dolgokat... egyébként biztos felmerült benned a kérdés hogy lehetett vele a párom,bennem is felmerült.A párom elmondta, hogy eleinte nagyon kedves, odaadó volt ágyba vitte a reggelit aztán terhes lett, és a gyerek születése előtt kb 1-2 hónappal összeköltöztek, és aztán teljesen kifordult magából, hisztis elviselhetetlen lett...és különmentek. húúú ne haragudj hogy ennyit írtam de olyan jó ezt kiadni magamból. :-)

SZIASZTOK!

lÁTOM MÉG SOKAN TÁMADJÁTOK A FÓRUM NYITÓT DE FELESLEGES MERT MÁR DÖNTÖTT..ELVISZIK MAGUKKAL A PICIT..CSAK AZÉRT IROM MERT KÁR EZEN VITATKOZNI MOSTMÁR.

Szia!

Ez borzasztó dolog amit irsz,nem értem miért szül egy ilyen nő gyereket,ennek még kutyát se adnék..

A kérdésedre a válaszom:Pároddal egyet értek 100%-osan ha már ilyen anyának nem való nő az anyja szegénynek akkor legalább legyél ott te neki akihez bármikor bármiben fordulhat és számithat rád..egyébként nem ültetek még le kedves anyukával beszélgetni?Nem ártana fel nyitni a szemét egyébként meg ha ennyire nem érdekli a fia akár veletek is élhetne,legalább nem lenne terhére a gyerek.

No, végre valaki megfogalmazta, amit én is érzek a dologban. Más itt a feszültség tárgya, nem is a gyerek...

Mi fiatal, laza, egyetemista szülők voltunk az elsőnél, de sohase volt a férjemmel köztünk feszültség a gyerek miatt.. Ha úgy döntöttünk megyünk, mentünk, ha nem meg nem. De az mindkettőnk kedvére volt, nem volt kétségünk afelől, hogy jól döntünk, nem kellett külső megerősítés. Ezekben a dolgokban nincs objektív vélemény, főleg az számít, hogy az anya hogyan éli meg a dolgot...

Egyébként kicsi baba mellett már az is nagy kikapcsolódás volt, hogy egy napra elvittük anyósomékhoz. Volt egy kettesben töltött szabadnapunk, anyósék örültek, hogy megbízunk bennük, a gyerek meg odaszokott, és később tényleg nyugodt szívvel ott lehetett hagyni, már hosszabb időre... De csak kicsit nagyobb korában, és akkor is jó okkal...

Egyébként meg a szülőknek igenis kell magukkal foglalkozni, nem beleőrülni a gyereknevelésbe, tartani az egyensúlyt... Nem kell magunkból mártírt csinálni...

De azért ilyen kicsinek, ilyen bizonytalanul nem vágnék bele a hosszú nyaralásba..

Viszont pici gyerekkel meg számomra nem pihenés az ilyen, de a sógoromék meg szeretik úgy is... Szóval sokváltozós történet ez...

szerintem két dolgot kell szem előtt tartani, méghozzá az egyik, hogy a baba nyilván nem fog felnőttkorában emlékezni, hogy 9 hónaposan egy hetet anya nélkül volt, hanem az anyuka érzései a fontosak, méghozzá nagyon fontosak, hggy kiegyensúlyozott maradjon a kapcsolata a kicsivel (lelkiismeretfurdalás és aggódás nélkül), de a másik nagyon fontos szempont, ami felmerülhet, az a partner álláspontja - vajon miért akarhat elmenni ilyen hosszú időre a baba nélkül, mikor a mindennapi életben nyilván látja, mennyire szoros kapcsolatra szorul anya is, baba is egymáshoz? talán pont azért?

szóval azért megvizsgálnám, hogy minden rendben van-e a kapcsolatban, hogy ez nem a férj arra való kísérlete, hogy ismét egyenrangúnak érezze magát a kapcsolatban, illetve a PÁRkapcsolatot erősítse, vagy csak a szokásos férfiérzéketlenségről van-e a szó... mert ha az előbbi, azt gondolom, a párkapcsolat javítását, a férfi újra előtérbe helyezését, szeretethiányának esetleges pótlását mindenképp előtérbe kell helyezni azzal szemben, hogy esetleg egy hétig hiányzik a baba. ez csak egy gondolat, nem tudom, mi a topiknyitó helyzete, csak lehet egy olyan aspektusa is a javaslatnak, aminek a figyelmen kívül hagyása hosszútávon ahhoz vezethet, hogy tönkremegy a párkapcsolat, és a gyerek "elveszti" az édesapját. ismétlem, csak egy gondolat, fogalmam sincs, miért akar az apuka gyerek nélkül menni.

Szerintem ez egyértelmű volt, hogy egyik felének az lesz a véleménye, hogy nyugodtan a másik felének meg az, hogy ne hagyd. Ezt neked kell érezned és eldöntened. Én a te helyedben azt csinálnám, hogy olyan augusztus fele 1 napra rábíznám valakire. De nem csak éjszakára, hanem egy teljes napra. És akkor úgy is tudni fogod, hogy kibírnád e azt a 8 napot, vagy nem. Mert annak sincs értelme, hogy szomorú vagy a nyaraláson és aggódsz.

Az nem megoldható esetleg, hogy vinnétek magatokkal egy 3.embert aki vigyázna a picire? És akkor ti is tudtok kettesbe lenni, de ott lenne melletted... ?

írtad külföldön éltek és nem lenne segítség, mármint pl anyukád, vagyis közeli rokon.

még ha lenne is belegondoltál egy 9hónaposnak milyen érzés lehet anya nélkül 8napig??? lelki sérülést fogsz neki okozni, nem fogja érteni, hova tűnt az anyukája! még egy x éves sem értené ezt meg, hogy anya most elutazik, de x nap múlva itthon lesz megint....számukra még nincs időfogalom...egyenes út a bizalmatlansághoz feléd. teljesen kétségbe fog esni!!! 1-2 napig még úgy el lenne azzal, akit nagyon ismer, de utána kész káosz lesz az élete..

itt nem rólad/rólatok van szó, hanem a baba érzéseiről...

nem tudjátok magatokkal vinni? igen, kicsit problémásabb és nem igazi nyaralás lesz, hiszen valamilyen szinten teher lesz, egy bébi mellett(de még egy gyerek mellett) nem lehet úgy kikapcsolódni, mintha csak 2-en lennétek, de aki szült már annak ezzel tisztában kell lenni, hogy onnnatól kezdve már más az élete, más dimenziók vannak...

pl. azt mondta nekem hogy nem szokta mondani neki az anyukája, hogy szereti, nem öleli meg, csak néha ad neki egy puszit. Egyszer megkérdezte tőlem, hogy én ki vagyok neki? Mire én kérdeztem, hogy mondja meg ő szerinte kije vagyok én neki. Erre ő megkérdezte,hogy az anyukája vagyok-e? elmondtam neki hogy én nem vagyok az anyukája, aztán megkérdeztem miből gondolja ezt, mire azt mondta, mert hogy én mindig vele vagyok( mikor jön hozzánk, sokat vagyunk együtt, és én nem megyek sehova, pl szórakozni se.) másik példa: nekem megnyílik, elmond dolgokat,pl. egyik alkalommal mikor lefektettem elmondta hogy néha szokott sírni esténkét úgy hogy nem hallja az anyukája, és azt mondta azért, mert nem foglalkozik vele senki, meg elmondta, hogy szerelmes egy kislányba az oviba és kérdeztem elmondta- e az anyukájának mire ő azt válaszolta, nem mond el semmit az anyjának. Húúú már kész regényt írtam.:-) Szóval nekem fény ragyogja be a szívem, mikor azt látom, igenis egy nőnek akinek gyermeke van a gyermeke a legfontosabb, az hogy minden szeretetét neki adja...s én benne vagyok egy érdekes helyzetbe és nem tudom, hogy mit kéne tennem? Mármint maradjon továbbra is jó kapcsolat közöttünk vagy ezzel ártok? A párom szerint ha már a saját anyja nem tudja szeretni a gyereket, vagyis nem mutatja ki neki vmiért... ez jó neki ha velem szoros kapcsolatot ápol,mert kell neki egy anyafigura

Várom a véleményeket!

Sziasztok!

Nekem még nincs gyerekem. De a páromnak van egy kisfia az egyik előző kapcsolatából, és nem értem a gyermek édesanyja viselkedését. Tudni kell hogy ők már akkor külön mentek mikor pár hónapos volt a kisfiú. Szóval mióta én a párommal együtt vagyok(majdnem 2 és fél éve) egyszer volt olyan, hogy a gyermek hiányolta az édesanyját. Mikor összejöttünk szinte állandóan nálunk volt a gyerkőc, mostanában meg alig. De a lényeg, amit ki akartam hozni az egészből, hogy látom vannak olyan anyukák is akiknek fontosabb a gyerekük, mint a szórakozás, és biztos nem azon gondolkoztak, hova, kinek adják a gyermeküket a szilveszteri időszakban... és ami nagyon bánt,hogy mond olyan dolgokat a gyerek,amit én nem értek meg, hogy viselkedhet így egy anya. Érezni, látni lehet rajta,hogy hatalmas szeretethiánya van, és amit egy ideje észrevettünk hogy jobban hallgat rám, mint az apukájára,és olyanokat mond nekem, hogy majdnem a sírás kerülget...és úgy érzem, úgy veszem észre "anyafiguraként" tekint rám. Szerintetek lehetséges,hogy a gyerkőc anyjaként szeressen?