Igaz barátok, barátnők (beszélgetős fórum)

Szia eniko"!

Szerintem az igaz baratrol akkor deru"l ki igazan

hogy tenyleg barat,amikor a legnehezebb idoszakban,vagy legnagyobb szu"kseg idejen se hagy magadra...

Szóval sikerült a "barátnőmmel" beszélni. Felhivott. Megharagudott, de olyan szinten, hogy a másik csajt is és engem is elküldött a büdös francba.

És közölte, hogy ez itt az utolsó csepp a pohárban. Vége a barátságunknak.

Ennyi volt. Felhozott olyan dolgokat, ami nem igaz, és azt mondta, hogy ezért nem akart velem beszélni, mert tudta, hogy úgyis megmagyarázom. Naná, hogy megmagyarázom, hisz az az igazság.

Lehet, hogy megharagudott rám a barátnőm. Tiszta hülye szitu.

Küldtem a csatlakozásról /bank/ levelet a közös ismerősünknek. A csaj irt, hogy a barátnőm alá belép majd, mert beszélt vele telefonon. Visszairtam, hogy rendben, én nem haragszom meg, de hogy tudja a barátnőm még nem lépett be.

De irtam neki, hogy ráér.

Addig szerencsétlenkedett, mignem belépett alám, viszont ez már véletlen volt.

Gondolom elmondta neki ez a csaj, és ő meg megsértődött.

Tegnap is kerestem telefonon, ma is, nem veszi fel, küldtem neki sms-t, de nincs bekapcsolva. Nem tudom mi a fene van vele, de ki fogom deriteni.

A tegnapi kirándulás a barátnőmmel, a fiával és a férjemmel nagyon jól sikerült. Remélem máskor is elmegyünk együtt.

Ez egy másik barátnőm.

Hát persze hogy az. Ezt akartam kihozni belőle, bocsi ha nem igy jött le.

Nem bánt, mert lehet hogy igy jobb mindkét családnak.

Tudod sokat jártunk együtt nyaralni, a gyerekeink olyan párosban, hogy fiú, lány egyidősek, igaz nekik a harmadik ovis.

Nekünk meg nincs harmadik.

Mindegy túlléptem rajta.

Csak akkor jön, ha üzenek, hogy megjött a T-mobil számla, és hozza a pénzt. Mert a párom aranykártyájára van telefonja.

Nem tudom irtam-e már, hogy 25. éve lenne az idén, hogy van egy "barátnőm". Egy osztályba jártunk, és mindig nagyon jól megvoltunk.

Ő úgy ment férjhez, hogy mindig is meg volt mindenük, a mai napig. Semmiben nem szenvednek hiányt. Bármit meg tudnak vásárolni, a legdrágább áruházakban is. Nem is volt probléma.

Mi nem álltuk jól, és a mai napig nem állunk úgy anyagilag, hogy akárcsak hasonló életet élhessünk. Nincs nagy háznunk, az én autóm elmúlt 20 éves a férjemé és öreg, nekik fiatal kocsira tellett. Nem baj.

Ő tanul, hogy minél több pénze legyen, bevállaltak harmadik gyereket, aki most csak nyűg, mert még kicsi, és hisztis.

Engem maceráltak, hogy kell nekem is mégegy gyerek stb. stb.

Szó sem lehet róla. Idegileg sem birnám, meg egyébként is öreg vagyok én már bohócnak. Aztán leszázalékoltak, ami mindenkinek fáj, de nem értem miért. Én szivesen dolgoztam volna tovább. Akárhányszor találkoztunk, -mert elég sűrűn áthivogattak- mindig mondták, hogy menjek dolgozni meg ilyesmi. Nem értették meg és még most sem, hogy nem úgy van az, mert nem vesznek fel és nem mindegy milyen munkára jelentkezek.

Aztán már nem hivtak. Már telefonon sem hivnak. Szerintem nem ez az igazi barátság.

Háááát, már nem is tudom, hogy IGAZI barát-e, vagy csak egy barát a helyes kifejezés. Ha összezördülés van és a fejemhez vág mindent és visszakéri amiket adott...

Azért ha nem beszélünk hiányzik, de már nem tekintem IGAZI barátnak. Csalódtam :(

Egyszer én is összevesztem azzal a barátnőmmel, akit világéletemben "A legjobb barátnőm"-nek tartottam.. pár házzal laktak messzebb tőlünk, gyakorlatilag kb. 5 éves korunktól barátnők voltunk.. együtt játszottunk kislányként, közös suliba jártunk, ugyanaz a gimi, közös tini és kamaszkor.. még a pasijaink is barátok voltak annó..:) Aztán elszakadtunk egymástól, mert ők külföldre költöztek a férjével és amikor időnként hazajöttek, mindenki fontosabb volt, mint én.. Ekkor már úgy 26-27 körül voltunk..

Én jó pár hónapig ezt tűrtem, aztán amikor betelt a pohár, akkor csak annyit mondtam neki, hogy "Ami nem működik, azt nem kell erőltetni" és letettem a telefont.. ő utána pár hétig sms-ben akart békülni, de én mindig leráztam..

2 évig (!!!) húztuk a mosolyszünetet úgy, hogy csak szülinapi-névnapi sms-eket küldtünk egymásnak, tök hűvös stílusban.. Nagyon sz*r volt, nagyon hiányzott - de szerintem mindketten túl büszkék voltunk nyitni.. én ennyi ideig még soha-senkivel nem voltam haragban, ebben is ő a "leg"..;)))

Akkor "békültünk" ki, amikor megszületett a kisfiuk és én küldtem neki egy olyan tuti ajándékot, amitől szegény nagyon elkezdett bőgni..:)) amikor felhívott, hogy megköszönje, akkor meg én is bőgtem..:)))

Azóta újra tartjuk a kapcsolatot, ha hazajönnek Magyarországra általában találkozunk - de azért már nem olyan, mint régen volt..:((

Ezzel az egésszel csak valami olyasmit akarok kinyögni, hogy ha valóban fontos Neked annak a csajszinak a barátsága, akkor próbálj nyitni felé legalább egy kicsit, mert ahogy telik a külön és haraggal töltött idő, egyre nehezebb lesz újra felvenni a kapcsolatot.. egyre kevésbbé lesz indokod (kivéve talán a könyvek), hogy újra szóbaálljatok egymással..

Fontosak a virtuális barátok is (főleg, ha igazi "lelki társra" akad az ember..:)), de velük nem tudsz sajna sehová beülni hirtelen felindulásból meginni egy kávét és dumcsizni egy jót..:))

Egyébként meg nem hiszem, hogy Neked kellene magyarázkodnod - ebben a sztoriban most ő a saras..

Azt nem jósolta meg magának, hogy mikor fog kibékülni Veled??:))))

Köszönöm a biztatást. Kibékültünk.

Itt is aránylag jó idő van, olyan kicsit tavaszias. Ahogy nálatok is, bár nem tudom merre élsz.

Ma épp rossz passzban voltam, és tegnap is. De kezdek helyrejönni. :)

Bercsi!

Mi is vesztünk már össze. Kibékültünk, és azt gondolom, hogy most jóban vagyunk.

Nem azt mondom, légy újra jóba vele, de előszőr lépj, és kérd vissza a könyveidet. Igen, irj neki előszőr egy mailt.

Aztán ha nem válaszol, sms-t, ha arra sem, hivd fel.

Megér annyit szerinem az egész.

Aztán valahogy szép lassan tisztázzátok a dolgot. Virtuális barátnőim nekem is vannak.

Ne dacolj, kérlek, most az egyszer ne. Próbáld meg!

Nekem volt egy nagyon jó barátnőm, aztán néhány hónapja, egy félreértés miatt megszakadt a kapcsolatunk. (csak mellesleg jegyzem meg, hogy ő jósol, és már tavasszal kijött neki a kártyában, hogy a barátnőjével -ezekszerint velem-összeveszik)

A félreértés nagyjából abból adódott, hogy adtunk fel egy skandilottót közösen, és valahogy úgy alakult, hogy utána kicsit elvesztem, és ezt ő úgy értelmezte, hogy nyertünk, csak nem akarom megosztani vele a pénzt. Ezen teljesen megdöbbentem, annyira, hogy sem a hívására, sem az sms-ére, sem a mail-jére nem reagáltam, főleg azokután, hogy néhány helyről visszahallottam a "nyereményünkről".

Mai napig döbbenek, hogy hogyan feltételezhetett rólam ilyesmit! Talán itt képbe jött a "mindenki magából indul ki" dolog is...

Ez kb nyár végén történt, azóta épp csak vakkantunk egymásnak az utcán, semmi más.

Én most épp azt a korszakomat élem, mikor a család a legfontosabb, őszintén mondom, elvagyok így, főleg, hogy itt a Hoxán van olyan, aki virtuális barátcsajszi lett :)

Egy apró gondom van, hogy nála van 2 angyalos könyvem, amikre most szükségem lenne, de itt jön a kérdés: hogyan kapom vissza?! Írjak neki mail-t?

Egyszerűen nincs kedvem vele kommunikálni, magyarázkodni a kreált vádjaira...

Bocsi, nem fejtettem ki: arra írtam, hogy Te vagy az egyetlen ember, aki igazán odafigyel erre a topikra.

Sajnos én is máshol járok gondolatban mostanában, szóval ez a "le a kalappal..." mondat maximálisan pozitív előjelű, és köszönöm :))

Jajj, ilyet ne mondj és ne írj!!

Épp Bercsi fórumindító idézetében lehet olvasni, hogy:

"Egy egyszerű barát azt gondolja, hogy ha veszekedtek, vége a barátságotoknak.

Egy igazi barát tudja, hogy a barátság nem igazi addig, amíg nem veszekedtetek."

Mindenkivel előfordul, hogy rossz passzban van és hamarabb ugrik apróságnak tűnő dolgokra is! Fel a fejjel, biztosan hamarosan kibékültök!:)) Különben is, olyan szépen süt a nap - tiszta tavasz van!:)) itt legalábbis..:)))) remélem, ott is..:)

Te Bercsi!

Köszi. De ezt miért irtad? Épp ma jön át megint a barátnőm, és mi már megint nagyon össze vagyunk veszve. Épp azon gondolkodom, hogy összetöröm a kocsit magammal együtt az M0-on.

Te Abidah, le a kalappal előtted :))

Remélem Zizi is hamarosan itt lehet újra, már hiányoznak a dilis üzenetei :))

Tegnap szegény barátnőm pont akkor volt itt, amikor a párommal vitáztunk. Hát nem győzött öltözködni, sajnálom, mert tudom milyen ez, volt náluk is.

De ma reggel már hivott.

Én lelkesen irok, ha más nem is.

Tegnap volt a barátnőm 42. születésnapja. Tudtam, hogy átjön, mert még mindig nincs számitógépe, mert nem tudták megjavitani.

Ezért meglepiből készitettem egy kis ajándékcsomagot neki.

Annyira örült, és én nagyon boldog voltam, hogy örülni látom az új év második napján.

Mindenkinek egy új, boldogabb évet kivánok.

Remélem nemsokára találkozunk, újra itt.

Tompul már a csillagszóró fénye

Búcsúzik az Ó esztendő, jár az idő gépe.

Hallkan cseng a csengő, elnémul a hangja

Mert itt van már a szilveszternek napja!

Igen, sajnos ez igy van.

Nagyon klasszul irtad.

Nekem van/volt az a barátnőm, akit több mint 20 éve ismerek, tényleg nagyon jóban voltunk. Mostanság kezdett eltávolodni. Igéri hiv, de nem. Jön, de mégsem.

Nem hiv, nem jön, ha a telefonpénzt kellene hozni, akkor késik, soha nem volt ilyen. Aztán ha felhivom, szabadkozik, de már nem zavar, csak kissé fáj, és már én sem hiszek neki.

Helloka! Ez egy másik igen jó téma! Ki a barát, és ki a jó barát??? Én a napokban csalódtam egyben, és még most is azon gondolkodom,hogy nem baj-e,hogy ideírom... :-/ De úgy döntötem,hogy nem, bár lehet,hogy elolvassa, no de ez sem baj.

" A barátság legszebb aktusa az, midőn barátunkat hibáira figyelmesség tesszük."

"Nem az rendített meg,hogy hazudtál nekem , hanem, hogy többé nem hiszek neked."