Idősek otthonában élők és hozzátartozóik segítsetek (beszélgetős fórum)

Nem tudom, jól gondolod-e! Épp erről beszéltünk ma a férjemmel ebéd közben, hogy jókor jöttünk ide, mert idősebb korban már nem biztos, hogy tudtunk volna akklimatizálódni. Szörnyű, amit művelnek az egyedül élő idős emberekkel, - látom a tévében: most is kiraboltak és megkínoztak egy idős házaspárt.

Itt ahol vagyunk, olyan mint egy társasház, - csak recepció van biztonsági őrökkel, akik járőröznek is.

Ezenkívül még előny, hogy az orvosok helyben vannak és megkapjuk a szükséges gyógyszereket, szakellátást, egyebeket.

Nem lehet tudni, meddig bírja az idős ember, mennyire és mikortól. Jön minden magától: a derék, a térd, az ízületi fájdalmak, - jobb, ha biztonságban van! Mi sem akartunk még bejönni, de a sors úgy hozta, hogy a férjemet baleset érte, - eltörött a gerince, már biztos nem tudta volna ellátni a nagy házzal és kerttel járó feladatokat. Úgy látszik, szerencse istenasszony vigyázott ránk, mert rögtön el tudtuk adni az ingatlant és az otthon egyetlen üres lakásába be tudtunk költözni. Aztán az évek alatt nagyon sok lakó eltávozott az örök vadászmezőkre és az új törvények hatására kiürült az épület, csend volt és nyugalom. A tulajdonos- és üzemeltető váltás hatására beindult az "üzlet", - már "sorbaállás" van. Életemben ennyi idős, kerekesszékes és járókeretes embert nem láttam!

Sajnálom őket, de megszakad a szívem az ápolónők miatt is, - végigrohanják a napot, futva közlekednek a folyosókon hol ehhez, hol ahhoz a lakóhoz. Van olyan, akinél semmi baj sincs, csak azért nyomja a csengőt, mert unatkozik és beszélgetni akar...

60 évesen valóban még ráérsz bejönni (fel sem vesznek!), - de azért ne várj 10 évet, - vagy szerezz be egy puskát... Ilyen világban élünk, - a nyomor magában hordja a bűnözést és ez legjobban a magányos idős, védtelen embereket sújtja...

Mi több, mint 9 éve lakunk itt a férjemmel és jól érezzük magunkat, - igaz a társaságunk "kint" van, de gyakran jövünk össze.

Mióta a büfét lecserélték presszósra, azóta nagy az élet a házban, - eddig valóban csendes volt.

Vannak, akik reggeltől estig ott ülnek a földszinti nyitott társalgóban és vagy dicsekszenek, vagy panaszkodnak, vagy kitárgyalják a többieket...

Most már csak mozgássérülteket és korlátozottakat vesznek fel, akik napi 4 órás ápolásra szorulnak...

Hálát adok a sorsnak, hogy mi még el tudjuk magunkat látni, önellátó életet élünk, háztartást vezetünk, olvasunk, netezünk, keresztrejtvényt fejtünk, fogadjuk a családot, - soha nem unatkozunk.

Ha valaki ilyen helyre költözik, választhat: vagy feltalálja magát valamilyen tevékenységgel, vagy beül a dzsumiba, - esetleg betársul valamelyik kártyás csapatba.

És hogy találtál rá a megfelelő nyugdíjasházra ?

Ismerek itt a hoxán egy nagyon kedves, szeretetre méltó embert, aki otthhont keres.

Ebben igazad van,önként és dalolva nem fognak mindent megmutatni, csak azt, ami szép és jó. Ellenben én vagyok a megrendelő, aki fizet, nem is keveset, tehát kérhetem ,hogy amire kiváncsi vagyok azt mutassák meg, arról kielégíítő tájékoztatást adjanak.

Persze a teljes valóság menet közben derül ki, de minél inkább felkészült az ember, annál kevesebb meglepetés éri. Mi most már a próbaidő vége felé járunk, így még mindig előállhat az az eset, hogy az eddig tapasztaltal alapján aláírjuk a szerződést, befizetjük az x milliót, és utána csökkeni fog az anyukámra fordított idő, nem lesznek olyan kedvesek és szolgálatkészek a nővérek, de ezt már igazán nem lehet kivédeni, csak úgy , hogy egy már benntlakó (vagy hozzátartozója) ajánlja jószívvel az otthont. Nálunk ez volt a helyzet.

Én azért írom a ERRE FIGYELJ megjegyzéseket, mert nem mindenkinek van bentlakó ismerőse, és taán segíthetek a választás előtti döntésben.

Amire felhívnám az otthont keresők figyelmét:

egészségi állapotuktól, társaság iránti igényüktől függően érdeklődjenek az othhon lakóinak koráról, rendezvényekről, kijárási, bevásárlási szokásokról.

Ebben az otthonban nagyon sok a mozgássérült, de legalábbis korlátozott mozgású és szellemileg sem éppen friss lakó, a koruk 70-80, vagy efölött van. Anyu nem igényli a társaságot, az is elég neki hogy a nővérek kedvesek, naponta többször benéznek hozzá, úgy tűnik kedvelik, otthon senki sem szólt hozzá napokig. Neki és nekem fontos, hogy most,amikor leesett a vérnyomása és rémesen gyenge volt és állandóan aludt volna, a doktornő és a nővérek is naponta többször (még éjszaka is) benéztek hozzá.

Szóval, aki aktív és társaságra vágyik annak ezt az otthont annyira nem ajánlanám, bár lehet, hogy az aktívak nem a bejárati társalgóban ülnek (bambán), hanem sétálgatnak, vagy közös programban vesznek részt.

Anyukám október 28-án beköltözött. Az otthon egész szép, az anyu izlésének megfelelő bútorokkal rendezte be az apartmant. Mi egy kicsit átvariáltuk, anyu a függönnyel, szőnyeggel, terítőkkkel, a vitrinrész telepakolásával nagyon barátságossá tette.

Sajnos arról nagyon nehéz lebeszélni, hogy -ismerve az öltözködési szokásait,miszerint néhány kedvenc cuccát hordja felváétva- ne karja a két szekrénybentartott (sosem hordott) telejes ruhatárát becipelje. Persze amig a szekrényben elfér és nem kell újabb bútor, nem gond. Láttunk egy két szobát, amelyik rémesen zsúfolt, mert a lakója mindenét kénytelen volt(?) magával hozni, mert nem maradt meg a lakása.

Egy hónap a próbaidő, úgy tűnik jó lesz.

Már most is érezzök, hogy milyen jó, hogy felügyelnek rá, mert nagyon csúnya sebes lett a lába, bedagat, begyulladt, ezzel állandóan a sebészetre kellene járni, ha nem akarjuk elkezelni. Itt meg minden nap megnézik , rendbe teszik a nővérek, látta a háziorvos, sebész is.

Ez olyan megnyugtató. Kijár a kertbe sétálni, kedveli a nővéreket és már van egy beszélgetős "barátnője" is.

Úgy érzem, nem bánta meg, bár biztos vannak rossza órái, eseteg napjai, de nem tartom valószínűnek, hogy haza akarna menni.

Megjegyzem, mostanában sokkkal több időt kell vele töltenem (több fordulóban költözgetünk), ezen kívül már semmiben sem hajlandó dönteni. Még a szobájával kapcsolatos kérdésekben is, "majd megkérdezem a lányom" az intézkedés.

Ha valakit érdekel, hogy hogyan alakul aa helyzet, milyenek a körülmények, esetleg tanácsot tudok már adni, hogy még mire kell figyelni, amit én kihagytam.

Remélem a történetünk sikeresen zárul. Köszönöm a segítséget, a tanácsokat.

Most jutottam oda, hogy megnézzem, tetszett nagyon!

Hogy milyen szipirtyók lesznek egyesekből!:)

Az biztos szociális otthon volt, - mert akiknek saját apartmanjuk van, az olyan mint egy társasház. Ha nem akar valaki a közösségbe menni (kirándulás, kártyázás, dalárda, keresztrejtvényfejtés stb.), akkor a lakásában jól elvan és az étterembe sem muszáj mennie, mert a személyzet beadja a lakásába.

A szociális otthonban többen vannak egy szobában, - idegenek, és nem tudják megszokni egymást, hisz idős korban már mindenkinek megvannak a maga bogarai és nem viselik el egymást. Csak békés természetű embereknek szabad ilyen helyre menni. Vannak békétlenkedők, azok bizony nem valók közösségbe.

Jobban tették volna a nénikéid, ha vesznek egy apartmant valami jobb ellátású otthonban és nem benneteket terhelni az öregségük nyavalyáival...

emirella36,

....sokan mondták már ezt! Aztán amikor már ott az idő, másként gondolják!

Két nagynéném is szinte vágyakozott a szociális otthonba, mindenre az volt a válaszuk: "velem nem lösz gondja sönkinek, ha elgyün az idő, mék az otthonba!"

Az egyik két évig, a másik mindössze fél évig bírta ott, haza kellett őket hozni, s gondoskodni mindkettőjükről.

Anyum másra sem tud gondolni mostanában, csak aköltözésre, az új életre. Érthető, az ő korában egy teljesen új, helyet, életformát , embereket megszokni nem lehet könnyű. Én is félnék, de legalábbis tele lennék izgalommal, ha úgy mennék el valahova, hogy életem hátralévő részét ott fogom eltölteni,elhagyom az otthonom, ahol, több,mint harminc éve élek. Ez akkor is így van, (és nálam is így lenne), ha elméletileg jobb körülményeim lesznek (itt most nem a két "lakás" közötti különbségre, hanem az ellátásra, a társaságra gondolok), és ha tudom, hogy én döntöttem így, és nem börtönbe megyek, ahonnan nem jöhetek el, ha nem tetszik.

Ezerszer hangsúlyoztuk anyunak, hogy a lakásával nem történik semmi, bármikor visszamehet(bár ez nem lenne megoldás, és gyakorlatilag hülyeség is, ha ott beilleszkedett, de ez a jövő zenéje).

A lakrészt, amit kialakítanak talán a jövő hét közepén megnézhetjük,és kérhetünk "extrákat",remélhetőleg a hónap vége felé lehet költözni. Addig izgalom, szomorúság vegyesen.