Idősebb kutya befogadása (beszélgetős fórum)
Mint mar jeleztem, ez a fórum azért nyílt, hogy be fogadási tapasztalokat osszunk meg. Amennyiben rendelkezel ilyennel, azt oszd meg. Az hogy ki miből tartja el, vagy miért adja le, nem ide tartozik. Az meg pláne külön fórumot érdemelne, hogy politikai vagy társadalmi hozza nem állásokat kezdjünk el megosztani v megvitatni.
Köszönöm hogy tiszteletben tartod a fórum eredeti célját.
Aki leadja,az rossz ember,írod:-(
Egy hölgyismim tartott pár tekergő kutyust a picike nyugdíjából. Most a csipp,stb.költségek miatt ,ha nemtalál gazdit ebeinek,kénytelen ő is fájósxívvel,de menhelyre vitetni őket.
Sajna a törvényhozók ilysnekre elfelejtettek gondolni.Szomoru!
Köszi, jo olvasni a pozitiv vegkifejletet. Mikor elkezdtem olvasni soraidat, azt hittem, le akarsz beszelni rola :)
remelem hogy rövidesen én is be tudok számolni arról hogy alakulunk :)
Szia! 3 éves magyar vizsla fiút fogadtam örökbe 1 évvel ezelőtt fajtamentőktől. Kicsit ellent kell, hogy mondjak a többieknek, részben. Hálás ez igaz, de!!! Az előélet kérdéses, a menhelyre leadott kutyák előző gazdái vagy igazat írtak a leadási papírra vagy nem. Aki a kutyáját képes leadni gyepmesteri telepre, szerintem a fizikai erőszaktól sem riad vissza. Berry kapkodósnak titulált volt. Gyerekek mellől került leadásra, mert állítólag harapott. Nem is került ki rögtön az Illatos úti telepről hamar. A fajtamentők hozták el onnét. De nekem ő kellett. Megláttam a lesunyt fülű képét a neten és addig nem adtam fel, amíg a családom tagja nem lett. Előtte vesztettem el egy igen hosszú, mindenkit borzasztóan megviselő betegség után a vizslám. Degeneratív leukémiás volt Samukám :-((( Azt gondoltam megoldom. Mindig is volt kutyám, több vizsla is. Párom is vizslák között nőtt fel. Így utólag nem tudtam mibe vágom a fejszém. Viselkedés problémás a lelkem. A gyerekeket gyűlöli, a szocializációja a nullán volt. A pótlás kínkeserves és keserédes és itt jön a de!! Ha újra kezdeném, se választanék másik kutyát. Az igaz, hogy kemény, következetes munka év van mögöttünk - neki se volt könnyű és nekünk sem - de alakulunk. Nem kicsit, nagyon!!! Imád minket, pusziosztós, bújós macska lett belőle. Kutyaiskolába járunk a kezdetektől. Mivel volt már kutyád több is és tapasztaltnak számítasz, vágj bele bátran!! Csak biztatni tudlak. Annyit még hozzáfűznék, a kutyáknál két reakció fajta van a félelemre. Vagy elhúzódik, lekushad ha fél vagy pont az ellenkezője, támad. Nos Berry pont ilyen, de kezelhető. Csak következetesség, szeretet, odaadás kell semmi más :-)
Kizárólag tapasztalt gazdának, ha mégis emellett döntesz, tükörkutya suliban kérj segítséget, hogy neveld.
Mi fél éve fogadtunk örökbe egy szaporítótól mentett kutyát a meglévő szeretett macskánk mellé. A menhelyen nézegettük, hogy bánik a macskákkal, így meggyőzött, hogy jön velünk haza. Kb. két hónapig félt minden hangos ismeretlen zajtól, de akkor sem támadt, hanem egy sarokban elbújt. Azóta hála az égnek elszemtelenedett, folyton kunyerál, nyal minket, a macskát is, és baromi jó jelzőkutya lett. Szerintem örül, hogy végre van saját területe, amit őriznie kell! Nekünk jó tapasztalatunk van, de nyilván nem szetírás ez sem.
Nem fogjátok megbánni ,rengeteg szeretet tudnak adni:)
Tapasztalataim írtam,bocs.
Talán érzik szeretetemet.Ők ebek:-)
Mi is nagy testuben gondolkodunk :) egyre valószínűbb hogy ha a kutyusnak is "be jövünk" akkor elhozzuk.
Esetleg más,Acu hrcegnő:-)
Köszönöm az értékes hozzászólást.
De amint látom, te arról nem írsz hogy neked milyen kutyás tapasztolatod van/volt, fogadtal-e mar örökbe kutyát vagy sem. Ez a fórum pedig pont e célból lett létrehozva.
Így igaz, pontosan igy van. :)
Okoska! Volt neki!! ha elolvastad volna amit irt, láttad volna, és nem irtál volna iylet, hogy nem volt kutyája. Ezt irta:
"Mindig is voltak kutyáim, sőt tenyésztettem is, de azok kölyök koruk óta voltak nálam."
Jó hogy ma regisztráltál, és másis osztod az észt.
Ha ennyire nagytudású vagy, akkor előbb tájékozódj, azután osztogass.
Kösz a kioktatást. Kicsit nagyobb tapasztalatom lehet amúgy ezen a téren, de azért kösz. Biztosan te többet tudsz nálam.
Elmondanám, hogy nem egészen úgy van, ahogy mondod.
Nem minden kutya ad szeretetért szeretetet!!! Ha hiszed, ha nem, igy van.
Volt már jó pár kutya a kezem alatt, tudom, mit beszélek. De te csak hidd azt, amit hinni akarsz, csak ne akarj okoskodni, mert az neked sem áll jól.
A múlt hónapban fogadtunk örökbe menhelyről egy kb:2-3 éves keverék nagytestű kutyust.Tettük mindezt úgy hogy itthon már volt /van/ egy 10 éves szintén nagytestű fajtiszta kutyus.A két kutyi jól megvan egymással,kisebb össze zördülések persze akadnak,de ez semmi.Az örökbe fogadott kutyusnak szörnyű élete volt ezelőtt,szinte elsem hittem az egészet.Most boldog,és iszonyatosan hálás minden falatért,minden szóért,simogatásért.Páromat szó szerint imádja,az ölébe fekszik, képen nyalja,minden lépését követi.S,mikor sétára kerül a sor majd kiugrik a bőréből:)
Akkor neked még nemvolt kutyád.
Ha lesz ilyet nemfogsz írni.
A kutya nem ember! Sokkal jobb lélek,különben hogy bírná már többezer éve az emberekkel.?
Ő szeretetért szereretetet ad,tudtad?
Mi egy 6 éves kutyát fogadtunk be menhelyről.Mi is tartottunk egy picit tőle,hogy fog beszokni,mert mint megtudtuk soha nem volt családja,éppen emiatt is esett rá a választásom.
De kár volt aggódni,igaz nagyon visszahúzódó és félénk volt,de nagyon szeretett minket és viszont.2011 augusztusában 15 évesen kellett elaltatni,most is elérzékenyülök ha rágondolok...nagyon szerettük,és hiányzik,sokat gondolok rá.
Tiszában vagyok vele:)
Ez olyan mint a gyereknevelés :D elolvasol 100 könyvet, tanulsz belőle, és a sajátod viselkedese tuti nincs egyik könyvben sem leírva :)))))
De ettől még a Tiéd olyan lesz, amilyen. :o))
Inkább csak meg egy puzzle darab kerül a helyére :)
És a tesodek példája is egy olyan pont ami segít abban h mire kell pluszban odafigyelni :)
Előrébb vagy, ha azt mondom, hogy egy befogadott állat, hálásabb, kedvesebb, ragaszkodóbb, mint az, amelyiket Te nevelted kicsi kora óta, nagy-nagy szeretettel? :o))) A tesóméké viszont a befogadás után pár évvel gondolt egyet és megszökött, mert nem bírta a bezártságot - kertes ház, rendszeresen vitték futtatni, jól bántak vele, nagyon szerették, úgy tűnt, minden rendben - és a szabad életet választotta. Időnként visszajárt hozzájuk látogatóba. :o))
Pont ez az amit hallani (olvasni) szeretnek :)
Én ezt értem, mert egy állat mindig nagy felelősséggel jár, de érdemi infót nyilván ők tudnak adni, hisz ők ismerik konkrétan azt az állatot. :o)) Én, vagy akárki más csak azt tudjuk elmondani, hogy mi hogy jártunk a sajátjainkkal.
További ajánlott fórumok: