Idősebb korban egyedül vagy kisállattal (beszélgetés)

Ki tudja, mi lesz 20 év múlva?"

[link]

"de" után a bejegyzésed megszűnik az enyémhez kapcsolódni."

Igen, meg! Aztán jön az én sztorim :)

Az anyagiak. Akkortájt csóró voltam és dogocska, 4-6 hónapos lehetett kiszökött az utcára, rengeteget kerestük mire megtaláltuk Már éppen nyakon akartam vágni amikor valakimondta hogy egy autó elgázolta. Autóba be, állatkórház. Kölcsön kellett kérnem 10ezer forintot, összeszögelték az egyik hátsó lábát és egy nap állatkórház. Szörnyű büdös volt meg kellett fürdetnem , akkor még elbirtam és kádba raktam. Nagon gyorsan csógyult, ki sem szedték a szögeket

Sajnos a gomorcsavarodás, amit nem ismertem fel időben és jellemző a dogokra elvitte

Dog tenyésztők vígasztaltak a neten hogy nem én vagyok az első Gyomorcsavarodás szintén 10ezer volt de akkor már volt pénzem. Majd' elbőgöm magam ha eszembe jut

Gondolom, boldog volt, hogy nem hagytam itt végleg;)"

Barátnőm egy erős hetet kórházban volt, kutyácska nálam. Képes voltam este sétálni egy kört vele, amit utálok

Barátnőt kiengedték, mentem érte/autó/ kutya nélkül

Amikor hazaugrottunk, csak pár km. a kórház, kutyácska csak kőrözött körülötte és igencsak ugatta. Gondolom fel volt háborodva hogy a gazda eltünt, pedig jóban vagyok én is a kutyával

Igazad van, de..

legyen a kisállat kutya és nem kertes ház. Kimozditja a tunyaságból az öreget, kénytelen elvinni naponta háromszor vagy többször

Volt nekem egy dogocskám, bérház, akkor is ki kellett vinni a többi kutya közé ha egész nap velem volt, merthogy a legtöbb munkámba vittem magammal. Aztán gyomorcsavarodás, mire orvoshoz került, annyi volt

9 éve kertes házba költöztem, mondták a haverok most kutyát újból

Nem! Én már nem akarok temetni/elveszteni senkit, de engem se gyászoljanak

Látom a b.nőmet. A kutyácska mozgatja mert elhagyná magát. Ugyanakkor azon rágódik hogy ha ő hal meg elöbb mi lesz a kutyácskával és mi lesz ha a kutyácska hal meg elöbb. Lelkileg nem bírná

Szomszéd szólt hogy a rőt macskát ne zavarjam el, mert az övéké. Macsek 6óra tájban ott ül az ajtóm közelében és viszem neki a párizsit vagy sonkát. Már összehaverkodtunk és megtanulta hogy a lakásba nem jöhet be

És én hipohonder, azon jár az eszem , ha feldobom a talpam meddig fog idejárni a macsek :(

Szia!

Én pótgazdi lettem, mert az eredeti gazdi sajnos meghalt.

Annak idején kicsit kétkedve lett beszerezve ez a kutya, mert idős volt (jó nem annyira) a gazdi. Mégis központi helyre került a kutya, csak sajnos 3 hónapra rá elhunyt az eredeti tulaj. Így hozzám került a kutya és én nagyon örülök neki. Nagyon okos, aranyos, bújos dög lett :)

Én nem tudok válaszolni a kérdésedre.

Tudni kell, hogy mit bírunk el.

Tudjuk e fedezni a kisállattal kapcsolatos kiadásokat, tudjuk e biztosítani nekik, amit kell. Itt gondolok az etetésre, sétáltatásra, stb.

Csak egy történet: a nénikémnek volt egy kistestű keverék kutyája. Tavaly meghalt a nénikém. A kutya ekkor 5-6 éves volt, de annyira megviselte, hogy nincs a nénikém, hogy néhány hónap múlva, ő is elpusztult.:(

Tehát, még erre is kell figyelni. El tudjuk e viselni, ha a kis állatunk beteg, elmegy?

A kis állatunk, hogy viseli majd, ha velünk van gond?

Van egy kutyám. Majd októberben lesz 1 éve nálunk. Én vagyok a gazdája, bár nem ez volt a cél, hanem az, hogy a férjem legyen. Kutyáknál nem tudom, hogy van ez, így alakult. Én etetem, itatom, ápolom, játszok vele, sétáltatom, tanítom. Így alakult.

Tegnap bementem az irodába dolgozni, úgy tűnik, hogy elszokott attól, hogy nem vagyunk itthon vele. Néha ránéztem, hogy mit csinál. Van kameránk. Egész nap, feküdt a kapuval szemben a betonon, és minden autó elhaladáskor, felkapta a fejét és azt remélte, hogy mi jövünk haza.

Amikor hazaértem, nagyon boldog volt. Rám nem szokott ugrálni, de most ezt tette. Gondolom, boldog volt, hogy nem hagytam itt végleg;)

Előny ha valaki győzi anyagilag.

Nekem ráment minden pénzem nagy cica (adatlapomon) idős kori betegségeire, a végén az elaltatásra. Képtelen lennék még egyszer bevállalni mind anyagi, mind lelki oldalát.

Idősebb korban szerintem sokkal jobb egy kisállattal élni.

Nekem egy pókom van, nyugodt, jámbor jószág.

Tesóm második ilyent gondozza. Miután elsőt rendbe rakatta az állatorvossal, szokásos kötelezők, ivartalanítás, csodaszép cicát a szomszéd közösségi ház udvaráról elcsórták.

Két nap múlva újat dobtak helyette. Tegnap vitte orvoshoz.

Még annyit tennék hozzá ,hogy a megfelelő kisállattal méretben, habitusban.

Nemrég voltam szemtanúja egy elég megrázó esetnek,,azt nem láttam ,hogy alakult ki.A nagy csaholásra/kiabálásra lettem figyelmes,,én már csak azt láttam,hogy a hölgy hasal a fűben,,még a csuklóján a póráz.Nem tudta megtartani a kutyát.

Szerintem jobb egy állattal.

Egy kutya például állandó mozgásra késztet, különösen akkor, ha nem kertes házban él az ember. Jó érzés egy állathoz beszélni, figyelni, ahogy játszik, és amikor nem érzed jól magad, odabújik hozzád. A cica pedig dorombol az öledben. 🐾

Tehát azt mondom: jobb egy állattal. De jön a "DE"...

Mi van akkor, ha beteg vagy, esetleg szanatóriumba vagy kórházba kell menned? Van-e, aki addig gondoskodik róla? És van-e anyagi fedezeted arra az esetre, ha védőoltásra, kezelésre, állatorvosi ellátásra lenne szükség? Az állateledel sem olcsó. Azt viszont érdemes tudni, hogy fiatalabb állatra már kisállat-biztosítást is lehet kötni.

Ha szereted az állatokat, én azt is javasolnám, hogy valamelyik állatmentőtől, menhelyről vigyél haza egy állatot. Egy kolléganőm is így tett. Ráadásul ilyen esetben sokszor van mögöttük egy segítő közösség: ha a gazdi átmenetileg nem tud gondoskodni az állatról, lehet, hogy akad valaki, aki addig vigyáz rá, és bizonyos esetekben a kezelés költségeiben is tudnak segíteni.

Nálunk például a kerületben van olyan állatorvos, aki ingyen kezeli azokat az állatokat, amelyeket bizonyos menhelyekről fogadnak örökbe.

Érdemes tehát alaposan körüljárni a lehetőségeket. Jó egy állat. Nagyon jó. De bizonyos életkor felett azt is érdemes előre átgondolni, hogy mi történik vele akkor, ha mi már nem tudunk róla gondoskodni. Hiszen lehetőleg nem szeretnénk úgy magunkhoz venni egy állatot, hogy egyszer csak árván maradjon.

Ha már megvan az állatka, nem kérdés.

Viszont idősen már nem vállalnék.

Nekem jobb egyedül, nincs kötöttség.

Ami kötöttséget vállalok, azok olyanok,

amelyeket bármikor megszüntethetek, ha szükséges.

Kérdés, hogy az idős képes-e a felelős állattartásra.

Az egyik szerintem is amit Libikóka írt. A másik, van-e annyi nyugdíj hogy fedezhet drága orvosi beavatkozásokat is. Mert kisállatnál nem úgy van hogy drágállom a privát ellátást és inkább viszem az ingyenesbe. Neki annyiba kerülnek a vizitek, vizsgálatok, de a műtétek is mint embernek a magánklinikán.

És végül az is számíthat, mennyire viseli meg az idős embert a szeretett kisállat elvesztése. Mert engem bizony annyira, hogy inkább lemondok a szeretetről, mintsem még egyszer átéljem a kutyám elvesztését. Kinek hogy.