Idézetek A kis herceg-ből! (beszélgetős fórum)
KÖSZÖNÖM...
NAGYON...
Úgy barátkozhatunk meg rosszkedvünkkel, hogy nem szigeteljük el, hanem megosztjuk valakivel, aki képes befogadni... Ez nagyon fontos...
Olyan sok szomorúságunk marad rejtve, még a legjobb barátaink elől is! Amikor magányosak vagyunk, odamegyünk-e valakihez, akiben megbízunk, és mondjuk-e neki: „Egyedül vagyok. A támogatásodra és a társaságodra van szükségem”? Amikor kétségbeesünk, kielégületlennek érezzük magunkat, dühösek vagy keserűek vagyunk, meg merjük-e kérni egy barátunkat, hogy legyen velünk és fogadja be fájdalmunkat?
Túl gyakran gondoljuk vagy mondjuk: „Nem akarom zavarni őket a problémáimmal. Van nekik is gondjuk elég.” Pedig megtiszteljük a barátainkat azzal, hogy megosztjuk velük küzdelmeinket. Nem azt kérdezzük mi is a barátainktól, akik eddig rejtegették előlünk félelmeiket és szégyenünket, hogy „Miért nem mondtad el előbb, miért titkoltad ilyen sokáig?”
Természetesen nem mindenki képes meghallgatni rejtett fájdalmainkat...
Ám hiszem, hogy ha valóban el akarunk érni a lelki érettséghez, Isten elküldi hozzánk, azokat, akikben megbízhatunk...
Szenvedésünk nagy része nemcsak fájdalmunkból ered, hanem fájdalmaink közepette érzett elszigeteltségből is. Sokan, akik határtalanul szenvednek valamilyen függőségtől – legyen szó akár az alkoholról, a drogokról vagy az evésről -, akkor könnyebbülnek meg igazán először, amikor fájdalmukat megoszthatják másokkal és érzik, hogy meghallgatásra találnak....
A sok tizenkét lépéses program tanúsítja, hogy fájdalmunk megosztása az elsõ lépés a gyógyulás felé...
Ebből is láthatjuk, milyen közel állhat egymáshoz a bánat és az öröm...
Ha látom, hogy többé már nem vagyok egyedül a küzdelemben, s kezdem megtapasztalni ezt az új „közösséget a gyengeségben”, akkor a bánat közepette megjelenhet az igazi öröm...
KÖSZÖNÖM...
Én elolvastam :)
ÉS már sokadszor, de most hogy megnéztem a linket... kedvem szottyant :)
az egész egy jó idézet szerintem :)
holdvilág!
Kérlek ne olvasd el a könyvet, sőt egyáltalán ne olvass, ne próbálj ki semmit ANÉLKÜL, hogy eléggé támogatnák ITT a fórumban.
Másképp még elfecsérelnéd az idődet olyan dolgokra, amiket lehet, hogy mások nem szeretnek!
Igazad van!
A Te időd, értékesebb annál, hogy olyan dolgokat olvass, amik lehet, hogy utólag nem tettszenének...
Mi vagyunk a Te "kóstoló embereid"!!!
Én, mint egyik hűséges kóstolód, már elolvastam, és nyugodj meg nem halsz bele, én is és sokan túléltük - max nem fog tettszeni.
Biztosan tudod, hogy a kóstoló sem azt mondja, hogy finom-e vagy sem, hanem, hogy mérgező e vagy sem.
Az, hogy ízleni fog e vagy sem, azt már csak egyvalaki fogja megmondani, és csak (!) akkor, ha kóstolta.
Az idézetek kiemelése egyébként nagyon jó ötlet, mert így még jobban ránézhetünk a könyvben lévő "apró" kis bölcsességekre - lehet, hogy egyébként átfutottunk rajta.
Nekem ez tettszik nagyon:
...a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik. Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!"
Nekem ez a kedvenc könyvem!
Annak ellenére, h amikor először rászántam magam, h elolvassam pár oldal után azt mondtam, h ez hülyeség, és jó messzire el is tettem... Akkor még tizen egynéhány éves voltam, áltsulis...
Aztán pár évvel később, már gimiben megtaláltam, és újra elkezdtem olvasni, ekkor már nem tudtam letenni...
Az a pár év a gondolkodásomban nagyon sokat jelentett... Azóta meg már azt se tudom, h hányszor is olvastam el...
Kedvenc idézetem pedig nincs, az egész könyv KEDVENC!
ha jól tippelem a korodat, még nem maradtál le semmiről! ;-)
rajta! olvasd el hamar, aztán huszon- vagy harmincévesen megint!
miért, minden könyvből kérsz mindig részleteket, mielőtt belevágnál az elolvasásába?:)))
Szerintem A kis herceg alapmű, amit "illik" elolvasni.. ha esetleg nem tetszik, akkor legalább meg tudod majd fogalmazni, hogy miért nem - de néhány kiragadott részlet alapján nem fogod tudni eldönteni, hogy Neked tetszene vagy sem!
Egyébként is, ha ekkora dilemma, hogy egy vékonyka könyv elolvasásába egyáltalán belekezdj-e, akkor nem hiszem, hogy itt néhány idézet meg fog győzni bármiről is a művel kapcsolatban..
:DD
Már én is néztem. A lényeg a köny, és az olvasás.
Bocsi az offért.