Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Idegenben, idegenekkel barátkozni - de hogyan?! fórum

Idegenben, idegenekkel barátkozni - de hogyan?! (beszélgetős fórum)


21. Lara1984 (válaszként erre: 16. - 458101abbf)
2012. júl. 14. 02:34

Regisztráltam magam a Couchsurfing-en. Végre valami hasznavehetö oldal! (A Facebook nemigazán bizonyult annak - dacára, hogy a csapból is az folyik.)

Nagyon köszönöm, hogy megírtad, mert igazán sokat segítettél - ez az oldal afféle mérföldkö (lehet).

20. Lara1984 (válaszként erre: 15. - Df2a740c00)
2012. júl. 14. 00:41
Jártam nyelvtanfolyamra egy évig egy, ún. Volkshochschule-ban, magyarul: népföiskolán. Az alapfokú német nyelvvizsgám meg is van. Szerettem volna a középfokot is elvégezni, de a legközelebbi városban erre már nincs lehetöség. 40-50km-re kellene ehhez utaznom - ha lenne mivel & miböl... Ezért rendkívül örülök az általad felvetett ötletnek; már hétfön utánajárok az AMS-nél, az itteni munkaügyi központban.
19. Lara1984 (válaszként erre: 14. - Inta)
2012. júl. 14. 00:30

A férjemnek nincs máshová hazamennie, ugyanis ö Ausztriában született & osztrák állampolgár, itt élte egész eddigi életét.

Ha minden jól megy, 2 év múlva Burgenlandba (Eisenstadba vagy környékére) költözünk; nagyobb város = jobb/több lehetöség munkavállalásban, szabadidöprogramokban, és nem utolsósorban magyar is több van arrafelé. Két év gyorsan elrepül - csak, ha várják, akkor nem...

2012. júl. 13. 21:17

Az a baj, hogy egy barátságot erőltetni nem lehet. Ha a másik fél nem akarja, akkor nem fog menni.

Én anno, az internet előtti világban, éltem 3 évet külföldön. Ebből a 3 évből 2 pokol volt, mert semmilyen lehetőségem nem volt ismerkedni. Próbáltam beiratkozni nyelvtanfolyamra, nem a nyelv miatt, hanem a társaság miatt, de pont kifogtam egy olyan csoportot, ahova nem illettem be, arról nem is beszélve, hogy volt egy magyar lány, aki tudta, hogy magyar vagyok, mert nekem kint volt a szótár az asztalomon, de 3 hétig egyszer sem mondta, hogy ő is magyar lenne. Mert, hogy ő nem azért jött ki, hogy magyarul beszéljen... hát majdnem mondtam neki valami szépet.


Nekem úgy sikerült összehoznom néhány barátot, hogy mikor egyszer hazamentem, előreküldtem egy barátnőmet. Mire két hét múlva követtem, már egy egész kis csapat volt körülötte, oda már nem volt nehéz beilleszkednem.


Szerintem ez szerencse kérdése is valahol... én valahogy nehezen találok ismerősöket, de a mai világban már annyival könnyebb, hogy van a internet, úgyhogy ha mást nem, legalább itt ellehet az ember. Én az életem felét odaadtam volna egy ilyen lehetőségért anno, 13-15 évvel ezelőtt.


Most is külföldön élek... újabb próbálkozás. Már egy jó pár éve. Én a jelenlegi összes itteni barátomat a netről töltöttem le. :) De ez idő volt. Meg kell találni a megfelelő fófumokat és ott is össze kell akadni azokkal, akikkel igazán megtalálod a hangot. Azt tudom, hogy nekem az internet nélkül nem ment volna és még így is félek országot váltani. Pedig a férjem gondolkodik rajta erősen... bennem meg erősen él az a 3 év a múltból.


Amúgy egyetértek veled és Wass Alberttel... külföldi nemzetiségű barátot soha nem találtam. Nekem is olyan kell, aki magyar. Pedig én a helyiek nyelvét is jól beszélem. Vagy legalábbis egész jól ahhoz, hogy változatosan fejezzem ki magam.

17. 458101abbf (válaszként erre: 11. - Lara1984)
2012. júl. 13. 20:47
Szerintem egyáltalán nem felháborító, hogy egymás közt a saját nyelvüket használták :/
16. 458101abbf (válaszként erre: 8. - Lara1984)
2012. júl. 13. 20:45

CouchSurfingen is keresgélhetsz, ott nem is lenne újszerű a felvetés.

A helyedben nem zárkóznék el az osztrákoktól sem, mert minél többet haszálod a nyelvet, annál jobban bele fogsz jönni.

2012. júl. 13. 19:50

Nyelviskola? Két legyet egy csapásra, a nyelvbe is belerázódsz és ismerősök is lesznek. Ne határozd el előre, hogy csak magyarok jöhetnek szóba, hagyd, hogy alakuljon magától. Ja, és ne lásd mindenkiben hátralevő életed legjobb barátnőjét, akivel 3 szónál többet beszélsz. Ezek a dolgok maguktól alakulnak, erőétetni nem lehet, de ezt biztos te is tudod.


Ja, nyelviskola kis szerencsével talán ingyenes, a helyi munkaügyi központban kérdezd meg.

14. inta (válaszként erre: 13. - Lara1984)
2012. júl. 13. 19:26

Nem hangzik túl jól :(.

Nem akarok a pénztárcátokban vájkálni, de ha épp csak megéltek egy országban, ahol magányos vagy, nem lehet, hogy jobb lenne hazajönni? Vagy a férjed szeretne maradni? Esetleg szerződés köti?

Ilyen ki faluban lehet, hogy tényleg csak az internet marad, hacsak nincs valami tevékenység a környéken, pl sport, amit szívesen csinálnál, és megismerhetnél másokat.

13. Lara1984 (válaszként erre: 12. - Ujlany)
2012. júl. 13. 17:52

"Miert nem szerzed meg a jogsit, ha most ugyisvan idod?"


Igazad van, idöm van, mint a tenger (több is, mint kellene); de életem során azt tapasztaltam, hogy ha az embernek ideje van = nincs munkája = nincs pénze. A férjem annyit keres, amennyiböl épp megélünk, nem tudunk egy centet sem félretenni - a jogosítvány pedig ~1.500€!... Ilyen is van Ausztriában, nemcsak jólét...


Megnéztem mit jelent a kulturális sokk kifejezés; sok nyavalyám két lényegretörö, letisztult szóban kifejezve! Ezt a témát alaposabban át fogom tanulmányozni. Eddig nem ismertem ezt a kifejezést, így hálás köszönet érte! ♥


Írtad, 14 éve vagy külföldön. Itt a fórumon vagy privát üzenetben megosztanád velem a külföldön szerzett tapasztalataidat?

12. ujlany
2012. júl. 13. 17:37

"Mivel ök voltak többségben, söt még a fönök is ex-júgó volt, szerbül(!) beszélgettek! Ausztriában! Felháborító volt."


Ha magyarok lettek volna tobbsegben, akkor magyarul beszeltel volna, es nem haborognal.


Miert nem szerzed meg a jogsit, ha most ugyisvan idod.


Egyebkent 14. evemet taposom kulfoldon, ugyhogy csak annyit mondok, kitartas. Ossze fog jonni minden, lesznek baratok is, de ido kell hozza. Amig nincsenek, hivd at a magyar barataidat, biztos szivesen bejarnak Ausztriat veled.

Es irdd be google-ba, hogy kulturalis sokk, vagy cultural shock, es olvass rola, hamarosan szembesulsz majd vele.

felkeszulni nem igazan lehet ra, de jo ha tudod, mi tortenik veled.

Sok sikert!

11. Lara1984 (válaszként erre: 9. - Inta)
2012. júl. 13. 17:15

A helyzetet bizony nem könnyíti meg, hogy már több, mint fél éve nem vagyok munkaviszonyban. Az elözö munkahelyemet a hideg beálltával veszítettem el tavaly októberben, mert kerékpárral nem tudtam már eljutni, jogosítványom pedig nincs... :-( Azóta pedig folyamatosan keresek munkát, de sajnos eredménytelenül. Mint mondtam, nincs jogosítványom, sem autóm, & ez a tény nagyon megnehezíti a munkába állást. (Nem mellékesen egy isten háta mögötti, 70-80 lakost számláló faluban élünk, ahol se bolt, se iskola, semmi).

Az elözö munkahelyem megszerzése elött teli voltam lelkesedéssel & reménnyel, hogy ott majd végre megtörik a jég, & szerzek ismerösöket, barátokat. Nem így lett... A munkatársaim egy kivételével mind primitív ex-júgók (szerbek, bosnyákok), törökök, afgánok voltak. Nem tudtam velük egy bövített mondatot sem váltani. (Mellesleg egyikük 19 éve él itt, de tizedannyira sem tud németül, mint én!) Mivel ök voltak többségben, söt még a fönök is ex-júgó volt, szerbül(!) beszélgettek! Ausztriában! Felháborító volt. Volt egy német munkatársnöm is; úgy gondolom, ö megfelelö lett volna, mert vele jól megértettem magam -a korkülönbség ellenére is-, de ö rövid idö elteltével visszament Németországba...

2012. júl. 13. 17:00
Szeretném, ha írnának olyan személyek is, akik belekóstoltak már a külföldi életbe, mert érdekel, hogy ök hogyan birkóztak meg ezzel & más problémákkal, ill. hogyan érvényesültek külföldön.
9. inta (válaszként erre: 7. - Lara1984)
2012. júl. 13. 16:59

Ha dolgozol ott, akkor egy fokkal könnyebb dolgod van, munkatársakkal ismerkedhetsz. Ha nem, akkor a férjedre vagy utalva, még ha annyira nem is az a társaság, akiket szívedbe zárnál, de valahol el kell kezdeni.

Esetleg valami társas hobbi, vagy sport?

8. Lara1984 (válaszként erre: 6. - Adri111)
2012. júl. 13. 16:56

Megnéztem az oldalt, & nagyon hasznosnak tünik.

Hálás köszönet érte! ♥

7. Lara1984 (válaszként erre: 5. - Inta)
2012. júl. 13. 16:54
A "titok nyitját" én is abban látom, hogy nyitnom kell a külvilág & az emberek felé; csak épp azt nem tudom, hogyan. Egy járókelöt, vagy egy szimpatikus bolti kasszáslányt mégsem támadhatok le a keblemre ölelve, ezzel a felkiáltással, hogy: "Jer, legyünk barátok!" ☺
2012. júl. 13. 16:48

van egy honlap es hozza tartozo faceebook oldal es email levelezo lista is: MDE-VUS

ausztriaban tanulo magyar egyetemistak es mar vegzettek vannak ott

levelezo listan nagyon sok program ajanlo jon ausztriaban elo magyaroknak szervezve, kozos kirandulastol party-ig minden

en ott probalkoznek :)

(nekem egy baratom tanul kinn, nala lattam)

5. inta (válaszként erre: 1. - Lara1984)
2012. júl. 13. 16:46

Szia Lara, biztosan nehéz neked ott kint, magányosan. De én abban látnám a kulcsot, hogy nyitsz az emberek felé, mert az igaz barát nem fog véletlenül bekopogni az ajtódon, hanem, ha szerencsés vagy, egy-két ember kicsillan a többi közül, de ehhez ismerned kellene embereket.

A nyelvet sem fogod tudni így fejleszteni, de ha használnád, beszélnél másokkal, talán 1-2 hónap alatt eljutnál olyan szintre, ami - ha nem is az általad elvárt választékos - de már használható, és ismerkedésre alkalmas. Lehet, hogy meglepődnél, hogy az ismerkedésnél jóval többre is, csak még nem próbáltad.

Az nem túl valószínű, hogy azonnal jó barátokra lelsz, de ki kell bújnod a csigaházadból ahhoz, hogy az esélyt megadd ehhez.

Sok sikert hozzá!

2012. júl. 13. 16:46

Nehéz, de ez sem lehetetlen.


Gyere ide, itt mindig történik valami! :D

3. Lara1984 (válaszként erre: 2. - Farkasfalka)
2012. júl. 13. 16:44
Ezt öszintén remélem én is!... ☺
2012. júl. 13. 16:43
Talán itt a hoxán is találsz olyan magyarokat akik ott élnek és hasonló gonddal kűzdenek mint te.
2012. júl. 13. 16:40

Egyik barát "hozza" a másikat: egy baráti viszonyból, ismeretségböl kialakul(hat) még egy, illetve több barátság. De akinek szó szerint senkije sincs az új lakhelyen, egy idegen országban, mitöbb emiatt rendkívül izoláltan, szinte hermetikusan elzárva él, az hogyan iduljon el, milyen módon szerezze meg az elsö barátját, ismerösét?


"Sem utódja, sem boldog őse,

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok senkinek,

Nem vagyok senkinek."


- mondotta Ady Endre. Teljesen rám illik, ami az ausztriai létemet illeti...

Lassan 5 éve(!) élek Ausztriában - idegenek közt, idegenként. 23 évesen ide jöttem férjhez (a férjem is magyar). Otthon természetesen voltak barátaim, akikkel napi szinten találkoztam, így nem kellett azon gondolkodnom, hogyan kellene akárcsak egyet is "becserkésznem".


De itt, Ausztriában megváltozott minden... Férjem, itteni egyetlen "valakim", nem vitt bele a társasági életbe, mert egész egyszerüen nem társasági ember, & az ö barátai teljesen más jellegü emberek, mint amilyen barátokat én igénylek. Ezenkívül úgy érzem, hogy én másokkal, mint magyarokkal nem tudok baráti viszonyt kialakítani: egyrészt mert -"köszönhetöen" az izolált életnek- sajnos a mai napig nem sikerült úgy megtanulnom németül, hogy bizalmasan, magamat gazdagon, igényesen kifejezve tudjak társalogni (ami szerintem feltétele a baráti viszony kialakulásának, mert, hangsúlyozom, nem "shoppingtúrákra" keresek divatmacákat, hanem életreszóló, megbízható személyt, igaz barátot); másrészt pedig az osztrákok személyisége nekem nagyon idegen. "Akik nem beszélnek a nyelvemen, nem érezhetnek a szívemmel sem"- Wass Albert kijelentése számomra itt, Ausztriában szállóigévé vált.


Tehetetlen kínomban, a magánytól folytogatva eszembe jutott egy-két "barátszerzö-ötlet": kezembe veszem a szép vaskos Bécs vagy Tulln an der Donau telefonkönyvet, és nekiülök, hogy szisztematikusan "kihalásszam" belöle a magyar(osan hangzó) neveket, és telefonon elsírjam nekik, hogy mennyire vágyom már Ausztriában barátokra, társaságra? Hát, ez nem kicsit lenne bizarr!...


Nos, akkorhát hogyan?...

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook