Hosszú, biztos kapcsolatból hogyan lépnél ki az új szerelmed miatt? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Több,mint 4 éve kezdtem ezt a fórumot!Jelentem:Kiléptem az előző kapcsolatomból,és együtt élek azóta is életem szerelmével!Azóta 4 év telt el...De életem legjobb döntése volt a SZERELMET választani!Semmit bem bántam meg,és nem csalódtam!

Szép estét!

Ami engem illet: elég hosszú életem során soha nem akkor léptem ki egy kapcsolatból, amikor már láthatáron volt egy másik, hanem azonnal szakítottam, ha valamiért nem volt megfelelő. Úgy voltam vele: a rossz kapcsolatnál még a semmilyen is jobb.

Annak idején talán elhamarkodottan gondoltad, hogy a nagy Ő-nek szülsz. Szerintem ilyen fiatalon 20 év korkülönbség túl sok a holtodiglan-holtomiglanhoz.

18 évvel ezelőtt 14 évi házasság után 2 gyerekkel választottam az egyedülálló anya sorsát. Nem bántam meg. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy a világ egyik legálságosabb kijelentése: a gyerek(ek) miatt együtt kell maradni. Persze, vannak rendkívüli egyéniségek, akik olyan szinten tudják palástolni a szenvedéseiket, hogy a gyerekek semmit nem vesznek észre. Én nem tartozom közéjük.

A helyedben azonnal szakítanék, de nem rohannék rögtön a másikhoz. Először is túltenném magam a szétváláson (mert 6 év az 6 év), aztán eldönteném, hogy az a másik nem azért olyan vonzó-e mert más, mint az ex, hanem valóban ő az igazi. És semmi esetre sem kötelezném el magam hónapokon belül sem házassággal, sem gyerekvállalással, mert nem adnám meg magamnak azt az „esélyt”, hogy 6 év múlva egy 12 éves meg egy 5 éves gyerekkel legyek ugyanilyen helyzetben.

Nagyon szomorú,hogy egy sokan egy friss szerelem miatt feldobják az életük,családjuk. Nálam a házasságom a legfontosabb dolog és sok százezer nő lemondott a szerelemről,hogy megmentse a házasságát és gyermekének a legjobbat adja.

Persze a mai világ erkölcsössége is hozzájárul mindehhez.

Én még várnék vele, mert van hogy fellángolás és amikor már elvált vagy szakított és az újhoz költözött,akkor jön rá hogy nem tud együtt élni vele. Ami már működött és működik én azt frissíteném fel........

Persze mindenki maga dönt :(

Hát igen, így valamennyire érthető, de akkor túl fiatal voltál, ő meg túl idős hozzád, csak akkor biztos nem hallgattál senkire, csak a saját utadat jártad.

Na ezért mondják a nálunk okosabbak és tapasztaltabbak, hogy mindennek meg van a maga ideje.:D

Ne haragudj,de két hónapot semmiképpen nem neveznék szerelemnek,még kapcsolatnak sem! Ez egy erős vonzalom,vonzódás,ösztönök...

Ha feladod az életedet evvel tisztában kell lenned,hogy nem azért mert szereted a másikat,hanem azért mert meg akarod szeretni...egyelőre vágyakozol utánna....

Nagyon könnyen összekeverhető és sokan össze is keverik ezen érzéseket,mert hasonló.

de nem minden kapcsolat kezdetekor lesz 14-15 éves! 16 évesen már anyuka...

huszon évesen már más azért egy kapcsolat

Neked is azt mondom: amíg az ember nincs már túl élete javán, ilyet kijelenteni hülyeség. Mert honnan tudod, mi lesz 10-20-30-40-50-60-70 év múlva?

Nagyon szeretem a párom, nélküle el sem tudom képzelni az életem, de hányan mondták már ezt és hány embernek alakult máshogy az élete.?! Nem azt mondom, hogy nem szeretném, ha minden maradna így, sőt, én szeretném a legjobban. De ezt tényleg nem lehet így kijelenteni...

Ezt fogom tenni,már magamtól is rájöttem!!Hiszen ha fontos vagyok neki,úgyis keres majd..nem??

Amúgy kicsit kibővítettem az előzményeket,hátha így átláthatóbb a történet!!

miattam ne ird át:))) sőt inkább ne ird át, mert akkor is csak ezzel foglalkoznál, és azt nem kéne már.

szerintem nem is ez a pasi kellett volna neked csak valami remény hogy talán megérdemelnél még egy jobb kapcsolatot, szerelmet

és nem a pasi miatt sirsz, hanem mert ez a remény látszik veszni:(((

találj ki valamit ami eltereli erről a figyelmed inkább, olvass más forumokat itt, kávézz barátnőkkel, iratkozz be hastáncra, vagy nagytakaríts:), mindegy csak csinálj valamit hogy ne legyen időd ezen agyalni. jó volt szép volt ennyi, fogadd el. örülj hogy megtörtént (mármint ritka hogy találkoznak 17 év után a párok)

szerintem egy két hét és elmulik a zaklatottságod, ha elfoglalod magad

Nekem sajnos az jön le, hogy te sokkal többet remélsz ettől az egésztől, mint a férfi. Szerintem ő sokkal racionálisabb tudott maradni, mint te. Ez jól látszik a leveléből is, amit bemásoltál a naplódba...

Tudom, gondolom, hogy könnyű azt írni, hogy próbálj meg "hideg fejjel" gondolkodni.... De lehet, hogy tényleg azt kellene... Ne keresd egy ideig... és majd kiderül, hogy neki mennyire fontos ez az egész....

az a fura a naplodba hogy ugy irod mintha neki irnád,a pasinak, mintha olvasná vagy olvasnia kéne szerinted.

nekem ez tűnt nagyon "betegesnek", kivéve ha elmontad neki a cimet és tényleg neki szánod.

igen, egy bejegyzésben én sem bánnám az előzményeket...

ebből csak az jön le, hogy zaklatott lelkiállapotban írod őket, és kaotikusra sikeredik))