Hoppácska születése... :) (beszélgetős fórum)

Igen, meglestem. Nagyon szépek a gyerkőceid. Érdekes, először én a lánykádat néztem volna idősebbnek, és a fiadat a fiatalabbnak, de lehet, hogy ez csak a kép miatt van? :))) Helyesek!

Igen, nekünk is van kutyunk, 3 is. Majd teszek fel képeket róluk is. Amelyik a videón van, ő a kedvencünk! :) Rajtuk kívül még van egy macsekunk meg egy tengerimalacunk is. Kissé állatbolond család a miénk. :P

Köszönöm, én is szorítok nektek! :)))

Nem teszel fel képeket kis családodról?

Szerintem is érdekes. A nagytesók?

Lánykám nyagyon boldog ,tervezget. Fiam is örül,de Ő egy külön tészta.Nagyon mély érzésü,de ezt a külvilág felé nem mutatja. Igazi bak! :)Rem minden rendben lesz nálad és mielöbb,jön a kistesó. Én szorítok.:):)

:)) Micsoda érdekes közös vonások! :)

Ha kis oroszlán lesz, akkor az nagyon jó jegy!

És egyébként a nagytesók mit szólnak a kistesóhoz? :)

Annó régen én is tanultam agykontrolt, azt már tudom, hogy a tudatos dolgokat valahogy ki lehet kapcsolni, de hogy a tudat alattit hogy lehetne??? Azt nemtudom! De szerintem az lehetetlen! :S

Dokimmal beszéltem még április környékén, hogy miért van ez, de azt mondta, ez még nem jelent semmi rosszat és nem szívesen adna rögtön valami tablettát, de ha akarom Ő megvizsgál. Meg is beszéltünk egy időpontot, de végülis megjött még előtte és nem mentem el. Most novemberben, annyira kivoltam ettől, a tudatlanságtól, a várakozástól, meg mindentől, tiszta idegbeteg lettem, ezért felhívtam és kértem időpontot, de már csak januárra kaptam! :S Természetesen azóta megjött, de azért elmegyek a dokihoz, mert már ideje lenne! Majd meglátjuk mit mond.

Igen, ez tuti hogy így van! Csak nagyon nehéz kikapcsolni az agyamat, és nem rágondolni. Ebben az évben kéthavonta volt menzeszem, minden alkalommal azt hittem, most sikerült, aztán jött a csalódás! :S

Na, mindegy. Most már azt mondom jön amikor jönnie kell! Addig meg kiélvezem Kriszt amíg lehet, meg hagyja magát! :)

A Te gyerekeid hány évesek?

Szép neve van a fiainknak! :))

Örülök, hogy mégis összejött a baba! Azt én is tapasztaltam már, hogy amikor nem számít rá az ember, akkor jönnek a meglepetések! :) Mi Kriszt nem terveztük, védekeztünk aztán valahogy mégis kiszökött a kis ügyes, de nem bántuk meg... :)

Én is szeretném, ha lenne tesója, de már lassan egy éve próbálkozunk direktbe és nem jön össze :S Érdekes ez a természet...

Szia!

Egyébként még azt akartam mondani,hogy az én fiamat is Krisztiánnak hívják!

Era

köszönöm!

Tudod Ő ajándék,hiszen én 41 múltam és sajna rég elváltam,egyedül neveltem fel a gyermekeimet,de azóta van egy párom és szerettünk volna közös babát. Két éve nem jött össze,most mikor már nem is számítottunk rá összejött. Páromnak ez a legszebb karácsonyi ajándék. Gondolom a nehézségek ellenére kisfiadnak is lesz tesója?

Szia!

Köszönöm szépen, és én is gratulálok neked mindkettőhöz, pláne a legújabb kis jövevényhez! :))

Roni

Szia!

Gyönyörű ,fájdalmas és egyben megható az egész történet,szinte végig potyogtak a könnyeim.

Gratulálok,nagyon szép kisfiad van.Én már két szülést végig éltem és felnött gyermekeim vannak,de most kb 7 hónap múlva újra anyai örömök elé nézek.

Üdv: Erababa66

Szia Josey!

Én meg azért irigyellek egy kicsit, hogy a párod volt ott veled! :))

Igen, azt én is furcsálltam, hogy miért kezdték el adni az epidurált, mikor még nem éreztem semmit. Bár nem is tudom, lehet, hogy akkor már jöttek pici fájások.... de én úgy emlékeszem, hogy semmi fájdalmam nem volt, addig míg a dokim be nem jött! :S De majd megkérdezem anyukámat, nekem sok rész kimaradt. :S :) Egyébként én úgy tudom, egészen addig lehet alkalmazni amíg szükséges, amíg a baba meg nem születik, amennyi szükséges, sőt, akár még a varrásnál is lehet használni! De azt hiszem, ez egyéni, hogy ki mennyit kaphat, kire milyen hatással van!

Mikor beleolvastam most a te szüléstörténetedbe, rájöttem, hogy már olvastam régebben és nagyon tetszett, ahogy körbeírtad a fájdalmat! :)) Én nagyon sokáig gondolkodtam, hogy mihez lehetne hasonlítani, hogy lehetne körbeírni, de neked élethűbben sikerült! :D De megérte, gyönyörű szép kicsi lányod van! :)) Gratulálok! :))

Szerintem a kiabálást a legtöbb orvos, vagy szülésznő - akik nem képesek szülni, vagy nem szültek még, vagy épp nekik nem volt olyan fájdalmas a szülésük - hisztinek tudja be, és ezért intik le a kismamát. Ez nagyon érzéketlen és megalázó dolog szerintem! El sem tudom képzelni, Te hogy bírtad ki hang nélkül! Én sem akartam, elhatároztam, hogy nem fogok kiabálni, de abban a helyzetben, baromira nem érdekelt, valahol ki kellett adni, és még vissza is fogtam magam... :) ... főleg, miután a doki rámszólt! :((

A légzésével azóta sem tudom mi volt a gond, mert másnap már bátran otthagyták velem a babámat, és a szortyogását sem hallottam többet, ezért nem is foglalkoztam vele, hogy mi lehetett, meg utána voltak más gondjaim... Arra gondoltam nem tisztították ki rendesen a nóziját, vagy valami ilyesmi...

Nővérhívó csengő volt, csak akkor még azt sem tudtam az ajtó merre van, meg úgy gondoltam ki tudom vinni egyedül is! :) Tévedtem! :S

Nekem voltak elképzeléseim arról hogyan szeretnék szülni, de hát ember tervez, Isten végez...

Bogi szívhangja leesett fájáskor. Még nem volt vészes a dolog, ezért először kipróbálták hátha valamilyen pozícíóban jobb neki (jobra, balra, hátra kellett feküdnöm, utánna állva is próbáltuk), de sajnos nem lett mindenhol ugyanaz volt.

A dokim kikérte az ügyeletes majd az osztályvezető főorvos véleményét is, és úgy döntöttek nem kockáztatnak, hanem császár lesz.

Ekkor elment a dokim rendezni a műtőt, a szülésznő beadott egy injekciót amitől el kellett volna múlnia a fájásaimnak, de rövid idő után a korábbinál sokkalta durvább fájásaim lettek, és hiába vettem lassan mélyen a levegőt a babám szívhangja még jobban leesett fájáskor. Úgyhogy hirtelen a ráérős műtétből sürgősségi eset lettem:( Szerencsére a következő injekciótól tényleg elmúltak a fájásaim (csak a kezem-lábam-mindenem remegett mellékhatások miatt). Bogi végül 9/10 Apgarral született, még a műtőben felsírt. A köldökzsinór szorosan át volt vetve a vállán, ezért nem tudott volna hüvelyi úton megszületni.

Reménykedek benne, hogy majd a következő babám "hagyományosan" fog megszületni:)

Sziasztok.

Ahányan vagyunk,annyi féle képpen éljük meg és át.

De mindenki TÚLéli:)))

Gratulálok,gyönyörű nagy ez a gyerkőc már!Nagyon tetszik,hogy anyukáddal ilyen kapcsolatban vagytok(írigyellek is kissé),én el nem tudnám képzelni,hogy ő ott legyen.A párom ott volt,a legeslegcsodásabb segítség volt.

Amit nem értek,hogy az epidurált már megkaptad,amikor még el sem kezdődtek a fájások?Engem sajnos ilyen témában nem világosítottak föl,és érdekelne.kb. mennyi ideig hat,és hányat lehet kapni egymás után?

A fájdalom nekem is olyan volt,hogy azt hittem,csak a gyerek marad meg,mert én belehalok...A legrosszabb az,hogy még a legfájdalmasabbnál is jön fájdalmasabb.

És mégis itt vagyunk mindketten:))Érdekes módon nekem is kiesett jópár esemény,amíg lélegezni és átvészelni próbálkoztam...

A csendre intés nekem sem szimpatikus.Igaz ugyan,hogy az is energiát igényel,de ha neked az úgy jobb,esetleg megkönnyebbülés,akkor miért zavarja az orvost?Hogy én hogyan bírtam ki ordítás,jajgatás nélkül,nem tudom.Ez is kiesett:))

Fő kérdésem:mi lett a baba légzésével,végülis nem volt gond?És nem volt nővérhívó csengő?

helló!

a hugicám tegnap előtt szülte meg Marcipánt,jó sokáig tartott,ájulós férj miatt én voltam ott vele végig:) klassz élmény volt,igaz a végére mindenki jól elfáradt ,de megérte ez eredményt elnézve:)

Igazad lehet, én sosem képzeltem el, hogy hogyan akarok majd szülni, pedig mindent elmondtak nekem, mindenféle lehetőséget, végigmutatták az egész szülészetet, mi, merre, hol található, milyen lehetőségek vannak a vajúdásra, szülésre... Nagyon tetszett, mert nagyon otthonos volt a környezet, és hogy annyiféle lehetősége van a kismamának a vajúdásra, de valahogy nem foglalkoztam vele soha. Kizárólag a babára készültem, a szülésre egyátalán nem, gondoltam ha eljön az ideje, akkor majd még eldönthetem mit akarok. Nem készítettem szülési tervet.

Nagyon jónak tartom, és nagyszerű dolog, ha valaki be is tudja tartani, és pláne, ha hagyják is betartani (az orvosok). Én ilyenekkel nem foglalkoztam. A dokim, lehet, hogy tehetett volna többet is, de én nem érzem azt, hogy nem segített volna! Nem biztos, hogy nélküle meg tudtam volna szülni, és lehet, hogy jó esetben is huszonórákat szenvedtem volna a másfél óra helyett. Ezt én nem akartam! Visszagondolva azt mondom jobb volt így!

Nyilván másképp látom, mint egy kívülálló, de akkor tőlem bármiről kérhetett volna beleegyezést, én mindent aláírtam volna, csak mulasszák el a fájdalmat! :)

Nálad miért kellett császármetszést alkalmazni?

Bocsáss meg, tényleg fiú. Írtad is többször.

Lehet, hogy mások az elképzeléseid a szülésről, mint nekem. Én úgy gondolom, hogy a doki azért van ott, hogy baj esetén segítsen. De ne ő irányítson, és a szülő nő csak elszenvedője legyen az eseményeknek. Sajnos az én szülésem sem úgy alakult, ahogy terveztem, mert sajnos császár lett a vége.

Nem egészen értem, hogy miért kellett megindítani a szülést. A baba szépen fejlődött. A fél kiló hízás simán lehet mérési hiba...

Nem szólt előre, hogy méhszájmasszázst fog csinálni (nem kérte a beleegyezésedet!), gondolom először azt csinált. Ez alkalmas módszer arra, hogy megadja a kezdőlökést, ha a baba is ki akar jönni. A tiéd még nem akart, és ahogy írtad, még te sem voltál felkészülve a szülésre. Ha gonosz lennék megkérdezném, hogy csak nem éppen ügyelt, és így volt neki kényelmes. De inkább csak költői kérdésnek vedd.

Aztán az epidurált ha nem alkalmazzák folyamatosan, akkor elmegy a hatása 2 óra alatt. Nálad is ez történhetett. (Egyedül kitolási szakaszra szokták visszább venni, hogy érezze a kismama mikor kell nyomni, és együttműködöbb legyen.) Szóval nem értem ha epidurált kértél, miért nem kaptál azt rendesen.

A kézzel tágítást inkább nem kommentálom.

Aztán miért szól rád a doki, hogy ne kiabálj? Tudom vannak olyan nézetek ami szerint kiabálva nem lehet hatékonyan nyomni, de segíti a gátizomzat ellazulását, és csökkenti a gátmetszés kockázatát. És ha a súlyemelők kiabálhatnak súlyemelés közben akkor egy szülő nő mért ne tehetné?;)

A tejem nekem is lassan jött meg, de nálunk lehetett kérni a babáknak vizet, hogy ki ne száradjanak, a harmadik naptól pedig tápot. Mindkettőt a csecsemősök csak összekészítették, de az anyuka adta nekik.

Szerintem sincs semmi ok az agodalomra.En pl erzestelenites nelkul szultem.(a varrasnal kaptam egy picit,annyi volt)Tul vagyok(igaz mar regebben volt)rajta...A sok szep elmeny elnyomja a fajdalmat.

Ha megegyszer szulnek akkor se kernek fajdalom csillapitot.

:))) Kisfiú!

De köszönöm, szépen. Hogy-hogy elmegy a kedved? Hisz úgy látom te is túl vagy már egy szülésen, és gyönyörű eredménye van! :)

Én úgy vélem jó dokit fogtam ki, utólag belegondolva úgy érzem ő többet küzdött mint én, csak ő nem érzett fájdalmat... :P

Gratulálok a kislányod születéséhez! Tényleg jó lehetett, hogy anyukád ott volt veled és nem egyedül kellett végigcsinálnod.

Be kell vallanom az ilyen születéstörténeteket olvasva nekem is elmegy a kedvem a szüléstől. Finoman úgy mondanám, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy jó dokit fogtál ki.