Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetés)

Én is szoktam venni alsó combot,vagy éppen pulyka szárnyat.Megfőzőm vegetás vizben,aztán leszedem a bőrt,két villával kiszedem belőle a csontokat.A levéből van egy leves, a csont és bör megy ki a bandának,és a húst jó sok hagymával,fokhagymával,

befüszerezve ( zsirral ) alufóliával lefedve megsütöm.Nagyon finom kenyérre kenve is!

A csirke combját sohasem csontozom ki.

A pulykát igen, az u.n. nyeles combot (nyél nélkül) árulják, ha veszek belőle 2 db-ot, a belőle kiszedett húsos csontból tökéletes levest tudok csinálni. És a leszedett húst 2-3 alkalommal el tudom készíteni, akár sütni, akár kockázva egy kis brassóinak, vagy ragunak elkészítve...

Igen, de nem eszem húslevest.

Lecsontozom, már van jó késem.

Régen a férjem egyszer megkérdezte, miért nem eszünk sosem pulykát. A combja csak nem lehet olyan drága! Mondtam neki, nézd meg, mindegyik recept úgy kezdődik, hogy végy egy harapófogót, és húzd ki a combból az inakat.

Nem könnyű körbefaragni. A kutyának nem adhatom, mert szálkásan törik, de nekik főztem már bele a kajájukba, a végén kivettem.

Nemrég a fiam járt a tescoban, ott vett pulykacomb filét. Még 1000 Ft sem volt a jó kilós darab. No, abból kétszer is jót ettünk.

Olyan helyen élek, itt a dél-alföldön, ahova már a madár sem jár... csak a régi baromfi feldolgozó üzem, ami még van itt, és hát persze itt a városban is van boltja... tudod amit exportra nem tud eladni valami miatt, jó az nekünk... Persze a coop.é üzletben is árulnak baromfit, de pl. pulyka mellét ott valóban én sem láttam még.

Ne is végy filézett combot. Kifilézed azt te, annyival is olcsóbban kapod. A kiszedett csont (rajta egy kevéske hússal) tökéletes leves lesz belőle, egy kis karfiollal/borsóval/bármivel megbolondítva...

Jérce bolt... Te valami paradicsomi helyen élhetsz.

Itt egy hentes van, slussz. (Meg a coop-ban a húspult, de ott sem nagy a választék.)

Nagy ritkán tudok pulykacombhoz is jutni. Pláne filézetthez.

Ja: én talán még nem is ettem pulyka mellét.

Amikor még kolis volt a fiam, akkor csirkemellet, de egyetlen egyet is több adagra osztva ettem meg.

De azt sem tudom, láttam- e pulyka mellet egyáltalán a hentesnél.

Inkább... de az elnevezés érdekes is lehet.

Ismerek egy itteni családot, kicsit összebarátkoztunk az idők során.

A házaspár lánya férjhez ment, a fiú nem nősült meg (senki nem volt jó az anyjának, csak a mama halála után nősült.)

Emiatt öreglegénynek számított, miután már a 30. évét is betöltötte.

De hiába volt még nőtlen, amikor az édesapja után pár évvel az édesanyja is meghalt, "ember" lett.- Pedig egyébként csak a nős férfit mondják embernek.

Ahogy itt gyakran hallom még idősebbektől: beszélgettem egy -nem tudom, asszony-e vagy lány, szóval - ... :D (ha a nevet nem tudja.)

Ugyanennek a megfelelője: nem tudom, ember-e vagy legény.

Kis híján lábrázást kaptam, mire megfejtettem, mit kérdeznek, ha az akkor még kicsi, félhosszú hajú kisfiammal mentem az utcán:

- Legény vagy eladó?

Uhh, azt kérdezték, fiú-e vagy kislány.

Természetesen három családom volt, két lány és egy gyerek.

Természetes. Csak az ember gyakorlatilag akkor döbben rá, hogy kénytelen felnőni, amikor mindkét szülő elment és attól kezdve nincs hova hazamenni, nincs kihez odabújni...

Egyébként a pulyka mellét én is nagyon szeretem. Tökéletesen lehet klopfolás után megtölteni egy db-ka csirkemájjal, és félbehajtva bepanírozni, és kirántani. Mert hogy elég szép szeleteket lehet belőle kihozni! :)) De nagyon régen csináltam már ilyet!

Egy barátnőm, aki még az érettségiig sem jutott el, nekem ajánlotta a Szinuhét.

Elolvastam, de énrám nem volt meghatározó hatással.

Nem olyan régen gondoltam bele.

Anyám nagyothallott, gyerekkora óta. Ugyanakkor szerette a zenét.

De tulajdonképp a sztereó mint hangélmény kimaradt az életéből. nem is tudom, mit hallott egy-egy szimfonikus zenéből - az a gyanúm, nem sokat, mert a szólószámokat, az éneket jobban szerette.

Negyvenvalahány évesen megműtötték volna a fülét, akkor már lett volna mód erre, de akkor már ő nem akarta.

Nem tudta szerintem, mit nyert volna vele. Nemigen tudta elképzelni.

Pont olyan:

Még a '70-es években ki volt plakátolva, hogy jön a városunkba Simándy, és a színházi előadásra jegyeket... mondom férjemnek menjünk el. No hát őnála a vasalt nadrág+nyakkendős öltözék, mintha a temetésére készülne... így kapásból nemet mondott. De én erősködtem.... hogy elvágja a vitát, bekapcsolta a rádiót, és mit hallok?

Bánk bán nagyária, Simándy előadásában...

Itt van és hallgasd! Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek?

Sajnos a gyerekeim nem olvasó emberek.

Én már "gyűjtögetem", kik azok, akiket egyik-másik kedves könyvemmel megajándékozok - hogy lássam az örömüket.

Keveseknek van már öröme a könyvben.

Habár - legkisebb unokám talán könyvbarát lesz az eddigiek arra vallanak, de még csak épp 3 éves-

--emberek, es erdeklodesi teruletek, kulonbozok..

Ne gondold, hogy fölösleges volt összegyűjtögetned azokat a szerszámokat, egyebeket. Most még lehet úgy néz ki, de hidd el, azzal hogy megismerték és tudják használni őket... a tudást amit átadtál nekik, soha senki nem veheti el tőlük.

Másrészt légy büszke magadra! Mert ezek szerint engedted a fiaidnak, hogy saját álmaikat, saját céljaikat kövessék, és nem kényszerítetted őket arra, hogy a te szakmádat folytassák... sajnos nagyon sok szülő kényszeríti a gyermekét arra, hogy "vigye tovább a praxist, az üzletet..." és fogalmuk sincs arról, hogy alapjaiban mitől boldogtalanok...

Jól csináltad, jól ez így!