Hol van az igazi? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Hol van az igazi?
Így igaz. :)
Nem veszem, az esetem speciális, tudom helyén kezelni. Nem pszichopata, "csak" skizofrén. Óriási a különbség.
Ez igaz. Ezért mondják, hogy arany középút. Bele lehet merülni az önfeledt szerelembe, de ha az ember lánya hosszútávra tervez, közben nyitva kell tartania a szemét.
Ne vedd személyes kritikának, mivel te különlegesen peches esetet fogtál ki azzal a pszichopatával. Ezt nem lehet előre látni.
Persze, meg át is költözhetek a világ túlsó oldalára, ott egészen biztos, hogy nem ugyanezekkel a problémákkal szembesülök. :)
Értem mit írsz, csak a környezetem sajátosságaira akartam rámutatni, meg nagyon fura ez a körkép, persze magyarázat is van rá. Ennél jobban nem zavar, nem kell nekem mindenkivel barátkozzak, de ha már a barátaim válnak, nem muszáj a gyermeket is kiöntsem a mosdóvízzel. :) De attól a házasságba vetett hitem megrendült. (Bocs, friss házasoknak ezt nem kellene írjam.)
Úgy értem, hogy madarat tolláról, hogy ha csupa laza erkölcsű embert látok magam körül, olyannyira, hogy teljesen kiábrándulok az emberiségből, felmerül bennem, hogy inkább szedem a sátorfámat, és más barátok után nézek.
Én is értelmiségiekről beszélek. Azért is csak most kezdenek bele a házasságba, mert egyetem alatt valahogy nem volt ott az ideje.
Amúgy tényleg ez az általánosítás...
A baráti körömben csupa évek óta komoly kapcsolatban lévő, kedves, értelmes, igényes, de nem plázacica/gyurmagyuri ember van. Harminc alattiak vagyunk, és sorban házasodunk meg. Mindenki együtt gyűjtöget házra a párjával. Semmi dráma, csak szeretik egymást.
Aki ilyen elfajzottnak látja a mai fiatalokat, az talán rossz társaságban mozog. Madarat tolláról...
Hát én nem dobtam hátast a cikkedtől. Nem tetszett, nagyon nem.
Ha nem tudod milyen érzés szerelmesnek lenni, akkor Te még nem voltál szerelmes.
Legalábbis nem nőbe. Max. a szerelem érzésébe, ami nem szerelem, hanem fellángolás.
Az, hogy milyen cikkeket olvastál, és ezekből mit szűrtél, vagy éppen nem szűrtél le, az már
a Te egyéni szocmeglátásod. Az ilyen cikkekre jómagam nem adok, mert mind általánosít. Általánosítás
az, hogy minden nő r*banc, és általánosítás az, hogy minden férfi bunkó. Olyan meg aztán végképp
nincs, hogy 50 év szerelemben, boldogságban. Ugyan már. Öreganyáink korában még nagy szégyen volt
a válás, tudom miről beszélek, láttam eleget ebből. Egyik oldalon alkoholista, gyerek- és feleségverő
férj, másik oldalon szintén alkoholista csalfa férj, később csalfa feleség, de szó szerint a halál
választotta szét őket. Férjem családjában szintén. Ő emlékszik rá, hogy a nagyapja hogy utálta
a feleségét, hogy szó szerint alkoholista lett tőle, munka után inkább a kocsmába ment, míg be
nem zárt, mert józanul nem tudta elviselni a saját feleségét. Meghalt már 15 éve és most férjem
nagyanyja folyamatosan úgy adja elő, hogy ők milyen boldogan éltek 45 évig házasságban, szerelemben...
hát igen az idő megszépíti az emlékeket, meg hazudni könnyű, senki nem fogja azt mondani,
hogy boldogtalan volt ez az ember mellettem.
A tökéletes férfi leíráshoz kanyarodva. Az, hogy Te nem ilyen vagy... hát szívből sajnálom, vagy pont, hogy nem sajnálom.
Mert nem ez a tökéletes férfi, akit leírtál. Ez egy csúnya általánosítás a részedről, hogy
minden nő ilyennek képzeli el a nagybetűs FÉRFIT. Köszönöm szépen, de én kikérem magamnak. Nincs tökéletes férfi.
Férfi van. Igazi férfi. És az, hogy mely nőnek milyen az igazi férfi, az kérlek szépen egyénenként változó.
Most nem fogom Neked leírni, hogy én hogy képzelem el az igazi férfit, de ha nagyon érdekel, akkor bemutatlak a férjemnek.
A tökéletes nőről pár szó. Diplomás vagyok, kitűnően főzök, vezetem a háztartást, itthon a padlóról lehet enni,
úgy, hogy napi 8 órát szellemi munkával végzek. Modell alkat nem feltétlen vagyok ugyan, a
csont és bőr kinézetemmel, meg a lapos mellemmel, bár lehet, hogy ezt érted alatta.
Egyébként meg a szépség és a tökéletes test relatív, mindenkinek más és más jön be. Nekem nem jönnek
be a kigyúrt fickók, nem jönnek be a szőrtelen felsőtestű férfiak, másnak meg nem jövök be én
a kilógó bordáimmal és beesett arcommal. De a férjemnek tökéletes vagyok, én vagyok számára a NŐ.
Csupa-csupa nagybetűvel. És neki +30 kilóval is tökéletes lennék, mert a lelkembe szeretett bele
nem a mázba, ami kívülről borít.
Számomra Te egy megsavanyodott nagyra nőtt kisfiúnak tűnsz, akinek savanyú a szőlő. Tudlak sajnálni.
De ne általánosíts, mert ez undorító. Úgy, ahogy van elundorít a cikked. Szégyelld magad miatta.
Sok mindenben egyetértek veled, de van amiben nem: egyáltalán nem mindegy, hogy hol akarunk párt szerezni, mert a plázában több esély van felszedni egy plázacicát, a könyvtárban meg más típussal találkozhatunk. Nem minden ember pénzéhes, abból a kategóriában érdemes szétnézni.
Annyiban tényleg nehezebb, hogy a társadalom nem rekeszti ki magából az érdekhajhászókat, sőt épp azt generálja.
Mondjuk az is megfordult a fejemben, hogy a felelősségvállalás a történelem során eddig kényszerből történt, most, hogy a kötöttségek megszűntek nem nagyon tudunk mit kezdeni a hirtelen jött szabadsággal. Ezt is meg kell tanulni. De az is igaz, hogy nagyobb esélyünk van a boldogságra is, mint nagyanyáinknak, akik még párt sem választhattak maguknak.
Igen, a nevelés által a felelősség egy része a miénk. Úgyhogy ne sajnáld, hogy becsületes embereket neveltél, ennyi volt a te felelősséged, a tanulás, tapasztalás része meg az övék. (Meg az enyém, a kortársainké....)
Hol van az igazi? Kezdem azt hinni, hogy sehol! A férfiak 30 éves korukban kezdenek felnőni, a nők szülés előtt még "élni akarnak". Mindkét nem túl sokat foglalkozik a külsővel és az anyagiakkal. Egyre kisebb a tolerancia, de természetesnek veszik, hogy őket úgy kell elfogadni, ahogy vannak, és senki ne akarja őket megváltoztatni. A "szakmunkás" a lenézett kategória, így azok szóba sem jöhetnek.
A fiam nem rég mikor rákérdeztem, hogy van-e lány a láthatáron, ezt válaszolta: anya a szerelem pénz kérdése, úgyhogy nincs. Nem fogok égőzni, hogy még egy nyaralást sem tudok számára kifizetni.
A lányomat viszont terhesen hagyta magára "apuka", mert talált egy gazdag lányt, aki nem szorul rá az ő javaira, és aki még a bulik világában él, aki mellett nincs pelenka, virrasztás, büfiztetés és főleg kötöttség.
Jó érzésű, tisztességes gyerekeket neveltem, akik jó szándékból, erkölcsből kitűnők. Kezdem azt hinni, hogy kár volt! A törtető, számító és önző embereknek van jövője és "társa" manapság. Én nem szeretnék ma lenni fiatal. Az értékrendek eltolódtak, torzultak. Hol van már a perzselő pillantás, az első csók varázsa, a kézzel írott levél, amit egy életen át őrzünk? Egyetlen dolog azért mégis motoszkál bennem: ezt a generációt a mi generációnk nevelte...
Olyanra én is kíváncsi lennék :)
Szerintem aki nem kockáztat, az nem is nyerhet. Lehet a biztonságra játszani, nagyobb csalódás után természetes is. De nem tudom, mennyire tesz bárkit boldoggá.
Minden ismerkedes lutri...
Te tudod a tutit?
Akkor ez egy lutri?
Maradok az én alapelvem mellett, én következő alkalommal már a tutira megyek. :)
Elsore csak a bizserges, aztan a megismeres...
A lotto 5-os is lehetseges! :)
En a leirtak alapjan a "tokeletes no" vagyok es nehany hete hozzamentem a "tokeletes ferfihoz".
A cikk maga nagyon vicces volt. Mindenkinek mas a tokelets :)